Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-20 / 16. szám

1963. január 20. vasárnap

3. oldal

Pénteken a megye mezőgazdasági problémáival foglalkozó megbeszélésre Kecskeméten tartózkodott Losonczi Pál földművelésügyi miniszter, dr. Dimény Imre, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője és Klenczner András, a Földművelésügyi Minisztérium tervfőosztályának a vezetője. Á megye vezetői közül a tárgyaláson részt vett dr. Molnár Frigyes, a megyei párt- bizottság első titkára, Erdősi József, a megyei pártbizottság titkára, Sarok Antal, a megyei tanács vb elnökhelyettese és Bank Gyula, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának vezetője.

Az egész napos tárgyaláson a megye mezőgazdasági termelésének fő kérdéseiről esett szó. Elsősorban a termelőszövetkezetek helyzetéről, ezen belül a gyenge termelőszövetkezetekről, a zárszámadásról és az évi tervek készítéséről. Megtárgyalásra került még a termelőszövetkezetekben alkalmazott anyagi ösztönzés, a gépesítés távlati, valamint a szőlő- és gyümölcs- termesztés problémája.

Képünkön balról jobbra: Lo- Ronczi Pál, Bank Gyula, dr. Dimény Imre, dr. Molnár Frigyes, Sarok Antal és Klencaner András.

A „csibegyár"

Mint egy nagyváros főközlekedési útvonalán, itt a Dunave- csei Keltető Állomás géptermében is piros és zöld lámpák villognak. Egyébként csend van, amit csak a keltető személyzet — többnyire fiatal asszonyok, lányok — halk lépése zavar meg olykor.

A zöld-piros villogás okát és értelmét Somodi Pálné, a helyettes vezető magyarázza meg.

— A tojások melegítésének legoptimálisabb hőfoka 37,8 és 38 Celsius között van. Ha e fölé emelkedik a hőmérséklet, akkor a készülék automatikusan kikapcsolódik, s kigyullad a piros lámpa. Ha 37,8 fok alá siily- lyed, 'újból működésbe lép a melegítő berendezés, s akkor a lámpa zöldre vált. így megy ez három hétig, amíg a csibék elő nem bújnak a tojásokból.

Jelenleg a húsz gépegység közül nyolc működik. Mintegy 22 ezer csibe kelését várják. Egész évben azonban több mint egymilliót tudnak keltetni. Az idén már 37 ezret átadtak a baromfifeldolgozó vállalatoknak, amelyek tovább adják a tenyésztő gazdaságoknak.

Rekordtermés kukoricából a bajai járásban

A terméseredmények összevetése alapján a járási szervek megállapították, hogy Baja Város és járása közös gazdaságaiban a májusi morzsoltban számított holdankénti átlagos kukoricatermés tavaly meghaladta a 19 mázsát E fontos sze- snestakarmány hozama ember- emlékezet óta nem volt ilyen magás ezen a vidéken. Különösen bő termést takarítottak be Felsőszentiván és Tataháza termelőszövetkezeteiben; a 27— fc8 mázsás átlagot is elérték.

A kitűnő eredmény „titka” a nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta lehetőségekben rejlik. Alkalmazták a korszerű agrotechnikai módszereket, s 1961 őszén elvégezték a mélyszántást. Nyáron mindenütt kétszer, jó néhány tsz-ben pedig háromszor is megkapálták a kukoricát. Ez az ösztönző módszerek széles körben való alkalmazásának köszönhető. Jelentős területen vegyszeres gyomirtást is végeztek.

A rekord kukoricatermésnek

nem kis szerepe van abban, hogy a mostani zárszámadáskor a munkaegység átlagos értéke a járásban megközelíti a 35 forintot, ami a tavalyihoz képest 5 forint növekedést jelent.

Hogy megfelelőek-e a tojások, azt lámpázással állapítják meg. E munkát Zöld Károlyné érti a legjobban.

— Sok a munka most — magyarázza, amíg fürge kézzel válogatja a tojásokat a lámpa előtt. — Az elmúlt éjjel például tálcáztam. Negyedmagam- mal hetvenezer tojást raktam tálcára két óra hossza alatt.

Igen, itt éjjel-nappal van munka. Kétóránként forgatják a tojásokat, No, nem egyenként, hanem tálcástól, amelyeket a szekrényben egy áttételes szerkezet mozgat jobbra vagy balra.

Márciusban már teljes kapacitással üzemel a „csibegyár".

—i —1

Kellő beosztással megoldódik a lüzelőellátás

A TÜZÉP megyei igazgatójának nyilatkozata

A szokatlanul kemény tél okozta tüzelőanyag-hiány miatt tegnap közzétett kormányintézkedéssel kapcsolatban felkerestük Szép Károlyt, a TÜZÉP Vállalat megyei igazgatóját, tájékoztasson bennünket megyénk tüzelőhelyzetéről.

— Vállalatunk a megyeszékhely januári ellátására időben igényelt 193 vagon szenet, 104 vagon brikettet és 19 vagon kokszot — kezdte az információt Szép Károly igazgató. — Szállítóink ezt a mennyiséget visz- sza is igazolták. Ezen felül felsőbb szerveinktől 120 vagon Bulgáriából importált szénre is ígéretet kaptunk, s e szállítmányok folyamatosan érkeznek. E mennyiség beérkezése gördülékenyen biztosítaná Kecskemét lakosságának és közületeinek ellátását.

Csakhogy közbeszólt a kemény tél, s a fogyasztás nemcsak a háztartásokban, közületeknél, hanem az iparban, és nem utolsósorban a vasútnál is megnövekedett. Nehezíti a helyzetet, hogy az iskolák, napközik, a kórház és egyéb közületek több évi tapasztalataik alapján igényelték meg szükségletüket, amely a mostani hideg miatt nem bizonyul elegendőnek. Az így megnövekedett igények kielégítését pedig nehezíti a szállítások vontatottsága, ami többek között szintén az időjárással van kapcsolatban.

Az említett igényelt és visz- szaigazolt szén, brikett és koksz mennyiségének idáig mintegy 31 százaléka érkezett meg, s teljes igénylésünk leszállítását nem is tudják biztosítani.

A szénszállítmányok ettől függetlenül naponta érkeznek.

Szombaton délelőtt például 220 vásárlót elégített ki kecskeméti telepünk. Január 16 óta bevezettük az úgynevezett blokkrendszert, ami azt jelenti, hogy akinek aznap nem jutna tüzelő, blokkot kap, s másnap, illetve a legközelebbi szállítmány érkezésekor előnyben részesül a frissen jelentkezőkkel széniben.

Jelentősen könnyítené az ellátást és elsősorban a készlettel egyáltalán nem rendelkezők helyzetét segítené, ha a két- három hétre elegendő tüzelővel rendelkezők türelmesebbek lepnének, nem fokoznák szinte mesterségesen a keresletet.

S még egy észrevétel: a kormány intézkedése felhívja a figyelmet a fokozott szénte’.ia- rékosságra. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy tartsák ezt szem előtt intézményeink, kü- zületeink is. Például az Aranyhomok Szálló napi szükséglete 50 mázsa szén. Mérsékeltebb fűtéssel ezt a mennyiséget csökkenteni lehetne valamennyivel, hiszen tapasztalataink szerint túl melegek a vendégszobák. De hasonló példát másutt is találhatunk.

Vidéki városaink telepeire a megyeszékhelyhez hasonló szállítmányokat rendeltünk, s körülbelül hasonló ütemű a szén érkezése is. A vidéki ellátottság azonban valamivel rosszabb, mint a városoké.

összegezve az elmondottakat» ha megrendeléseink 70 százalékát folyamatosan megkapjuk, s erre van remény, a legkeményebb téli hónap tüzelőellátása többé-kevésbé megnyugtatóan megoldódik — fejezte be tájékoztatóját Szép Károly igazgatót P. I.

A RÉGI „ HON

Gertiéi bácsira! közvetlenül a jelölő gyűlés után találkoztam a művelődési ház folyosóján.. Divatos, legényes pör- gekalap pompázott a fejebúb- jájn. s a benn, a teremben illendőségből, tisztességből magunkra vállalt hosszú cigarettaszünettől kiéhezve, olyan élvezettel húzta le Kossuth-jából az első szippantást, mint egy haircsabajuszos csecsemő.

— Na, te pennarágó — kezdte közvetlen hangnemben —, tudom, a régi választásokról szeretnél most valamit hallani. Hát, ecsém. én jó párat végigcsináltam, és mondhatom neked, ritkán röhögtem azóta olyan jóízűéket!

Mert komédia voK ám ez a

javából! Amit ott a méltóságos, meg a kegyelmes jelöltek összeígértek nekünk, csakhogy a vok- sunkat megkaparinthassák, abból az egész falu éveken át tej- ben-vajban fürödhetett volna. Hencidától-boncidáig folyt a bor; amit aztán az egyikből megittunk, azt kénytelenek voltunk a másik „honatya” csigerjével leöblíteni. Mert kinyalták volna még a kiskutya fazekát is azért, hogy ott feszíthessenek a Duna-partS nagy házban. Persze, nem kell mondanom, hogy már abban az időben is „hét likra járó” ember voltam; jól láttam én. hogy most csak azért vagyok „magyar testvér”, meg „kedves barátom”, hogy mikor a mandátumot már a zsebükben érzik, újra csak „büdös paraszt” legyek. Ordíthatták énfelőlem a programbeszédjüket köldökszakadásig. A komákkal beszedegettünk a borukból, aztán szép komótosan hazaballagtunk, mint ki dolgát jól végezte. Térdig latyakban, természetesen, mert a makadámút, amit mindegyik jelölt legfőbb érvként ráncigáit elő a mellényzsebből, csak a felszabadulás után készült el.

De történlek a mi vidékünkön cifrább históriák is. Már igen-igen küszöbön állt a választás napja, amikor az egyik faluban járványos betegHordórobbanás

» Nyikorogva fordult a kulcs a zárban, s a szövetkezet két kőművese, Hajagoß János és Túrák István belépett a pálin- kafőzdébe. A fózde vezetője bízta meg őket, hogy B belső raktárt — amelynek falairól ugyancsak mállott a vakolat — hozzák rendbe. Ígérte, hogy hamarosan ő is utánuk megy. de előbb még van egy kis dolga az irodában.

A két kőműves, amikor benyitott a helyiségbe, első pillantásuk a kél hordóra esett. S an«

hátsó szándék idejövetis fészkelődéit agyukban, az most a fiatalabb, Ha- jagos János ajkán így fogalmazódott meg.

— Meg kellene nézni, van-e még a hordóban valami.

— Az jó lenne, csettin- tett nyelvével a másik.

A szavakat tett követte. Túrák nagy nehezen kivette a felső dugót a nagyobb hordóból. Benézett a lyukon. A hordóban sötétség volt, más semmi,

— Ez így nem megy! — sóhajtott Hajagos. s gyertya után nézett. Hamarosan talált is egyet, meggyújtotta, s ez alatt

társa az alsó dugót is kiütötte.

— Eddig megvolnánk — szólt amaz. — Én most alulról benyújtom a gyertyát, te meg fe- lklről nézz be, látsz-e valamit.

Hajagos a lyuk fölé hajolt, s várta, hogy belülről mikor dereng fel a világosság, amelynek fényében talán mégis megcsillan a maradék ital. Ám nem sokáig bámulhatott a sötét semmiségbe, mert a következő pillanatban akkora fény villant belül, mintha ágyút sütöttek volna el. A villanás nagyságához méretezett dörejtől

megrezdült a dobhártyája, s az ijedtségtől leülve észrevette, hogy kalapját a túlsó sarokba vágta a légnyomás.

Aztán meglátta társát, aki — nyakában két kiszakított dongával — szintén elterült a padlózaton. A nem várt meglepetéstől egyikük se tudott szóhoz jutni.

Hatalmas kacagás billentette ki őket a kábulatból. A főzde vezetője jött, mint ahogy ígérte is.

— Hát veletek mi történt? — kiáltotta.

Túrák lassan, nyögve feltápászkodott, s az oldalát tapogatva sóhajtott;

— Felrobbant ez a büdös hordó, a fene enné meg!

— És még pálinka sem volt benne ugye? — kérdezte gúnyosan a főzde- vezető. — De annyi még volt a hordó falán, ami meggyulladt.

Amazok megszégyenül, ve hallgattak.

Aztán a főzdevezető előkeresett három poharat, s a kisebb hordóhoz ment, amelyből megtöltötte őket, majd megnyugodva így szólt:

— Na, igyunk, annak örömére, hogy nem ezt a hordót néztétek meg.

H. D.

ség ütötte fel a féjéfc De

a felvégen dühöngött, az aivé- giek — hogy, hogy sem — nem kapták el a ragályt. Nosza, lett erre ribillió, hiszen a fertőzött területet le kell zárni, ott — hacsak csoda árán nem — egyhamar nem lesz szavazás. Az orvos történetesen választási elnök is volt. Mikor a hírt megvitték neki, éktelen dühbe gurult:

— Még csak ez hiányzott! Hiszen a felvégen csupa intranrjgens. kormányhű magyar lakik. Mi lenne, ha ezek nem szavazhatnának? A zárlatot természetesen elrendelem: az alvéget fogjuk lezárni! — mondta ki a szentenciát.

Jót nevettünk, aztán megkérdeztem ;

— Hát most szavaz-e, Gergő

bátyám?

— Micsoda pikáns kérdéseid

vannak, „szerkesztő” létedre! Már hogy a nyűbe ne szavaznék! Megválasztjuk újból az eddigi képviselőnket. Mert az ember ám a talpán! Igaz. az ő borából nem iszom, de hogy a maiaméból akkor és annyit nvakalha+ok, amikor és ameny- nvi jól esik. abban neki nem kis résre van. Gondolkozz csak egy kicsit.

De nem hagvott sokáig gondolkozni. Oldalba bökött a könyökével:

— Nem látogatsz meg a vityinómban ?

Tavaiv jártam náluk útolíá- ra. s kellemesen elkvaterká». tunk a csinos, háromszobás lakásban amelvben a TV már megszokott bútordarab. Látogatásom ideién az új frizsider voM a „sláger”.

— Nem bánom, gyerünk.

FJinát’!tunL' a neonfény

permetezte úton. Átvágtunk a havas főtér parkján, s csendben. sokatmondó an hallgatva ballagtunk Gergő bácsi ossz- ? komfortor „nyomorban yá j a ” felé;

Jóba Tibor