Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-03 / 28. szám
1963. február 3, vasárnap 5. oldal ANDALÚZIA Hasznosan töltött szünidő Operettbemutató a kecskeméti színházban pék birtokosad lelkes munkája lessé tette. Első ízben találkozMoroalmas -színpadi képek, nagy és látványos tömegjelenetek, szép kosztümök, igényes — bár nem túlságosan eredeti invencióból táplálkozó — muzsika, egy nálunk eddig ismeretlen francia operettszerző, Francis Lopez első bemutatkozása a hazai színpadon — ez teszi örvendetes eseménnyé a Kecskeméti Katona József Színház újdonságának, az Andalúziának a premierjét. A színpadi átdolgozás Kristóf Károly, a jól ismert színpadi Szerző műve. Nagy és dinamikus tömeg jelenetek hosszú sorát felmutató revü-operettet kellett átültetnie, így az eredeti műhöz képest a nálunk bemutatott változat gyökeres átalakító, átértékelő tevékenységét, szinte teljesen önálló alkotói munkát kíván. Dicséret illeti érte Kristóf Károlyt. Azt sem hallgathatjuk azonban el, hogy ez az átformálás az eredeti műnek bizonyos hiányait, aránytalanságait is átmentette. így történhetett például, hogy az egyébként haladó társadalmi mag — az Izabella spanyol királynő elleni katonai felkelés, a zsarnok elnyomó elleni harc valamiképp a mese perifériájába szorult. Csak a második felvonás közepe táján bukkan fel hevenyészett utalások formájában, hogy a darab végén eléggé szirupos és dramaturgiáikig elő nem készített, zászlólengető forradalmi díszfelvonulás eléggé hamis hangjai mellett koronázza be a cselekmény végső mozzanatait. Nem a szép nevű Rodriguez Valiente tábornok és felkelő serege tehát a cselekmény mozgatója Inkább csak arra szolgál a szerző vagy a szerzek kezében, hogy viszonylag korhű hátteret teremtsen egy bármikor, bárhol lejátszható mesécs- ke hitelesítésére. Távol álljon tőlünk, hogy valamiféle fillógikus hűséget tételezzünk fel egy operettről. „Az Andalúzia tulajdonképpen urüggyeT szolgál arra, hogy jó poéneket, kellemes és mozgalmas táncjelencteket, csillogó, szépen hangszerelt, dallamosan fülbemászó muzsikát tálaljanak a közönség elé pihertetőül, szórakoztatóul és némi csípősnek tűnő borssal, paprikával meghintve. Ez Kristóf Károlynak lényegében sikerült, hiszen erre a rendelkezésére álló alapanyag, a tíznél is több látványos revü- kép — melyből hármat azért sikerült átmenteni — Jó kiindulási pontot nyújthatott. Francis Lopez muzsikája Is őszinte sikert aratott, de része volt az elismerésben a népes szereplőgárda, a vezető szeremellett elsősorban a tánckarnak, a zenekarnak, a koreográfusnak, a jelmeztervezőnek, a díszletek alkotójának la. Udvaros Béla, az Andalúzia jól alakítható és hatásosan szerkesztett szövegkönyvéből kellemes előadást varázsolt a színpadra. Különösen a tömegjelenetek, a táncképek, a finálék megkomponálásával jeleskedett. Van azonban jó néhány olyan pillanata az előadásnak, amikor úgy érezzük — különösen a darab legvégén és kezdő jelenetsoraiban —, hogy kissé erőtlenebbre vette a hangot, mint kellett volna. Egynéhány poén hatástalanul szállt el, s néliány jelenetben a színészek jellemükhöz és figurájukhoz nem túlságosan illő helyzetbe kerültek. Semmiképpen nem célszerű például, hogy a darab zárójelenetében a csodálatosképpen megmenekült tábornoknak is suhogó selyem lobogót adnak a kezébe, nem elég kiszámítot- lan és formáson mozgott a nyitókép kórusa sem. Ezek azonban könnyen kijavítható gyermekbetegségek, amelyek a későbbi előadásokon kiforrják magukat. Gvólay Vik'őría Dolores, a szép spanyol lány megszemélyesítője, lendületes, érzelmes játékával, a tüzes spanyol melódiák átélt, kitűnő tolmácsolásával méltán megérdemelte a tapsot. Nem ismerjük a francia mű teljes zenei anyagát, de mindenképpen jó lett volna, ha Gyólay Viki több dallamot kapott volna, különösen talán az első felvonásban. A jól megkomponált kórusrészletekkel együtt csillogó és kulturált éneke igazá operetthangulatot ébresztett. Szívesen hallgattuk volna többször is. Ugyanezt kell elmondanunk Szegő Zsuzsáról, aki Fanny Müller bécsi énekesnőt alakította. Vele talán még szűkmarkúbban bánt a librettó. Megnyerő egyénisége a kecskeméti nagy színpadon való idei első bemutatkozását emlékezőtunk premieren Dévényi Cecíliával, aki Grétét, az énekesnő komornáját játszotta. Kellemes meglepetést keltett hangulatos és lelkes játéka. Jól táncol, s ebben a nem egészen szubrett- szerepben szépen mutatkozott be. Mucsi Sándor, mint falusi fazekasmesterből ünnepelt tor- reróvá előlépett tüzesvérű spanyol, rendkívül hangulatos színészi teljesítményt nyújtott. Csengő tenorja a kitűnően énekelhető zeneszámokban megérdemelt sikert aratott. Az előadás talán egyik leghálásabb szerepét kapta Patkó István. Egyéni bája, megnyerő mókázása — talán az ő figurája van jó néhány társa között a leginkább kidolgozva — az előadás élvonalába helyezi teljesítményét. A méltatlanul mellőzött Valiente tábornok szerepében első ízben láttuk a nagy színpadon Máday Endrét. Mértéktartással játszotta szerepét és szépen énekelt. Kár, hogy kevés teret kapott a három felvonás alatt. A tőle megszokott rutinnal és lendülettel szerepelt Simon Gáza. Eddig csak epizódszerepekben láttuk, most nagyobb lélegzetű feladatkörben is “megállta a helyé Móricz Ildikó. De lelkesen és szépen játszott Mojzes Mária Kondor Klára, Sülé Géza, Liliom Károly is. A szólótáncosok — általában a megerősített tánckar — élén Gombos Júlia, Malobiczky Borbála, Radios Lívia és Háberland Károly, Borbíró Andrea invenciózus koreográfiájára szép teljesítményt nyújtott. Hóna Frigyes a hatásosan hangszerelt partitúrának szárnyakat adott a zenekar élén. Márton Aladár jelmezei az előadás kiemelkedő értékét jelentik. Teszett Borosa István díszlettervei közül különösen az első felvonás színpadképe. Sajnos, a második és harmadik felvonás díszlete alatta marad az igazán szellemes elsőnek. Csáky Lajos Hétfőn megveszerte megkezdődik a tanítás A megyei tanács művelődésügyi osztálya szombaton megvizsgálta az iskolák tüzelőanyaggal való ellátottságát és döntést hozott a szénszünet befejezéséről. Hétfőn tehát megyeszerte megkezdődik a tanítás az általános és a középiskolákban, valamint a felsőfokú tanintézeteikben. Ahol azonban nincs annyi tüzelő, hogy a hét folyamán érkező szállítmányokat kivárják, ott a megyed tanács művelődésügyi osztálya engedélyezd a szénszünet meghosszabbítását így tehát néhány kecskémét környéki tanyai iskolában, s a megye egy-két községében továbbra is tart a tanítási szünet. Az iskolák' igazgatói mindenütt helyileg értesítik a tanulók szüleit a tanítás kezdetének idejéről. iám a cimborámnak, hogy kerítsünk magunknak valami nőt és álljunk mi is a táncolok közé. Szótlanul mutatott a bal karjára. Akkor vettem észre, hogy az a karja élettelenül lóg a teste mellett. — Megsebesültem — magyarázza. — Erősen megsebesültem. Egyszóval nincs táncolni való kedvem. Én kíváncsian, kérdően néztem rá, de ő semmi többet nem mondott. Különben csakhamar beszédes tett. A kocsmárosnak kiváló rumja volt és finom bencés likőrje, úgyhogy jócskán beittunk. És Breier dicsekedni kezdett a dolgaival. Mellére bökött az ujjával, oda, ahol a friss külsejű Vaskereszt fityegett és kijelentette, hogy három nappal ezelőtt kapta személyesen Heinrich Himmler SS-Reisch- führer kezeiből. — Minek a Jutalmául? — kérdeztem. Breier ravaszkásan, fölényesen elmosolyodott. — Tudod, ok van rá elég sok. De a legfőbb: az archiváció! Vállát vontam. Nem tudtam, miről van szó. Aztán ő megmagyarázta: a Szovjetunió nyugati vidékén, csakúgy mint Lengyel- országban, Csehszlovákiában és a Wermacht által megszállt többi országban sok osztályt, kirendeltséget létesített a Gestapo, az Abwehr és az SD. A megszállás ideje alatt elég tekintélyes mennyiségű irat halmozódott fel ezekben. Ezeknek az archívanyagoknak óriási az értékük. Amikor megkezdődött a visszavonulás nyugat felé, szigorú utasítás érkezett, hogy szállítsák az összes ilyen iratot a birodalom területére és helyezzék el a speciálisan erre a célra berendezett rejtekhelyeken. — És ezt a műveletet irányítottad te? — Nem az egészet... — Breier zavarba jött. — Szóval én egy nagy archívszállítmányt hoztam Oroszország több városából. — No és a karod? — firtattam tovább. Breier nem válaszolt. Későre járt, jóval elmúlt már éjfél, de mi még mindig Ittunk. Nem kérdeztem többet Breiert a sebesült kezéről, mert őszintén szólva teljesen érdektelen volt számomra. Ittam és kitűnően éreztem magam. Azt hittem, hogy Breier sem gondol egyébre, csak az ivásra. De tévedtem. Az ital végleg levette a lábáról. Egyszer csak hozzám hajolt — majdnem, hogy rám dőlt —, átfogta a Valiimat és suttogva mondta: — Akár hiszed, akár nem, majdnem odavesztem ... Képzeld el, körös-körül víz, éreztem, hogy fulladok, merülök el és semmit sem tudok tenni, hogy megmeneküljek a pusztulástól ... — De mégis egyben vagy és kutya bajod — mondtam. Breier bólintott, tele töltötte a poharát és kiitta. — Persze, hogy egyben vagyok — felelte, — De igen drágán fizettem meg érte. Képzeld el: ott vagy a föld alatti rejtekhelyen, ahová ezeket a bizonyos archív anyagolcat szállítottuk. Rakjuk sorba, egymás tetejére a teljesen körülforrasztott jókora vasládákat. Már a munka végén tartunk. Aztán újabb szállítmányt hoznak. De azt még át kell rakni vasládába, mert csak egyszerű desz- kaládában, meg papírba csomagolva jött... És egyszer csak hirtelen kiáltozást hallunk és éktelen súgást, seozajláeL A tá Kihalt a folyosó, a nékna előcsarnok karosszékei üresein ásítanak. Megtévesztő a csend. Mintha egy lélek sem tartózkodna a falak között. Hiába jöttünk volna? hogy megvitassák apró-cseprő ügyeiket. Ujszánis Károlyné műhelyvezető megértő mosóllyal hallgatja a kedélyes eszmecserét, közben próbára készíti elő az újonnan érkező — Király Tetszik az új ruha a lányoknak. Király Klári. » boldoar tulajdonos már alig várja hoatv i-r-lhassa. A nyugalom látszat osupán Igaz, sokan haz-auta-ztak, da az i+> maradottak sen« töltik unatkozva, céltalanul as ürömmel üdvözöl* szénszünet napjait Tanulnak. olvasgatnak. korcsolyáznak a maguk készítette páKlárJ másodikos einmazi&ta —- szövetruháj át — Nagyon elkel itt a segítség — sóhajt —v tavaszra hatvan ruhát kell megvarrnom. Minden kislány kap egyet az intézettől. A kézimunka szakkör tarkammA szerteágazó drótok között könnyen eligazodik a .feltaláló" — Komonyi Dezső igazgató és segítői: Sóki Miklós, Várad! András és Schnell GyuszL (Pásztor Zoltán fedv.) lyán, vagy... De kövessük csak azt a karcsú, barna kisleányt. aki a varróműhely felé iparkodik. A barátságos kis helyiségben ruhahegyek tornyosulnak. Meleg és nevetés fogad. Az asztalon, félkörben lányok ülnek — az öltögetés jó alkalom arra, öreg Elba megtréfált bennünket: áttörte a rejtekhelyei nyugatról határoló acélfalat és féktelen robajjal zúdult a láda- rakásra. Ekkor ordítottam fel én is. Magamon kívül voltam a félelemtől. Még most is, ha csak visszagondolok rá, végigfut a hátamon a hideg. Hiszen ha a víz megsemmisítette volna az iratokat, Himmler valamelyik ott tartózkodó embere egészen bizonyosan belém engedett volna egv sorozatot. Szinte már önkívületben belevetettem magam a vízbe, s minden erőmet összeszedve kezdtem arrébb rakni a legutóbb hozott ládákat, amelyeket már elborítottak a sötét, örvénylő hullámok ... Ott sebesítettem meg a karomat. Breier hosszan és sokáig mesélt még az esetről. Rengeteg apró részletet mondott el. Kifecsegte a környéket is, ahol a rejtekhely van. Emlékszem, azt mondta: a víz „áttörte a rejtekhelyei nyugatról határoló acél- falct”. És ez a hely tíz kilométernyire van Ostburgtól, nyugati irányban. Egy erdő van ott az Elba partján. (Folytatjuk^ ' tás szobájában találtunk rá MáM vay Katira, aki a közgazdasági technikum IV. osztályának hall* gatója. — Talán minden tárgyból négyesem lesz — nézegeti ellen-* őrző könyvének bejegyzéseit — s ez még csak a kezdet. A neheze év végén jön, érettségi előtt... Az alagsorba kígyózó lépcső a fiúk birodalmába — a szerelőműhelybe vezet. Itt készül Komonyi Dezső igazgató felügyelete mellett a várva várt „mű” — a stúdió... — Még a szünetben elkészül — magyarázzák — és nagyon hasznos célt fog szolgálni. Minden teremben szól majd egy hangszóró, de — szobánként más-más, főleg a tanulmányokhoz kapcsolódó műsort tudunk közvetíteni. De rádió-telefonról is gondoskodtunk, a szobákból vissza lehet szólni ide, a stúdióba. Az intézetben éneikíkar, és színjátszó csoport is működik, s elhatározták egy stúdió-együttes megalakítását. Az együttes műsorát magnetofonra veszik és a ..technikai személyzet” közreműködésével sugározzák majd a stúdió különadásaként. Hasznos munkával, kellemesen töltik tehát rendkívüli pihenőjüket a nemrég megyei kezelésbe vett Nevelő Intézet fiatal lakói. Varrnak, szerelnek, sokat tanulnak is — s az eredmény kinek-kinek tetszése, óhaja szerint bizonyára nem fog elmaradni. .. Vadas Zsuzm
