Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-09 / 6. szám

1963. Január 9. szerda 3. oldal Nyárlőrinci mérföldkövek Tehenenként háromezer liter tej Homokdombok és lankások váltogatják egymást a közel 10 ezer holdas nyárlőrinci puszta­ságban. Egy-egy facsoport kö­zött tanyák „kuporognak”, rég múlt korokat idézve. A látó­határt erdők táblái törik meg, útját állva a szélnek, amely messze futtatja az apró homok- szemcséket. Az itt élő emberek új törté­nelmüket „írják”, a régi foly­tatásaként, amely tele volt küz­delemmel; a homokkal, a pusz­ta mindenható uraival, no meg 6 kakastollasokkal. Valamikor arról volt „híres” a szentlőrinci pusztaság, hogy a „padkaporos” bálák bicskás verekedésekkel értek véget. Ma már ezek is, mint sok minden más, régi­ségnek számítanak. Sokat járok ezen a vidéken, melynek munkaszerető népét mint tanácstag négy évig kép­viseltem a megyei tanácsban is. DD A szocialista építés hétköz­napjain az itt lakók is újjászü­letnek, mint a föld, amely nagy táblákban ölelkezve gazdagabb termést ad. A több ezer par­cella négy gazdaságban olvadt össze. Az Aranykalász és Petőfi Termelőszövetkezet mellett az állami gazdaságnak és erdőgaz­daságnak életképes üzemegysé­gei is megtalálhatók. Aki a be­tonúiról érkezik a 14 éve önálló községbe, annak szembe tűnik a változás, hiszen több száz hol­das új telepítésű őszibarackos és szőlő terül el az út két ol­dalán. Csak néhány év szüksé­ges ahhoz, hogy újabb száz holdakat forgassanak meg a mélyszántó ekék. A szövetke­zeti gazdák az elfogadott tervek szerint az Aranykalászban 650 hold szőlőt, a Petőfiben 300 hold gyümölcsöst telepítenek. Több év óta az aszály és a tavaszi homokverés okoz gondot, az em­berek azonban mégsem csügged­nek, mert a szövetkezetekben összefogva úrrá lesznek a ne­hézségeken. Nemcsak a gazdálkodás, ha­nem a falu képe is sokat válto­zott az utóbbi négy esztendő­ben. Az 550 tanya mellett most már 215 ház van a belterületen. Negyvenkettő az utóbbi évek­ben épült. A tervek szerint az elkövetkezendő 3 évben újabb 150 tanyából építenek új háza­kat. Megváltozott a templom előtti tér képe is, hiszen nem­csak az iskola és a templom néz farkasszemet, a régi mellé új kéttantermes iskola épült ne­velői lakással. Az éveken ke­resztül kuporgatott községfej­lesztési forintokból felépült a művelődési ház, amelyben sok­szor csaltak már mosolyt a kö- eönség arcára a városi színmű­vészek is. Ez évben avatták a több mint félmillió forintból épült önkiszolgáló üzletházat, amely városi színvonalon elé­gíti ki a lakosság igényeit. Orvost és házi betegápolót is kaptak Nyárlőrinc lakói, h köz­ség pedig lakást és rendelőt épített. Ennek jelentőségét csak az tudja igazán felmérni, aki lázas betegként kocsiderékban fekve utazott 20—25 kilométert a városba és onnan pedig visz- sza, hogy orvost találjon. A főutcán 130 ezer forintból betonjárda épült és 440 ezer fo­rint költséggel befejezés előtt áll a törpevízmű építése, amely egészséges ivóvízzel látja el a belterület lakóit. ­A hosszú téli estéken utca­sorok hosszán nem pislákol már a petróleumlámpa, felváltotta azt a villany. Az egymillió S50 ezer forintot igénylő villamosí­tási költségből a megyei tanács félmilliót támogatásként adott a községnek. Az elmúlt négy esztendő alatt több mint 4 millió forint be­ruházás történt a községben, amelynek mintegy felét az ál­lami támogatás biztosította. A lakosság társadalmi munkával is hozzásegített az építkezéshez, összesen 335 ezer formt érték­ben. A gazdasági és a társadalmi körülmények megváltozásával együtt járt a tanulás iránti kedv megnövekedése is. A dolgozók esti iskolájában hetvenen, a különböző középiskolákban hú­szán, felsőfokú tanintézetekben pedig heten tanultak a község­ből. Szakmunkásképző tanfo­lyamra 61 szövetkezeti gazda és állami gazdasági munkás jár. Régi szokás, hogy ilyenkor, a választások előkészítésének idő­szakában, a vezetők és a dolgo­zók visszatekintenek a megtett útra. A nyárlőrinciek most te­szik mérlegre munkájuk ered­ményeit. Fejlődésük mérföld­kövei nagyfokú szorgalomról, igyekezetről és rohamos előre­haladásról tanúskodnak. Horváth Ignác Drágszélen, a megye egyik legkisebb községében nem egé­szen négy éve gazdálkodik az Üj Barázda Tsz. Annak idején a falu kis- és középparasztjai alakították meg az alig kétezer holdas szövetkezetét. Nem bán­ták meg a társulást; jövedel­mük és a közös vagyon évről évre — ha nem is ugrássze­rűen, de lépcsőzetes biztonság­gal —-t növekedett. Rekordtermések Az elnök, Bagó Orbán, a haj­dani középparaszt örömmel be­szél a múlt évi eredményekről: — Árpából 18 mázsán felüli volt a holdanként! termésünk. Amire Drágszélen még nem volt példa. De páratlan sikerű volt a kukorica is, 40 mázsás átlag­terméssel. Kiderül, hogy Drágszél ha­tárában a „hagyományos” szán­tóföldi növényekből is nagyobb termést hoz a föld, mint 4 év­vel ezelőtt. Ez a nagyüzemi gaz­dálkodás kézzel fogható ered­ménye. Hiszen a kukorica na­gyobb részét nyári mélyszán­tásba vetették, s a nyáron négy­szer kapálták. A tőszám megkö­zelítette a 22 ezret. De mit hozott a tősgyökeres drágszéli növény, a 90 holdon termett fűszerpaprika? Holdan­ként 32 mázsás terméssel 850 ezer forintot. 2SO holdon öntőinek A zöldségfélékből — amelyek termesztésével korábban soha nem foglalkoztak a drágszéliek Többet terem a föld — szintén rekordjövedelem származott. Persze öntözték, a falu határában kígyózó csator­na vizével. Nemrég saját erő­ből vásároltak egy vízátemelő szivattyút, amellyel jövőre már 250 holdon pótolhatják a sze­szélyesen hulló csapadékot. Ez azt jelenti, hogy az idén fejlett, nagyüzemi kertészete lesz a szövetkezetnek. Gazdái feltétlenül bíznak a sikerében, hiszen a tavalyi kevésbé ked­vező adottságok mellett is 700 mázsa paradicsomot értékesítet­tek 5 holdról, s az uborkából holdanként 10 ezer forintnál na­gyobb volt a tiszta bevétel. Egy-két kivételtől eltekintve, szarvasmarhát sohasem hizlal­tak Drágszélen. Ez a megálla­pítás azonban a múlt évre már nem érvényes, hiszen 71 hízó marhát értékesített a tsz. Erre az évre pedig 85-re szerződtek. A családtagok bevonása Hízott sertésből 560-at adott át az állatforgalminak a közös gazdaság. Vagyis minden három hold után egy hízót. De szíve­sen hizlalnak szerződésre a ház­tájiban is. A szövetkezet hizlal­dájában pedig már közel 400 Tiboldi Jánost, a hartal Lenin Termelőszövetkezet párttitkárát több mint hat esztendeje isme­rem. Már első találkozásunk al­kalmával rendkívül kellemes be­nyomást gyakorolt rám bátor­ságával, elvi szilárdságával. — Azokban a napokban lépett be a termelőszövetkezetbe, amikor az ellenforradalmi lázadás az új süldő gömbölyödik — az első félévi átadásra. Az idén 32 forintot ér egy munkaegység. Ám, átlagosan a munkaegységeket egyenként 4—5 forinttal növeli a pré­mium. De erre az évre már 40 forintos munkaegységet tervez­nek. Ezt könnyen elérik, hi­szen a szakszerű gazdálkodást a munka jó szervezése is segíti. Elsősorban az, hogy a családta­gok — főleg az asszonyok — kiveszik részüket a közős mun­kából. Sőt. a nővén vtermesztés tennivalóit jórészt ők látják el. A férfiak inkább az állatte­nyésztésben, az építkezésben és a kertészetben dolgoznak. A 218 szövetkezeti gazda meg­elégedett. Közös munkával ér­ték el azt, hogy a föld jóval többet terem, mint a parcel­lákra szaggatott 4 évvel ezelőt­ti határban. H. D. életet veszélyeztette, amikor helytállásra, határozottságra, kommunista példamutatásra völi szükség Azóta gyakran felke­restem. Legutóbb a VIII. párt- kongresszus előkészítésének ide­jén beszélgettem vele. Az őszi vetések határidőben törttelő el­végzéséről tanácskozott a trak­torosokkal. Magas termetű, vékony arcú ember. Eredeti foglalkozása sze­rint kovácssegéd. Jelenleg azon­ban a termeJőszövatkezet tagsá­ga mint a pártszervezet titká­rát a politikai munka végzésére függetlenítette. Most a tsz udvarán látom is­mét. A tehenészetbe indul. Mel­léje szegődöm. — Tél van — magyarázza — ilyenkor kevesebb a munka a mezőgazdaságban, de azért min­dennap találunk tennivalót. Es­ténként, délutánonként szakmai, politikai előadásokat tartunk a szövetkezeti gazdáknak. Felké­szülünk a zárszámadásra és a jövő évi feladatokra is. — Trak­torosaink — a Gagarin szocia­lista brigád tagjai a jövő esz­tendőben is meg akarják tarta­ni a kitüntető rangot, összesen 22 traktorunk van. azokat ja­vítják. Meleg műhelyben dol­goznak, munka után pedig az új fürdőhelyiségben zuhanyoznak, tisztálkodnak. Éppen a reggeli fejes idején toppanunk be a tehénistállóba. Harmat Menyhért és Muharos Lajos, a két tehenész gyors moz­dulatokkal csatolja fél a fejő­gépeket. Frei Henrik és Kunra Sándor pedig kézzel feji ki az utolsó csöppeket. Amint a gépek működését nézem a kalocsai I szikra Tsz elnökének kérdése jut az eszembe. — Mutassanak! nekem egy olyan tsz-t, ahol hosszabb idő óta géppel fejnek? — Hát itt van. Nefra András brigádvezető adja meg a választ. Két éve alkalmazzuk a gépi fe­jőst, nagyon jól bevált. — Kereken 2900 Hter tejw számítottunk. a kongresszusi versenyben 2800 litert vállal­tunk, az év végéig el is értök a 2900—3000 literes átlagot. Ahol ilyen tehenészek vannak. ott nem nehéz a pártszervezet dolga sem — mondja Tiboldi elvtárs búcsázáskóppen. *- X, i Gátépítés „vízzel" Sikerrel zárult az újfajta töl­téserősítő kísérlet a bajai Duna- szakaszon. A töltés építését ed­dig nagyon megdrágította a gát anyagának beszerzése. Sok eset­ben messziről, dömperekkel szál­lították a munkához szükséges földet. Most homokos kavicsot kotortak ki a folyó medréből, azt vízzel keverve csöveken to­vábbították a munkahelyre. A dolgozók a vízzel érkező anyag leülepítésével építették fel a gá­tat, a vizet pedig visszavezették a Dunába. Az új módszerrel ké­szített 800 méteres kísérleti gát­hoz maga a Duna adta az anya­got. Ezzel a módszerrel előre­láthatólag felére csökkentek a töltéserősítések építési költségei, Az idén ezzel a módszerrel kHx öt kilométer gátat építenek. A vtndífy Az elnök összehajtotta a táviratot és betette a nagy mappába, amelyben fon­tos leveleit szokta őrizni. Mosolygott. Arra gondolt, hogy majd azt mondják: megint megfogta az isten lábát. Eddig sem volt oka panaszra, mert mindentel tudott intézni, amit csak a fejébe vett, dé azt. hogy a miniszter személyesen jöjjön el Hozzá, mégsem remélte, amikor megírta a hidas traktor : ügyében a levelet. Most irigykednek majd igazán rá a többiek! Elégedetten gondolt ar­ra, hogy nála, példás a rend, hozzá szívesen hoz­nak vendégeket, van mit mutogtani a külföldiek­nek. a borok ragyogónk, az embereket úgy hajlít­hatja, mint a puha, tömör aranyat. Ilyet ugyan még nem látott, csak olvasott róla, amikor a fémekről tanultak az iskolában, de felhasználta hasonlatnak. A felső vezetés által is méltányolt képességeinek tudta be, hogy barátjának tekinthet olyan egyéneket, akiktől a szövetkezet to­vábbi megerősödése, te­hát a kis község lakossá­gának emelkedő jóléte függ. Irigyei természetes, hogy vannak; de mondjanak, amit akarnak, az embe­rek becsülik. Amióta ő ve­zeti a szövetkezetei, biz­tos kezekben tudják a sor­sukat. Az meg különösen tetszik nekik, hogy 6 min­den embert egyformán ítél meg. nem tesz különbsé­get magas pártfogók és egyszerű tagok között. Be­vezette a fogadónapot, hogy mindenkivel szemé­lyesen is beszélni tudjon, ha problémája van az il­letőnek. Szerdán fogadja őket, ilyenkor mindenki felkeresheti, és bármilyen jelentéktelennek látszik is az ügy, igyekszik a saját bajának tekinteni, ezért a tagság tűzbe menne érte. A bejelentés sorrendjében feljegyzi a panaszokat, csoportosítja, majd átadja az illetékeseknek, akiktől megköveteli, hogy a dol­gok után járjanak, s je­lentsék. mit végeztek. Az eredményt feljegyzi, és ér­tesítést küldhet róla a fél­nek. Szobájában, az uraság egykori íróasztala mögö11 szerényen süpped alatta a laticeles dolgozószék. A sötétpiros posztóval be­vont értekező asztal, mely kezdetben komornak és idegennek hatott, most már melegen, bársonyosan ne­vet rá. mint aki jól érzi magát. Itt ülnek majd hol­nap a brigádvezetők, fő­helyen a miniszter, pár széket még behozat, hogy legyen hova ülniök a juta­lomból meghívott tagok­nak is. Még mielőtt hazaindul­nak, eszébe ötlik, mi len­ne. ha a szőlészeti bri­gádvezető említené meg ügyesen, óvatosan azt a hidas traktort. Már késő volt ahhoz, hogy előkerítse, gondolta, reggel lesz még idő, meg­beszélni vele. Azzal a jól­eső érzéssel bújt ágyba, hogy mindent előkészített. Anyjának meghagyta, hogy pontosan fél hétkor keltse fel, mert még egyszer vé­gig akarja gondolni, rend­ben van-e a fogadási elő­készület. Az ágyban előszedte az újságokat, de arra már nem futotta idejéből, hogy végig is nézze őket. mert közben elaludt. Észre sem vette, hogy anyja oltotta el a lámpát. Mély, üde álmában az öreg asszony hozzálép és költögeti: — Jöttek érted, édes fiam... ö csak mosolyog, mi­lyen nyugtalan ez a sze­gény asszony, mintha leg­alábbis hozzá jönne ven­dég, nem a fiához. — Édes fiam, kelj már fel! — hallja álmában me­gint, és érzi, hogy rázzák. Fordul egyet, behunyt szemmel, álmosan és nyö­szörögve kérdezi: — Hány óra. mama? A mama helyett reked­tes férfihang válaszol: — Háromnegyed öt! Csak azt nem tudom, jó helyen iárok-e, mivelhogv én a szövetkezet elnökét kere­sem. .. összehúzza a szemét, ki­nyitja, rosszul esik neki a fény. pislog, majdnem visszafekszik megint, ami­kor kezdi felfogni az előb­bi kérdést. Akkor hirtelen felül. — Én vagyok! Tessék! — No, akkor szerencsém van. Már izgultam, hogy mire ideérek, reges régen hideg lesz az elnök ágya és nem tudom utolérni... Ugyanis nyolcra már Pes­ten kell lennem, és képte­len voltam másképpen megoldani a látogatást/ mint így... — Ez nem lehet.. —* motyogta, miközben a szé­pen összeválogatott fogadó bizottságra gondolt, amely most bizonyosan a mai napról álmodik: — Sajnos... Kapja ösz- sze magát, majd kint meg­várom — mondta a mi­niszter. És magára hagyta az ingben-glóriáben kővé' /gó elnököt. Sz. P-i

Next

/
Oldalképek
Tartalom