Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-26 / 47. szám

Ünnepélyesen, jó hangulatban választott a megye népe Legkorábban a fanyavilág Sza(%az& lakodalom Dajkálta a gyereket SZALKSZENTMÁRTON, — nyolc óra 15 perc. Szavazókör­zet a tanácsházán. A falakon körös-körül a község négyéves fejlődését ábrázolják a képek. A bizottság* reggel 6 óra óta tal­pon van. Eddig 120-an adták le szavazatukat. Most egy 30 év körüli szálas parasztember lép be. Mögötte a felesége. Ezt mond­ja a férj: „Elhoztam szavazni a feleségemet Is, bár a választó- kerületi bizottság értesítése sze­rint külön élünk, hat házzal odébb egymástól.” Nevetés, az­tán gyorsan korrigálják az el­írást, s megy minden tovább a maga rendjén. TASS, háromnegyed kilenc. tóinak 89 százaléka adja le vok- sát. De a tanyavilág körzeti és vándorló urnáiba ezután már nem hull több boríték. Megelőz­ték a községi településeket — ami döntően a közös gazdasá­gok derék fogatosainak köszön­hető. Délután jelentősen gyérül a forgalom. S öt óra után né­hány perccel az utolsó megtelt urnákat viszik be a járás vá­lasztókerületeinek központjaiba. Ünnepi hangulatiban, jókedv­vel, vidáman járultak az ur­nák elé Izsák választópolgárai. A helyi termelőszövetkezetek huszonnégy szánkón és lovas­kocsin, azonkívül három teher­autón szállították a nyolc kül­területi szavazóhelyiségbe a tá­voli tanyák népét. A gedeoói szavazókörzetben C. Horváth Sándor és id. Varga Eálint sa­ját lófogatú szánkójára ültette a szomszédokat, ismerősöket, és úgy mentek szavazni. Vendégel" várt Ómami A 3-as számú szavazókörzet be­járatánál kezd alábbhagyni a reggel 7 óra óta tartó sorbán- állás. A tanácsházán pedig Bá- novits István vb-titkár nagyban számol. Majd felnéz, s megálla­pítja: „A község több mint két­ezer választópolgára közül már 844-en szavaztak.” A tsz-ek fogatai sem pihen­nek. Mintegy 50 kilométeres körzetben járták a határt, szán­kókkal és szekerekkel döcögve a hófúvásos dűlőutakon. Viszik a vándorúmét tanyáról tanyá­ra. Jó szolgálatot tesz a növény­védő állomás gépkocsija is, amely a köves utakon továbbítja a szavazatokat DUNAVECSEN, a járási „fő­hadiszálláson” Is nagy a biza­kodás. Nem csoda, hiszen há­romnegyed tízkor elsőnek je­lentkezik Űjsolt: befejezték a szavazást. Negyedóra múlva ugyanezt közli Kunpeszér. Majd Dunatetétlen, Hart* és így to­vább. Egy órára a járás válasz­Imrehegyről valamikor úgy beszéltek, hogy innen már nincs messze a világ vége. De most, a választás napján, mindenki a jövőről beszél itt is. Tanácsháza már van, rövidesen megkez­dik az új posta építését. Itt él immár húsz esztendeje Becheret Ferencné, akit az egész kornyék csak úgy ismer, hogy Ómami. Emlékezetéből sok minden már elmosódott, hi­szen több mint nyolcvanéves. Most mégis élénken érdeklődik a politika iránt, mivel az hiva­talosan is beköltözött szarkási tanyájukba. Lányát ugyanis já­rási tanácstagnak jelölték Imre- hegyen. A családban tehát két­szeres ünnep február 24-c. Omamit a kakasszó már tal­pon találta. Tett-vett a ház kö­rül, meg a lakásban is. Aztán, hogy a választás izgalmában a lánya se bírta már az ágyat, Omami is kinyitotta a nagy­szekrényt. Ünneplő ruhát öltött, mintha nagymisére készülne, töt új kendöt is kötött. Huszonhárom unoka nagyapja r Sottoa a művelő­dési ház előtt egy vékony, görnyedt hátú. ünneplőbe öl­tözött öreg bácsi szólított