Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-09 / 6. szám

1963. január 9, szerda

5. oldal

Első lépések

,1* új esztendő biztató

változással köszöntött be Kecskemét művelődési életébe. A városi tanács vb határozata értelmében január 1-ével egyesült a két művelődési otthon — a Városé és a szakszervezeté. Mit jelent ez a város lakóinak, megteremti-e végre a régóta áhított állandó, eleven és hatékony művelődési munka széles körű lehetőségeit? — kérdeztük Gergely Ernőtől, az egyesített művelődési ház igazgatójától.

Bár a határozat még nagyón friss keletű, s a dolgozók még az első lépéseknél — leltározás, költségvetés előkészítése, munkakörök kijelölése — tartanak, a felelet sokat ígérő, biztató:

— Az egyesítéssel létrejött új intézmény legnagyobb eredménye at lesz, hogy sikerül egységes irányítással megoldani a \ áros népművelési feladatait. Erre már nagy szükség volt, túszén a széttagoltság miatt sűrűn előfordult olyan helytelen eset, hogy például azonos időpontban többféle rendezvényt szerveztek, vagy huzamosabb ideig sehol semmi műsor nem akadt. A népművelési munkát nem lehet szétaprózni. Közös szervezéssel, irányítással lehet csak folyamatos jellegét — tehát eredményeit is — biztosítani. De jobbak lettek így az anyagi feltételek is, 13 helyiség áll jelen pillanatban rendelkezésünkre ...

Korai lenne messzemenő következtetéseket levonni a fiatal intézmény tevékenységéről. Majd meglátjuk, mire képesek. Mindenesetre a most készülő tervekbe nem árt bepillantani. Vegyük csak sorra a legfontosabbakat, azokat, amelyek leginkább számot tarthatnak a közönség érdeklődésére.

Először is: januárban 13 ismeretterjesztő előadást tartanak

a művelődési házban, 3—4-et kint az üzemekben. Szerepel közöttük a világűrkutatás új eredményeiről szóló előadás, operaismertetés és egy Ady szavalóest. Ugyancsak januárban vendégszerepei nálunk a lajos- mizsei irodalmi színpad Költészet és muzsika című műsorával, majd a vidám farsangi bálon Hollós Ilona, Mikes Éva és Róbert Frigyes énekel.

ötletesek, kedvesek a gyermekműsorok, hasznos, tartalmas elfoglaltságot nyújtanak az egyre növekvő klubok foglalkozásai, és több vidéki szereplésen vesznek részt a művészeti csoportok tagjai.

— Szeretnénk megszüntetni — mondja Gergely Ernő — művészeti csoportjaink eddigi egymástól való elszigeteltségét is. Még e hónapban összehívjuk a vezetőket a kölcsönös kapcsolat megalapozása érdekében, összehangoljuk műsoraikat is. Március közepére valamennyi együttesünk közös műsorával kívánunk bemutatkozni a nyilvánosság előtt.

4 művelődési ház a város társadalmi és tömegszervezeteivel, népművelési apparátusával is szeretné a zavartalan együttműködést megteremteni. Elvárja támogatásukat, javaslatukat munkája minden területén, különösen a tervbe vett kiállítások rendezésénél. A kiállító terem gondja — úgy ahogy — megoldódott a Rákóczi u. 3. sz. alatti épület nagytermének átadásával. A nagyszabású terveket nézve azonban önkéntelenül felmerül a gondolat: egy állandó kiállító terem létesítése bizony nem ártana.

