Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-30 / 24. szám

A tanács és a lakosság közös vállalkozásai ■ ■■ a rr ■■ ■■ Kiskoroson RÉGEN ÉS MOST Az élsó Brzsébet-hídat is a MÁVAG építette, 1897-tól. A munkával 1903 októberében ké­szültek éL A híd. mint ismere­te®, a fasizmus rombolásának áldozata lett. 1961-ben ú.iból megkezdődött az építkezés, a vasszerkezeti munkákkal ismét a Ganz-MÁVAG Hídgyárat bíz­ták meg. Több százezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a községben Gazdagodó, gyorsan fejlődő községeink előrehaladásának egyik jelentős hajtóereje a la­kosság társadalmi segítsége. Ahol megfelelően élnek ezzel a lehetőséggel és kiaknázzák az abban rejlő hatalmas erőforrást, a rendelkezésre álló anyagi eszközöket szinte megsokszoroz­hatják. Jó példája ennek Kis­kőrös lakosságának eddigi te­vékenysége, s az aktivitást ser­kentő szervező munka, amely a tanács és a tömegszervezetek részéről megnyilvánult. Közös összefogással Kis dolgokkal kezdődik, nagy dolgokkal folytatódik — így szokott ez lenni a társadalmi segítséggel is. Járdát építettek az elmúlt négy esztendő során már több utcában — Rákóczi utca, Tömöri utca, Petőfi Sán­dor utca, Dózsa György utca és így tovább —, s hogy a mun­ka gyorsabban haladjon, a la­kosság nagy része a háza, la­kása előtt levő területet el­egyengette, s gondoskodott a járdalapok alá szükséges föld­mennyiség oda szállításáról. Ti­zenegyezer négyzetméter járda készült el, s a költségeket je­lentősen csökkentette ez a se­gítség. Bevonta a lakosságot a tanács az utak, hidak, átereszek felújítási munkájába is — a ki­épített makadámutak területe meghaladta a 3500 négyzetmé­tert — s ennek eredményeként újabb és újabb célkitűzések születtek. Parkosítást végeztek a Luther téren, a temető előtt, fásították a község belterületét, A kecskeméti vasútállomás csarnokában és perronján vára­kozó utasok között egy zöld bőrkabátos, alacsony férfi tört magának utat és kiabálásával vonta magára a figyelmet: „Megjelent a KRESZ legújabb kiadása!... Itt az új KRESZ!...” Sokan — nem értve tisztán a kí­nálat szövegét — kíváncsian néztek utána, egyesek pedig megállították: — Hogy adja? — kérdezte egy fiatalember. — Húsz forint... — nyújtja a bordószín kötésű könyvecskét, s a kísérő szöveggel a közelben álló honvédtiszthez fordul: — Valamiből nekem Is élni kell. elvégre Pestről idáig har­minckét forint az út, nem igaz? — Maga tudja — feleli a tiszt. A vásárló legény pedig két tízessel fizet. A zöldkabátos máris furakszik tovább az em­bertömegben, kínálja a zsebé­ben és aktatáskájában lapuló „portékát”. Az iménti fiatalember lapoz­gat a könyvben, maid össze­csukja, keresi a hátlapon az árat. — Tizennégy ötven! — kiáltja csodálkozva a társaságában levő kislány. — Haszonnak nem is rossz az öt forint ötven filléres különbözet! A fiú meg — mintegy önma­ga meoTivuetatására — legyint: — Egye fene. az az öt forint nem visz a sírba! Am az árdrágító „propagan­dista” emberére akadhatna! (P. I.) Élelmes „oropagandista“ s mindebben szintén sokat se­gített a lakosság. Erre a köz- ségszépítési munkára — a tár­sadalmi tevékenységet is hozzá­számolva — közel háromszáz- ezer forintot fordított a tanács. Egészséges ivóvíz Az elmúlt évben nagy vállal­kozásba kezdtek Kiskőrösön. Bátorítást jelentett ehhez a la­kosság korábban megnyilvá­nuló aktivitása, s az a körül­mény, hogy a községben való­ban nagy szükség van a jó ivó­vízre. Kiszámították, hogy a vízmű megépítésére, amely az egész helységet behálózza, mint­egy 10—15 millió forint szük­séges. Ezt az összeget részben állami, részben helyi erőforrás­ból fedezik, kiegészítve a lakos­ság társadalmi segítségével. A község lakói már az el­múlt évben is jelentős munkát végeztek a csatorna kiásásánál, s közel 150 ezer forint értéket takarítottak meg ezáltal. A víz­műi társulat létrehozása pedig azt jelenti, hogy részt vállalnak anyagi eszközökkel is a közös érdekeket szolgáló nagy léte­sítmény megvalósításából. A vízmű építése eddig — a ter­vezéssel, valamint a korábban elkészült két kúttal — a társa­dalmi segítséget is beleszámol­va — kétmillió forintba került. Ui tantermei.', iskola Megnyilvánult a lakosság se­gítő készsége szinte minden területen. Hogyne segítettek volna például az új 12 tanter­mes iskola megépítésénél, hi­szen ez igen sokat enyhített a meglevő tanteremhiányon. A vásártéri iskolánál községfej­lesztési alapból, illetve a szülők társadalmi munkájával két­DIAGNÓZIS — Ha maga itt van, szapo­rább az érverése! tantermes politechnikai helyi­séget hoztak létre. Ezen fel­buzdulva ismét folyamatban van a vásártéri iskolánál két tanterem építése — hasonló esz­közökkel. Az új sporttelep ki­alakítása szintén nagy érdek­lődést váltott ki a lakosság, kü­lönösen az ifjúság körében. Az elmúlt évben társadalmi mun­kával együtt közel kétszázezer forintot tett ki az előkészítő munka — földmunkák, vízve­zeték építése, salak leszállítása stb. — értéke, s ez évben a sportpálya építését tovább foly­tatják, illetve befejezik. Mindez természetesen csak egy része a községfejlesztésnek. Az elmúlt esztendőben a köz­ség központjában másfél millió forint értékkel korszerűsítették a közvilágítást, s négy év alatt közel négy kilométerrel bővült a villanyhálózat. Közel egymil­lió forintot fordítottak az azóta már híressé vált gyógyfürdő építésére, s a közeljövőben is­mét négymillió forintot költ­hetnek — részben állami támo­gatásból, részben helyi erőfor­rásokból — erre a nagyszerű egészségügyi létesítményre. ... és sorolhatnánk tovább. Az eddig elmondottak is bizo­nyítják azonban, hogy a közös összefogás milyen szép és nagy tettekre képes, s hogy a lakos­ság aktivitása még sok-sok ki­aknázatlan lehetőséget rejt ma­gában. A kiskőrösi tanács már ed­dig is sokat tett ennek az erő­forrásnak felszínre hozásáért. S az újonnan megválasztandó tanácsra vár a megkezdett munka tovább folytatása, az al­kotó tettvágyak kibontása, ösz- szefogása. Nagyszerű hivatás ez, s büsz­ke lehet rá, aki kiérdemelve a választópolgárok bizalmát, részt vállalhat az új tervek valóra váltásából. T. P. PETŐFI NEPE \ Magyar Szocialtsta Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő- Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon 17-09 Terieszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díi I hónapra 12 forint Hatvan évvel ezelőtt így épült a hód kapuzata. A képen jól látható, hogy régen milyen sok faanyagot használtak. Báes-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-86 Index: 25 065 Ugyanez a munka — jelenlegi szakaszában. Jól látható a kor­szerűbb megoldás. Lopásért 6 hónap Öze László és Kovács Mátyás kiskunfélegyházi lakosok bűn­ügyét tárgyalta az ottani járás­bíróság. Mindketten kétgyerme­kes családapák, s a Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalatnál dol­goztak. Munkahelyükről több al­kalommal — összesen hét eset­ben — padlódeszkákat loptak, azokat eladták, s a kapott pénzt italra költötték. A tárgyaláson azzal védekeztek, hogy a cse­lekményt ittas állapotban kö­vették el. Ez azonban termé­szetesen nem lehet enyhítő kö­rülmény. A bíróság mindkét vádlott bűnösségét megállapí­totta és őze László elsőrendű vádlottat a társadalmi tulajdon sérelmére folytatólagosan elkö­vetett lopás bűntettéért, mint visszaesőt, hathónapi szabad­ságvesztésre ítélte, s egyben el­rendelte az 1960-ban ugyancsak lopás miatt kiszabott, de há­rom évi próbaidőre felfüggesz­tett 6 hónapi börtönbüntetés végrehajtását is. Kovács Mátyás másodrendű vádlottat kéthónapi szabadság­vesztés-büntetésre ítélte a bíró­ság, azonban annak végi^hajtá- sát három évi próbaidőre fel­tételesen felfüggesztette. T. M. FigYelmetlenül ve?9'ett — megbüntették Tehergépkocsijával nem bizto­sított elsőséget, s csak a villa­mos vezetőjének volt köszön­hető, hogy nem okozott balese­tet Tajti István jászszentlászlói gépkocsivezető legutóbbi buda­pesti útja alkalmával. A figyel­metlen vezetésért 800 forintra bírságolták és bevonták 1. szá­mú ellenőrző lapját. Bélyeg­gyűitemény Nem tartozom a leg­lelkesebb bélyeggyűjtők közé. Szép és régi gyűj­teményemre ugyan büsz­ke vagyok, de vele csak elvétve szoktam ismerő­seimet háborgatni. In­kább csak olyankor ve­szem kézbe az albumot, amikor a bélyeggyűjtő­körtől megkapott soro­zatokat a helyére illesz­tem be. Éppen ezért na ­gyon meglepődtem, ami­kor néhány nappal ez­előtt egy idős néni ko­pogott be ho zzám, a za­varásért elnézést kért, majd rátért a jövetele céljára. Elmondotta, hogy mint bélyeggyűjtőt ke­resett fel, mert valakitől megtudta, hogy az va­gyok. Szeretné megmu­tatni elhunyt férje bé­lyeggyűjteményét, — ha nem zavar vele túlságo­san. Még azt is elmondotta, hogy csupa régi bélyeg­ről van szó. Természete­sen készséggel vállalkoz­tam arra, hogy megné­zem és felbecsülöm a gyűjteményt, csak hozza be. Másnap bejött a néni, de nem egyedül. Egy fia­talabb ismerősét is ma­gával hozta. Azonnal tisztában voltam vele, hogy az értékesnek tar­tott gyűjteményt nem akarta „őrizet” nélkül el­hozni. Ügy látszik, előző nap nem mutathattam magamat túlságosain bi­zalomgerjesztőnek. .. özvegy Szabó néni, mert emlékezetem sze­rint így mutatkozott be, megkezdte a csomag ki­bontását, amelyből egy sárga lapu irka bukkant elő. Elkezdte a bélyegek bemutatását, először a múlt századi királyos, koronás, majd tu rules bélyegék kerültek elő. Bizony alig érnek vala­mit. ,. Ezt persze nem mondtam, csak gondol­tam. Közben a néni csen­desen lapozgatta a fü­zetet. Jött az első világ­háború. a bélyegeken a puskás honvédek és csa­tajelenetek. 1918. Károly királyt ábrázoló oélye- gen keresztben a felirat: Köztársaság. Üjabb la­pozás és a néni szinte áhítattal tárta elém a Tanácsköztársaság fel­iratú bélyegeket. — Ehhez mit szól? — kérdezte most már egyre büszkébben. A követke­ző lapozás után már Marxot és Engelset áb­rázoló bélyegek látszot­tak. — Ez igen! — mondot­tam és elismerően cso­dáltam a megfakult, va­lóban értékes bélyege­ket. — Szegény uram, míg élt sokszor vette elő 'i- tokban a bélyegeit. Ezek tetszettek a legjobban neki... Époen ezért r n is szeretnék tőlük meg­válni ... Még egy ideig né me­gettük a bélyegeket, be­szélgettünk. Aztán öz­vegy Szabó néni megint becsomagolta a gyűjte­ményt és kísérőjével együtt a nagy érték biz­tos tudatában távozott el a szobámból. M. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom