Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-20 / 42. szám
1963. február 20. szerda t oldat SZÁZEZER FORINT Miért őt jelölték? A címben szereplő összegnél néhány forinttal többet kapott a napokban kézhez Sztanik Joachim mélykúti szövetkezeti gazda. Lottózik talán? Igen. A pénzt azonban nem azon nyerte, hanem a maga és családja elmúlt évi munkája után az Új Élet Termelőszövetkezetben adták neki. Hetedmagával dolgozott a közösben, és most, a szövetkezet zárszámadó közgyűlésén, a községi művelődési otthonban a jelenlevő mintegy félezer társával együtt hallgatják az elnök beszámolóját. Kazinczi Mihály, a szövetkezet elnöke, beszámolójában nem fukarkodik a jó munkáért járó elismeréssel, a dicsérő szavakkal. Hosszasan sorolja a legszorgalmasabbak nevét, közte a két Sitamk kislányét, akik még nincsenek húszévesek, de mégis, egyenként több mint 250 egységnyi munkát végeztek. Az elmúlt évben nem voltak nagyobb zökkenők a gazdálkodásban. A növényápolást, de a: többi munkát is általában határidőre elvégezték. Némileg sikerült pótolniok a talajerőt is: a közösben művelt 3500 hold szántónak tavaly a hetedrészét istállótrágyázták, azonkívül mintegy 70 vagon műtrágyát is felhasználtak. A szövetkezeti brigádok egymással versenyezve dolgoztak. A rendszeres előlegfizetéssel sikerült elérni, hogy a 400 szövetkezeti gazda mellett feleannyi családtag szerzett jelentősebb mennyiségű munkaegységet. — A gondos munkáit, szorgalmat, no meg a nyári mélyszántást és a bőséges fészektrágyázást a kukorica olyan terméssel hálálta meg, ami felülmúlta várakozásunkat — hangzik a beszámolóban. — ötszázhetven holdról, májusi morzsoltban számítva, több mint 17 ezer mázsa termést takarítottunk be, ami 30 mázsán felüli átlagnak felel meg. Az elnök a hibákat sem hallgatja el. — A sok szorgalmas ember között akadt néhány, aki nem törődött a munka minőségével — mondja. — Miért fordulhatott ez elő? Kétségtelenül azért is, mert az eddig alkalmazott jövedelemelosztási forma szinte kizárólag csak a munkaegység számának a növelésére sarkallta jó néhány gazdánkat. A magasabb terméseredmények után ugyanis nem kapták meg közvetlenül a minőségi munkából származó többletet A beszámoló ezután a vezetőség javaslatát ismerteti. A megoldás: a családi mévelés bevezetése és olyan premizálási mód alkalmazása, ami szerint a jobb munkát végzőit nagyobb arányban részesednek a termésből. Erről vita kerekedik a közgyűlésen. Egy asszony kap szót. — Mi lesz azokkal a nőkkel, akik egyedül állóak. Hogyan boldogulnak, ha családi művelést vezetnek be? Mi nem bírjuk a zsákot és a kast. Magunkra hagyva, egyedül bajlódjunk a kukoricával? Erdősi József, a megyei párt- bizottság jelenlevő titkára is bekapcsolódik a vitába. A helyes jövedelemelosztás fontosságát hangsúlyozza. Indítványozza, hogy a legközelebbi közgyűlésig vizsgálják meg a jövedelemelosztás módozatait és dolgozzanak id olyan rendszert, amely figyelembe veszi valamennyi szövetkezeti gazda anyagi érdekeltségét. A közgyűlés a jól végzett munka tudatában erősíti meg a vezetőség beszámolóját és a gyűlés után kisebb csoportokban élénken vitatják az elhangzottakat, az idei tennivalókat. A pártszervezet titkára a gépesítés hasznosságát bizonyítja. Tavaly egymillió forintért vásároltak gépeket. A többi között hat traktorral, egy cséplőgéppel, aratógéppel, s egy teherautóval gyarapodott a gépállományuk. Tíz traktoruk 14 500 normálholdnak megfelelő munkát végzett. Az erre fordított összeg 600 ezer forint. Egy-egy normálholdnyi munka tehát 44 forintba került. Csupán így jóval több mint másfél millió forintot takarítottak meg. Érdemes tehát gépeket vásárolni és érdemes szorgalmasan dolgozni. Aki iparkodik, az a közösben nagyon jól megtalálja számítását. Ezt bizonyította a mélykúti Üj Élet zárszámadó közgyűlése. Nagy József A Bács megye Építőipari Vállalatnál Lédéért József művezető pótképvtseló-jelöltségére kétszázhatvanán szavaztak lelkes kézfeltartással. Miért éppen őreá esett a választás? Ez a kérdés vezetett a leninvárosi hatszor tizennyolc lakásos építkezés színhelyére. Mondja el róla véleményét néhány választója. A segédmunkás Próbát teszek. Tudja-e művezetőjéről az a zömök, nyugodt arcú munkás, hogy képviselő- jelölt? A fiatalember a blokkok összeillesztésénél serénykedik társaival, az első emeleten. Míg hozzá igyekszem a jeges-havas betonlépcsőn, fél szemmel a citromsárga nyakú darura sandítok. Drótkötele végén súlyos vastalicska imbolyog a fejem felett. Egy perc múlva már beszélgetünk Zsibrita Sándor segédmunkással. — Kilencszázötven óta dolgozom a keze alatt — emlékezik. — Mint vízhordó fiú kezdtem a szakmát. Ma segédmunkás vagyok még, de én is eligazo- dok a szakrajzokon. Ezekkel az előregyártott blokkokkal technológiai tájékozottság nélkül ma már segédmunkás sem dolgozhat. Lédeczi József mellett mindennap tanulhatunk valami újat... Tetszik tudni, 6 a mi jelöltünk. Megfelelőbbet nem is tudnék mondani környezetünkből. Ami jogos, tűzzel-vassal kiharcolja munkásainak. Pedig nem az az asztal fverő fajta. Csendesen, okosan, mindenkinek szemébe mondja meg a véleményét ... Tessék csak lepillantani — mutat a közelben csákányozókra. Fagyott a talaj, ha megszakadnánk, sem tudnánk a megszokott normát produkálni. Lédeczi elvtárs megérttette a bérezőkkel, hogy most elnézőnek is lehet lenni, mert ez az emberséges. Ha valaki segélyre szorul, előteremti neki. De csak ha megérdemli. Aki iszik, annak kereken megmondja: nem tesz az érdekében, mert úgysem a családjának viszi a pénzt. Ilyen ember mellől nem kívánkozik el, aki becsülettel dolgozik. Zsibrita Sándor visszamutat a város felé. Vörös, szürke, okkersárga falú új bérházak sorakoznak egymás mögött, és derűs színükkel a fiatal építőmunkást is érzelmes gondolatokra késztetik. — Mi építettük őket. Lé- deezi József vezetésével nyugodtan vállaljuk a komplikált építészeti feladatokat is... Ilyen embert szeretünk képviselőnkig ütemben halad a téli gépjavítás a Kerekegybázi Gépállomáson. E hónap végére 60 traktort helyeznek üzemkész állapotba. Több gépnek a motorját is kicserélik. Képünkön az új DE—38-as motorokat készíti elő beszerelés céljára Szabadi Miklós, a gépállomás szerelője. Háttérben a már gépbe szerelt motor működését ellenőrzi Bőnké Pál. Ezek után szeretnék arról frni. hogyan segíti az üzemi elapszervezetelk termelést irányító munkáját a bajai járási- városi pártbizottság. A bizottság, illetve a végrehajtó bizottság tagjai olyan elvtársak, akik e gazdasági élet különböző területein tevékenykednek mint munkások, vagy az egyes területek felelős vezetői, s így ismerik a termelés mindennapi problémáit. Mindez lehetővé teszi számukra, hogy a párthatározatok ismeretében kifejtsék irányító, segítő, ellenőrző tevékenységüket az adott területen. Hogyan történik ez a segítségnyújtás és mit tesz a pártbizottság énnek hatékonyabbá tétele érdekében? Á párt-végreha j tóbizottság tagjai munkaidejük jelentős részét a területen, az üzemekben töltik. Elsősorban ez biztosítja, hogy egész sor gyakorlati probléma megoldásához közvetienül a helyszínen nyújtanak segítsége; \ 1 apstervezeteink irányító te' “nvségét segíti azzal is a Járási-városi pártbizottság, hogy et1;--egy terület alapos vizsgálatát munkabrigádok végzik. Az így szerzett gazdag helyszíni tapasztalat jó eszköz a hibák, hiányosságok gyors kijavításához, de egyben lehetőség arra, hogy a vezetés, a gazdaságosság, a pártirányítás jó módszereit széles körben terjesszék. Külön szólok Itt a társadalmi ipari bizottságról. Ennek tagjai sokoldalú munkát végeznek. Terveznek többek között olyan segítségnyújtást, mint „A legésszerűbb belső anyagmozgatás”, „Az ipari termelés helyes mérőszámainak kidolgozása”,' de készül olyan tanulmány is. ami a járás és város felmérésével kapcsolatos az ipartelepítés elősegítése szempontjából. A pártbizottság segítését példázza a gépipar helyzetéről és feladatairól hozott párthatározat részletes feldolgozása. A járás és a város területén kilenc nagyüzemben a felsőbb szervek (megyei tanács ipari osztályvezetője, minisztériumi iparigazgatók) képviselőinek részvételével tárgyalta meg pártbizottságunk a határozat végrehajtásából adódó helyi feladatokat. A termelés pártirányítájsá- nak különböző kérdései rendszeresen szerepelnek a végrehajtó bizottság üléseinek napirendjén. Elég talán megemlítenem, hogy 1963 első felében 13 alkalommal foglalkozik a párt-vég- rehaj tőbizottság egy-egy termelési terület párt- és gazdaság munkájával az irányítás kérdésevéi. Gyakori itt az a módszer, hogy a sorrendben fontosabbnak ítélt kérdéseket a helyszínem tárgyalja a végrehajtó bizottság. Az ilyen üléseken részt vesznek a terület összes vezetői. Biz lehetővé teszi a téma átfogóbb vizsgálatát és egész sor tapasztalattal gazdagítja a vezetőket. A járási-városi pártbizottság és az alapszervezetek vezetőd havonta rendszeresen is találkoznak a titkári értekezleteken. Az alapos vitának, a kétoldalú tájékozódásnak eme fórumain mód és idő nyílik tanácskozni a legfontosabb feladatokról, határozatokról, gyakorlati alkalmazásuk tapasztalatairól. Nagy segítség ez az egyes események helyes értékeléséhez, a termelés és gazdálkodás hatékonyabb pártirányításához. A párfir^nyífás színvonalának mércéjét mindig magasabbra emeli, hogy a kommunisták egész sora vesz részt rendszeresen az állami, szakmai nem utolsó sorban pedig a politikai oktatás különböző formáin. Azt pedig tapasztalatból írjuk, hogy a pártbizottság tagjai mellett, ők a fő szószólói a továbbtanulásnak, a szakmai előképzettség növelésének. íme a példamutatás és a politikai felvilágosító munka eredménye: Csak Baja város területén közel 2 ezer dolgozó vesz részt az esti és levelező oktatáson. Az pedig külön is említést érdemel, hogy a tanuló felnőtteknek csaknem kétharmada a különböző technikumok és felsőfokú tanintézetek hallgatója. A pártirányítás hatékonyságát. az elvtársak munkamódszerének pozitív változását, biztonságérzetük erősödését szolgálja, hogy a marxizmus-leni- nizmus esti egyetemét a mostani tanévben már két osztály- lyal indítottuk be. Több elvtársat küldtünk az öthónapos pártiskolára. A 3 hónapos pártiskola anyagából pedig, levelező rendszerben szerveztünk Baján pártiskolát. A járási-városi pártbizottság segítő munkájának csupán egy része amit .eddig írtam, de úgy gondolom, ez is jól érzékelteti pártbizottságunk törekvését: Mindent megtenni azért, hegy a termelés, a gazdasági munka különböző területeit jól képzett, nagy szakmai tudású vezetők irányítsák. Varga Mózes nek. Közülünk való, közöttünk Ä, de... azért kiecneábedák közülünk. Szívesen nézőnk fel rá. A műm fi áremelő Kapás Sándor munkavezető ötvenkettő óta dolgozik Lédeczi Józseffel. — Igazi képviselőnek velő — vélekedik róla. — Megy, ügyesen kikapar mindent, akárhol kell tenni valamit az emberekért. Ha pártgyűlésen, termelési értekezleten felszólal, annak veleje van. A hízelgést nem szíveli. Egyenes ember és igazságos. Ide, az építőiparba mindenfelől verődnek össze emberek. Lédeczi ügyes érzékkel helyezi őket egyik vagy másik brigádba. Egy hétig rajta a szeme az új embereken, utána pontosan megmondja: ezt az „iszós” brigádba kell tenni, mert komoly munkás, hatással lesz rájuk; amaz a komótos k közé illik, mert fürge, és magával viszi a többieket. Némelyik idegenből jött ki- csinyli itteni beosztását, H v y ő ennyit, meg annyit kereset másfelé. „Itt is mutassa meg, mit tud — tanácsolja neki Lédeczi —, úgy keres, ahogy teljesít.” Aki így ismeri az embereket* megérti gondjaikat is. Lédeczi elvtárs munkatársunk. Nem a szájával, hanem tetteivel, nyíltságával szolgált rá bizalmunkra. A főmérnök Gyöngyösi Imre osztályvezető főmérnök markáns vonásai meleg közvetlenségbe oldódnak, mikor véleményét kérdezem az épftőmunkásról, akinek a jelöltségére ő is kézfeltartással szavazott. — Gyerekkora óta ismerem. A becsület, egyenesség jellemzi minden tettét. Én is építő vagyok, ő is. Benne tisztelem azt a szívós igyekezetei, okosságot, amellyel kitűnő szakemberré képezte magát Kecskeméten áj, modern házak serege nőtt ki a földből irányítása alatt Igazi városépítő. Méltán szavazunk majd rá, hogy képviselje is a várost, amelynek új arcát mindannyiunkkal együtt formálja. Végül a Jelöli Barátságos, mosolygós, negyu ven es férfi Lédeczi József. Mindjárt „megtalálja vele a hangot” az ember. Míg értelme« beszédét hallgatom, önkéntelenül ez jár az eszemben: äyea egy jó népnevelő. Életéről tőmondatokban beszél. Tlzenöt- éves korában már téglagyárban kereste a kenyeret. Büszke voltj hogy a keresetnél őt „férfiszámba” vették. 1950-ben végzett tízhónapos művezetői iskolát a fővárosban, egy évvel azelőtt került a vállalathoz. — Mivel szolgált rá munkatársai bizalmára? — kérdem. — Nem szeretem, ha valaki az érdemeit sorolja. Elég any- nyit, hogy azért érzem, tudom, miért jelöltek a munkatársaim. Annyi biztos, hogy eddig az adott szót el nem játszottam. Ezután sem fogom... Amikor egyik munkása személyes problémáját említem neki, önkéntelenül noteszáért nyúl. — Tessék csak mondani — kezdi jegyezgetni. Aztán pár pillanatig elgondolkodik, úgy mondja: — Az elvtárs ne fáradjon, jövő szerdára elintézem a kérést... Elvégre én képviselem a „fiaimat”. Ha valahol elakadok, majd bérem a saitó segítségét... TÓTH ISTVÁN 3ól jövedelmez a hóziipor Az Alpári Háziipari Szövetkezetben az év első negyedében mintegy 700 ezer forint értékű kosarat fonnak. Kiből 309 ezer forint érték« fonottáru hárul er^ortra.
