Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-17 / 40. szám
IMS. február n, vasárnap B. átérni > JUtqkapiuk a bjzom/ífoArujl f A napló, meg én R égen volt ilyen sikerült tél! ' Már a második hónapja mining lehet korcsolyázni, szánkózni... A tetejébe szénszünet is Folt az idén! Akár örült, akár Bem a dták- Bmber a váratlan vakációnak, végül is csak elérkezett a nagy Bap, a bizonyítványosztás napfa. Bizony jó tanuló, rossz tanuló kevesebb-több szorongással várta, de izgalmakat mindegyiknek jelentett Tegnap aztán megkapta mindenki érdeme szerint • K ecskeméten, a Jókai utcai általános iskolában, 12 fcra után néhány parcel a kis könyveket lobogtatva tódult a (olyósóra az V/a. Pásztor Lad tanulmányi átlaga bizony csak 3,1. Kettest kapott földrajzból, növénytaniul, számtanból. . — ötösöd van-e’ ( — Tornából. Karenyuk Fád bizonyítványa egy egész jeggyel jobb: 4,1. — Hát a tied? — állítok meg futtában egy legénykét. — Jeles... lesz.- Még nem kaptuk meg — feleli lihegve a negyedikes Baunoch Lad. Imponáló önbizalom, de jelesnek jogos. Bikás János igazgatóhelyettes fezt mondja, hogy a szénszünet Bem ártott észrevehetően. Tatán mert a gyerekek közvetlenül a félévi hajrá előtt kipihenhették magukat. Az iskola átlaga 3,4, jobb, mint a tavalyi félévi. A legjobb osztály a Ill/a és a IV/h, mindkettőnek 3JS az eredménye. • Ä csengő az óra végét jelez- “ te, de a padokban nem mordultak a gyerekek. Most nem hiányzott a szünet, fontosabb esemény kezdődött — Mészáros Sándor osztályfőnök kiosztotta a félévi bizonyítványokat Az elsőt ebben az iskolában és ez — látszott a feszülten várakozó arcokon — igen nagy dolog. A kecskeméti közgazdasági technikum mezőgazdasági tagozatának elsősei kitettek magukért Legtöbbjük bejáró, ami rövidebb tanulási időt nehezebb lehetőségeket jelent, mégis az osztályátlag 3,T — aránylag jónak mondható. Bukott tanuló nem akadt egy sem, sót olyan kimagasló teljesítmény született, mint Kispál Béláé, aki betegsége miatt 113 órát hiányzott az első fél évben, ennek ellenére 4,2 a tanulmányi átlaga. Legjobban Sinka József örült, csak tornából nem volt ötöse, viszont komolyan ígérte, hogy év végére megszerzi a tiszta kitűnőt. Az osztályzatokat* igazságosnak találták a tanulók, egyedül Mózes Magdi elégedetlenkedett: — Igaz, hogy négyesnél nincs rosszabb jegyem — mondta —, de ha jobban tanulok, most mindenből ötösöm lehetne. Addig nem is nyugszom, míg ki nem javítom valamennyit. Hasonló ígéretet tettek a többiek is. Reméljük év végére sikerül mindet beváltani. A magas, szőke, barátságos szemű szakoktató sokszor megosztja velem gondjait Tizenhárom ifjú embert tanít a szakma első, de bizonyos vonatkozásban a legfontosabb lépéseire. Rz is nehéz, de cseppet sem könnyebb a fiúkat emberségre, bátor becsületességre nevelni. A tanítványai szeretik Bt, tűzbe mennének: érte. A minap kék fedelű, közönséges kis iskolai kockás füzet akadt a kezembe a szakoktató munkaasztalán. Nevetve biztatott, nézzek csak bele. Biztosan nem gondoltam róla. hogy ilyen „heccre” is időt fordít. Napja végeztével, amikor jó kedve van. a lefekvés előtti csendes percekben néhány sort ír a füzetbe. Rajta a sokatmondó cím: NAPLÓ. Olvasom. „F. év november 29. A feleségem tukmálta rám ezt az irkáit, hogy vezessek naplót. Azt mondta, majd meglátom, milyen érdekes * lesz; ha egy hónap múlva elolvasom, mit írtam bele 30 nappal előbb. Hogy tényleg legyen min nevetni mához egy hónapra, már most írásba adom: ehhez én sötét vagyak. Nov. 30. Mondtam ugye? Kati beleolvasott és körülnevetett. Kiselőadást tartott a naplóvezetés élveiről. Nem kell sok szósz. Mindig azt írjam be, ami aznap meggondolkodtatott. Arra akar nevelni, hogy gondolkozzak — adta tudtomra, és menekült is a közelemből. Én meg utána. Megmutattam, ki viseli a hosszabb nadrágot a hámál. Felkaptam, s a vállamon keresztül csúsztattam le a hátamon a szőnyegre. Jó tornász, őrül, ha edzhet velem egy kicsit. Egyébként is bárom hónapos házasok vagyunk, ő érettségizett, én még nem December 1. Nincs időm. Kati örüljön, hogv az új hónap nevét végig kiírom. Megyünk az üzemi bálba. Dec. 2. Rosszul hiszi Kati, ha úgy gondolja, hogy mindig az lesz, amit ő akar. A sógoromnak ma volt a születésnapja, s amikor a bor elfogyott, odasúgtam Katinak, hogy hozok még egy üveggel a kocsmából. Félreállt az orra. Egész este nem szóltunk egymáshoz, ő sírt is. Most is a falnak fordulva szipog. ö a hibás! A fene egye meg azt a 20 forintot, ha már azt is sajnálja tőlem Decemb. 8. Már abba akartam hagyni a naplóírást, de ma megint begerjedtem. Anyósom — mióta csak hazaértünk a munkából — mindig simfélte Katit. Hogy így nem jó lesz. Miért cserélte meg a kisasszony az ágyterítőket? Nem jó volt felől, a zöld pedig emerről? Meg hogy Kati semmit se csinál odahaza (mintha nem eleget kulizna a könyvelésben!?). Meg hogy a lavórt tarthatnánk az ő konyhájában is. Talán féltjük tőle? Saját anyám meg mindig azt rágja a fülembe: „Jobban kell beosztani a fizetéseteket. Egy hét múlva kaptok csak, de már most sincs pénzetek.” Így tesz anyám És uszítja ellenem Katit. Hogy nem kell rám hagyni a pénzdolgokat, mert így bajosan veszünk hízót Dec. 9. Ma meg a sógorom veszett össze a nővéremmel. Szétszedte a kisfia 52 forintos repülőgépét, s a nővérem rá- ripakodott. mert nem tudta összerakni. Ha nem lennék tekintettel a sógoromra, megcibál- tam volna a haját mint gyerekkorunkban. Előttünk szégye- nftette meg azt az érzékeny lelkű értelmiségit. Nem lehet engedni, hogy kinyíljon nagyon az asszonyok szeme. Kati ma megkérdezte, elég lesz-e. ha hetenként 50 forint zsebpénzt ad a fizetésemből? Ugye. használt a múltkori szigorúságom Eddig még buszra is úgy kellett tőle kunyérálni egv forintot. A pénzt most már rábízom. Mióta szót fogadok neki, két új inget vett. Én pedig megleptem egy ciklámen színű pulóverral. A tűzbe akartam vágni mérgemben, mikor lógó orral vette el, hogy — hát 5 fehéreit szeretett volna. Hogy vegye azt M fekete szoknyához? De miért akarja pont fekete szoknyához felvenni? Érthetetlen ez a logika. Dühömben felkaptam Katit a nyakamba, s addig ugrándoztam vele a szobában, míg nem örült a pulcsinak. December 11. Kati olyan kedvesen fogadott, mikor hazaértem, hogy élévé gyanús volt. Csak nem felejtettem el valamit? Házasságunknak még nincs évfordulója, születésnapja is hol van még. Ugyan, nem tudom, márciusban van-e. vagy júniusban. Még nem szoktam meg. „Nem veszel észre rajtam valamit?” sergett előttem Kati. Ja? — a frizurád — véltem bizonytalanul. mert őszintén szólva azt tegnap is ugyanolyannak láttam. „Te nagy mulya, te!” — csípett az orromba ifjú feleségem. Nem látod, milyen helyes fehér pulóverra cseréltem be, amit te vettél?” Többet nem veszek neki semmit. Decem. 24. Ez volt az efcsC közös karácsony esténk. Itthon is állítottunk karácsonyfát, meg elmentünk a szüleimékhez is. Anyukámat bosszantotta, hogy a sógorom kisfia tiszteletlenül nyilatkozott a Kisjézusról. ö vett neki mézeskal ács-dísznek eddig: a bordómintás az ablak Kis jézust, de a kis unokaöcsém tőemyőt ástak ki a közeiben a földből. • Az óvóhely zsúfolásig tömve Volt. A késő éjszakai légiriadó egyenesen az ágyból zavarta ide e lakóikat Csendesen beszélgettek az emberek. De a robbanásoknál, — sémikor a falak és a boltíve» mennyezet megremegtek, s az ■pro. hosszú zsinóron függő lámpa himbálózni kezdett, — egy időre mindenki elhallgatott Síri csend lett S csak ekkor lehetett hallani, hogy a távoli sarokban egv kisgyermek szipog. A kislány öt év körüli volt rAz anyja ölében feküdt. Azasz- szonv szeméből bánat megtört- »ég látszott Szája szögletén is két keserű vonás húzódott alá. — Aludj, Rozié, aludj — ringatta az asszony a gyereket. — Mindjárt vége lesz, s akkor megyünk haza. A közelben ülő, nagy szaru- keretes szemüveget viselő ma- mácska közelebb hajolt, megigazította a kislányon a plédet, aztán kutatni kezdett a táskájában, s agy olcsó fajta, apró kis csomagolt cukorkát húzott elő onnan. Rozié felé nyújtotta. A kislány a fejét rázta, behunyta a szernél — Vedd ei, no — mondta a mamácska, s közelebb tolta hozzá a cukorkát. — Hiszen, ha a felnőttek adják, a jó gyereknek el kell fogadnia. — Vedd el, Rozié — súgta neki az anyja. A mamácska mélyet sóhajtott, s könnyet törölt ki lopva a szeméből. „Szerencsétlen asszony! — mondta magában. — Pedig micsoda szép család volt ez! De a férjét elvitték katonának, s éppen most jött róla a levél a gyászkeretes borítékban.” A mamácska gyengéden átölelte. s magához vonta az asz- szonyt — Így ni, most Jő — mondta alig hallhatóan, amikor az asz- szony az oldalához dőlt. — Próbáljon meg szunyókálni egyet, kedves. — Jó, Frau Stredber. — Aludjon csak, szegénykém suttogta a mamácska. — Aludjon. .. Frau Streáber, Rozié és az édesanyja hajnalben mentek fel az óvóhelyről. Nem messze laktak onnan, Ostburg keleti szélén. Frau Streibemek volt egy kis háza, amely még az ura után maradt rá. Csaknem húsz esztendeig kuporgatták, rakták össze a maguktól megvont filléreket, hogy megvehessék a házat. Ugyanilyen házacskája volt Rozié édesanyjának is, csak valamivel távolabb. A mamácska elkísérte a fiatal aszón yt, meg a gyereket egészen a kapuig, aztán visszament. Az asszony gyorsan levetkőztette a kis Roziét és ágyba fektette. Aztán ő maga is lefeküdt. De nem jött álom a szemére. Túlságosan fáradt, kimerült volt. Idegei a pattanásig feszültek Az asszony hanyatt feküdt, szemét szorosan, erőszakoltan lehunyva. Gyorsan és mély lélegzettel szedte a levegőt. Aztán még tovább gyorsult a légzése, rövid, szaggatott lett. A párnát« fúrta a fejét és zokogni kezdett. Sokáig sírt. Szájához szorította a párnát, hogy fel ne ébressze a kislányt, később megnyugodott, g elszenderedett. Az ablak alól hallatszó cső szogásra ébredt. Lizel — így hívták Rozié édesanyját — kinyitotta a szemét, s felült az ágyon. A lépések zaja megismétlődött, csak ezúttal erősebben. Aztán már tisztán lehetett hallani, amint a veranda végén levő, a kertre néző ablak rámája megcsikordult. Az asszony lélegzetét visszafojtva igyekezett megkülönböztetni a lépések zaját. A rémülettől szinte önkívületben ugrott ki az ágyból, s rohant az ajtóhoz, hogy bezárja De elkésett. Kívülről egy másodperced hamarabb már benyitották az ajtót. Lizd kővé meredt. Szemét tágra nyitotta, s ajkából, mdyet idegességében megharapott, vér szivárgott.- Lizel! hallatszott egészen halkan kívülről. — Lizchen! Az asszony valamit kiáltott, s a lába összecsuklott alatta. —• Herbert! — suttogta, s aztán elvesztette az eszméletét. Herbert Lange gyorsan bent termett, s felemelte a feleségét a földről. (Folytatjuk.) feleselt vde. s állította, hogy a Kisjézus rossz, imdygős volt, csupa piros lett tőle a szája. Egyedül a jászlat lehetett megenni. Nagy a rokonság, magunknak nem vettünk semmit, mindent a hozzátartozókra költöttünk. Igaz, ők meg ránk. Üjév. Csodajót aludtunk. A szilveszteri műsort odáig hallgattam, mikor Tolnay Klári énekelni kezdte, hogy „Csao, csao. bambina...” Ennek ellenére úgy ég a gyomrom. Holnap fizetés. Veszek egy kiló szódabikarbónát. Január 4. Kati megint belepislogott a naplómba. Elhúzta a száját. Nem vagyok elég mély — ez volt a véleménye. Január 13. Jó lenne elmenni valahova. Kati is benne van. Kisorsoltuk az 6 anyjától kérjünk kölcsön, vagy az enyémtől. De nem azért, mintha nem volna. Van, de a takarékban. Nem veszünk hízót. Elöbbre- való a gyerek. Én csak klassz babakocsit vagyok hajlandó tologatni. Jan. 2fi. Ma tartottam első ízben politechnikai oktatást gimnazista fiúknak. Kiosztom nekik a munkát. Tetszett, hogy olyan tisztelettel, megilletődöt- ten figyelnek minden mozdulatomra. Tíz perc múlva látom ám, hogy három legény leül a szerszámos ládákra. Ilyen nincs az ipari tanulókkal, csak ha szünetet tartunk. Azok természetesnek veszik a munkafegyelmet. Ezek meg flegmán nyújtózkodnak. Ölnek. nekidőlnek a gépnek, egyikük _ a szerszámmal a körmét babrálja. Hallom, unszolják őket a többiek: „Ne lógjatok, ránk haragítjátok a szakit!” — és felém intették a szemükkel. „Na és akkor mi van? — így az egyik lusta. — Nem akarunk mi szűrte« melósok lenni úgysem. Fáj a tenverünfc és kész?” Uralkodtam magamon, nem mozdultam a helyemről, mert nagvon viszketett a ten verem. Aztán csak odamentem. Vágyó- gátunk, vagvogatunk? — kérdeztem, s láttam, kicsit megszeppentek, álltak volna már szívesen a munkapad mellé, de azért „megalázni” se akarták magukat. Makogtak valamit és ültek tovább. Én meg elkezdtem nekik: — Tudják, furcsa kisgyerek dolgozik ennél a munkapadnál Fele akkora, mint maguk Torna Zsiga ipari tanuló. Szók» tervmunkánk van. Délelőtt annyit reszelt, hogy felvérezte a markát. Erélyesen ráparanesoltam. hagyja abba a munkát. Kis idő múlva azonban újra a satu mellett látom, a keze zsebkendőbe bugyolálva, és csak úgy izzad, annyira hajt Azonnal abbaha- gyod, kiálltottam rá, de szembeszállt velem: „Oktató eJv+árs, nem hagyhatom cserben a fiúkat — hadarta szinte türelmetlenül s karjával verejtékét törölte. Tizenegy órakor jönnek Pestről a kalapácsos darálókért ..." Te már készen vagy a munkáddal — próbáltam leszerelni, de csökönyösen kérlel. „Én készen vagyok, de Zagyi, Tőkés lassabban, nehezebben dolgozik, mint én. Igazán, oktató elvtárs ... Tessék engedni...” Nem különös kis srác ez aa ipari tanuló? Mit szólnak hozzá? Pedig hogy feltört a marka? De mire beszédem végére értem. a három lusta elvörösödve tett-vett már a munkahelyén. ... A jelenet óta valahogy lobban értem mi a politechnikai oktatás mélyebb, perspektivikusabb értelme... Megkérdeztem Katát is. neki rrri s véleménye. hogy bizonyos emberek magasabb rendűnek tartják magukat, ha kezük sohasem ée ..közönséges, durva anvaghoai szúrtos munkadarabhoz”? ■Tennár 23. „Na látod, ez már napló” — lelkendezett Kati. a elvan tisztelettel pislog rám 'dónként, hogy egyenesen restellem magam." WJL