meg. — Mondd, édes fiam, hol kell ne­kem szavazni? Mindjárt kezem­be nyomta a szava­zásról szóló értesí­tést — Itt, kedves bé­csi — mutattam a művelődési ház üvegajtajára. Mind­járt vállaltam is, hogy eligazítom Kri. zsán Istvánt — a nevét az értesítőről olvastam le. Beve­zettem a szavazó­helyiségbe, miköz­ben ő nagy hál ál- kodás közepette el­mondta, hogy ket­tős ünnep számára ez a mai nap. Első­sorban a szavazás miatt, másrészt az előző nap este ün­nepelte 78. életévé­nek betöltését — Nagy öröm az számomra, hogy én is beleszólhatok a politikába. Cam — magyarázta lelke­sen. Reszkető kezével, nagy tisztelettej he­lyezte ei a boríté­kot az urnába. — Egyébként ő volt pontosan a száza­dik szavazó reggel fél 9-kor abban a körzetben. — Nem vagyok ám én olyan ma­gamra hagyatott •öregember — foly­tatta a diskurzust, miközben kikísér­tem —, négy hold földemet bevittem a Szikra Termelőszö­vetkezetbe, kapom az öregségi járulé­kot, azonkívül se­gít a család is. — Hét munkás gyer­mekem van, huszon­három unokám. Én már nem sokat vá­rok az élettől, csak annak örülök, hogy gyermekeim, uno­káim már jobban élnek, mint aho­gyan én fiatal ko­romban. — Tudod, Cam, szapora család va­gyunk mi — neve­tett a szeme. — A kővetkező választá­sokon biztos már lesz vagy harminc unokám. Ezt azért mondom, mert én a következő szavazást is még akarom érni. Felszegte a fejét, kihúzta magát és szinte megfiatalod­va elballagott. — Jó leszek így — kérdezte. Lánya rábólintott, mire ő hoz­zátette: Most már jöhetnek a vendégek. így mondta, de az ur­nát hozó bizottsági tagokat ér­tette rajta, merthogy a jegesre fagyott úton sok lett volna neki az iskoláig bandukolni. A véletlen úgy hozta, hogy éppen a saját lánya, meg őzt. Szőke Ferencné községi tanács- tagjelölt kopogtatott Óm,ami aj­taján. Tarsolyukban egy öröm­hír is volt a szavazó cédulák mellett: Ömami lányára, Ján- váry Endréné járási tanácstag- ielöltre még tíz óra előtt min­den választója leadta bizalmat jelentő szavazatát. Drágszél az első Kalocsán a járási vá­lasztási elnökségen Varjú Pál, a járási tanács vég­rehajtó bizottságának el­nöke azzal fogadott ben­nünket, hogy 1958 hoz ké­pest sokkal gyorsabban fo­lyik a szavazás. — A drágszéllek 9 óra 2 perckor befejezték. A já­rás nagyobb községeiben is már 40 százalék körül tartunk, pedig még nincs 10 óra — újságolta. Kalocsán is hasonlót ta­pasztaltunk. A művelődési házban levő szavazókör­zetben már 60 százaléknál tartottak, amikar belép­tünk. Éppen akkor szavazott egy csinos kislány, Vincze Rozália pesti villamoska­lauz. — Miért itt szavaz? — A vőlegényem itt ka­tona és a mai napot is együtt akartuk tölteni, azért utaztam le ide. Először szavaz életében még csak 19 éves. — Mikor lesz az elfö­vő? Enyhe pirulás. — Azt még nem döntöt­tük el. Elsőnek a községi tanácstagi körzetek számszerinti sorában az utolsónak bejegyzett 70-es jelentette reggel nyolc óra után hogy a névjegyzékbe felvettek száz százaléka leszavazott. Ez­után a 43-as. a 46-os, a 65-ös. a 68-as, a 62-es és a 63-as körze­tekben kezdődött meg a szava­latok összeszámlálása. Megható jelenet zajlott le a kisizsáki szavazókörzetben. Az összegyűlt 20—25 választó me­leg kézszorítással és lelkes hur­rávaj köszöntötte Szabó Pált. akit most negyedszer jelöltek községi tanácstagnak. A 68 éves szövetkezeti gazda sokat fára­dozott. szervezte a társadalmi