Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-06 / 4. szám
1963. Január 6, vasárnap 3. oldal Félmillió facsemete Beme György, a Helvéciái Állalmi Gazdaság üzemegységvezetője kevés beszédű, munkájának élő ember. Petőfi Sándor, a gazdaság igazgatója mutatta be. Ügy jellemezte, hogy a gyümölcsfák és szőlőve6szők szerelmese. És ez valóban így is van. Beme György, a szakértő alaposságával, de a termelést közvetlenül irányító, a dolgozók nyelvén beszélő vezető egyszerűségével ismerteti a szemzési módokat, a rügydugványozást és a Január 5-én, szombaton Kecskeméten, a megyei pártbizottságon a választási munkát segítő mintegy száz megyei aktivista számára tartottak tájékoztatót. Az értekezletet Glied Károly, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Szabó Lajos és Iván Istvánná, a megyei pártbizottság osztályvezetői tartottak előadást. Szabó L,ajbs a választási agitáció fő mondanivalóját, legfontosabb érveit ismertette, összegezte az 1958-as tanácsválasztások óta eltelt időszak megyei eredményeit, foglalkozott az ötéves terv célkitűzéseivel és méltatta választási rendszerünk demokratizmusát. Érdekes számadatokat közölt az életszínvonal emelkedéséről. Elmondotta, hogy a reálbérek négy év alatt közel tíz százalékkal emelkedtek a megyében. Országosan a bútorvásárlás 6, Bács-Kiskun megyében 12 százalékkal emelkedett. 1958-ban a megyében 200 gyors csemetenevelés szakmai fogásait. Még egészen fiatal, most 32 éves. Szeretettel, gonddal foglalkozik hivatásával, kiváló minőségű gyümölcs- és szőlőfajták szaporításával. Feladataik meghatározásánál a megye terveit tartják szem előtt. Nagyrészt rajtuk múlik, hogy a homok meghódításának nagyszabású munkálataihoz lesz-e elegendő facsemete. Bene György a terveket mutatja. Tavaly 350 ezer, az idén félmillió oltványt adnak át a termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak, őszibarackból 1962-ben 50 ezer szem- zést végeztek, az idén azonban már 200 ezer. azután pedig 1 millió vadalanyt nemesítenek. A minőségi borszőlő-fajták közül a hárslevelű, a kékfrankos és a furmint elterjesztését szorgalmazzák. Az állami gazdaság gyakorlati tapasztalata szerint a hárslevelű termése mennyiségileg vetekszik a sárfehérrel, azonban bora minőségileg sokkal jobb, szeszfoka magasabb. Néhány év múlva az említett fajtákból nagyobb mennyiségű gvökeres vesszőt tudnak majd eladni a termelő- szövetkezeteknek is. N. J. televízió volt, most pedig csupán Kecskeméten több mint 3000 előfizetőt tart nyilván a posta. Iván Istvánné a választások szervezeti előkészítéséről tájékoztatta a résztvevőket. A megyei pártbizottság aktívái a közeli napokban a községekben és a városokban vesznek részt a választási aktivisták értekezletein és segítséget nyújtanak a választási előkészületekhez. Gyűjtik a tobozt a kiskunsági erdők öreg fenyveseiben. A hó borította fák megnehezítik az egyébként is nagy ügyességet kívánó, sokszor 3—4 méter magas fenyőgallyak termésének betakarítását. Az idén előreláthatólag mintegy 20 vagon tobozt gyűjtenek, s a kipergetett magból az elkövetkezendő évek telepítéséhez 60 millió fenyőt nevelnek. Törvényesség A .Szakszervezetek Megyei Tanácsának irányító munkájában jelentős szerepet kap a törvényesség biztosítása. Az elnökség az elmúlt élvben többször megvitatta az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Megállapították, hogy a megyében 264 vállalati és két járási egyeztető bizottság munkájában határozott javulás tapasztalható. A területi egyeztető bizottság 1960- ban 825 munkaügyi vitában 284 esetben adott igazat a panaszosoknak. 285-ször utasították él a kérelmet, 256 ügyet nem tárgyaltak. 1962 első tíz hónapjában a beérkező 618 kérelem elbírálásakor 192 esetben a dolgozónak adtak igazat, 169 ügy lezárásakor a kérelmeket elutasították, 257 vitás ügyet pedig nem tárgyaltak le. E számokból is kitűnik, hogy az utóbbi években kevesebb eldöntetlen ügyben kellett állást foglalni az egyeztető bizottságoknak. Az itt dolgozók nem egy esetben hatályon kívül helyezték az egyes igazgatók törvénysértő határozatait. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy egyes dolgozók vélt sérelmüket akarták a törvény paragrafusaival megerősíteni. Ez az oka annak, hogy sok kérelmet — amelynek kivizsgálása sok időt vesz el — elutasítottak. Az érdekvédelmi munka más területén nem ilyen gyors a fejlődés, sőt egyes kérdésekben nincs előrehaladás. Az 1962. év első kilenc hónapjában 38 százalékkal több túlórát használtak fel üzemeinkben, mint egy évvel korábban. Emiatt a munkások elégedetlenek az üzemi szakszervezetek ezzel ösz- szefüggő tevékenységével. — Ezenkívül több üzemben nem tartják be a nők. fiatalok munkájának könnyítésére vonatkozó szabályokat. Ezért néhány gazdasági vezetővel szemben törvényes eljárást indított a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. Hogy a törvényesség betartásában milyen eredményeket érünk él a soron kővetkező időben, az jórészt üzemi szakszervezeteink alapos, gondos, körültekintő munkájától függ. A választás] előkészületeket segítik Kézimunka és marógép Egyiknek is, másiknak is szerelmese a Kiskörös! Vegyesipari Szövetkezetben Klein Henrikné. Ügy került ide mint háziasszony, amikor megalakult a szövetkezet gépgyártó üzeme. Szeretettel fogadták és tanították. Ma már munkásnő a javából. Szorgalmának és szakmaszeretetének része van abban, hogy a szövetkezei 1962- ben tíz százalékkal túlteljesítette exporttervét. De az ő nevéhez fűződik az Is. hogy a szövetkezet kézimunka-szakkörében egyre több lány és asszony tölti a téli estét. Felavatás előtt Nem túlozunk, ha azt írjuk: Dunaegy- házán ünnepi készülődés tapasztalható, ezekben a napokban. A nagy sür- gést-forgást az idézte elő, hogy a közeli napokban adják át rendeltetésének az új művelődési otthont. A község lakói büszkéik a létesítményre. Az elmúlt hónapok során sokan végezitek társadalmi munkát az építkezésnél. Beszélgettünk Tóth Imrével, a községi pártbizottság titkárával. Lelkes ember, aki egyik szervezője és mozgatója volt kezdettől fogva ennek az építkezésnek. Elmondotta, hogy a művelődési otthon nemcsak külsőleg tetszetős. A berendezése is teljesen korszerű lesz. Televízió, magnetofon, rádiókészülék és természetesen szép könyvtár teszi még vonzóbbá a megye egyik legkorszerűbb művelődési házát. Az utolsó simítások folynak már az épület«!. Ezért van a sürgés-forgás a községben. Még nem tűzték ki a megnyitás napját, de még ebben a hónapban erre is sor kerül A párttitkár ami. kor elbúcsúztunk; megkért, hogyha írunk az ő vfs falujukról a művelődési otthon felépüléséről,' feltétlenül' írjunk Kelényi Imréu ről a községi tanács vb etaökéről és a tömegszervezetekről, — nagyon nagy szerepük van abban» hogy a művelődési otthon ezekben a napokban már a megnyitás előtt áll E kérésnek készséggel teszünk eleget! M. 1. Hég nem késő Veszedelmes az alkohol. Romboló hatásáról nemegyszer. sokféle változatban szóltunk már. Kárt tesz nemcsak az ember egészségében, erkölcsében, hanem gyakran családi életeket tesz tönkre, veszedelmes helyzetbe sodorja. Hadd bizonyítsa ezt ezúttal az alábbi történet. * Tizennégy, illetve tizennyolc éves fejjel házasságra lépni — vakmerőség volt. A kilenc gyermekes családból származó legnagyobb leány, az annak idején 14 éves Rózsi- ka azonban így gondolkozott; szeretem Gyurit, ő is engem, hát csak jobb lehet a magunk szárnyán. .. S valahogy ilyenformán vélekedtek a háromnegyed tucatnyi gyermek szülei is, akik a frigyhez beleegyezésüket adták. Hiszen az apa segédmunkási bérét a családi pótlékkal együtt ugyancsak be kellett osztani, s egy gyermek ruh ázásával, ellátásával való könnyebbség mégiscsak valami..» A gyerek-asszonyka 18 éves választottjával elindult tehát a komoly élet útján, s dehogyis sejtette előre, hogy ez az út menynyi-mennyi göröngyöt tartogat a számára. Huszonhárom éves fejjel, négy gyermek édesanyjaként könnyezve, el- elbicsakló szavakkal ma így vall: — Ha én ezt tudom... százszor, ezerszer meggondoltam volna!... De hát mi is fáj Szilágyi Györgynének, ennek a ma is szinte gyermekasszonynak? Nagyon drága árat fizetett önmaga és szülői kilenc évvel ezelőtti köny- nyebb élet-reménységért, A karácsony előtti napokban már a végső elkeseredés bírta rá, hogy ki- adóhivatalunk ajtaján kopogtasson, s az apróhirdetések között kínálja: „örökbe adnám öthónapos kislányomat.” Szokatlan hirdetés lett volna, ha az újságban megjelenik, hiszen gyámügyi, gyermekvédelmi hatóságaink mindenkor segítenek a nehéz helyzetbe került gyermeken, szülőn. Ilyen jó tanáccsal indult haza, Félegyháza tanyavilágába Szilágyiné, s nyomában felkerekedett a riporter is, hogy a szokatlan elhatározás hátterébe pillantson. A szalmatetős kis tanyaépület aprócska abla- kú, félhomályos szobájában Szilágyiné egykedvűen, mosóteknő fölé hajolva gyúrja a szennyest. Mosolyt csak az a pillanat varázsol arcára, amikor lopva az alig fél méterrel odébb álló, rácsos ágyacskában alvó csöpp lányára tekint. — Férje? — A börtönben, azaz valami pusztán dolgozik.. — feleli és szemét máris könny fátyolozza be. — Szerettem, amikor hozzámentem. De ma már...? Itt a munkakönyvé. Amióta együtt vagyunk, tizenkilenc helyen volt és sehonnan sem „múlt ki” tisztességesen. Vagy önkényesen kilépett, vagy muszáj volt mennie, mert valami mindig a kezéhez tapadt. Hol gumicsizma, hol munkaruha, pénz... És mindent az italra költött. Mostani büntetése előtt botrányokozásért ítélték javítónevelő munkára. Sok százasunkba került! És ez így ment folyton. Hiába könyörögtem: Állj már meg a tál piádon, gondolj gyermekinkre, rám __ Az ágyacskában megmozdult a pici. Mindketten odafigyelünk. — Majd megszakadt a szívem, de arra gondoltam, hogy örökbe adom... Hátha valami jó helyre sikerült volna. De.. . most már nem adom! Pestre akartam menni. Szüleim azonban állandóra nem. vállalják a picit. Azt mondják, elég sokat pe- lenkáztak már. Állami otthonba meg ideiglenesen sem engedik. Azt mondja apám, hogy a négy gyereknek valót a föld alól is élő kell kaparni. Szemét újra a könny borítja el, aztán sírva folytatja tovább. — Nem volt nekem még egy jó percem... Tessék elhinni, minden héten kétszer ott vagyok a mun. kaközvetítőben, de mindig elutasítanak. Meg azt kérdik, miért ilyen a férjem? Mit tehetek róla én? Élnünk kell, a gyerekek enni kérnek, ruha kell rájuk és én itt állok. Minden göncömet eladtam már. A napi tejért 105 forinttal tartozom és a lakbérrel is.. Pedig, tessék elhinni, nem félek a munkától. Ha dolgozhatnék, lassan minden rendbe jönne. Hosszan elbeszélgettünk még Szilágyinéval, együtt latolgattuk a kivezető utat. Megkerestük a városi tanács vezetőit is, akik ismerik helyzetét. Segítséget is ígértek. A munkaügyi előadó — asszony lévén — részleteiben is megtudakolta Szilágyiné helyzetét. Ennek kapcsán kérdezte meg, miért ilyen a férje. De a család súlyos gondja mégsem oldódott meg, nem kínálkozott még munkahely.,. Hadd forduljunk ezúttal Kiskunfélegyháza vállalati vezetőihez is —:akik munkaerő szükségletüket nem mindenkor a tanács révén teremtik meg — segítsenek! Ismeri Szilágyiné helyzetét a gyámügyi hatóság is. Annyira, hogy már korábban intézkedett a gyermekek elhelyezéséről. De a nagyapa nem engedi. Mi most mégis azt javasoljuk: legalább a legkisebbik átmeneti állami gondozásba adásával enyhítsenek lányuk helyzetén. S hogy a rövidesen szabaduló mihaszna férjet fo- gadia-e a fiatalasszony —■ 5 dönti el. Remélhetőleg tartja elhatározását. Hiszen nem valószínű, hogy önmaga és négy szép gyermeke sorsát kedvezően befolyásolná. És talán Szilágyi Györgynek is használna ilyen áron megtanulni a becsületes, dolgos életet. Még nem késő! P. L
