Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-13 / 10. szám
S. old aj Művelődési hás vagy művelődési otthon ? Táblás ház E n aztán igazán a gépesítés híve vágyóik dvtáxsam — mondotta a tsz elnöke. — Mert mire is jutnánk gépek nélkül? Hiszen hovatovább nem marad itthon munkára fogható ember. Csak a nyugdíjasok száma nő. A fiatalok amint tehetik, búcsút mondanak a kapufélfának. Bár már ott tartanánk, hogy automata gépekkel lehetne elvégezni a mezőgazdasági munkákat, akkor a fejem se fájna. A gépek talán nem vágyódnának él innen a Városba. Keservből úgy hiszem elég ennyi is, az elnök nevét meg felesleges ide írni. nem ő az egyedüli, aki emiatt panaszkodik. Amikor azt kérdeztem, miért van ez így. csak legyintett. — Miért? Miért ..: divat, vagy ml a fene. Este a községi művelődési házban futottunk össze megint. Nem véletlenül. Kíváncsi voltam az előadásra, amit az elnök tartott. — Látja — toldotta meg a délelőtti mérgét — már elmúlt a kezdés ideje, aztán még alig lézengenek itt. Lehet, hogy él is marad ... Valóban, alig tízen ültek a teremben. Fázósan húzták ösz- eze magukon a nagvkabátot, mert bizony a kályhától két lépésre már meglátszott a lehelet. M itt mondhattam volna? 1 ' Hogy elüssem a dolgot, tnégis megszólaltam: — Jó munkáért szép muzsikát! Ha már eljöttek, kapcsoljuk be nekik a rádiót, ne unatkozzanak. — Rádiót? Az nincs — hők- 1 kent meg az elnök. Aztán kiderült, hogy nincs ott más se. Se televízió, se lemezjátszó. se magnetofon, még csak egy biliárdasztal se. Semmi olyan, amivel szórakozni lehet, eltölteni, vagy akárcsak agyonütni az időt. Ügy jöttem él, hogy sajnáltam az odavalósi akat. Különösen a fiatalokat. Mert ha szórakozni akarnak egy kicsit, nincs más hely számukra, mint a kocsma. • A megyei tanács legutóbbi "* végrehajtó bizottsági ülésén éles hangú eszmecsere alakult ki a kalocsai járás művelődési házainak kapcsán. S akkor eszembe jutott ismét a hideg este a rideg művelődési házban, és nagyon őszintén kívántam. hogy azoknak legyen igazuk, akik legjobban mérges- kednek. A mérgélődés oka ugyanis az volt, hogy a kalocsai járás 15 községének művelődési házai közül alig néhányban van televízió, s még rádió sincs mindenütt. S ahol van, az se mind a községbeliek érdeme, mert például a miskeiek a MESZÖV-től kapták a televíziójukat. Foktőn két és félezer lakos, Szakmá- ron három és fél. Úszódon csaknem kétezer ember hiába megy el szórakozni a művelődési házba. Színjátszó próbán, az énekkar zenekar foglalkozásán, vagy ismeretterjesztő előadáson ugyan gyakran találni bent embereket, de nézelődni, beszélgetni, egy kis műsort látni, hallgatni nem lehet. S így aztán ki csodálkozik rajta, ha teszem azt Foktőn — ahonnan a betonúton szinte percek alatt bejuthat bárki kerékpáron Kalocsára. Január 15 is lehet jelentkezni a felsőfokú mezőgazdasági technikumok levelező oktatására A Kecskéméi és kiskunhalasi felsőfokú mezőgazdasági technikum levelező tagozatán a gyümölcs-, szőlő- termesztési, Illetve növénytermesztési szakra január 15-ig lehet jelentkezni a Nyomtatvány Boltban kapható Tü. 621. rsz. jelentkezési lapon A tanulmányi idő három év, s a levelező hallgatókat az alapszabadságon felül évente 24 nap tanulmányi szabadság illeti meg. Elsősorban a termelőszövetkezetek gazdái, az állami (tan- és kísérleti) gazdaságok, mezőgazdasági vállalatok, üzemek, állami és társadalmi szervek azon dolgozói jelentkezhetnek, akiknek munkájához szaktechnikusi végzettségre van szükség. A felvétel feltételei: alsó és felső korhatár 22—45 év (a felső korhatár alól indokolt esetben felmentés adható), négyéves szakmai gyakorlat, érettségi bizonyívány (gimnáziumi érettségi, középfokú technikumi oklevél, szakérettségi), vagy szakmunkás bizonyítvány, illetve a felsőfokú technikumi előkészítő tanfolyam sikeres elvégzése. A felsőfokú technikumok igazgatóságához benyújtott felvételi kérelemhez iskolai végbizonyítványt, születési anyaköyvi kivonatot, önéletrajzot, s ha a jelentkezési lapon nem szerepel, munkahelyi javaslatot kell mellékelni. Ami egy siker mögött van nincs ami otthon fogja a fiatalokat esténként Máshonnan pedig, ahol nem ilyen könnyű megtalálni a szórakozást, inkább elköltöznek. Itt csak közbevetőleg jegyzem meg. hogy a televízió, rádió a szórakozáson túl még a szakképzésben is segítséget jelentene mint például Kecelem, ahol a TV mezőgazdasági előadásait együttesen nézik meg a gazdák, s utána meg is vitatják képzett mezőgazdászok irányításával. Azzal, hogy a kalocsai járást hoztam fel példának, nem állítom, hogy a többi járásban nincs hasonló. Van, s éppen ezért került be végül is a megyei tanács vb ülésének határozatába, hogy „a művelődési házakat mielőbb szereljék fel rádióval, televízióval, lemezjátszóval, magnetofonnal, hogy az ifjúság odajárjon szórakozni”. A határozat pedig — naM gyón helyesen — nem csak úgy általánosságban, hanem egyenesen a községi tanácsoknak szól. Államunk ugyanis évről évre nagy összegeket irányoz elő művelődési célokra, ne várják azonban, hogy ezeket néhány ezer forintos kiadásokra elaprózzák. Nyolc-tízezer forint egy község költségvetésében nem nagy összeg, s egy rádió, meg egy televízió kitelik belőle. Ez pedig elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a község kulturális központja ne csak művelődési ház, hanem a művelődés otthona legyen. Mester László Időnként kétségbeesett híradások érkeznek hozzánk á nyugati színházi válságról. Egy- egy hullámában színházak tucatjai zárnak be, némelyikből mozi lesz, másnak gazdája se akad, zárt kapukkal némaságba burkolózik. Megesik, hogy itthon is megijednek némelyek. Mi ugyan nem zárunk be egyetlen színházat se, sőt, nem is éppen ritkán újak is alakulnak itt-ott az országban. De azért nem mindig játszanak telt ház előtt nálunk se a színházak, s a pénzügyi tervet sem sikerül mindig teljesíteni. Ilyenkor aztán az ijedősek pangást, dekonjunktúrát kiáltanak, jósolgatják a sötét jövőt, ahol a színész és közönség eleven kapcsolata megszűnik, mert kiszorítja a színházat a film és a tv korlátlan uralma. Nekünk bizony eléggé beszédes cáfolat a rémhírekre a Kecskeméti Katona József Színház eredményes munkája. Kecskeméten nem ismerik a „dekonjunktúrát”. A közönség évről évre növekszik számban és ízlésben. S nemcsak mind több a látogató, hanem mind több a bérletes is, ami azt jelenti: sokan úgy megszerették a színházat, hogy állandó, minden előadásra kiváncsi híveivé szegődnek. ,ő-'«ié§_enngl is örven- detesebb, hogy a Katona József Színház már olyan rétegeket is magához kapcsolt, ahonnan azelőtt elvétve is alig akadt látogatója. Sikerrel adták ki a termelőszövetkezeti bérletet, s a vasárnap délutáni tsz-előadáso- kon „táblás ház” van. Végezetül pedig ne hallgassuk el azt sem, hogy mindjobban megkedveli a közönség — nem utolsósorban az évek óta folytatott igényes műsorpolitika miatt — a nehezebb műfajt, a klasszikusokat, s a. moderneket is, a prózát, amit nem is olyan régen még félve és többé- kevésbé „muszájból” szorítottak be két operett közé. A fejlődés — mondottuk — oly sokoldalú és oly gyors, hogy alkalomadtán meglepetéseket okoz a „bennfenteseknek”, a színház vezetőinek is. Az idei műsorterv összeállításánál például nem minden fenntartás nélkül iktatták be Marcell Achard: A féleszű lány című színdarabját. Igen, igen, jó darab, de talán sok lesz belőle a szokásos két hét, elég tíz nap is, örülünk, ha a végén nem kong a nézőtér — vélekedtek a félősebbek. S mi történt? A valóban kitűnő darab zsúfolt széksorok előtt futott elejétől végig. Any- nyira, hogy aki elkésetten szánta el magát, jegyet már napokkal előbb sem kapott az utolsó előadásokra. A kecskeméti tíz előadáson kívül előadták a darabot tizennégyszer vidéken, többek között Székesfehérváron, ahol azóta szintén sokan sajnálják, hogy nem gondoskodtak idejében jegyről, s „kapós” volt Aehami müve ugyanígy a megy« városaiban, községeiben is. Nem annyira a viharos siker miatt, mint inkább a kecskeméti közönség sürgetésére* mondhatnánk ostromára határozta el nemrégiben a Katona József Színház vezetősége, hogy még egyszer műsorra tűzi rövid időre a kitűnő darabot Január 25-én, 26-án este, és 27-én* vasárnap, két előadásban láthatják tehát a lemaradottak is. Elég lesz-e? A színház világában a borúlátás néha igen gyorsan átcsap a legmerészebb optimizmusba, s a korábbi hi- tetlenkedők jó néhánya jósol- * gatja már: kevés lesz az a négy előadás, egy hetet is „elbírna még „A féleszű”. De hát nincs mód rá. Jön a következő bemutató. Hiszen a színházat nemcsak a siker, a műsorterv w kötelezi. M. & Diószeghy Balázs: Falusi délután Az utak találkoznak (Vaskúti jegyzet) IX. Az ifjúság reflektorával Ha műemlék, miért nem gondonák? Ha pedig lebontásra van ítélve, miért éktelenkedik a város közepén? Baján a görögkeleti vallásnak száma erősen megcsappant és az úgynevezett „Szerb-templom” régóta hiába várja, hogy valaki betérjen. Az idő bizony alaposan megrongálta a templomot és különösen a környező kerítést, de még több kárt tettek az emberek, akik rossz indulatból, felelőtlenségből, néha puszta szórakozásból szabadon garázdálkodtak a „senki vágyó- mán”. Szinte mindennap fogy, romlik, pusztul és mind ez ideig senki sem akadt, aki megakadályozta volna. A templom ugyanis jelenleg csakugyan gazdátlan. A görögkeleti vallásúak száma olyan csekély a városban, hogy az illetékes egyházi hatóság nem áldozhat a templomukra. A város sem törődik vele. mert nem a tulajdona. Az Országos Műemlékvédelmi Bizottságnak kellene kezébe vennie az épület sorsát, hiszen értékes festmények, ikonok, egyházi könyvek és más műemlékek vannak benne. Kár lenne értük, ha a gönci’Hanság miatt elpusztulnának. Bácskai Ferenc Tizenhat fiúval és lánnyal beszélgetek. Életkoruk tizenöt és tizennyolc év között van. A lányok nagy része középiskolás, a fiúk pedig ipari tanulók. Jókedvű, vidám társaság. Miről is beszélgetnénk? Először is a faluról. Mondom nekik, képzeljék magukat a tanácselnök helyébe. Mit csinálnátok? Az egyik fiú mindjárt rávágja: — A fiatalságnak jóval több szórakozási lehetőséget adnék hétköznap! Van Vaskúton egy ifjúsági zenekar, mind fiatalokból, de a tanács nagyon ritkán ad módot a szereplésre. Csak ha társadalmi munkáról van szó, május 1-én, augusztus 20-án, április 4-én. Aztán gondoskodnék róla, hogy a munkások hétköznap is kapjanak húst a mészárszékben. így a fiú. De be~ se fejezi. egy gimnazista lány mindjárt folytatja: — A vízvezeték-hálózatot az egész faluban megcsináltatnám, majd a Baja—Vaskút közti rázós utat járhatóvá tenném. Aztán egy fürdőt építtetnék. Nem hiszem, hogy akadna olyan család, aki ne vállalná a költségeket! — De a magnetofont és lemezjátszót se felejtsd ki, ami a kultúrházba kellene — szól közbe a barátnője. Amikor az utakra kerül a szó. mind helyeselnek. Említem, hogy sok új betonjárdát látok a faluban. Többet akarnak! A fiúk nevetnek, amikor egy ápolónő-tanuló kislány újabb javaslattal áll elő: — Megtiltanám, hogy a kul- túrházban szeszesitalt szolgáljanak ki. mert néha a fiúk nem tudják, meddig a határ az ivás- nál, s a végén csak botránv és verekedés keletkezik! Ügy látszik a lányok fantáziája nagyobb. Üjra lány viszi a szót: — A főutcát parkosítanám. Még mindig tehénlegelő. (Szegény tehenek, innen is kiszorulnak.) S jönnek sorra a javaslatok: az egyik több szórakozási alkalmat teremtene, a másik „rendbehozná a községet” és így tovább. Megindul a fantáziájuk, s hirtelen kiváncsi vagyok, vajon a saját életükről mit terveznek? Megkérem őket, gondolják magukat tíz évvel előbbre, mit fognak akkor csinálni? Nagy a kuncogás, amikor a tizenöt éves legény bejelenti: — Tíz év múlva jó szakember leszek. Megnősülök és családot alapítok. De egy másik „pesszimista” hangot üt meg, ahogy csali egy tizenhat éves beszélhet: — Nem sok jót várok a szakmától, mert ktsz-ben tanulok. Itt a mester kevesebbet keres, mint egy maszek. A mi szakmánkban sok maszek van és olcsóbban dolgoznak, mint a lctsz. Addig nem is lesz nagy jövőm — még ha fel is szabadulok —, míg „maszek létezik a ktsz-szel szemben”. De hamar vigasztalják. Nem kell csüggedni, hiszen: — Mi hatan voltunk testvérek — meséli egy lány —, én vagyok a legfiatalabb. A testvéreim csak nyolc osztályt végeztek. Én foci ász akartam lenni, de engedelmeskedtem a szüleimnek — legalább én tanuljak! — és gimnáziumba mentem. De most már meggyőztem őket, és ha leérettségizem, elmegyek fodrásznak. A fiúk általában pontosan tudják, hogy tíz év múlva a technika melyik ágán verik a vasat. A lányok közt sok a fodrászjelölt, az egyik azzal indokolja, hogy „szeretem, ha a haj rendben áll”. Az ápolónö- jelölt iskola után a műtősnői tanfolyamra megy, de kilátásba helyezi, hogy „még följebb” is igyekszik majd. De olyan is akad, aki azt mondja, hogy „életcélom másokat tanítani”. Egy másik tíz év múlva a vaskúti gyógyszertár fehér púltja mögött látja magát. Az egyik fiúban végül jövendő íróra találok: — Én újságíró vagy riporter szeretnék lenni. Minden vágyam az, hogy emberek között éljek, munkájukról, életükről írjak. Tíz év múlva talán ez sikerül, addig viszont figyelemmel kísérem más emberek életútját. 'folytatjuk..) Németh Gésa