munkát, amíg az elmúlt évben elkészült mintegy 300 ezer fo­rint költséggel az új művelődés’' ház és az orvosi váróterem Csontos József Kálmán János ifi. Gyenes István és Kocsis Vince szövetkezeti gazdák arr? kérték az idős embert, hogvhn megválasztják tanácstagnak, az­után Is az elmúlt 13 esztendő­ben tanasztalt bátor kiállással, harcossággal képviselje válasz­tóit, szorgalmazza a tervben elő irányzott létesítmények megva­lósítását. a tanyaközpont villa­mosítását és az iskola bővíté­sét. Kedves színfoltja volt a vá­lasztásnak egv reggelig tartó tanyai lagzi. K. Farkas György­nek. a Kossuth Termelőszövet­kezet tagjának és Kamasz Er­zsébetnek. az állami gazdaság dolgozójának esküvőjéről a nász­népet. mintegy harminc embert a szövetkezet teherautója szál­lította az öt kilométerre levő szavazóhelyiségbe. A csonortbó’ azonban hiánvzott a menyasz- szony és a vől egény, akik ott­hon maradtak a ..házat őrizni”. Ezt a „mulasztást” *vidám. de­rűs megjegyzésekkel elnézték nekik, annál is inkább, mert amikor a szülők és vendégek visszatértek, ők is elmentek le­adni voksukat. Nagy József Érsekcsanádon a tanácsházán levő szavazóhelyiségben 11-ig már a körzet lakóinak 60 szá­zaléka leszavazott. N. Felső La­jos a Búzakalász Termelőszö­vetkezet kocsisa kicsit izgatot­tan lépett a szavazóheivisőgbe. — Bocsánat, hogy nem jöttem előbb, de dajkálnom kellett az unokát. Először a család asz­N. Felső Lajos szavaz. szonytagjai jöttek szavazni, ad­dig én otthon ügyeltem. Nem szükséges bocsánatot kérnie — vigasztalták meg — hiszen este 8-ig tart a szavazás. — Már csak a többi szövet­kezeti gazda miatt — válaszolt — nem akarom én szégyenbe hagyni őket. N. Felső Lajos a szövetkezet egyik szorgos gazdája. 345 mun­kaegysége volt az elmúlt év­ben. — Rövid ideig beteg vol­tam. ezért csak ennyi. Ez is szép teljesítmény. A munkaegység értéke a Búzaka­lászban 45 forint volt az elmúlt évben, ö még prémiumot is ka» pott, ha még számítjuk.a ház­táji jövedelmet, nem panaszkod­hat. — Egyre szívesebben élünk mi itt Érsekcsanádon .— búcsú-: zott minden pátosz nélkül. Ágnes néni korán kelt fel Amint a gépkocsival Tisza- kécske felé közeledtünk, egyre nagyobb a forgalom az ország­úton. Népes csoportokkal talál­kozunk, amelyek mind egy irányba igyekeznek: a fellobo­gózott bejáratú szavazóhelyisé­gekhez. Nem egy körzetben már hét óra előtt 50—60 sza­vazó várta, hogy az urnákhoz járulhasson. A legtöbb választópolgár a Kossuth Népkörben és a kul- túrházban adta le voksát. Egy idős néni véletlenül ki­maradt a névjegyzékből. Két­ségbeesve mondja: — Akkor most hogyan szavazhatok a de­mokráciára? Nem voltam én büntetve soha, azt pedig, hogy a választásban részt vegyek* hazafias kötelességemnek tar­tom. — Boldogan nyugszik még* amikor pótnévjegyzékbe veszik és kézhez kapja a szavazólapo­kat. A nagy feladat gyors és za­vartalan lebonyolításán TJsza- kécskén háromszázhúsz aktivis­ta fáradozik. Személy- és teher­gépkocsik, lófogatok és vontatók iárják a kiterjedt határt, meg­könnyítve az idősebbeknek, a távol lakóknak a szavazóhely­hez jutást. Egyetlen IGEN ' Alig múlt el reggel nyolc óra. de már meg­élénkültek Bugac község 32 ezer holdas határának útjai. Az egyik dűlőben idős bácsika igyekszik ünnepi ősén, ragyogóra fényesített csizmában; a napfényt csillogva visz- szaverő havas mezőn lo­vas üteg, a köves út< felpántlikázott kocsin if­jú szövetkezeti gazdák robognak. Mindegyik más-más irányba halad, de egy cél felé: szavazni mennek. Aztán negyed­óráról negyedórára sok­szorozva megismétlődik a kép a lakosság 85 szá­zalékát rejtő roppant ta- nyavilág különböző há­tán i'll* Én A központban két, a kül9ő területeken nyolc — főként iskolákban be­rendezett — helyiségben adhatja le ki-ki a vok­sát, s ezenkívül a bete­gekhez, öregekhez a szö­vetkezeti gazdaságok fo­gatain útra indulnak a vándorumák is, hadd él­jen választópolgári jogá­val minden felnőtt bu­gád. — Harminc évvel ez­előtt is volt szavazati jo­gom — mondja egy hat­van felé járó bácsika —, de nem éltem vele. Ak­kor a kisgazdákra, vagy a 48-asokra szavazhat­tunk benn a központ­ban, de miért gyalogol­tunk volna kilométere­ket ezért. Nem volt mire szavazni. A „most van”-ra sorol­ni kezdi a villanyt, mo­zit, művelődési ( házat, járdát, azt, hogy: „A ke­nyér ma nem gond, a ruházkodás sem, sőt, már a televízió sem ... Hej, ha édes ló apám, aki so­hase szavazott, feltámad­na! Nem ismerne a falu­ra.” — Mi nem ígérünk, de Bugac népével együtt cselekszünk — mondja 8 tanácsháza hangosbe­mondója. Igen, együtt a néppel így sikerült az elmúlt évben a Béke Tsz gazdálkodásának szeke­rét kirántani a kátyúból, így együtt lehetett előre lépniök a termelőszövet­kezeti csoportoknak. Ezen az úton menjünk tovább, mert ez az út a jó — vallják a mosoly­gó arcok, s ezért az útért semmi az a néhol három­négy kilométer, amelyet gyalog tettek meg ottho­nuktól. hogy igent mond­janak pártunk program­jára. Gyöngyi Erzsiké édes­anyjával együtt jön — életében először — sza­vazni a felsőmonostori iskolába. Kiskunfélegy­házán ápolónőképzőben tanul, s ahogy szavazó­céduláját az urnába dob­ja, köszönet és bizalom van a mosolyában, a gesztusában, azért, mert tanulhat most és a jövő ben is. Az alsómonostori iskolában nemrég Bu­gáéra került fiatalember kéri. hogy — mivel nincs a névjegyzékben — sza­vazhasson ő is. Igazolás, pótnévjegyzék, s élhet jogával. Egy parasztem­ber az Oláh-iskolai sza­vazókörzetbe tartozik (a tanyája mellett húzódik a körzet határa), de fel­engedett a fagy: nem spórol hatná-e meg azt a kilométert Dehogynem Szavaz, a lovasfutár ké­sőbb átviszi a pótnév­jegyzéket az Oláh-isko­lába, s hozza onnan a hasonló módon szavazó néhányét. És így megy ez este fél hatig. Akkorra ér véget a szavazás. A töb­bi az összesítő bizottság dolga. Éjfél élőit néhány perccel fáradtságot elűz­ve felderülnek az arcok: egyetlen IGEN az ered­mény. *, k A 85 esztendős Kiss Nándor- né lakásához három szavazó biztos indult el a vándorurná­val. De nem jutottak messzire: az idős, töpörödött, hajlott hátú Ágnes néni korábban kelt fel, s már szembe jött velük, át a fagyos határon. Vele egy idő­ben még ketten szava ittak 80 éven felüliek. Ilyen „ifjító” ha­tása is volt február 24-nek! A 64-es körzetben, a szesz­gyárnál, 11 órára már mindenki leszavazott. Ó- és Űjbögön de­let harangoztak, amikor a leg­utolsó boríték is az urnába hul­lott. Déli egy órakor Tiszakécske 34 hívja telefonon a Kecskeméti Járási Tanácsot Megy a jelen­tés — egyike a járásban a leg­jobbaknak —: a szavazópolgá­roknak eddig már a 90 százé léka hagyta jóvá pártunk és kormányunk politikáját, s adc.tt impozáns, felemelő felhatalma­zást annak további folytatására. J. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom