Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-23 / 18. szám

W«S. január 23, szerda 5. «{dal Kisfilmesek műhelyében FÉLÉV ELŐTT Ax elmúlt év tavaszán né­hány lelkes dolgozó összefogott Baján és amatőr kisfilmes cso­portot alakított. Felszerelés hiá­nyában, megértő támogatás nél­kül talán rég feloszlott volna a tíz embert számláló kis kollek­tíva. De a városi pártbizottság­tól, a művelődési háztól, s ké­sőbb a megyei tanácstól is segít­ség érkezett. Eredmény: — a nemrég Kecskeméten megrende­zett kisfilm-fesztiválon első he­lyezést értek el „Hatos névadó ünnepély Csávolyon” című film­jükkel. A művelődési ház égjük csen­des szobájában — a kisfilmesek műhelyében — Wilhelm József­fel, a csoport vezetőjével be­szélgetünk. Elsőnek legújabb szerzeményüket — a montázs­asztalt — mutatja nem titkolt ölömmel. — Jelenlegi készletünk — so­rolja — 30 tekercs film, egy ve­títő és 7 felvevögép, melyből hat a tagok magántulajdonát képezi. Sajnos, anyagi gondok­kal küzdünk, felvevő állvány kellene és a belső felvételekhez technikai felszerelés. Mivel ed­dig Pesten nem a legjobban hív­ták elő az általunk készített fil­meket, az idén ezt :s szeretnénk Baját erőből megoldani. Ehhez szintén felszerelésre, vegysze­rekre van szükségünk. Ax általuk kért eszközök beszerzése — úgy vélem — nem lenne felesleges pénzkidobás. Hiszen nem öncélú, haszontalan szórakozással töltik itt el jófor­mán minden szabad idejüket, hanem igyekeznek a város, a kö­Megkeídődtek Moszkvában a baráti társaságok együttműködési tárgyalásai MOSZKVA. (MTI) Mint már jelentettük, Kristóf István főtitkár vezetésével Moszkvába érkezett a Magyar- Szovjet Baráti Társaság kül­döttsége, hogy a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társasággal megvi­tassa és aláírja az 1963. évi együttműködési rnunkatervet. Kedden délelőtt Nyina Po­pova, a külföldi baráti és kul­turális kapcsolatok szovjet tár­saságai szövetségének elnöke fogadta az MSZBT küldöttségét, majd a Magyar—Szovjet és a Bzovjet—Magyar Baráti Társa­ság vezetői megkezdték az együttműködési munkatervről folytatott tárgyalásaikat zösség életét minél jobban, ki­fejezőbben megörökítem. Kíváncsian forgatom szépen, gondosan összeállított munka ter­vüket. Két módszertani Kisfilm elkészítéséről ad számot — egyik a már említett névadó ünnep­ségekről, a másik az úttörőkről szól. Most készülnek felvételek a KISZ-esküvőkről és két film forgatását szeretnék rövidesen megkezdeni. Az első módszer­tani film lenne a moderntánc­klub munkájáról, a második a művelődési ház életéről nyúj­tana átfogó képet Még nem döntöttek: — riport-, ismeret- terjesztő vagy dokumentumfilm jellegű legyen-e? Majd megvi­tatják. Főleg a riport- és a do- kumentumfilm érdekli iket. Ilyen formában akarják rögzí­teni a Bajai Állami Gazdaság szőlészettel és borkészítéssel kapcsolatos munkafolyamatát is. — Bajáról, mint fürdőváros­ról is fogunk kisfilmet készí­teni. Aztán jó volna a közön­ség részéről elhangzott kívánsá­goknak megfelelően az embere­ket érdeklő jelentősebb esemé­nyekből heti híradót összeállí- ani. Ezt egyelőre tárgyi felté­telek hiánya miatt nem tudjuk megvalósítani. De talán egyszer még sor kerül rá ... Szakember nincs közöttük, mégis a filmek minősége, esz­mei, technikai színvonala egé­szében jónak mondható. Egy­részt azért, mert szenvedélye­sen szeretik a filmezést, más­részt fontosnak tartják állandó továbbképzésüket Kapcsolatot tartanak Lukács Antallal, a Hunnia Filmgyár dramaturgjá­val és elhatározták. hogy a városi pártbizottság által bizto­sított autón többször felkeresik a Bács-Kiskun megyéi Filmhír­adót. Ursxágsxer t *» új, ígéretes jelenségei a népművelésnek az amatőr kisfilmes csoportok. Eb­be az utóbbi időben kibontako­zott és hatalmas fejlődésnek in­dult mozgalomba kapcsolódtak be bátor kezdeményezéssel és eredményesen a bajai kisfilme­sek. Nem szórakozásból, hanem a közösség életének fontos sza­kaszait rögzítő, a filmkulturált­ságot tudatosan fejlesztő művé­szeti csoportok felelősségével, segítőkész szándékával. Sok sikert és tökéletes felsze­relést kívánunk számukra.... Vadas Zsuzsa —■ van... Itt ez a papír, ezen rajta a cím. A rendőrkapitánnyal te­lefonáltunk is oda, hogy ponto­san tudjuk-e a címet. Jókora egy bolt ez. — Ismerem — mondta Azi- *ov, miközben a papírszeletre pillantott. — Na, szóval ott állok előtte a sorban... — Mikor? — Ma volt ez, parancsnok elvtárs! Délelőtt tíz órakor. Szó­val beálltam a sorba, vártam. Mögöttem valami öregember állt. Lassan jutottunk előbbre. Végre már közvetlenül az ajtó előtt álltunk, mi következtünk, fcogy bemenjünk a boltba. Ek­kor az öregember, aki a hátam mögött volt, hirtelen azt mond­ja: „Otthon felejtettem a je­gyet” Hát mitévő lehet ilyen­kor az ember? Mondom neki, szaladjon gyorsan el érte. — S elszaladt? — El... Telik az Idő, de az »reg még mindig nincs. Én már a cukrot is megkaptam, és az öreget nem látom sehol. — Végül nem is ment vissza? — Nem. A fene se törődik ve­le, gondoltam aztán. Az ő dol­ga. Lehetséges, nem volt elég pénze, vagy valami egyéb ... De én nem tudtam tovább vár­ni, a gyerek a karomon. Elmen­tem. Megyek a villamoshoz. A piacra indultam. Elérek a meg­állóig és képzelje, ki mást lá­tok, mint őt — Az öreget? — Öt magát. Oda akartam menni hozzá, hogy megmond­jam, minek teszi bolonddá az embert. Aztán meggondoltam. Nem tudhatom, mi lehet az oka. hogy Így tett az öreg. Igazam van? Azizov bólintott. — És nem mentem oda hozzá. Aztán meg már jött is a vil­lamos. Én természetesen az első ajtónál szálltam fel, a gyerek miatt. Végre elindultunk Két megállóig csendben mentünk, de ahogy a harmad! Khoz köze­ledtünk, elkezdett lármázni, ve­szekedni. — Ugyanaz az öreg? — Ugyanaz. „Ellopták a tár­cámat” — kiáltotta. Nem is fi­gyeltem volna oda, hiszen meg­esik az ilyesmi. De amikor tu­dom, hogy hazudik. — Honnan tudta, hegy hazu­dik? Magyarázza ezt meg kérem részletesebben. Ez nagyon fon­tos. — Azt kiabálta: „Ellopták a tárcámat, benne voltak az élel­miszerjegyek is.” Én pedig na­gyon jól tudom, hogy semmiféle jegy nem volt abban. — Részletesebben, legyen szi­ves. — Az üzlet előtt teljesen ki­forgatta az öreg a levél tálcáját. A jegyeket kereste. Akkor nem voltak ott. Most meg hirtelen előkerültek ... Hát ki hiszi ezt el? Igazam van? — Folytassa, kérem — mond­ta Azizov, akit egyre jobban ér­dekelt az asszony minden egyes mondata. — Hát, ami utána történt, azt már ismerik... Ja, igen! Amikor a tolvajt a háztetőn el­fogták, én ife bementem oda a ház udvarára. Sok nép összeve­rődött ott. Szétnézek, hát lá­tom, hogy az öreg áll mellet­tem. „Ej, te ilyen, olyan — mondom neki — Miért feketí­tesz be egy embert árt- tlanul? Hiszen a jegyek nem voltak nálad.” Ekkor mindenki fel­zúdult, mert a rendőr és a ka­tonák előhozták, akü elfogtak. Én is kiváncsi voltam, hát el­bámészkodtam. Aztán, amikor szétnéztem, már csak hült he­lyét találtam az öregnek. A rendőr is kereste, de nem akadt rá. Én meg arra gondoltam, szólni kell a rendőrségen. Hi­szen nem lehet egy embert ár­tatlanul .. Különben miért tűnt volna el, igaz, parancs­nok elvtárs? — Mindent elmondott? — kérdezte Azizov. Alig szólalt meg a csengő, a legénykék elözönlötték a folyo­sót. Akkora zajjal, hogy az em­ber saját szavát se értette. Meg is kellett ismételnem a kérdést: — Hová, öcskös? — Hazafelé. — Feleltél? — Nem. Látszik rajta, hogy nem tud hova tenni. Nem tartozom az is­kola tanári karához, mi jogon faggatom hát? — Légy szíves, káskomám, nyilatkozz a sajtónak. Szélesre szalad a gyerek szá­ja és várakozva lesi a ceruzá­mat. — Neved? — Horváth Gábor. — Hányadikos vagy? — Negyedikes. — Hogy tanulsz? — Kitűnő rendű voltam. — Na, akkor a nagy vaká­ciót nem kellett elrontanod ta­nulással, ugye? — Fenn voltam Bodrogkővár- alján, a hegyek közt a nagyné- némnél... De azért sokat ol­vastam... Azt nagyon szerelek. — Hogyan készülsz a félévre? — Hát... úgy, mint eddig. Egy kicsit jobban megnyomom a gombot. Már egész gyereksereg áll kö­rülöttünk, kíváncsian nyújtogat­ják a nyakukat. S amikor fag­gatni kezdem a két legközelebb állót, a negyedikes Lakatos Ta­mást és a másodikos Illés Gá­bort, valósággal megrohannak a többiek. Tomi „korizott” a szünetben, Gábor se sokat törő­dött volna a tanulással — hi­szen jeles volt az elsőben —, ha nem biztatgatják a szülei, hogy olvasson legalább, hiszen az tanulás, meg szórakozás is egyszerre. — Engem is tessék kérdezni, engem is tessék kérdezni! — harsogják kórusban. De amikor válaszolni kellene, hogy ki ho­gyan készül közülük a félévi bi­zonyítványosztásra, csak a vál- iukat vonogatják: mi van ab­ban? Máskor is készülni kell az órákra, mögt is. A nagyobbak egyike készsége­sen kísér el az igazgatói irodá­hoz. Radó Vili nyolcadikos. Ö már jobban megérti, hogy miről érdeklődöm. Persze, hi­szen a felsősök már maguk is tudják, „hol szorít a cipő”, mi­ből állnak jól, miből gyengéb­ben. Vili biflázgatta az oroszt, a kémiát, meg a magyart a szün­idő alatt, hogy a félévre sike­rüljön kijavítani a karácsony előtt „becsúszott” hibákat. — Pedig cseppet se ízlett I Szívesebben csavarogtam volna — Amit tudtam, mindent el­mondtam. — Még nem mindent. — Sze­min egy tiszta lapot vett a ke­zébe. — Hogyan nézett ki ez az öreg? írja le az arcát, a ruhá­ját, a sapkáját, milyen magas, hány éves lehet körülbelül? Az asszony gondolkodott egy darabig, aztán viszonylag pon­tosan leírta az öreg külsejét. Azizov Szeminhez hajolt, s halkan mondott neki egy-két szót. Utána Szemin kiment. Amikor visszajött, Orudzseva elé tett néhány fényképet. — Mondja, nincs véletlenül ezek között annak az öregnek a fényképe is? — Azizov kíván­csian, várakozással nézett az asszonyra. Orudzseva végignézte vala­mennyi képet. — Nincs közte — mondta ha­tározottan. — Ezek mások. Egé­szen más emberek, parancsnok elvtárs. — Köszönöm, Orudzseva elv­társnő. — Azizov felállt. — Se­gített nekünk. Ha eszébe jut még valami, csak telefonáljon. Ide írom, erre a papírra a te­lefonszámot. Az asszony gondosan eltette a papírszeletet, karjára vette a gyereket és kiment. ÍFolytatjukJ a „faluban” — Pesten töltött* ugyanis a szünidőt Ilyen előzmények után kíván­csian vártam, mit fog mondani Nagy Antal, a Kecskeméti IL Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója. — Jól kezdtük az évet. Há­rom nappal később indult ugyan a tanítás az átalakítás miatt de végre rendezettek a körül­ményeink. Szilárd a tantestület is. Áz idén először mondhatjuk el, hogy nagyjából a tavalyi állománnyal kezdtünk. A ta­nulmányi eredményekben 3—4 tizen javulást várunk. Tavaly 3,16 volt az iskola átlaga, az év végéig azt hiszem felvisszük 3,5 fölé. — A tantestület hangulata te­hát bizakodó? — A pedagógusok munkájá­nak megkönnyítésére hozott in­tézkedések hatása. S bár az új tanterv szerint csak szeptem­bertől dolgozunk, a szellemét máris érezzük. — Az idén először nem osz­tályozzák félévkor az elsősöket. Nagy könnyebbség ez? — A gondolat nem új, most azonban végre keresztül is vit­ték. Persze, kevesebb lett vele a munkánk, de nem ez a leg­fontosabb ... Amikor a kis ap­róságok elkezdik az első évet, egy fél év kell ahhoz, hogy meg­szokják az Iskola fegyelmét Másrészt viszont karácsony tá­jékán érnek el odáig, hogy meg­ismerik a betűket. Üjabb há­rom-négy hónap kell ahho& hogy megtanulják a betűkap­csolást ... Mi pedig félévkor le­hetőleg igazságos véleményt kel­lett adjunk az osztályzatokban az előmenetelükrőL Ez bizony hiábavaló erőlködés volt. Most azonban év végén nyugodtan és felelősséggel osztályozhatunk. A kecskeméti IL Rákóczi Fe­renc általánosban tehát azt lát­tuk, hogy nyugodt a légkör, kap­kodás nélkül várják a fáévet amelyre a közbejött szénszünet miatt a szokásosnál később ke­rül sor. Itt is — de valameny- nyi általános és középiskolában — február 9-ével zárul a tan­év első fele, 9-e és 16-a között pedig megtartják a tantestületi értekezleteket. Az érdemjegye­ket most szűkebb körben az osztályfőnök vezetésével meg­tartott rövid értekezleteken ál­lapítják meg. S a félévi értesítőket február 16-án kapják meg a tanulók. M. JU Nagy kisfflmek A Borba nemrégi szám Nagy kisfilmek címmel beszá­mol az 1982-ben nagy sikert ét­ért jugoszláv rajzfilmekről. 12 évvel ezelőtt néhány lelkes fia­talember a semmiből teremtette meg a jugoszláv rajzfilmgyár­tást. Ma ezeket a filmeket az egész világon ismerik és több nemzetközi fesztiválon kitünte­tést nyertek el. A cikk első he­lyen Dusán Vukotics Hangver­seny gépfegyverre című film­jét említi meg; a Cowboy Jimmy után a figyelem Vukotics felé irányult, akinek kivételes rajz­tudása és szellemes allegóriái mindig megfogják a közönséget. Vukotics Piccolo című rövid- filmje is nagy sikert aratott rajzainak könnyedségével, Sur­rogat című filmje pedig Oscar- díjat kapott Hollywoodban. Vat- roszlav Mimica Az inspektor hazatér című rajzfilmje expresz- szionista hangulatot áraszt és a bűnügyi filmeket gúnyolja ki. A fotográfusnál című filmje ki­figurázza a fényképészeket, •' egyben bemutatja a mai városi embert, aki csak akkor tud mo­solyogni, ha a fényképész kéri. Ugyancsak világsikert aratott és feltűnést keltett Vlado Krisz­ta Don Quijote című absztrakt filmj*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom