Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-12 / 9. szám

S. oldal 1963. január 12, szombat A NAGY BESZELGETES A z ország lakosságával együtt kettős választás­ra készül megyénk dolgozó né­pe. Az Elnöki Tanács határo­zata alapján február 24-én megválasztjuk az új országgyű­lést és az új tanácsokat. E vá­lasztások jelentőségét emeli, hogy olyan időben történik, amikor csak alig 2—3 hónap telt el pártunk nagy jelentőségű VIII. kongresszusától. Ha az elmúlt évek történel­mi eseményei tükrében vizsgál­juk a tanácsok munkáját, el­mondhatjuk, hogy a legutóbbi választások óta helyi tanácsaink a lakosság széles köre bevonásá­val elősegítették az állami fel­adatok megvalósítását, a szocia­lista demokrácia kiszélesítését. Részesei annak a nagy társa­dalmi átalakulásnak, amely megyénkben végbement, különö­sen a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban. Tanácsaink kiemelkedő munkát végeztek gazdasági életünk fej­lődésében, különösen az ipar és a községfeilesztés területén. A feladatok sikeres megoldása so­rán nőtt tanácsaink tekintélye és szerepe. A 4800 tanácstag je­lentős része elvégezte azt, amit választói rábíztak. A választás politikai előkészí­tésének és lebonyolításának je­lentőségét növeli az, hogy egy­beesik pártunk VIII. kongresz- szusa határozatainak ismerteté­sével és feldolgozásával. A kong­resszus anyagának feldolgozásá­nál a helyi feladatokat, a me­gyei, járási, városi pártértekez­letek beszámolóinak és határo­zatainak megfelelően kell meg­szabni, mivel azok a konkrét helyi tennivalókat határozzák meg és összhangban vannak a kongresszus határozataival. Tö­rekedni kell arra, hogy me­gyénk egész dolgozó lakossága a kongresszus határozataival együtt megismerje a megyei, a járási, a városi pártértekezletek határozatait is. A választások politikai és szervezeti előkészítése során nagy gondot kell fordítanunk az időszerű gazdasági és kulturális feladatok sikeres végrehajtásá­ra. El kell érnünk, hogy a po­litikai agitációs munka eredmé­nyeként a termelési feladato­kat is eredményesen valósítsuk meg. Ennek érdekében az ipar területén az 1962. év tapaszta­latainak hasznosításával kell előkészíteni az 1963. évi mun­kát, annak zökkenőmentes be­indulását. A munka jó meg­szervezésével el kell érni, hogy a havi terveket már az év ele­jén is minden részletében tel­jesítsék. A mezőgazdaságban nagy fontosságú politikai kérdés a termelőszövetkezetek, különösen a gyenge termelőszövetkezetek zárszámadásainak elkészítése. Fokozott feladatot jelent, hogy a zárszámadó közgyűlések több helyen egybeesnek a jelölőgyű­lésekkel. El kell érni, hogy a termelőszövetkezeti tagság he­lyesen értékelje az 1962. év eredményeit és hibáit. Segíte­nünk kell, hogy ahol alacsony a munkaegység értéke, helyesen derítsék ki annak okát, és meg­felelő következtetéseket vonja­nak le az 1963. évi tervekkel kapcsolatosan. Mindezekkel együtt nagy gonddal kell fel­készülni a tavaszi munkákra is. A választási agitációnak, a “ választás politikai, szer­kezeti előkészítésének elő kell segíteni a művelődési program­ban meghatározott feladatok sikeres végrehajtását. A terve­zett tanfolyamokat, szakköröket, kulturális rendezvényeket jól előkészítve mindenütt meg kell tartani, összhangba hozva a vá­lasztási agitációval és felhasz­nálni az eredmények népszerű­sítésére, feladataink, célkitűzé­seink megbeszélésére. Évek óta jól bevált, s az ez évre is be­tervezett téli tanfolyamokat a termelőszövetkezetekben meg kell tartani, s azokat is fel kell használni a választás politikai előkészítésére. A választás politikai, szerve­zeti előkészítésében és lebonyo­lításában egyaránt nagy gondot kell fordítani a tanyai terüle­tekre. Figyelembe kell venni, hogy megyénk lakosságának jelentős része tanyán lakik, ezért a velük való találkozás sokkal nehezebb, mint a városi vagy a községi lakossággal. A választási agitáció során beszéljük meg megyénk dolgo­zó népével azokat az eredmé­nyeket, amelyeket az elmúlt évek során elértünk. Az ered­mények mellett beszéljünk gond­jainkról, problémáinkról is és a jövő feladatairól. A beszél­getés során kerüljünk minden felületes ígérgetést. Töreked­nünk kell arra, hogy meggyő­ző munkánk türelmes, baráti hangú, érvelő legyen, hiszen azt akarjuk elérni, hogy nagyon sok jó barátot szerezzünk pár­tunknak és magunknak is. Nincs szükségünk felesleges ígér­getésekre, hiszen ötéves tervünk nagyszerű célkitűzései, az ipari és mezőgazdasági tervünk cél­kitűzései biztató jövőt állít me­gyénk egész dolgozó népe elé. Mi nem választási reklámhad­járatot akarunk végezni, mint ahogy ez ma is a nyugati bur- zsoá országokban szokásos, ha­nem csak egyszerű, baráti hangú, türelmes, meggyőző be­szélgetést megyénk dolgozó né­pével. Éppen ezért szerényen, de magabiztosan, meggyőződés­ből, kommunista lelkesedésből agitáljunk. A nagy beszélgetés jó alkal­mat ad arra is, hogy közelebb­ről, mélyebben és részletesebben ismerjük meg megyénk dolgo­zóinak véleményét és problé­máit. Nem kell tartani attól, hogy egyik vagy másik intéz­kedésünket esetleg bírálni fog­ják. A tanácsokat, javaslatokat jó szívvel kell fogadnunk, és ha azok helyesek, azokat hasznosí­tanunk is kell. A most folyó jelölőgyűléseken azt tapasztal­juk, hogy dolgozó népünk él az alkalommal és az eredmé­nyek elismerése mellett szóvá teszik az elmúlt évek során el­követett hibákat is, és javasla­tot tesznek azok kijavításának módjára. Ez a bizalom jele és erre a bizalomra, csakúgy, mint eddig, a jövőben is nagyon kell vigyázni. |)e az említett jelölőgyűlé- seken igen sok szó esik a mi választási rendszerünk de­mokratizmusáról is, és nem egy hozzászóló nagyon helyesen pár­huzamot von a nyugati bur- zsoá országokban folyó válasz­tási rendszer és a nálunk élet­ben levő választási rendszer közt. Közismert, hogy nálunk teljes egészében megvalósul az általános, egyenlő, közvetlen választójog és a titkos szava zás. Ugyanakkor szinte minden egyes nyugati országban vagyo­ni, műveltségi, egy helyben la- kási, faji és felekezeti cenzu­sokkal zárják ki a választó­jogból az általuk nem kívána­tosnak tartott állampolgárokat. Olyan országban, mint Svájc­ban, melyet a demokrácia ha­zájának ismernek, a nőknek egyáltalán nincsen szavazati jo­guk. Ha visszaemlékezünk a Horthy-magyarországi választá­sokra, akkor jól tudjuk, hogy 1939-ben a lakosságnak csak 30,4 százaléka rendelkezett sza­vazati joggal, a férfiak 26 éves kortól, a nők pedig 30 éves kortól szavazhattak. A választó­jog 6 elemi elvégzéséhez, tíz évi állampolgársághoz, 6 évi egy helyben való lakáshoz és állandó foglalkozás gyakorlásá­hoz volt kötve. A választási agitáció fő mód­szere a szóbeli agitáció, s ezen belül is a csoportos beszélgeté­sek legyenek. Ugyanakkor he­lyes, ha a választások politikai előkészítésében a szemléltető agitációnak is megfelelő szere­pet adunk. A megye, a járás, a község eredményeiről, a jövő terveiről rendezendő kiállítások, ötletes faliújságok, rendezvé­nyek mind-mind segítséget ad­nak az emberek meggyőzésében, nevelésében. Ezeknek is megvan a pozitív hatásuk, de egy pilla­natra sem vitatható, hogy az emberekkel folytatott közvet­len beszélgetések maradandóbb eredményeket hoznak. A most folyó nagy beszélge­tések, úgy vélem, hozzá fogják segíteni megyénk dolgozó né­pét ahhoz, hogy a február 24-i választáson, amikor majd tíz- és tízezrével járulnak az urnák elé, választ adjanak arra, hogy helyeslik-e mindazt, ami a leg­utóbbi években hazánkban, me­gyénkben történt, hogy egyet- értenek-e pártunk és kormá­nyunk célkitűzéseivel, egyetérte- nek-e a szocialista építőmunka folytatásával, a béke ügyének következetes szolgálatával. Az elmúlt évek nagyszerű harcai és eredményei után joggal bízunk abban, hogy a válasz feltétlenül igen lesz. M egyénk dolgozó népét sa­* ' ját történelmi múltja, a felszabadulás óta eltelt 17 esz­tendő nagy tapasztalatai és ered­ményei, az 1956-os fegyveres ellenforradalom, s az azóta foly­tatott politikánk sikere meg­győzte arról, hogy a szocializ­musra, a békére, a népek sza­Szövetkezeti emberek Ólomnehéz fellegekből zuhant le a téli este P álmonostora községre. Ám a villanyfény szi­porkázva feszegeti a sötétség burkait, s jól látni, hogy az ut­cákon itt is, ott is emberek lépkednek a vendégmarasztaló sárban. Megnyugtató világosság szű­rődik ki a Keleti Fény Tsz iro­dájának ablakán is. Bent nagy munka folyik: készülnek a zár­számadásra. Háromnapos brigádvezető Idősebb gumicsizmás ember lép az irodába. Kucsma a fe­jén, oldalán táska lóg. Balogh Ferenc a neve. s az állatte­nyésztési brigád vezetője. Har­madik napja. — Bizonyára sok tennivalója akad most, az első napokban. — Ami azt illeti, valóban sok — válaszolja. — Pár hétig ve­zető nélkül volt a brigád, és ha egy is hiányzik a dolgozók közül, már baj van. — A majdnem 200 szarvasmarha etetését, fejését, almozását mindössze 9 gondozó látja el. Bizony, ott helyt kell állni. S aztán elmondja, hogy ma, ezen a borongós. esős januári napon mit csinált. — Reggel fél négykor kel­tem, hogy fél ötre, amikor az etetés kezdődik, már az istálló­ban lehessek. Egészen nyolcig ott voltam, majd bejöttem a fa­luba, különböző felszereléseket vásárolni. Azután az állatorvos­sal újból kimentem, majd is­mét bejöttem a gyógyszertár­ba. Délután már Fetőfiszállásra motoroztam, ott van ugyanis a juhállományunk — tizenhárom kilométerre innét. A motorom majdnem elakadt a sárban. Ma este még kimegyek a tehenek­hez, megvárom a fejest, s csak akkor megyek haza. miután az éjjeli őr szolgálatba lépett. Mindezt a legtermészetesebb hangon mondja el. fáradtság­nak nyoma sincs az arcán ... Vár fák a zárszámadást A tsz-iroda közelében lakik Huszka Dezső bácsi, a 64 éves Pártküldöffség u’rett a Németország Szocialista Egvségaárif nak VI. kengresszasára Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a budapesti pártbizottság első tit­kára vezetésével pénteken párt­küldöttség utazott Berlinbe, Né­metország Szocialista Egység­pártjának január 15-én kezdődő VI. kongresszusára. A küldött­ség tagjai: Sándor József, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság párt- és tö­megszervezetek osztályának ve­zetője és Kárpáti József, a Ma­gyar Népköztársaság berlini nagykövete. Egy „század" Kisszálláson Három évvel azelőtt — közös gazdálkodásának el só eszten­dejében — kezdett hozzá központi majorsága kiépítéséhez a kisszállási Búzakalász Termelőszövetkezet. A már több mint féltucat korszerű létesítmény közül legtetszetősebb a 102 férő­helyes tehénistálló, amely minden szempontból megfelel a nagy­üzemi állattartás követelményeinek. Képünk a korszerű istálló csöndesen kérődző lakéit és Sa­vanya Imrét, az ügyeletes gondozót ábrázolja. badságára kell szavazni. Dolgo­zó népünk tudja, hogy ma min­den hatalom az 6 kezében van, és ez a népi hatalom az elmúlt 17 esztendő alatt sokat és na­gyot alkotott: iparosított, épí­tett, gazdagította, szépítette ha­zánkat, szabaddá tette népün­ké, függetlenné nemzetünket. Az előttünk álló sokrétű munka a nemzet feladatai, jó és gyors megoldásuk azt igényli, hogy gyarapítsuk a társadal­mi munkások sorait, fokozzuk a dolgozó tömegek alkotó te­vékenységét. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt az el­múlt évek munkája során el­nyerte dolgozó népünk bizal­mát. Ez a bizalom felszabadítja az alkotó erőket, biztosítja éle­tünk demokratizmusát és ez a legfontosabb forrása a szocia­lizmus gyorsabb ütemű építésé­nek. A választási politikai műnk» során ápoljuk, növeljük a tö­megek bizalmát, erősítsük a kommunisták és páxtonkívüliefe barátságát, politikai szövetségéti a párt és a nép egységét Ez a szövetség, ez az egység a bizto­sítéka további sikereinknek. Meggyőződésünk, hogy megyénk választópolgárai a szavazóurnák előtt egységesen hitet tesznek a szocializmus teljes felépítésének nagy ügye mellett, újra bizal­mat szavaznak pártunknak és kormányunknak, hogy a válasz­tások után újult erővel folytat­hassuk tovább nagy épitőmun- kánkat. Glied Károly szövetkezeti gazda. Otthon ta­láljuk. nagy halam tüzelőt visz be a szobába. — Most végeztem a háztáji tehenem etetésével — meséli, míg rövid időre helyet fogla-' lünk. — Ma egyébként nem vol­tam a tsz-ben, de délelőtt a földművesszövetkezet telepén árusítottam a szenet. Ott is dol­gozom. Délután pedig kukoricát morzsoltam itthon. Van egy kis kézi morzsolom, s így sikerült 5 zsák tengeriről lehúzni a szemet. — Felesége? — Átment a szomszédba, de nemsoká hazajön ő is. Nyolc- kilenc óráig fent vagyunk, s a rádiót hallgatjuk, ha jó a mű­sor. Az asztalon féltucat könyv. Szabó Pál. Gábor Andor, Tolsz­toj ... — Szeretek olvasni — mutat a könyvekre. — Biztosan azért fáj már a szemem. Egyik kis unokánk hordja őket a könyv­tárból. 0 lakik velünk. Kis ideig hallgat, majd így folytatja: — Várjuk a zárszámadást. A munkaegység nem egészen 30 forint lesz. Dehát. tudja, fiatal még a mi szövetkezetünk} A fogaton hazatér A lovakat nemrég kötötték be az istállóba. Prüszkölve ro­pogtatják a takarmányt. A fo­ga tosok már hazatértek — He­gedűs János kivételével, ö még beszélget Tóth Jánossal, a ló­gondozóval. A fogatos is jóval napfelkel­te előtt kezdte a mai „műsza­kot”. ötkor kelt. Szalmát hor­dott a szövetkezeti gazdáknak. Alaposan elázott, pedig beta­karózott. Ruháját átitatta a lassan szitáló eső. — Nem akadt el a sárban? Nevet, majd a fejét csóválja: — Olyan még nem fordult elő velem. Érteni kell a lovak nyelvén, s az ostort csak mér­tékkel szabad használni. Okos jószág a ló, megérzi és meghá­lálja, ha szeretik. És Hegedűs János szereti a lovait. Valamikor fuvarozott* de már megbarátkozott a kö­zössel. S most búcsúzik, a ló- gondozótól és tőlünk is, hiszen holnap ismét korán kell tal­pon lennie. Odakünn csillog a sár a vil­lanyfény alatt, s az embere® jönnek-mennek az utcán ... Hatvani

Next

/
Oldalképek
Tartalom