Nézzük csak meg, milyen kiállításokat is láthatunk 1963- ban? Április 30-án nyílik a Nemzetközi Fotószalonok második kecskeméti kiállítása, majd

9 10, országos néprajzi és nyelvjárási oyöitopályázat nyerteseinek kiadták a dijakat

Kiadták a díjakat azoknak a nyerteseknek, akik a Néprajzi Múzeumnak és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének 10. országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatán részt vettek. A felnőtt tagozat 2500 forintos nagydíját Nagy Czirolc László, a kiskunsági néphagyomány fáradhatatlan gyűjtője kapta. A

jubileumi pályázat második fordulójának eredményességét mutatja, hogy a bíráló bizottság hat 1500 forintos első díjat, tizenegy 1000 forintos második díjat és hatvanegy harmadikhatodik díjat ítélt oda a nyerteseknek. Ezenkívül ötvenen kaptak pénz-, illetve könyvjutalmat.

(MTI)

3 oktató jellegű reprodukciós kiállítás a XIX. és a XX. század magyar, egy pedig a modern képzőművészet alkotásaiból. Sor kerül a Hírős Hét alkalmából a megye képzőművészeinek tárlatára, a pedagógus festők és Hermann Lipót gyűjteményes képeinek bemutatására. Márciusban nyílik meg a magyar munkásmozgalom történetét ábrázoló, szeptemberben a magyar népzene útját tükröző és november 7-én a megye fejlődését bemutató fotókiállítás. Rendeznek még gobelin és nép- művészeti, Kecskemét nyomdászatának múltjáról és jelenéről szóló, valamint könyvheti könyvkiállításokat is.

Gazdag programmal, élményt adó műsorösszeállítással kezdi tehát az évet az egyesített, „új” művelődési ház. Célja: — a város lakóinak szórakozását, több irányú nevelőmunkáját a lehető legjobban, legtartalmasabban szolgálni. Sok mulasztás pótlására, sokoldalú művelődési élet kibontakoztatására vállalkoztak — bízunk benne, hogy tervük sikerül is...

Vadas Zsuzsa

Mindennap élünk

Mindennap élünk a film címe és a jelszó Is ez a stábba'*. Az esős, hideg idővel dacolva megállás nélkül tart a forgatás. A könyvet Kertész Ákos írta, a rendező Rényi Tamás, aki tavaly nagy sikert aratott Legenda a vonaton című filmjével A szereplők többsége is ugyanaz, mint a Legendában. A főszerepet Sin- kovits Imre játssza, ismét jelentős szerepet kap Koncz Gábor# a női főszereplő azonban ezúttal Agárdi Hona. Rövid időre filmszínésszé lesz ezúttal Sándor Károly is, aki Sajek figuráját alakítja a filmben.

A képen: Két felvétel között Sinkovtts Imre, Sándor Kárély

és Bánhidi László.

Találkozás Móricz Zsigmonddal

Pusztító jégeső zúdult Kecskemét határára 1935. május hó 28-án. Két óráig egyfolytában zuhogott a jég és a károk helyreállítására több százezer tetőcsarép és sok vagon üveg kellett. A csapást tetézte, hogy utána novemberig semmi csapadékot nem kapott a város.

Kecskemét költség- vetését a város bérbeadott 25 000 hold földjének jövedelmére alapozták. Mivel a bérlők a jégverés miatt fizetni nem tudtak, a városi tanács úgy határozott, hogy a kisnyírd (jelenleg hetényegyhá- zi) állomás mellett 100 hold erdőt elad és ebből fedezi a deficitet. Az eladás nyilvános árverésen történt

Jelen volt az árverésen a riportot kereső Móricz Zsigmond, akinek véletlenül éppen volt pénze (az író saját szavai) és két darab két holdas parcellát vásárolt. Ezer pengő volt egy parcella kikiáltási ára fák nélkül, de ennek sokszor még a háromszorosát is megfizették. A városi tanács kikiáltási áron juttatta Móricz Zsimondnak a két parcellát, a rajta levő jelentékeny értéket képviselő fáikkal együtt A helyi újságban olvastam, hogy Móricz kecskeméti birtokos lett — ahogy elmondta, a lányainak vette és szőlőt, gyümölcsöst óhajt telepíteni. Azonnal levelet írtam és felajánlottam, hogy — cserébe a sok szép regényért, amit tóle olvastam — díjtalanul

elvállalom a telepítés irányítását.

Szinte postafordultával érkezett a válasz. „Igen tisztelt Uram és kedves Barátom — írta — nem is tudja, hogy milyen őrömet szerzett levelével. Nemsokára Kecskemétre megyek és személyesen megbeszéljük: mit lehet ott csinálni.”

Pár hét múlva hívattak a polgármesterhez, ott találkoztam Móricz Zsigmonddal, aki nagyon kedves volt, megölelt és megköszönte a levelemet Másnap kimentünk a helyszínire, ahol karon fogott és közösen tervezgetni kezdtük# hogy mit csinálunk a két parcellán. Mindjárt egy kis költségvetést is csináltam, hogy mennyi pénz kell hozzá. Mivel talajegyengetést is kellett véges*; ni, egészen tekintély«, összeg kerekedett ki belőle.

— Most forgatják 3 Nem élhetek muzsSkar szó nélkül dmű filma. met — mondta Mórica —, ebből csinálok; pénzt a telepítésre.

Sajnos, erre nJN nem került sor. Hogy miért, nem tudom, da előbb a fáikat adta e& később még az ingatlant te— Egy levelei kaptam tőle, amely-; ben azt Ígérte, bogy hamarosan lejön, * dto ez a Látogatás te elmaradt — valószínűt? leg pénzhiány máatfc

Sajnálom, hogy k*t veleit elvitte a háború vihara, de kedves* ségét, barátságos szavait elfelejteni aenS tudom soha...

Wemer FffKtp >

Hí utak találkoznak

(Vaskúti jegyzet)

V.

Dózsa népe és a vasvilla

— Vasvillás emberek — mondta valaki 45-ben az idesereglő sarkadi és mezőtúri agrárproletárokról. Nem véletlen, hegy ők alapították az első szövetkezeteit, s az se, hogy a neve „Dózsa” Vsz lett Edzett, sokat nélkülö- aött nép volt a Dózsa népe, s csak a hátuk mögött mondták egyesek megvetően róluk: Nin esteiének. Jött-menték.

— Az egységes parasztság gondolatát itt volt a legnehezebb megértetni — mondja Vigh Gábor. — Ma már azonban nincs osztálykülönbség a szövetkezetben. Miért? Azért, mert a semmiből kezdte a nép s együtt lett valamivé.

Vigh Gábor csendes, szelíd fember. Onnan jött 6 is „lentről”, ahogy mondaná szokta. — Bölcs ember, s egyszerre átlátja, mire akarok rájönni.

— Nem, ez nem azt jelenti, hogy mindenki azonos szinten van. Egyforma lehetőség állt mindenki előtt, de nem egyformán éltek vele. A különbség Oka az. hogy nem mindenki egyformán takarékos köztünk. Nem egyforma a munkateljesítmény se. S az is igaz, hogy akinek több családja van, az nem fic- kándozhat annyira, mint akinek egy sincs, vagy csak egyke.

Itt megáll egy pillanatra, s mint alapos, komoly emberhez illik, kiegészíti a mondanivalóját

— Egy feladat van csak, amit még nem tudtunk tökéletesen megoldani. Az öregek sorsa.

— Mire gondol? A nyugdíjra?

— Nem. Azt jól tudjuk, hogy az is nagy szó, hogy annyit tudunk adni (így mondja, többes számban, pedig az ország népére érti), amit most adunk. De ahol nagyobb segítségre van szükség, ott nekünk kell kipótolni.

— Arra való a szociális alap.

. — Igen, igen, adtunk mi tavaly is tizenkétezer forintot segélyként 24 embernek. Fejadagot is adtunk földjáradékba. De azt szeretnénk elérni, hogy többet tudjunk rendszeresen adni annak, aki rászorul;

Előveszi a kimutatást s találomra belekérdezek.

— Miért van az, hogy Bács Józsefnek 1000 Ft-ot, Mihályi Péternek csak 200-at adtak?

(Most érdemes figyelni a választ, mert kiderül, milyen „szociális öntudatra” Jutott ez a nép!)

— Azért, mert Bács József j teljesen munkaképtelen, nyolc- , van éves, feleségével él. Mihályi . pedig még dolgozik, tavaly volt ' 250 egysége. A fia viszont még . tanuló volt, felesége pedig kórházban feküdt. De van itt ilyen

, más is. Ungor Sándor munka- ! képes ember, 3—400 egysége is

van. Neid is adtunk 400 Ft-ot, mert kislánya nagybeteg volt, sokat kellett Pestre hordania és sokba került az útiköltség.

Vilmos bácsi fejezi be a beszélgetést, aki eddig csak hallgatott:

— Szép, szép, de azért mégiscsak a gyermekek dolga lenne elsősorban öregjeikre gondolni. De néhol nem kell az öreg senkinek!

Megtörli a bajuszát, majd nem minden célzás nélkül odatekint a sarokban ülő fiatalok felé, s úgy mondja:

— Pedig az iskoláját neki, egyszer mind megöregszünk!

— Akkor legalább nyugdíjtól

mehetek — mondja Baranyai Károly bácsi, a „Petőfi” pénztárosa, de olyan hangsúllyal^ hogy éppen a fordítottjára érti az ember a szót. Baranyai Károly érdekes ember. Tehetős birtoka volt odaát, s eleven példa arra, hogy a tehetséges, munkaszerető emberek a közösségben is éppúgy feltalálják mhgukat, mint régen a magukéban. Pedig húszéves kora óta fél keze van, a másikat levágta a fűrész.

i— De fél kézzel is vigyáz a közös vagyonára, úgy. mint más két kézzel — mondja róla nevetve Csanaky Ferenci ez az erős, hatalmas ember, állat- tenyésztési brigádvezető, har- mincnyoc éves és nőtlen.

Csanaky Ferencnek ebben igaza van. Ugyanis Baranyai bácsi előrelátó ember. Ezt bizonyítja a kripta is az udvarán. Igen, nem a temetőben» hanem az udvaron, a messzire kinyúló gang alatt.

— Még 1938-ban csináltattam odaát magamnak meg a családnak. De ott nem volt rá szükség. Áthoztam hát ide. De mind ez ideig itt se került használatba. De azért jó, ha megvan, biztos, ami biztos.

Bizony biztos. Kripta elporladjon, ember megmaradjon!

Németh ©éwi

(FelytatiukJ

hogy ennek a harmadik i,he- lyezésnek” rajtuk kívül álló okai vannak. Ugyanis aránylag sokkal több gazdátlan, elhanyagolt földet kaptak, mint a másik kettő.

Éppen ezért itt találjuk az egyesülés legtöbb hívét. S abban igazuk is van, hogy idővel ez a község jövője. Hiszen ami a „különözést” indokolta, a nemzetiségi-tájegységi tagozódás, az ma már Vaskúton nem teszi szükségszerűvé, hogy ötezer holdon három szövetkezet működjön. S tudják ők jól, hogy a nép olcsóbban jönne ki, ha három iroda helyett csak egyet kellene fönntartani.

A vaskúti „Petőfi” a felvidéki telepesek tanyája. Itt hallottam valakitől, hogy a mai lakosság „önérzetes népek találkozása”. Ebből adódott a kezdeti nemzetiségi versengés, amit a jelen a szövetkezeti munkában való versennyé érlelt. — Majd megmutatjuk, hogy mi 1« tudunk annyit, mint ti — mondogatják kölcsönösen egymásnak, s ily módon az önérzet szele a közös malmára hajtja a vizet.

Nos, való igaz, hogy ebben a

versenyben, ami a munkaegység értékét tekinti, a „Petőfi” éppen a harmadik helyen van — a három szövetkezet közül. De mindjárt hozzá kell tenni,

Petőfi népe és az önérzet