Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-12 / 9. szám

8. oldal 1963. Január 12, szombat Vgyréd a terme'5*9Öretke*etb+n feiik§ége van a jogtanácsos segítségére a szövetkezeti gazdaságoknak Tizenhét éve a közösségért Á termel őszövetkezet megerő­sítése, a munka szervezettebbé tétele, egységes irányítása érde­kében a Hazafias Népfront há­rom éve kezdeményezte a tsz-ék jogi patronálását. Az azóta el­telt idő alatt a jogi felvilágosító munka kiszélesedett, szerveze­tében kiépült megyénk egész területén. Jelenleg a 270 tsz kö­zül 118 kötött ügyvédi munka- közösségekkel állandó jellegű megállapodást és nyolc rendel­kezik jogtanácsossal. Retnrtják a rendeletet Felkerestük megyénk egyik legjobban gazdálkodó termelő­szövetkezetét. A soltí Szikrá­ban már két éve működik jog­tanácsosként dr. Fövényes Sán­dor, akit a napokban a fegyel­mi bizottság tagjává is meg­választottak. Megkérdeztük Molnár Albert elvtársat, a szövetkezet elnökét: Hülyén segítséget nyújt gazda­ságuknak dr. Fövényes Sándor. — Tévedés volna azt hinni, hogy minket a jogtanácsos csu­pán a bíróság előtt képvisel. Bevonjuk őt a különféle válla- la tokkal történő szerződésköté­Reggeli örömök Péntek, reggel hét óra öt pere. — Kecskeméten, a Leninváros első épü­leteinél levő autóbuszmegállónál munkába Igyekvő dolgozók, iskolá­ba menő gyerekek, az apróságokat óvodába, bölcsödébe szállító édes­anyák várakoznak. Az átrakó állomásig közlekedő ki­segítő autóbusz vágtat el a város felé A vasútnál felszedte az utaso­kat és most azokat viszi a központ­ba. Csak félig telt meg a busz, de a lenlnvárosi megállónál mégsem fé­kez, robog tovább Nem állhat meg, mert csak kisegítő, s az előírás sze­rinti feladata az, bogy a vasúttól érkezőket szállítsa, tehermentesítse a menetrend szerinti autóbuszt. Eltelik pár perc, megérkezik a me­netrendszerű járat, pótkocsival. A Rendőrfalutól jön és hozza a mun­kahelyekre Igyekvőket. Tömve van, a pótkocsin ki sem nyitják az ajtót. A gépkocsi vezetője udvarias, le­száll, kinyitja az első ajtót Is, ott segít fel egy gyermekes édesanyát. A kalauz kiabál: tessék előbbre taú- Bódni! Mindenki Ideges, türelmet­len. Az utasok az autóbuszvállalatot szidják, a busz-alkalmazottak a hom­lokukat töröl getik, ók nem tehet­nek semmiről. Valóban nem. Az autóközlekedési Vállalat Igazgatója még a múlt év végén a sajtónak adott Informá­ciója során megígérte, hogy segíte­nek ezen a helyzeten, a csúcsfor­máim! Időben negyedóránként indí­tanak járatokat néhány útvonalon Kainos, nem sikerült keresztülvinnie ezt a tervét, a kocsipark nem tette lehetővé December 12-i lapszámunk­ban Ismét szóvá tettük, az utasok panaszai nyomán, az említett álla­potokat, amelyek különösen ezen a {járaton a legkirlvóbbak. (Érthető, hi­szen egy új városnegyed nőtt ki a főidből rövid idő leforgása alatt, s ezek lakói mind munkás, dolgozó emberek, akik reggel és a délutáni érákban utaznak leginkább. Két meg­állója is van a lenlnvárosi házak­nak. s mindkettőnél hasonló jelene­tek játszódnak le naponta.) A ». sz Autóközlekedési Vállalat Szakosztályvezetőié az említett cik­künkre válaszolva a következőket irta szerkesztőségünknek: „Szolgálati felettesünktől, a KPM Autóközleke­dési Vezérigazgatóságától nyert ér­tesülésünk szerint 1963. év első ne­gyedévében a terveknek megfelelően új autóbuszokat kanunk, ezek beál­lításával a panaszokat mihamarabb meg fogiuk szüntetni.” Az Ígéret szén szó, tartja a köz­mondás. A közönség nehezen várla az említettek teüesülését. Ügy vél­jük. hogy nem ártana ezt az ügyet testü'etileg is kézbe venni és szor­galmazni. hiszen nem csunán vál­lalati érdekekről, hanem Kecskemét város közlekedési helyzetének meg­javításáról van szó Javasoljuk: jár­jon el egy küldöttség ebben a do­logban az Illetékes felsőbb szervek­nél. Talán hamarább lesz foganatja. rah=u sednkbe és erre ronatkazóia*; hasznos tanácsokkal Iát ei ben­nünket Segítség* nyomán ma már gazdasági megállapodásaink lebonyolítása közben tartani tudjuk magunkat a jogi előírá­sokhoz. Dr. Ősegei Árpád Dunavecsé- ről jár át AJ párra a Lenin Tsz- be egy másik kollegájával, aki viszont az ottani Üj Élet Tsz jogtanácsosa. Időnként mind­ketten a tsz-gazdák számára is tartanak jogi tanácsadást. Ügyes-bajos dolog akad elég és jól esik ha felvilágosításért nem kell utazással tölteni az időt. Szakszerű tanácsadás Jártunk a kalocsai Járásban is, ahol 1958—59 óta folyama­tosan. szerződéses alapon törté­nik a tanácsadás. Az elmúlt év­ben 14 közös gazdasággal kö­töttek szerződést és az ügyvé­dek havi két alkalommal utaz­nak területükre és végeznek jogi felvilágosítást. Az ügyvédek lelkiismeretes alapossággal végzik munkáju­kat. jó kapcsolatot építenek ki a tsz vezetőséggel és felügye­leti szervekkel, jelentős problé­mákban szakszerű tanáccsal szolgálnak. A közelmúltban ka­pott adatok szerint a megye tsz ügyintézői több mint 300 peres ügyben és csaknem ötven peren kívüli ügyben végeztek jogi munkát a termelőszövetkezetek javára. Példák kapcsán érdekes betekintést nyerhetünk tevé­kenységükbe. A megnyert perek Említésre méltó a kunadacsi Kossuth Tsz által a kender ter­melő vállalat ellen indított 123 ezer forintos aktív per, mely pernyeréssel végződött, vagy a hartai Lenin Tsz-nek a Bács- Kiskun megyei Terményforgal­mi Vállalat ellen indított 129 ezer forintos pere. amely szin­tén a tsz javára dőlt el. Közel egymillió forintos kötbérköve­telést támasztott a MÉK a kun- szállási Alkotmánnyal szemben, a tsz jogi képviselője közremű­ködésével a követelés jelentős része a per során leszállítást nyert. Ezenkívül igen nagy számban végeztek különböző munkaügyi, kártérítési, SZTK. haszonbérleti, és különféle be­— És a fiatalság? — kér­dezem. — Éppen ezt akartam mon­dani! A fiatalság nálunk is sokkal fogékonyabb az egységes, egyetemes szemléletre. Éppen ezért én helytelenítem az olyan rendezvényeket, amik elválaszt­ják egymástól őket. így pl. sze­rintem helytelen a külön „Svá- ben-bál”, a külön „Préló-bál”, majd a „magyar-bál” és „szé­kelybál”. Táncoljanak együtt! — De mit és hogyan? — Ez nem olyan nagy prob­léma, mert zömében úgyis a modern táncokat kedvelik. Ami népi tánc, azt pedig mutassák meg egymásnak. Nevelés kér­dése csupán, hogy a különböző­séget, mint ellentétet, vagy mint gazdagságot fogjuk fel. Őrizze meg mindegyik a sajátját, adja át, és tanulja meg a másikét. hajtási, séntett fcépvtoeletá ügyekben, valamint eljárások során tevékenységet A törvényesség őre A fent említett három eset­ben a számadatok világosan tükrözik, a gazdálkodás jogi ol­dalának eredményességét és az állandó jogi segítség szükséges­ségét. Bár a megye tsz-einek 50 százaléka ma sem tart jogi képviselőt, de több közös gaz­daság rájött, hogy eredménye­sebb gazdálkodását segíti a jo­gász munkája. Néhány termelőszövetkezeti jogtanácsosról és munkájukról való érdeklődésünk nyomán ki­rajzolódik előttünk a szocialista jogász képe, aki együtt él a köz­séggel, és egy-egy gazdaságban a törvényesség őre. A régi ér­telemben vett ügyvédek helyett ma ők a szövetkezeti parasztság segítői. Nemcsak a bíróság előtt van rájuk szükség, hanem első­sorban a gazdasági vezetőknek nyújtanak segítséget. Megérdemlik a megbecsülést, lést (—n —I) Hosszan szorongatja a kezem, míg búcsúzunk, s temperamen­tumos, tüzes vérmérséklete át­süt a szavain. Baile József a negyedik is­merősöm a kultúros-vonalról a faluban. ö a kultúrház igazga­tója. Elsősorban szervező, irá­nyító ember, s vastag dosszié­ból statisztikákat halász elő. Egypár szám valóban meghök­kentően magas, ide is írom: múlt évben 91 ismeretterjesztő előadást tartottak 4150 hallga­tóval. A Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház hatszor járt itt és 170 embernek van bérlete. Két képzőművészeti kiállítás volt hétszáz látogatóval. Harkányba különvonattal ötszáz ember utazott „szétnézni” öt zenei előadás és hat értelmiségi an­két zajlott le. Ezenkívül számos — fölsorolást mellőzöm, mert AZ APRÖ HÁZAK között meg­szorul a metsző téli hideg- Kucs- más, csizmás emberek, nagyken­dőbe burkolódott asszonyok, t a csipkedő szél ellenér« is csino­san, fiatalosan öltözködő lányok sietnek Miske utcáin. A szinte egyforma, tiszta kis házaktól semmivel sem külön­bözik az, amelyikben idős Pet­recz Mihály tanácstag lakik. A gazda éppen a kapuban búcsúz - kodik egy középkorú, jól meg­termett embertöt — Az egyik választóm volt — mondja természetes hanghordo­zással a hatvankét éves ember. — Igen gyakran keresnek fel Meg­szokták már, hogy ha valami probléma van. hozzám jönnek. A tanácselnök tréfálkozva meg is jegyezte a múltkor, hogy el­hódítom tőlük az ügyfeleket Beszélgetés közben bemegyünk a szobába, s közelebb húzódunk a befütött búboskemencéhez. Mi­hály bácsi pedig tériil-fordul, s egy üveg korcossal, s mákos ka­láccsal kínál. — Tudja, fiatalember — teszi le a poharat —, én már nagyon benne vagyok, hogy a közössé­gért dolgozom. 1945 óta veszek részt Miske életének az irányí­tásában. Nem is tudnám elso­rolni, mi minden voltam már. nem marad hely egyébre — szakkör, előadás, tanfolyam, mintha városban lennnénk. Ilyen „üzem” mellett az igaz­gatónak van annyi dolga, ha nem több, mint bármely peda­gógusnak. Ez az állás, ami pár éve még az optimisták szemé­ben is „túlzásnak” tűnt, ma nélkülözhetetlen posztja a falu életének. Ennyit a szépség és gondolat mérnökeiről. S ha négy ismerősöm szavait, munkáját, véleményét mérlegre teszem, akkor az eredmény itt is rendkívül biztató. Pedig alap­jában véve kritikus nézőpontú vagyok, s be kell vallanom, nem találtam olyan lényeges fe­szültséget, amit mint negatí­vumot megnyargalhatnék. Vagy talán ügyes a falu és takaro­sán elrejti, amit idegennek nem kell látni? Nem hiszem, hogy el tudná rejteni, mivel nemcsak vezetőkkel, hanem sokkal inkább a munka közka­tonáival beszélgettem. Ha összefoglalom a kulturális vonatkozású kérdéseket, abbán talán nem adhatok egészen iga­zat festőművész ismerősömnek, hogy az ellentétek csak muzeá­lis jellegűek. Talán azt lehetne Éppen ma kaptam meg Kalocsá­ról a járási népfrontbizottság le­velét- Már olyan sok funkcióm van, hogy nem bírom mindet ellátni, $ a községi titkári teen­dőkről lemondtam. Elfogadták. OLVASOM a kedves, meleg hangú levelet, s érzem belőle^ nem szívesen tesznek eleget idős Petrecz Mihály kérésének, de el­ismerik, hogy egy ember ennyi mindent nem képes elvégezni. Üjra kotyog a fehér hosszú nya­kú borosüveg, s Mihály bácsi némi büszkeséggel a hangjában beszélni kezd­— Négy éve a járási tanács­nak is tagja vagyok. A faluban nagyon sokan meg tudnák mon­dani, mennyit utazgattam, tár­gyaltam a községi orvosi rende­lő ügyében. Az eredmény nem is maradt el. Elintéztem azt is, hogy 1961-ben helyi autójáratot kaptunk. Nehéz és nagyon rossz volt a közlekedés innen Kalo­csára. Arra a buszra, ami Já­noshalmáról jött. a községből utazni szándékozóknak csak 10— 15 százaléka fért fel. Ahhoz azonban, hogy új járat induljon, először az utat kellett megjaví­tani. Azt hiszem, az volt a leg­nagyobb eredmény, amit elér­tem, hogy megcsinálták az utatj s most hetenként háromszor ké­nyelmesen utazhat a község la­kossága a városba. EZEKUTÁN cseppet sem ért­hetetlen, miért ragaszkodnak a miskeiek ahhoz, hogy Mihály bá­csi továbbra is tanácstag marad­jon- ö ugyan — ahogy mondja — már nem szívesen vállalni el, mert bizony fárasztó. De a faluban most a választások előtt nagyon emlegetik, hogy Petrecz bácsit minden körülmények kö­zött megválasztják. Olyan em­ber, aki akkor sem haragszik meg, ha éjszaka zörgetnek be hozzá választói, meghallgatja őket, tanácsot ad, vagy meg­ígéri, hogy eljár az ügyben. — Hát bizony- A fogadóóra nem elég, pedig ott is szoktak lenni szép számmal. De mit csi­náljon az ember. Ha megválaszt­ják, kötelessége a közösség ér­dekeit mindenekelőtt figyelembe venni. AZ ALMASZAGO Ms szobá­iéin nagy zakatolással üti el a négyet a nagyapákra emlékez­tető falióra Kint az utcán tek- nőt, hurkatöltőt szállító embe­rek haladnak el, diáklány sza­lad a szomszédba a kóstolóval Üjra kotyogni kezd a hosszá nyakú üveg, s az idős tanács­taggal a következő évek sike­rére, eredményes munkájára ürítjük a poharat mondani, hogy e pillanatban éppen elhalóban vannak. S míg a régiből, mi rossz volt, elhal, addig egyre erőtel­jesebb vonásokkal emelkedik elő az új falu új arca. Ez az új nem független attól, ami a ré­giben jó volt: nemzetek, tájak, népek kultúrája, szokása, len­dülete, színe ömlik egybe, s a szocialista valóság talaján szé­les, nyugodt kibontakozást ta­lál. 170 színházbérlet! Nem megy ki a fejemből! Vajon életében egyszer is eljutott volna-e szín­házba az új világ nélkül az a székely mama, bunyevác nap­számos, sarkadi cseléd, német ajkú kisgazda, akinek ma bér­lete van? Hiába, ha manapság az em­ber vidéken jár, fel kell készül­nie a csodálkozásra. De vaion lehet olyan edzett, világlátott országcsavargó író, aki nem hökken meg, ha látja, hogy Budapesttől 220 kilométerre egy ezer teherrel induló falu oda­jut, hogy relatíve több a szín­házlátogatója, mint az ország bármelyik ősi városának, vagy akár a fővárosnak?! Németh Géza , (Folytatjuk.) Beszámolt róla az országos sajtó, hogy Szilveszter éjjelén az országban elsőnek — 0 óra 2 másodperckor — a kiskunhalasi ördögh Istvánná kislánya, Ördögh Ildikó látta meg a napvilá­got. Ő volt az 1963-as esztendő első újszülöttje, aki elnyerte az Állami Biztosító ajándékát, a nevére szóló és 18 éves korában kifizetésre kerülő kötvényt. A kis Ildikó és édesanyja azóta már elhagyta a szülőotthont, s mint a mellékelt képünk is bi­zonyítja, mindketten egészségesek. * Gál Sándor Az utak találkoznak (Vaskúti jegyzet) VIII. A szépség és a gondo'at sorsa A „húszezer forintos* lány

Next

/
Oldalképek
Tartalom