Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-26 / 21. szám
1963. Január ?8, szombat 5. oldal Hasznos faraslatok— gyors intézkedések Egész kötegnyi, aprólékos1 gonddá] készült kézírásos feljegyzés őrzi az elmúlt napokban lezajlott jelölő gyűlések forró hangulatát, és sok kedves emlékét Tóth Ferenc, halasi járási népfronttitkár asztalán. „Aggregátort kérnek a kisszállás! 4-es telep lakói” — kapom el a feljegyzések egyik naevbetűs sorát, Tóth Ferenc pedig máris meséli a nagybetűvel írott szavak történetét: Lámpafénynet ? — Azon a jelölő gyűlésen ón is részt vettem. Sok minden szóba került, köztük az is, hogy most már többet kell tanulni, ha jobban akar élni az ember. Ekkor jegvezte meg az egyik választó Tösmagi Sándor bácsi: „Szívesen tanulnánk mi. hiszen 50—60 éves ember még nem vénember, dehát megbocsásson az elvtárs: lámpafénv- nél ez a mi korunkban már nem megy. Jó volna egy aggregátor, legalább a kultúrotthon- ban!...” — Helyeseltek a többiek is, majd elmondták, hogy mozgalmas élet folyik ebben a falutól távol eső kis tanvai művelődési házban, csali hát nagyon nélkülözik a fényt... — És mi történt? — vallatom tovább a pillanatra elgondolkodó népfronttitkárt. — Hiszen éppen ez az érdekes. A jelölt tanácstag máris intézkedett, s úgy tudom, hoev a választás napjára megérkezik a régvárt aggregátor. Lg y csípős meg jegyzés követ ke* menyei Másik feljegyzés egy pirtói jelölő gyűlésen elhangzott félig tréfás, félig csípős megjegyzést örökít meg: „Amíg nem volt a faluban TÜZÉP-tielep, addig — csuda tudja honnan —, mindig került elegendő szén. Most van telep — de nincs szén.” Mint megtudom, ez a megjegyzés sem maradt hatástalan. Igaz, a jelölt földművesszövetkezeti dolgozó volt, mégis dicséretére válik, hogy a nehéz szállítási viszonyok ellenére azonnal intézkedett. hogy a Kelebián „feltárt” elfekvő szénkészletet irányítsák a pirtói TŰZ ÉP-telepre. — Egyik falunktól tíz kilométerre eső településen vándorfodrászatot, illetve legalább hetente kétszer kilátogató borbélyt kértek a megjelentek. Néhány perces tanácskozás a jelölő gyűlés után a ktsz vezetőjével és a vándorfodrászat ügye „nyélbe volt ütve”. A Tompái Erdőgazdaság területén lakó 70 család jelölő gyűlésen megjelent képviselői a kenyérellátás megjavításáért emeltek szót. Ezen a területen, de még a környékben sincs egyetlen bolt. s a legszükségesebb élelmiszerért — köztük a kenyérért is — a 4 kilométerre levő faluba kell begyalogolni. Gyakran küldik a gyerekeket, akik azután — különösen tél- időben — késve és összefázva érkeznek az iskolába ... Nem ítéli 4 kilométert gyalogolni E hírek hallatán bizony engem is megborzongat a hideg, de mentem kellemes melegség támad a szívem körül, amint Tóth Ferenc további elbeszéléséből megtudom, hogy már ezen is segítettek, illetve rövidesen segítenek. A jelölő gyűlésen résztvevő Szeverényi Márton, az erdőgazdaság vezetője ugyanis felajánlott egv kis helyiséget, amelybe — akár bizományos alapon is — egy boltocskát lehet berendezni. A földszöv pedig máris intézkedett, hogv rendszeresen jusson kenyér és esvéb, naponta szükséges apróság a rövidesen megnyíló tanyai bojtba. A sok-sok érdekes feljegyzéshez szinte kivé+el nélkül személyes élménve fűződik a jelölő gyűléseket szorgalmasan látogató népfrontti+líóirnzlk. Tte elvnek — amelyről csak utólag és zárójelben vallott — ő maga az egyik „főszereplője” is. Jakabi csemeték „utasnak* Kiss*átlásra A kisszállása Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai — a sok, egyéb tekintetben elért fejlődés nyugtázása mellett — elkeseregték, hogy egy éve „felforgatott” 22 holdnyi területükre sehonnan nem tudnak őszibarack-csemetéket keríteni. „— Nagy kár ez a szövetkezetnek — mondták — hiszen pénz fekszik az előkészített talaibam...” Tóth Ferenc feljegyezte, de nem szólt semmit. Annál izga- tottabbam csöngette hazatérte után a népfront megyei irodáját amelynek közbenjárásával az őszibarack termesztéséről hires jakabszállási Népfront Tsz vállalkozott a kisszállásdak kisegítésére ... Tudom, ennél jóval többet lehetett volna írni az elért eredményekről, s arról, hogy mit végeztek. mjt intéztek el az elméit négy év során választóik érdekében és azok közreműködésével a tanácstagok. Mert leg- többiiik munkájára eddig is az apróbb-n a gvobb panaszokban, kérésekben tanúsított lelkiismeretes után tárás, intezkedás volt a jellemző. Számomra azonban most különösen az volt a meg- kanó, tioev az ürmeni öss-mem-rA. sek után azonnal munkához 'áitnp azok. aktt-et a íoiöPő lések r.éoes hallgatósága kitüntetett bizalmával. Eszik Éva KISKIRÁLYOK ALKONYA — ...fogja Jóember, ez is a magáéi Endrödl István rajza Korszerű filmszínház épül Szabadszálláson örömmel szemlélik Szabadszállás lakosai a tanácsháza szomszédságában a befejezéséhez közeledő szélesvásznú filmszínház építését. A 400 személy befogadására alkalmas, tetszetős. modern létesítményre 3 400 OOfl forintot a községfejlesztési alapból biztosít a helyi tanács, a mozi teljes berendezéséhez szükséges 600 ezer forintot pedig a Moziüzemi Vállalat folyósítja. Az új filmszínházat előreláthatólag április 4-én vehetik birtokba a község lakosai. Az ember segítségére várnak Sok vadász ismerősöm van. Gyakran traktálnak ízes élményeikkel, jól sikerült vadászatok történeteivel. Egy dolog azonban nem került még közöttünk szóba. A kalocsai járásban például mintegy 56 ezer holdas területe van a vadásztársaságnak. Azt mondják, kitűnő vadászterület, nagyszerű a vadállománya. Idén azonban nem okozhat valami nagy örömet az igazi vadásznak, lelőni az elcsigázott vadat. Nagy a hó, a táplálék kevés, s a hideg megviseli az állatokat. A lakott területek közelében sok foglyot, fácánt látni. A nyulak nyoma is azt mutatja, sokat kell mozogniuk a táplálékért. Sokan — akik éppen segíteni hivatottak — kihasználják az állatok védtelenségét, csapdákat, hurkokat állítanak fel. Alattomosan megtámadni a vadat ilyenkor, amikor nehezen tudja fenntartani magát, nem emberséges dolog. A kalocsai vadásztársaságról nem hallottam, hogy tervszerű etetést szervezett volna. Az ízig-vérig vadá'izok Fajszon, Úszódon és bizonyára számos más helyen is gondoskodnak a vadállományról, hiszen a vadászoknak most van a „vetés”* ideje. Amit most meg tudnak menteni, az hozza meg később kamatostul a hasznot. Bizonyára a kalocsai vadásztársaságnak is akadna fedezete a vadak etetésére. Segítséget várnak az embertől a rovarpusztító hasznos madarak is. Most a disznóvágások után a szappanfőzésre félretett zsiradékból kössünk fel hát egy- egy darabkát a fára, hadd esi-: pegessék. A magunk hasznára tesszük, ha gondolunk ezekre az időjárás viszontagságainak kitett, némán segítséget kérő apró lényekre. Szalag János — Valamivel gyanúsít engem, hadnagy úr? — Lange arcán csodálkozás, zavartság tükröződött. — Nem, nem — mondta sietősen a századparancsnok. Schulz bizonyos volt benne, hogy hihet Lángénak, a szolgálatkész, bátor katonának. De éppúgy semmit nem mondhatott Georg Homann Gefrei térré sem. Ö szintén a legjobb katonának számított, s ráadásul nemrég magának Schulznak az életét mentette meg. Félórával ezelőtt pedig kiderült, hogy Homann eltűnt. Mi több, nem egyszerűen eltűnt, hanem átszökött az oroszokhoz! • Homann szerencsésen jutott fel az aknamezőn, amely a német csapatok borította, s már a „senki földjén” haladt. Éjszaka volt. A lenietek állásai mögül időnként világító rakétákat lőttek fel. Ilyenkor hűvös, kékes fény áradt szét a földön. Annyira világos lett, hogy tisztán kivehető volt minden gödör és mélyedés. Amikor egy- egy rakéta lefelé ereszkedett, a fáktól és a kövektől éles fekete árnyék rohant tovg. Homann minden lövésnél (nrv '•'lattanná merevedett a Földön, s várta a megmentó sötétséget, hogy annak védelme Blatt, könyöke és térde minden Izmának megfeszítése árán táabb métereket kússzon előre. Dermesztő hideg volt, de Homann nem érezte, hogy fázna. A háta csuromvíz volt. A halántékáról két oldalt csurgóit a verejték, amely időnként lefolyt a szemébe is, úgyhogy alig tudott látni tőle. Tenyerével betörte az egyik pocsolya jegét, s megsebezte az ujját, de azt sem vette észre. Egyetlen dolog járt csupán az eszében: mihamarább elhagyni ezt a nyílt, s minden oldalról igen erős fegyvertűz alatt tartott terepet. Nesz hallatszott előtte. Homann megdermedt. A mozgolódás megismétlődött. Majd egy árny jelent meg a dombon, utána a másik, aztán a harmadik. Homann nehezen szedte a levegőt. — Genosse! — szólalt meg rekedten suttogva. Az árnyak nem mozogtak tovább, a nesz abbamaradt. Aztán valami fémtárgy csatta- nása hallatszott, mint a puska závárát húzták volna fel. Homann idegei megfeszítetten dolgoztak. Ha nem tesz valamit vége van, itt pusztul. Az orosz felderítők — abban pedig Homann nem kételkedett, hogy éppenséggel azokkal került szembe — menten szitává lövik egy géppisztoly-sorozattal, vagy csupán egy késdöféssel végeznek vele. Mégis el kell pusztulni, amikor már ilyen közeli a cél? Gyorsan tenni kellene valamit. Olyasmit, ami feltartóztathatná a szovjet felderftőket. De mit? Mindent a másodpercek döntöttek el. S Homann hirtelen elkezdte énekelni az Intemacio- nálét. Nagy igyekezettel és izgalommal énekelt, miközben igen nehezen szedte a levegőt, fulladozott, úgyhogy alig lehetett felismerni a dallamot. Eltelt egy fél perc. Abbahagyta az éneklést, hallgatózott. — Komm her! — hallatszott egész halkan a domb . mögül. S hozzátették: — Hände hoch! — Jawohl, jawohl — suttogta vissza igyekezettel a Gefreiter. — Ich komme. Eldobta géppisztolyát, s a hangok irányába indult. Már elérte a dombot. S azonnal látta is, kikhez került. Hárman voltak, mindhárman terepszínű álcázó köpenyben. Homann hasonfe- küdt a földön, s közben igyekezett feltartani a kezét. A három szovjet katona odasietett hozzá. ... A háromtagú felderítő egység parancsnoka egy óra múlva jelentést tett feljebbvalójának az átszökött németről. — Azt mondja, ő szólította meg magukat? — kérdezte még egyszer a tiszt, miközben feljegyzett valamit a jegyzettömbjébe. — Elsőnek ő szólított meg, főhadnagy elvtárs. — Es az Internadonálé? — Igen, azt énekelte, főhadnagy elvtárs. De közben reszketett a hangja. Éreztem. — Mindjárt én is kipróbálom, még mindig reszket-e — nevette el magát a tiszt. Homannt a bunkerbe vezették. Amikor megállt az ajtónál, hirtelen felkapta a fejét, s teljes erővel összecsapta a bokáját. — Csak a „Heil Hitler!” hiányzik még hozzá — mondta maga elé a főhadnagy. — Ki ön? — kérdezte németül. Homann megnevezte magát, közölte az ezred és a divízió számát is, amelyhez tartozott. — Igen — mondta közönyösen a tiszt. — És mi ügyben tette tiszteletét nálunk? Homann ajka összerezzent. Teste elernyedt, alig állt a lábán. A szovjet tiszt közben arra gondolt, hogy túlságosan gorombán adta fel a kérdést. — Üljön le — mondta neki. Homann valósággal rázuhant a padra. A felderítő parancsnok észrevette, amint Homann a doboz cigarettára vetette pillantását. A tiszt felvette a dobozt, egy mozdulattal kijebb rázta belőle a cigarettát, s a német felé nyújtotta. Homann köszönőleg bólintott, de nem vett belőle. Zsebébe nyúlt, elővette fából készült cigarettatárcáját, B abból gyújtott rá. — Szóval, mégis miért jött át? — ismételte meg a kérdést a tiszt. — Nincs kedve tovább harcolni? Homann kiegyenesedett. — Nem — felelte. — Harcolok én még! A tiszt kíváncsian nézett rá. — Én kommunista vagyok/ Oberleutnant úr... bocsánat, elvtárs. — Homann egy kis szünetet tartott, csak aztán fejezte be. — Gondolom, hasznos lehetek még. A tiszt figyelmes lett. Tudta, hogy az ügynökök, akiket a- hitleristák katonaszökevények gyanánt dobtak át a szovjet hadsereghez, legtöbbször ellátják magukat még a kommunista párt tagjainak irataival is. — Kommunista? — kérdezte vissza megvető mosollyal. — És igazolni is tudja? Homann felállt. — Én természetesen megértem az ön hangnemét is és bizalmatlanságát is — mondta csendesen, s közben mindegyre a közében füstölgő cigarettát nézte. — Mindez érthető. Nem tehetek ellene semmit. De kérem, vezessen engem az önök parancsnoka elé! — Homann a tiszt szemébe nézett, s idegesen rántott egyet a vállán. — Az önök legfőbb parancsnoka elé. Valami igen fontosat kell közölnöm. (Folytatjuk.)
