Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-05 / 29. szám

SOLTVADKERTI PROGRAM — A gyűlések felszabadult, őszinte, baráti légköre maradt számomra a legemlékezetesebb. A tanácsok fennállása óta min­den választás előtt jelölő gyűlési előadó voltam, akadnak hát ta­pasztalataim. Amikor a' múlt hét elején Mózer Gáspár tanyáján tartott jelölő gyűljésre igyekez­tem, csípős hideg volt. Éppen azon törtem a fejem, hogy va­jon hányán mozdulnak ki a ház­ból ilyen időben a gyűlés ked­véért, amikor hat-hét főből álló embercsoportot pillantottam meg. Szinte megkönnyebbülten mond­tam a társamnak: ha ezekkel közös cél felé igyekszünk, akkor én már megtartom a gyűlést! Azt mondja erre a barátom: „Te csak ne átitasd magad! Nem lá­tod, hogy ott az az asszony ba­tyut visz a hátán! Csak nem képzeled, hogy ilyen teherrel ép­pen a jelölő gyűlésre megy.. Megközelítettük a csoportot, ak­kor láttuk hogy a „batyu" egy kisgyermek volt, s a fiatalasz- szony a gyűjtésre jött. Mondha­tom, hogy míg korábban hat­nyolc ember jött el egyegy gyű­lésre. Mózer Gáspár távoli tá­ti vájára huszonhaton gyűltek ösz- sze... Góczen Ferenc, a soltvadkerti tanács vb elnöke mondta eze- Jfcet, amikor a jelölő gyűlések tapasztalatairól beszélgettünk. És ez az élmény csak egy a sok közül. Zavarban a tanácselnök ' A Rákóczi utcában megtartott felölő gyűlésen népes hallgató­ság előtt adott számot a tanácsi testület négyéves működéséről Góczen Ferenc, és vázolta a to­vábbi terveket. — Javul a köz- peg közvilágítása — mondotta tőb. bek között. — Rövidesen 56 lám­patestet helyeznek el a faluban... hí)z kell! Idejövet is csak úgy botladoztam a sötétben!" — fűz­te magában tovább a gondolatot Tarján bácsi. S amikor vitára került a sor, ő is szót kért: Tannló asszonyok ' Ä különféle szakköri oktatás' mellett egyre nagyobb teret kap főtanácsaink tevékenységé­ben az a szervező és felvi­lágosító munka, amely a nők politikai, általános és szakmai műveltségének növelését szol­gálja. Míg a kiskunhalasi járás­ban huszonhat szabó-varró, ké­zimunka, sütő-főző, játékkészítő szakkör működik, a nők akadé­miájának, a mezőgazdasági aka­démiák, az asszonyok művelő­dési körének és a szervezett szakmai előadássorozatoknak a száma meghaladja a harmincat. Ezzel azonban nem merült ki az asszonyok tanulási ked­ve. A TIT járási szervezetéhez érkezett jelentések szerint a tanfolyamok résztvevőinek har­minc százaléka nő, s egyre nö­vekvő arányban vesznek részt, az állami oktatásban is. A dol­gozók iskoláinak esti és leve­lező tanfolyamain, a kihelyezett technikumokban járásszerte ösz- szesen 235 asszony és leány ta­nul, a hallgatók létszámának mintegy 25 százaléka. Egyre jelentősebb a számuk b szervezett politikai továbbkép­ző tanfolyamokon is, hiszen a marxizmus-leninizmussal, a gaz­daságpolitikai kérdésekkel a politikai gazdaságtannal, filo­zófiával, a munkásmozgalom történetével és az időszerű kér­désekkel foglalkozó tanfolya­mokon összesen 457 nő vesz »észt. — Egyetértek a tervekkel, de vajon az 56 égőből jut-e a mi utcánkba is? — Belekalkuláltuk, Tarján bá­csi! A munkát már kiadtuk és a DÁV visszaigazolta. Reméljük, rövidesen meglesz... A felszabadult eszmecsere és a jelölés után haza szedelőzköd- tek a gyűlés résztvevői. Kilép­nek a kapun, hát,,. Világos az utca, ég a villany! — Na, ezt jól megcsinálták, elnök elvtárs! Ez aztán a válasz­tási fogás! — jegyezték meg többen is tréfálkozva a szintén csodálkozó elnöknek. S ki tud­ja, elhitték-e neki, hogy a meg­lepetést valójában a DÁV derék dolgozóinak köszönhetik... Vizet mindenhová Nem hiányzott ez a téma sem egyetlen soltvadkerti jelö­lő gyűlésről. Amit az elmúlt négy év alatt a vízművesítésben elértek, azt mindenki elismerés­sel méltatta. Hiszen ‘ 958-ban csak öt kútja volt a községnek, amelyeknél esténként valóságos sorok kígyóztak. Most áll a hirdoglóbus, 33 kifolyó van. s a tíz kilométer hosszú vezeték 200 háztartás konyhájába, für­dőszobájába juttaja el a vizet. Ám a község összes utcáinak hossza 22 kilométer, tehát még 12 kilométeres vízvezeték hiány­zik. Sok még az érdekelt. A to­vábbi szakaszok kiépítésére csak a vízügyi társulat fejlesztése esetén kerülhet sor. ötszázötven család tagja a társulatnak, de még 270 belépésre van szük­ség, hogy a fedezet biztosítható legyen. — Családonként 1800 forint a teher, s visszafizetni négy év alatt kell. Naponta 4—5 JFÍos- suth-cigaretta ára.,. — számol­ja az elnök. Azt hinné az ember, hogy aki­nél megoldódott már a víz-prob­léma, keveset gondol a többiek­re. Nehéz lesz a 270 család tár­sulatba toborozása. De tévéd. A vízzel ellátott Petőfi utcából a jelölő gyűlés utáni napon 25 család jelentkezett a társulat­ba... S csak múljon el a tél, hiszen máris tömegesen kínál­ják társadalmi segítségüket az árkok ásásához... Ami a parkosítást illeti, Solt- vadkert méltán lehet minta község. Négy év alatt valóságos „természetátalakítást” végeztek. A szépítő munka, melynek gyü­mölcsét ők maguk élvezik, újabb igényt, türelmetlenséget szült. Kerítsünk most a járdánkra sort. Ha elkezdik, mindnyájan ott leszünk! — ígérték csaknem va­lamennyi jelölő gyűlésen... Megoldják százezerrel S a tanács vezetői gyors szám­vetés után közölték: — Módosítjuk idei eredeti ter­vünket. Járdaépítésre kétszáz­ezer forintot szántunk, de van mód az átcsoportosításra, há­romszázezerre növeljük ezt a keretet. Hasznosítjuk a Gödöllőn és Pilisvörösvárott szerzett ta­pasztalatainkat is. A mi járda­építésünk drága volt idáig, 114 forintba került négyzetmétere. A pilisvörösvári eljárással 33 forintért készi) l. íme, néhány soltvadkerti epi­zód. Villanásnyi a lezajlott je­lölő gyűlések hangulatából, fel­vetéseiből és a javaslatok, gyors megvalósításából. Mert az el­mondottakon kívül sok minden szóba került még, ami megoldás­ra vár. Valóságos program a nép jelöltjeinek, akik máris hoz­záláttak a gyűléseken felvető­dött problémák megoldásához. P. I. Sok mozi fűtetlen vidéken is ... Szegő Gizi rajza Indul a szán A kisszállás« Rákóczi Tsz-böl — amíg a nagy hideg és a hó akadályozza a gyermekeket a nagy út megtételében — szánkón szállítják a kisiskolásokat a tanítás színhelyére és vissza, öt-bat kilométerre van az iskola, s bizony jelentés távolság ez. Marto- nosi Imre fogatos azonban könnyen röpíti a szánnal az apró cse­metéket. (Tóth Sándor felvétele.) Talajvíz a pincében és ami mögötte van Tizenkét léve járom az országutakat mint gépkocsivezető és meg­értem sok jót, rosszat egyaránt. Hosszú uta­mon sokféle emberrel találkoztam, közöttük jóval, becsületessel, de kivetni valóval is .. . Ilyennel hozott össze a sors nem régen, Kiskunhalason. Az éjszakát szállo­dában töltöttem. Ko­rán reggel kellett vol­na rakományommal hazaindulnom Szeged­re. a motorom azon­ban annyira kihűlt az éjszaka folyamán, hogy az önindítóval képtelen voltam „be­ugróim”. Meg kell hú­Országúíon zalni — határoztam el végül is, és türelmesen vártam a segítségre. Jött is nemsokára egy üres teherautó. Meg­állítottam. Soförkollé- gám készségesnek is mutatkozott, hogy se­gít rajtam, de alig tel­tem néhány lépést visszafelé a kocsim hoz, hogy előkészít­sem, amikor nagy megrökönyödésemre beletaposott a gázpe­dálba és elrobogott. Tanácstalanul topo rogtam gépkocsim mel­lett, míg végre — úgy jó félóra múlva — jött egy másik teherautó, a Bamevál kocsija, alaposan megtornyoz­va csirkeketreccel. Meg sem kíséreltem, hogy „stop”-ot intsek a ve­zetőnek, úgysem áll meg — gondoltam. De csak megállt az. intés nélkül is, a kö­vetkező pillanatban pe­dig kinyílt a vezető­fülke ajtaja és egy ne­vető arcú fiatalember — mint ahogyan mi, az országutak pilótái szoktuk, ha látjuk, hogy a másik „le van Kecskeméten a Rákóczi út 28. számú ház lakói azzal a panasz- szal fordultak szerkesztőségünk­höz, hogy a pincében a fás­kamrájukat elöntötte a víz. A szén, a fa valósággal úszik, és a kamrák nagy részét jóformán meg sem lehet közelíteni. Jöj­jön ki egy újságíró — mondta egyik lakó a telefonba —, s nézze meg, milyen állapotok uralkodnak minálunk. Van már olyan lakó is, aki a tüzelőjét felhordta a folyosóra. ' Kimentünk és megnéztük az elöntött pincerészt. A KIK két segédmunkása éppen vödrökkel meregette a vizet és hordta fel a pincéből. Érdeklődésünkre el­mondták, hogy az elöntött pin­cerészben télen időközönként talajvíz fakad fel. De tetőzi a bajt még az is, hogy a gyűjtő- medence, vagy ahogyan szak­nyelven nevezik: a derítő a Mi­kes utcában épült és még há­rom épületből vezet oda szenny­vízcsatorna. Ha a főcsatorna el­dugul, a víz visszafelé folyik és a tisztító aknákon keresztül ki­ömlik az udvarra, amely erősen a házak falához lejt és az alig öt centiméterrel magasabb ud­vari pinceablakon befolyik a pincébe. A KIK központi irodájában Szabó Ödön házkezelési csoport- vezető a következőket mondja: — Mióta ezek a bérházak fel­épültek, azóta innen kapjuk a legtöbb panaszt. A szennyvíz- csatornák, igaz, csak az utóbbi időben dugultak ed, s ennek va­lószínűleg az az oka, hogy a halászcsárda konyhájából kike­rülő hulladék feltorlódik ben­nük. Nem mi terveztük a csa­tornahálózatot, s így nem a mi hibánk, hogy a szennyvíz leve­zetése nem tökéletes. Megfelelő anyagi eszközök sem állnak rendelkezésünkre, hogy a leve­robbanva” — megkér­dezte: — Valami baj van, szaki? Segíthetek? Minek szaporítsam a ■szót? A motorom tíz perc múlva vígan du­ruzsolt, megköszöntem hát a segítséget és bal­esetmentes új eszten­dőt kívánva elindul­tam hazafelé, Szeged felé! Megfutamodott kar­társamnak pedig csu­pán annyit üzenek, hogy a mi „íratlan” KRESZ-ünkbcn. ez az örökérvényű közmon­dás szerepel: „Ma ne- . kém — holnap neked!” Tóth Mihály gk.-vezető zetőcsatomákat átépíthessük. Er­re különben is csak akkor ke­rülhet sor, ha a tanács illetékes szervei az udvart rendbehoz­zák. Mindenesetre még a há elolvadása előtt egy ideiglenes levezetőcsatornát készítünk az udvarban, hogy a lejtős rész­ről az aknákba folyhasson a víz. A városi tanács ipari és mű­szaki osztályán megkérdeztük Juhász István főmérnököt: mi­kor kerülhet sor a berház ud­varának rendbehozására? — Sok gondot okoznak ezek a rendetlenül hagyott udvarré­szek a tanácsnak — mondja el­gondolkozva. — Tulajdonképpen a beruházásoknál kell keresni a hibát, mert a beruházó soha nem kér az úgynevezett járulé­kos költségekre is fedezetet, és ebből adódik, hogy az újonnan épült bérházak környéke és ud­vara rendezetlenül marad. A ta­nácsnak persze azután főhet a feje, hogy honnan, miből, vagy melyik egyéb más beruházásból vegyen el, hogy a rendezetlenül hagyott épületek környékét a követelményeknek megfelelően rendbe tegye. Természetesen — hangoztatta — a Rákóczi út 28. számú ház udvarára is sor ke­rül előbb-utóbb, hiszen mi is azt akarjuk, hogy az ott lakó bérlők régi panaszát végre or­vosolhassuk. V. I. Vöroskeresztes ünnepség Baján Szombaton nagyszabású ün­nepséget tartott a bajai Vörös­kereszt-szervezet. A kora dél­előtti órákban Rostás János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, dr. Losoncz Mihály, a Kecske­méti Honvédkórház igazgatója megtekintette a Férfi Fehéme- műgyár és a Finomposztógyár egészségügyi intézményeit és el­beszélgettek á vöröskerésztes ak­tívákkal. Ezután a járási tanács díszter­mében aktivaülésen találkoztak a városi Vöröskereszt-szervezet tagjai. Az esti órákban pedig a városi művelődési ház klub­jában fogadás volt a vendégek tiszteletére. Rostás János a Ma­gyar Vöröskereszt Kiváló Dol­gozója kitüntetést nyújtóit« ít dr. Mestyán Rezső főorvosi) i, dr. Saághy György üzemorvos­nak és Miklós Istvánnak, a Férfi Fehérneműgyár igazgató­jának. Kitüntetést kapott még a Fe­hérneműgyárból: Vozdeczki An­na, Pólyák Ilona, a Finomposz­tógyárból: Makk Ferencné, C. Szabó Béláné ér ' öröskeresz- tes brigád. T. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom