Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-13 / 10. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! KISKUN A MAGVA CL SZOCIALISTA MUNKÁS PA ÉLT MEGYEI LAPJA KVin. ÉVFOLYAM, 10. SZÄM Arn 60 fillér r’\ - V Ä“ 1963. JAN. 13, VASÄRNAP 200 millió forint termeién érték A tanácsi könnyűipar termelésének egyharmadát adják idén vasipari üzemeink Bács-Kiskun megye tanácsi iparában jelentősem nő 1963- ban a termelés. A jóváhagyott tervek adatai szerint a vas- és fémfeldolgozó vállalatok adják a tanácsi könnyűipar termelésének egyharmadát. Kecskeméten, Baján, Kalocsán, Kiskunhalason és Tiszakécskén a gépgyártó és fémtömegcikkipari üzemek termelése meghaladja a 200 millió forintot. Jóllehet, a termelés növelésének üteme nem olyan gyors, mint az elmúlt esztendőkben tapasztaltuk, több okból mégis azt kell írnunk, hogy ennek a tervnek teljesítése nagy feladat és nagy felelősség. Az új esztendő ugyanis minden eddiginél bonyolultabb körülmények között kezdődött a tanácsi vasiparban. Tavaly főként az anyagellátás és a szállítási szerződések késői rendezése jelentette a fő gondot, az üzemek fejlesztése mellett Idén viszont a vasipar szerkezetének átalakítása, új vállalati telephelyek létesítése közben kell megoldani 200 millió forint értékű áru előállítását. Kiskunhalason a Fémtömegcikkipari Vállalat régi üzemét átadták az ÉM Kecskeméti Épü- letlakatosipari Vállalatnak. Az új tanácsi vasüzem egy részébe most költöztek át a dolgozók, s a kezdeti nehézségek egész sorát kell leküzdeni elsősorban a műszakiaknak, hogy a termelés tervszerűségét mielőbb biztosítsák. A Bajai Fémipari Vállalat a közeljövőben költözik új telephelyére. A vezetőség emellett új próbatétel előtt is áll. Idén már sorozatban kell gvártaniok — elsősorban a mezőgazdaság igényeinek kielégítésére — a különböző kismotorokat. Tiszakécskén a Permetezőgép-gyárban nagyobb építkezések kezdődnek az új üzemHarmincötezer Megszoktuk már a nagy számokat. Ha valaki azt mondja, hogy egy község másfélmillió forintot költött a vízmű fejlesztésére, vagy a művelődési ház felújítására, már meg sem lepődünk. Hiszen milliókról gyakran olvashatunk az országos és megyei terveket, vállalati eredményeket bemutató tudósítások között. Nagy számokat ismerő, mér- legelgető nép lettünk — mondhatjuk tréfásan és elgondolkozva. Tréfásan, mert a nagy számokat azelőtt is tanultuk az iskolában, csak éppen a mindennapi életben nem volt sok szükségünk rá. S elgondolkozva — mert szinte meghökkentő a kortársaink — öregek és ifjú emberek tájékozottsága a számok, az ország, a megye és városaink, községeink fejlődését tükröző számok világában. Éppen ezért ugyan ki lepődne meg manapság nálunk egy ilyen számon: harminc- ötezer? Egy autó árának a fele — fűzhetik hozzá a gyakorlatias észjárásúak, egy új szobabútor és a hozzávalók — felelhetik az ifjú házasok —, négy-öt havi megtett utam — véli a sofőr. Harmincötezer — Kecskemét lakosságának a fele, Kalocsa népességének a két és félszerese, majdnem ennyien élnek Kiskunfélegyházán, a mi községünk lakói tízszer — mondhatjuk, s mondhatják sokan. S a számok visszájára fordulnak, megnőnek Városokat és falvakat látunk, munkába siető embereket, piacon vásárló asszonyokat, pult nögött kiszolgáló boltosokat, rógépen kopogó adminisztrátorokat és csengő hangon éneklő kisóvodásokat. Élő és eleven, nvüzsgő világot, a mi világunkat, amelynek az előbbi nagy számok is „szolgái” csupán — érte léteznek, növekednek, alakulnak. öncélú bűvészkedés és játszadozás a gondolattal? — kérdezheti az olvasó. Kit érdekel a számok világának ilyenfajta méricskélése? Valóban, csak egy kis el- időzés volt — de nem minden indok és alkalom nélkül. Azok előtt akartunk egy pillanatra a szavak szerény „zászlajával” tisztelegni, akik ezekben a napokban a nagy országos beszélgetés, a jelölőgyűlések lebonyolításában, s a választások előkészítésén fáradoznak önzetlenül és öntevékenyen a mi megyénkben. Választási elnökségekben és bizottságokban, összeírásoknál, a sokirányú szervezeti munka különböző posztján végzik felelősségteljes tennivalóikat. Mintegy huszonötezer bizottsági tag, ötezer tanácstag, aktivisták és segítőtársak serege — belőlük tevődik össze az a bizonyos 35 ezer. Örködnek a törvényesség betartásán, segítik a választói jog teljes érvényesülését, a csöppet sem felesleges ügyviteli és technikai munka hiánytalan elvégzését. Van-e család, ahová ennek a nagy népszavazásnak is be illő — hat és háromnegyed millió ember választ ebben az országban! — megmozdulásnak a visszhangja, ezernyi rezdülése, új tettekre serkentő hatása el nem jutna? S ebben nagy része van a mi megyénkben annak a tevékeny harmincötezernek is, akikről most egy kis számokkal való összehasonlítás ürügyén szó- lottunk. Ügy gondoljuk: megérdemlik. T. P. telepen, ahol a különböző nagyméretű tartályok és vegyipari berendezések gyártása folyik majd. De további üzembővítésre kerül sor a Kecskeméti Finommechanikai Vállalat kis- kunmajsai fémfeldolgozó üzemében is. Ilyen körülmények között a megnövekedett tervek teljesítése, a szocialista munkaverseny további szélesítését, az eddigieknél fegyelmezettebb munkát, sok irányú újítási tevékenységet. valamint a folyamatos munka feltételeinek mindenre kiterjedő biztosítását igényli a vasipar vezetőitől, az egyes üzemek műszaki gárdájától. Most az év elején az utóbbi legfontosabb. A már folyó építési beruházások mellett, több mint 3 millió 500 ezer forint értékű új termelőeszközzel növelték a vasipari vállalatok gépparkját. Könyvjóváírással ennél is több gép került a tanácsi vállalatokhoz a minisztériumi iparból. Együttesen ez teremtett feltételt ahhoz, hogy számos olyan régi gépet, ami pontos munka végzésére nem alkalmas, vagy a termelékenység növelését tekintve korszerűtlen, a vasiparból kiselejtezzenek. Tavaszra, mint értesültünk, az építkezések nagyobb része befejeződik. így az új telephelyek kialakításával és a jobb gépek biztosításával 1963-ban megteremtik a korszerűbb termelés tárgyi feltételeit. Tapasztalataink szerint azonban jóval nagyobb erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy a műszakiak termelést irányító munkáját hatékonyabbá tegyék a 200 millió forint értékű vasipari áru olcsóbb előállítása érdekében. E tekintetben hármas . feladat megoldását tűzte célul az ipari osztály. Mindenekelőtt a vasipari üzemek gyártáselőkészítő munkáját kell megjavítani, hiszen ami veszteség, lemaradás volt tavaly a vasipari üzemekben, az mind ennek hiányából adódott. Fontossági sorrendben egyenértékű a jó előkészítéssel a gyártás összehangolt szervezése, s ami kap«’ olódik ehhez, az állandó, sokoldalú műszaki fejlesztés. Az első lépést itt az ipari osztály megtette a feltételek megteremtésében. Az osztály mérnökeit mentesítik egész sor olyan adminisztratív teendőktől, amit alacsonyabb képzettségűek is jól végezhetnek. Ideiük nagy részét idén már a vállalatok helyszíni gvakorlati segítésére fordítják. Munkájuk hatékonysága ezzel megsokszorozódik. Reméljük, a példa követőkre talál a vasipari vállalatoknál is. Mórnökeiket, technikusaikat elsősorban a gyártáséi őkócrffősben foglalkoztatják ! maid. Közös összefogással így ! biztosítható, hogy 1963 a taná- . esi vasipar megerősítésének I éve legyen. Sándor Géza Képek a ielölőgyű’ésekről Amint arról naponta túrt adunk olvasóinknak, megyénkben la — • lakosság tízezreinek részvételéivel — lelkes hangulatban folynak a JelOMh gyűlések. Képűnkön: Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Ta» nicsának főtitkára, akit a Bajai VUlamosiparl Gyárban jelöltek ország» gyűlési képviselőnek, beszédet mond .a hallgatóságnak. Dr Mészöly Gyulát, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Kossuth-dijas igazgatóját Tiszakécskén jelölték országgyűlési képviselőnek, Mészöly Gyula az elmúlt négy esztendő eredményeiről számolt be az egybegyűlteknek. űr. Vitéz László körzeti orvos, akit Bátya község lakossága jelöW megyei tanácstagnak, a lelölögyülés után a választópolgárokkal beszélget.
