Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-22 / 44. szám

A MAGYAR. SZOCIALISTA Világ proletárjai, egyesüljetek! MUNKÁSPÁRT BACS - KISKUN MEGYEI LAPJA rvm. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM 1963. FEBR. 22, PÉNTEK 4rn 60 fillér A választás küszöbén Negyvennyolc éra múlva me­gyénkben csaknem 400 ezer vá­lasztó keresi fel a szavazóhelyi­ségekei, hogy leadja igenjét a Hazafias Népfront képviselő- és tanácstag jelölt jelre. Az egész megyében ütemes és tervszerű szorgos mnnka folyik annak ér­dekében, hogy február 24-én minden zökkenőmentes legyen. A sok ezernyi társadalmi mun­kás, akár a választókerületi bi­zottságban, akár a választási el­nökségben vagy másutt ponto­san végzi sokrétű, bonyolult munkáját és kötelességtudóan állja a helyét. Már mindenütt rendezkednek a szavazóhelyi- ségekben. felállítják a fülkéket, hogy a választás titkosságát is biztosítsák. Városban és szét­szórt tanyák között egyformán aprólékos gonddal ügyelnek azon. hogy a választás napjának minden mozzanata átgondolt előkészítést kapjon, és az előre­látásból még olyan aprónak tű­nő dolog se maradjon ki, mint a szavazóhelyiségek fűtése, tü­zelőanyaggal való ellátása. A népnevelők, az aktivisták lankadatlan szorgalommal tart­ják a kapcsolatot a választópol­gárokkal. Még egyszer házról házra járva mindenki tudomá­sára hozzák, hol gyakorolja jo­gait. Ezek a találkozások újabb beszélgetéseket teremnek és ba égy adódik, meg is vitatnak tisztázatlan dolgokat. Amennyi­re szükség volt a nénnevelőív lelkes munkájára az előkészítés ■órán, olyannyira lesz szükség • választás napján is. hiszen minden bizonnyal jólesik a vá­lasztóknak a hetek óta szánté már megszokott kapcsolattartás. De nyugodtan mondhatjuk azt Is, hogy a népnevelők „mandá­tuma** a választások napjával nem járt le, munkájukra, segítő szavukra az adott területen élő embereknek továbbra Is igé­nyük van. Mivel megyéinkben sok tízezer Választó él a tanyavllágban. az érdekelt városok és községek tervei nagy gondot fordítanak a tanyai lakosok szavazóhelyi­séghez szállítására. Erre annál Is inkább figyelmei kell fordí­tani, mert az olvadás nehezen járhatóvá tette az utakat. Bár mindenütt számítanak arra, hogy a tanya lakossága még a nehéz útviszonyok ellenére is Időben felkeresi a szavazóhe- Iviséeet, de nagyon helyes az az előrelátás, amely igénybe veszi a termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok fogatsegitségét. A tanyaterületeken követendő néhány község olyan értelmű kezdeményezése, am elv arra irá­nyul. hogy a választók lehető­leg még a reggeli órákban — amikor az utak fagyosak és ép- P"n ezért iárhatők —, tegyenek riogp t állampolgári kötelessé- pPVneV. A választástól mindössze két n«n választ el bennünket, de ez éonen elég Idő arra, hogy az előkészületeket még egyszer fe­lől vizsgáljuk és a még szüksé­ge« Intézkedéseket megteeviik. A 7 előkészületek során befek­tetett sok-sok fáradozás jól ka­matoz majd abban a sikerben, amelyre a választás napján mindannyian számítunk. Dobi István rádió- és televíziós beszéde Ülést tarlóit a megyei párt-véphajtóbizotfcái A Magyar Szocialista Műn­— Vasárnap megtartjuk az országgyűlési és tanácsi válasz­tásokat. A nép mintegy százöt­ezer jelölt kezébe ad megbízó- levelet, hogy az alkotmányban megjelölt hatáskörükben, az or­szág és a nemzet érdekeinek megfelelő módon vigyék előre szocialista építőmunkánkat a következő négy esztendőben. — A Hazafias Népfront jelölt­jeinek kiválogatása széles nyil­vánosság előtt, sok ezer gyűlé­sen, milliók részvételével tör­tént, azzal a törekvéssel, hogy mindenütt a legalkalmasabb, a bizalomra leginkább méltónak talált embereket jelöljék, mert nyilvánvaló, hogy az új ország- gyűlésre és a tanácsokra nagy feladatok várnak, ehhez megfe­lelő emberekre lesz szükség. Arra a politikára szavazunk, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt dolgozott ki, és amelynek helyessége az évek folyamán már bebizonyosodott. — Engedjék meg, hogy a vá­lasztások küszöbén röviden el­mondhassam önöknek néhány gondolatomat az ország helyze­téről, politikáról és a szavazás jelentőségéről. — Bárhová tekintünk az or­szágban , nagy építkezéseket, munkát, szorgalmat látunk, a munka gyarapodó eredményeit, növekvő jólétet és megnyugtató általános fejlődést. Ezt a ha­zánkban mostanában sűrűn megforduló idegenek is észreve­szik. Barátaink barátsággal te­szik szóvá és örömüket fejezik ki, mások meglepett csodálko­zásában bosszankodással is ta­lálkozunk, de eredményeinket most már ők is elismerik. Gyak­ran hallani a kérdést, amit — valljuk be — néha magunknak is fel szoktunk tenni: kicsi az ország, nem sok a természeti kincse — honnan vesszük a pénzt az építkezésekre, a mil­liárdos beruházásokra, olyan szociális biztosítási rendszerre, egészségügyi és kulturális intéz­ményekre, amelyek nálunk sok­kal gazdagabb országoknak, még nagyhatalmaknak is becsületére válnának. — Mondom, néha magunkat is elgondolkoztat, mennyi min­denre van pénzünk és honnan vesszük, pedig a válasz egysze­rű. A nép szorgalmasan és te­hetségesen végzi termelő mun­káját, a munka eredményeit nem fölözik le egyéni céljaikra nagybirtokosok, bankárok, gyá­rosok, kisebb és nagyobb ki­zsákmányoló kapitalisták, ha­nem a népgazdaság egész jöve­delmével magunk rendelkezünk és azt az ország és a nép ja­vára fordíthatjuk. Fejlődik a technika, a tudomány, a terv- szerűség, a szervezettség, az erők beosztása, a velük való gazdálkodás, az emberi munka minősége. Évről évre növekedik a nemzeti jövedelem, és annak egy részét beruházásokra, a má­sik részét közvetlenül az élet- színvonal emelésére, a tömegek jólétének növelésére fordítjuk. Szocialista átalakulásunk nem ment nehézségek nélkül, de eredményei azokat is meg győzték, akik sok régi szokás­ról, hagyományról nehezen mondtak le, azok értékét, jelen­tőségét erősen túlbecsülték. A dolgozó nép túlnyomó többsége kezdettől fogva egyetértett a kapitalizmus alapintézményei­nek felszámolásával, a kizsák­mányolás megszüntetésével, a termelt javaknak a végzett munka szerint való elosztásával és erre épült fel az új világ, a népi hatalom. Az országgyű­lés és a tanácsok múlt ciklu­sában befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. — Az elmúlt négy év sok szép sikerét, örvendetes ered­ményét tartjuk számon. Legna­gyobb vállalkozásunk kétségte­lenül a mezőgazdaság szocialista átszervezése volt. Sokan vakme­rő kísérletnek gondolták, de bebizonyosodott, hogy politikai és gazdasági feltételei megvol­tak, hiba lett volna tehát ha­logatni. A parasztság nagy többségének teljes egyetértésé­vel, a munkásság és az értel­miség közreműködésével szer­veztük meg a szövetkezeteket, s azok a tavalyi nagy aszályos időben is jól helytálltak a ter­melő munkában. És ha még vannak is támogatásra szoruló szövetkezeteink, ezeknek a szá­ma már igen kevés, és nyugod­tan elmondhatjuk, hogy az át­szervezés sikerüli, s a termelő- szövetkezetekre támaszkodva hozzáfoghatunk a következő nagy feladat megoldásához: vi­lágszínvonalra kell emelnünk egész mezőgazdasági termelé­sünket. — Az utóbbi évek nagy sike­reinek alapja és forrása a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt po­litikája, a néo bizalma a párt iránt, és a Hazafias Népfront­ban kifejeződd nemzeti egység. — A bizalmat nem megalku­vások szülték, hanem bátorság, tisztesség, őszinte, nyílt beszéd és becsületes munka. A párt le­számolt a múlt hibáival, a tör­vénytelenségeket törekedett az emberi lehetőségek határáig jó­vátenni, s következetesen, félre­érthetetlen elvhűséggel haladt előre a szocialista úton. Rend­szerré váit a tömegekkel való állandó tanácskozás, a politika a nyilvánosság előtt zajlott. mindannyian osztoztunk a gon­dokban, éppen úgy mint a sike­rek örömeiben. A nép részletei­ben is ismerj a célokat és fel­adatokat, érzi a belső nyugalom, biztonság és békés alkotó mun­ka örömét, saját helyzete ala­kulásában, környezete és az or­szág életében látja a munka hasznát és értelmét. A munkás­paraszt szövetség mélyebb ér­telmet nyert. Az értelmiség érzi megbecsülését és méltó helyet foglal el társadalmunkban. Az osztályhatárok lassan elmosód­nak, az ellentétek eltűnnek közéletünkből. A munka, a te­hetség, a képességek adnak ran­got és tekintélyt, a munka ilyen megbecsülése az élet minden te­rületén motorja lesz a fejlődés­nek. A párt bizalommal fordult az egész néphez, s a bizalom megérdemelt viszonzásra talált. A nemzeti egység végre, törté­nelmünk során először, igazi értelmet talált, és mind gazda­gabb lesz szocialista tartalom­ban. Az ország gyarapodik, gaz­dagodik, s az egész nép osztozik a munka gyümölcsein. Évről évre szebb, gazdagabb az ara­tás, több a részesedés és osz­talék a végzett munka szerint — Belső sikereink alapja az egység, a bizalom, a nyugodt biztonságos élet a jó munka, a nemzeti összefogás a szocialista célok szolgálatában. Az ország nemzetközi helyzete is meg­nyugtató. A szocialista táborban élvezzük barátaink bizalmát, megvan a szilárd helyünk, a megbecsülésünk. De a tábor ha­tárain túl is mind nagyobb az érdeklődés eredményeink iránt, s növekedik az ország tekinté­lye. Bár a nemzetközi politika sűrűn fellobbanó feszültségei bennünket is érintenek, tudjuk, hogy a Szovjetunió éberen őr­ködik az emberiség biztonságán, megvan az anyagi ereje, gazda­sági és erkölcsi tekintélye, ka­tonai hatalma a békés egymás mellett élés politikájának ér­vényre juttatásához és fenntar­tásához. A Szovjetuniónak hű­séges szövetségesei vagyunk, a szovjet hatalom és a szocialista tábor, a mi függetlenségünknek, szabadságunknak is őre, továb­bi békés életünk biztosítéka. — A választás minden ország életében jelentős politikai ese­mény. A Hazafias Népfront je­löltjei az elmúlt napokban gyű­léseken, látogatásokon és talál­kozásokon, a választások fon­tosságához méltó részletességgel foglalkoztak a problémáinkkal, az országos és helyi eredmé­nyekkel és feladatokkal. Én itt részletekbe nem mélyedtem. csak nagy vonalakban mond­tam el néhány gondolatot az or­szág helyzetéről. A fejlődésben elért sikerek az egész nemzet erőfeszítéseinek eredményei. Az ország helyzetének örvendetes alakulása annak a politikának, annak a párt- és államvezetés- nek az eredménye, amely létre­hozta, rendszerbe foglalta, éb­ren tartotta és ösztönözte ezeket az erőfeszítéseket. Mai helyze­tünk a további fejlődés alapja és biztosítéka. A következő négy év munkájában nagy feladatok várnak a népre, s alkotmányos választott testületeinkre, a te­hetséges fiatalokkal, nőkkel, ki­káspárt Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága február 11- én, csütörtökön délelőtt ülést l ir­tott, amelynek első napirendje­ként a társadalmi bíróság szer­vezéséről és tevékenységéről a második napirend során pedig a választási előkészületek hely­zetéről tárgyalt. A végrehajtó bizottság befe­jező napirendjén személyi és fo­lyó ügyek szerepeltek. A népnevelő A hivatalban dolgozó fiatalasszony ügyfelet sej­tett az irodába lépő barna markáns arcú férfiban. De kissé meglepődött, amikor az így kezdte sorolni jöt­tének célját: — Népnevelő vagyok a választási körzetünkben. Többször kerestem már magukat a lakásukon, de sajnos, nem voltak otthon. E héten meg délutáni mű­szakos vagyok az üzem­ben, azért hoztam most ide a választási névjegy­zék másolatát. — Köszönöm. Igazán bánt, hogy nem talált ben­nünket otthon — vette át a kis cédulát a fiatalasz- szomy. — Szóra sem érdemes. Szívesen vállaltam ezt a megbízatást. És mivel a szavazás helyét pontosan még nem tudom megmon­dani, még egyszer eljövök. Ide, a hivatalba. Tudom, hogy lakásukon délelőtt úgysem találok otthon sen­kit. Még ekkora lelkiismere­tességet! — villant át az asszonyka agyán és szinte meghatódottan válaszolt: — Igazán nem is tu­dom, hogyan köszönjem hogy ennyit fáradozik. — Nem jár ezért köszö­net, edvtársnő — így a népnevelő. — De mivel három a magyar igazság adok még egy randevút- vasárnap délelőtt a szava­zó helyiségben! Rendben"’ — és tovább indult a la­kásán nem talált követke­ző „ügyfeléhez”. —V —n tűnő szakemberekkel felfrissí­tett tanácsokra és az ország- gyűlésre. — Eredményeink és Jövőnk ragyogó kilátásai köteleznek mindannyiunkat, hogy vasárnap járuljunk az urnák elé, szava­zatainkkal hagyjuk jóvá a po­litikát, amelynek eredményeit az egész ország fejlődésében látjuk. Adjunk felhatalmazást a politika folytatására, ^álasz- szuk meg a Hazafias Népfront ’elöltieit, tegyük a választáso­kat a nemzeti egység emlék®-: zetes nagy ünnepévé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom