Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-05 / 29. szám

1963. február 5, kedd 3. oldal Sokat ígérd kapcsolat Méjf az ősszel, a dunaszemt- benedeki Űj Hajnal Tsz vető- burgonyát vásárolt a hartai Bé­ke Termelőszövetkezettől. A be- nedekiek nem rendelkeztek azonban a szükséges fuvaresz­közzel, ezért a hartaiak kész­ségesen felajánlották: saját te­hergépkocsijukon elszállítják ők a burgonyát. Az ígéretet tett követte, s ne­hány nap múlva az Üj Hajnal Tsz raktárába került a burgo­nya. Am egyúttal a Béke Tsz két vezetője — V. Tóth Imre elnök és Deák Zoltán főagronó­mus _ is „kirándult” Duna­sz entbenedekre. Szétnéztek a közel 3000 holdas, alig kétéves szövetkezeti gazdaságban. — Sok jó tanácsot adtak ne­künk — mondja Kun László, a benedeki elnök. — Elmondották, hogy a mi adottságaink sem rosszak, csak nem használjuk ki a lehetőségeket. A látogatást meghívás követ­te, s Kun László az agronómus- sal és néhány gazdával együtt örömmel szemlélte meg a jól gazdálkodó hartai szövetkezetei. — Mit tapasztaltak? — Elmondani is sok — fe­leli. — Mindenesetre néhány legfontosabb dolog: A hartai Béke Tsz két évvel idősebb ná­lunk. de már előtte is mint tszcs működött, s még akkor ki­alakították a nagvtáblákat. A közös alap gyors ütemben gya­rapodott, s a gazdák jó jöve­delemre tettek szert. Az elmúlt évben már bevezethették a kész­pénzfizetési rendszert. — A legjobb példát egyébként Hartán ■ a jó munkaszervezés nyújtja. Brigádokra, s azon be­lül is családokra osztották a területeket. A családtagoknak a közös munkába való közvetlen bevonására véleményem szerint is ez a legjobb módszer, lgv mindenki ismeri a feladatát, mikor mit kell tennie. Másrészt az adott területnek az irányí­tás szempontjából a brigádveze­tő a felelős gazdája. Ily módon teljesen megszüntették a mun­katorlódást. s az abból eredői kapkodást, szervezetlenséget, s evégett már többször folytat­tunk eredményes beszélgetést a gazdákkal. Rövid gondolkodás után így folytatja: __ Mint a hartaiak, fokoza­tosan mi is rátérünk a kész- pénzfizetésre. Eddig a fűszer- paprikát százalékosan termesz­tettük. Ez a jövedelemelosztási mód ösztönözte ugyan a gaz­dákat, de a külön-külön törté­nő átadás alkalmával rengeteg idejük élfecsérlődött. Az idén egy-egy mázsa fűszerpaprika megtermesztéséért 70—90 forin­tot fizetünk — ez nagyjából azonos a százalékos részesedés értékével —, s a szállítást közö­sen bonyolítjuk le. H o n ti János, a főagrooómus hozzá teszi: — Nemcsak md, de néhány hete a vezetőségi tagok és a bri­gádvezetők hat-hat főből álló két csoportja is ellátogatott há­rom-három napra Hartára. "■............ ............. ' ---­Ki derül, hogy a jelenlevő Piszkár Mihály, az ellenőrző bi­zottság egyik tagja is résztve­vője volt a hasznos látogatás­nak. — Kicsit irigyeltük a hartai Béke Tsz 200 férőhelyes tehén­istállóját — mondja. — De azt is tapasztaltuk, hogy a gondo­zók mennyire érdekeltek a na­gyobb hozamok elérésében, ők is készpénzfizetést kapnak, azonkívül minden liter tej után 40 fillér prémiumot. Az eddig látottak alapján már az idén is sok mindent megvalósíthatnak a dunaszent- benedekiek. Fejlesztik az öntö­zést. 120 holdon nagyüzemi ker­tészetük lesz ebben az évben. A meglevő hat erőgép mellé úja­kat vásárolnak, s százférőhelyes marhaistállót, azonkívül — tel­jesen saját erőből — székházat és gépjavítóműhelyt építenek. 4z eddi trie hon természe­tesen nem merült ki a két tsz kapcsolata. A Béke vezetői már újból jártak a dunaszentbene- deki Üj Hajnalban, s ennek gaz­dád rövidesen viszonozzák a lá­togatást. Jó is, ha még a tél fo­lyamán, megragadva minden le­hetőséget, tovább mélyítik a ta­pasztalatszerzést. hiszen a kap­csolat így válik igazán gyümöl­csözővé. H. D. Negyven újabb halott A hiwsámai kórház jelentése szerint 1962-ben negyvenen hal­tak meg sugárbetegségben a hi- rosimai és nagaszaiki atombom­bázás sérültjei köziül. A hiro- simai kórház közli, hogy erősen emelkedik a ráfcmegbetegedések száma azok között, akik az atorn- bombázás idején ki voltak téve a sugárfertőzésnek. A nép jelöltje A LEGIFJABB — Ha az asszonyok fel­szólalnak a tanácsülésen, annak van is foganatja. Mélyen átérzik minden probléma, gond súlyát és nagyon következetesen tudnak harcolni érte! — mondja a soltvadkerti ta­nács vb elnöke. Tudja ezt a lakosság is. Nem véletlenül jelöltek ezúttal tizenkét nőt a ta­nácsba! Egy közülük Gyu- rica Ágnes, aki egyúttal a község legifjabb jelöltje. Tavaly érettségizett, s most édesapja műhelyé­ben fodrásztanuló. Csen­des. szolid leány. A választópolgárok és a végrehajtó bizottság veze­tői megígérték: minden lehető . segítséget megad­nak neki ahhoz, hogy ta­nácstagi munkássága, fia­tal társainak és egész vá­lasztó körzetének képvise­lete minél eredményesebb legyen. Megérkezett a takarmány A kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezeiben a hízók és a többi közös jószágállomány takarmányozására hetenként 38 má­zsa kukoricát és 45 mázsa árpát használnak fel. Képünk Kiss Ervint, a termelőszövetkezet traktorosát és Ka­tona Lajos szövetkezeti gazdát ábrázolja, amiint a vontatóról zsá­kolják a darát. (Pásztor Zoltán felvétele.) 4 külkereskedelem igényli 1965-ben már 50 ezer pár kesztyűt gyárt exportra a Kecskeméti Kesztyűs Szövetkezet önálló szövetkezetként kezd­te meg idén működését a Kecs­keméti Vegyesipari Szövetkezet kesztyűvarró részlege. Leválasz­tásukra az exporttermelés nö­velése céljából került sor. A TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat ugyanis közölte a Bács- Kiskun megyei KISZÖV vezető­ségével, hogy a magyar kesztyű­ipar termékei iránt világszerte növekszik a kereslet. Ezért az országos tervbe felvették a Kecskeméti Kesztyűs Szövetke­zet fejlesztését is. Kétségtelen, hogy a kecske­méti „Don-kanyar” lebontása következtében nehéz körülmé­nyek között indul Kecskemét tizenharmadik szövetkezeti üze­mének termelése. Átmenetileg Bgyivású barátommal a tejcsárdában akadtam össze. Történetesen a csemegerészleg előtt kí­gyózó sorban várakoz­tunk mindketten, a kí­nálkozó áruféleségeket szemrevételezve. — Kókuszdiót nem ve­szel? — kérdeztem, édes naivitással. — Kell a spánielnek! — felelte zordonan, majd a bevásárlást követően, otthonunk felé indulva, ugyanezt a titokzatos megjegyzést tette egy Kzemrevaló fehér cseléd­re, akire, kötelező férfi­szolidaritással felhívtam a figyelmét Megragadtam a kar­ját a „vérfagyasztó”, húsé fokos estében: — A milód Vénuszra kérdek, áruld már el, hogy jön ide a spániel?! — Hja, öregem, ennek története van. De azt csak az Aranyhomok presszójában, egy dupla mellett vagyok hajlandó elmondani. Egy ezredmásodperc- nyi lelkitusa után kötél­nek álltam. — Jenő barátom ko­csiján — kezdte el a his­tóriát a presszóban — gyakran megfordulunk a megye különböző helye­in. Első utunk minde­nütt a koffein-barlangok­ba vezet. E túrák legel­sőjén történt. Kihozták a két duplát, fejenként 4—4 mokkacukorral. Én mindig két kockát rakok a kávémba, s a felesle­ges kettővel szórakozot­tan dominózgattam az asztalon. Ekkor szólalt meg Jenő, szerényen, bo- csánatkérően: — Kérnélek teljes tisz­telettel, ha megengeded, zsebre süllyesztem a cuk­rot. Van otthon egy tün­dért spánielem: az ő lét- fenntartásához járulsz hozzá! — Parancsolj, kész örömmel — mondtam, de a spániel már befészkel­te magát agytekervénye- ixn közé. Legközelebb már ké­rés nélkül adam át a spániel fejadagját. Sőt, azóta, ha X vagy Y kol­légámmal vagyok is úton, a gőzölgő krémkávé mel­lett mindig ez az első szavam: — Tessék, vidd haza a spánielednek! Mondanom sem kell, ilyenkor mindenki úgy néz rám, mint a futóbo- londra. De csak addig, míg meg nem magyará­zom a szituációt. Ekkor aztán kiderül, hogy egyiknek a íoxterrierje, a másiknak a felesége várja otthon az ilyen „exportból visszamaradt” mokkacukrokat. S azóta már, telkes felvilágosító munkával, nemcsak szűkebb csalá­domban, de kiterjedt ba­ráti körömben is elhin­tettem a „spánielizmus” magvait; s ha valami fölösleges, már szálló­igeként mondják rá: — Nesze, a spánielednek! — vagy — Legyen a spá­nielé! — esetleg: — Kell a spánielnek! így vált Jenő bará­tom spánielje fogalom­má, s biztos vagyok ben­ne, hogy ez a mozgalom záros határidőn belül sok új, lelkes, a duplát négy­nél kevesebb cukorral, vagy esetleg cukor nél­kül elvező hívőt hódit majd meg magának. í % az Ezermester Szövetkezet segít megoldani helyiséggondjai ka de a KISZÖV-ben már folyna!« a tárgyalások, készülnek a ter­vek, hogy mielőbb megfelel® munkahelyre költözzenek » kesztyűvarrók. Tennivaló addig is bőve« akad. Tavaly 15 ezer pár kesz­tyűt készítettek exportra. Idén kétezer párral többet vár a kül­kereskedelem. A fejlesztési terv előirányzata pedig a következő: Kecskemét 1965-ben már 50 ezer pár kesztyűt készít export- rendelésre. A termelés három­szorosára növekedésének felté­tele, hogy megfelelő számban álljanak rendelkezésre kesztyű­szabászok. Ennek biztosítására minden esztendőben 6 tanulót szerződtetnek. Képzésük ará­nyában növelik a varrónők szá­mát is. így a szövetkezet jelen­legi létszáma 1965-re megkét­szereződik. Fekete hó...“ j» Varga Istvánná (Baja, Kiscsá- voly 48.) azt panaszolja levelé­ben, hogy a kéményseprők arra­felé elhanyagolják a kéménye­ket. A minap is reggel jekete hó” — vagyis korom — hullott a kéményekből a háztetőkret meg az udvarokra, de még az utcára is jutott belőle bőven. Arra kéri a Bajai Kéményseprő Vállalat illetékeseit, hogy rend­szeresen tisztítsák a kéménye­ket, amíg nem késő. Ilyen tar­tós, kemény hidegben ugyanis szinte állandóan kell tüzelni és félő, hogy valahol kéméngtvm keletkezik. . - , . , „ — ezzel akaratlanul is elvonják a fűtőanyagot azok elől, akik már csak két-hárommapos készlettel rendelkeznek. Kecskeméten a TÜZÉP válla­lat a sorb an áll ás megszünteté­se érdekében bevezette a leve­lezőlapon történő megrendelést; Egy hét alatt —legfrissebb ér­tesülésünk szerint — 3600 leve­lezőlap érkezett be. Több he­lyen végzett ellenőrzés azt bizo­nyította, hogy a levelezőlap-ára­dat túlzott, hiszen olyanok is vannak, akiknek egész télre, vagy legalábbis több hétre ele­gendő tüzelőjük van, mégis öt­hat levelezőlapon küldtek be igénylést. A TüZÉP felhívja ezeket a személyeket: a tüzelő­ellátás zavartalansága érdeké­ben ugyancsak levelezőlapon vonják vissza igényüket, illetve jelezzék, mennyi időre elegen­dő tüzelőjük van, hogy akkora sorolják be őket a tüzelőanyag leszállításába. Ezzel megkouv- nyítik a társadalmi ellenőrök munkáját, akik úgyis megálla­pítják a sürgősségi sorrendet. Ily módon azután valóban a rászorulók jutnak hamarabb fű­tőanyaghoz. A tél nehéz próba elé állított bennünket. Éppen ezért nagyobb önfegyelemre. embertársaink! iránti felelősségérzetre van szükség. Takarékoskodnunk kell a tüzelővel. Mód vain azonban* arra, hogy összébb húzódjunk kevesebb helyiséget fútsünk; Ezt megteheti mindenki sajái otthonában, ugyanakkor helyes» ha az intézmények vezetői ié megteszik a szükséges intézke­déseket. Nem feltétlen fontok például, hogy egy hivatal, amely 16 irodából áll, mind a 16 helyi­séget fútse. Húzódjanak összébb ezeken a helyeken is kevesebb szobába. Jóakarattal, önfegye­lemmel. kisebb áldozatok váTlaJ lásávai. ha összefogunk, meg tudunk birkózni a téllel. M. O. Világszerte szokatlanul zord < az időjárás, s a sajtó nap mint i nap beszámol „Tél-tábornok leg- < újabb hadi tetteiről”. Az idén a i Kárpátok hegyláncai nem tud­ták hazánkat megvédeni a hi- 1 deghullámoktól. November eleje : óta alacsonyabb a hőmérséklet ' a sok évi átlagnál, és 36 napja 1 nem emelkedett fagypont fölé a hőmérő higanyszála. A. hideg falja a tüzelőt, amelyből több fogy, mint hár- mikor az utóbbi évékben. Még a jobban felkészült háztartások, vállalatok, intézmények szén­készletei is kiapadóban vannak, annak ellenére hogy 1962-ben megyénkben 500 vagonnal több tüzelőt vásároltak, mint 1961- ben. Az idén januárban 300 va­gonnal több fát és szenet szál­lítottak a megye TÜZÉP-tele- peire, mint tavaly januárban, mégis tüzelőhiányról kell hírt adnunk. Bányászaink mindennap ere­jüket megfeszítve teljesítik túl széntermelési tervüket, kereske­delmi intézményeink vezetőinek rendkívüli intézkedéseket kel­lett bevezetni a naponta érkező túzianyag-szállítmányok igaz­ságos elosztására. Szombaton a megyei tanácsnál megtartott értekezleten a vb kereskedelmi osztályának, valamint a TÜZÉP vállalat és MÉSZÖV képviselői­nek úgy kellett határozniok, hogy családonként egyszerre legfeljebb három mázsa szenet és egy másza fát adnak ki. Fel­kérték a városi és járási taná­csok elnökeit, hogy alakítsanak társadalmi bizottságokat, ame­lyek a helyszínen ellenőrizve bí­rálják felül, milyen sorrendben adják ki a tüzelőt. A szúrópró­bák tapasztalatai szerint ugyan­is vannak olyan családok, ame- ■ lyeknél még három hétre, sőt - egy-másfél hónapra elegendő tüzelő van, mégis most akarják megvenni a fát és a szenet, * Jóakarattal, önfegyeiemmel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom