Petőfi Népe, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-18 / 14. szám
A mi jeioltieink „Csak adni szeretnék Téli korkép Helytállnak a vasutak, utak munkásai Álszik-ea határ? — Minek örül a kéményseprő? r Az időjárással kapcsolatban ritkán röppen el az emberek ajkáról annyi szólásmondás, költői idézet, mint ezekben a csípős, hideg napokban. A téli utcát, dűlöutat rovó szinte meggyorsítja lépteit a költő formálta gondolatra: ,Jlol a boldogság mostanában?”... Törekszik mielőbb elérni a meleg szobát. Hányszor, de hányszor jut mostanában eszünkbe a szólásmondás, akiket a szabadba szólít a kötelesség! S mégis, állják az időjárás viszontagságait. Szép a tél, de komisz is. Különösen mint ez, amely bizony csúnyán megcsalt bennünket. Enyhébbekhez szoktunk az utóbbi években. A PUHA hóbunda kellemes látvány, ha az ember gépkocsiból kitekint a nyújtózkodó téli földekre. A városban azonban nem túlságosan szeretjük, mert hiszen, de sok gondot okoz! Kecskeméten a hóeltakarítási munkálatok elvégzésére huszonnyolc dolgozót vett fel a városi tanács és hét tehervontatót bérelt az autóközlekedési vállalattól. A hét kocsi naponta húsz fordulóval szállítja a havat a határba, s ez mintegy négyszázhúsz köbméter hó eltakarítását jelenti. De még így is: csepp a tengerben!... KELLŐ mennyiségben áll a vásárlók rendelkezésére burgonya, kelkáposzta és egyéb zöldségféle. A Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központja felkészült a télre. Az árut megfelelő helyen tárolják a fagy ellen, s eddig különösebb problémát nem is okozott a kemény tél. Egyedül fokhagymából van némi hiány, hiszen a disznóölések miatt most igen keresett cikk. Néhány napon belül azonban ez is megoldódik. Olaszországból ugyanis útban van már egy jelentősebb fokhagymaszállítmány. AZT MONDJAK, Ilyenkor alszik a határ. Igaz ez? A kun- szentmiklósi Kiskunság Tsz gazdái azt mondják: szó sincs róla! Nemcsak azért, mert a jókora hóbunda alatt sarjad az új kenyér. Hanem, mert — mintegy 400 holdra — megkezdték a trágya kihordását a tavasszal kukoricával bevetendő táblákra. S ha esik, ha fúj, a 120 hold kiterjedésű halastó állományának teleltetése is gond. A gyémántosan csillogó hótakaró alatti jégpáncél miatt a tó vizében kifogyhat az oxigén, károsodhat a halállomány. Meg kell hát lékelni, táplálni kell ezeket a fürge „jószágokat”. No, meg olykor megmenteni a hálót, jusson a halból a húsboltoknak, a vendéglátó- iparnak! „HEJ, MOSTAN puszta ám igazán a puszta!” — ád igazat az ember önkéntelenül is a költőnek Kunpeszér, Kunbá- bony határának láttán. Homok helyett most a havat hordja- viszi, torlaszokba halmozza a kósza, csípős szél. Amott jókora birkanyáj tanyázik látszólag mozdulatlanul. Ám a maguk alatt kiolvasztott, testük melegével megolvasztott hó alól elő- bújó sovány téli eledelüket lassan, tempósan tépdesik a juhok. Még így látványnak is borzongatóan kietlen. Közelükben kucs- másan, subába burkolva topog a tsz juhásza. Csak olykor dugja ki a kezét bajsza megpödö- rintésére, s talán éppen arra gondol, mennyivel szebb nyáron a juhász élete! De nicsak, mi az a mozgó feketeség a hófedte út kellős közepén? Tehetetlenül hasal a hóban egy jajveszékelő idős ember! „Jaj, megfagyok, megfagyok! ...” Szeszes az eszem- adta. Túlfűtötté magát belülről a nagy hideg ellen, s talán tneg is fagy a 70 éves bácsika, ha a véletlenen arra portyázó riporter egy közeli tanyába nem segíti. BIZONY, mint annyian, a kéményseprők sem örvendeznek a kemény télnek. Gyalogosan, vagy kerékpáron róják a város utcáit és a tanyavilágot, mert akad ám dolog! Varga József, a Kecskeméti Kéményseprő és Cserépkályhaépítő Vállalat művezetője azt vallja, hogy a téli próba dönti el igazán, mestere-e munkájának a kéményseprő. Azt hinné az ember, hogy a kémények karbantartása megelőzi a fűtési idényt, s ha télen akad is gond, könnyen győzik. Mennyire nem így van! Naponta 30—40 kihívásnak tesz eleget a vállalat 11 kéményseprőmestere, s szinte éjjel-nappal végzik munkájukat. A szokatlanul kemény idő „szolgálatba” szólítja az esetleg évek óta nem használt cserépkályhákat, amelyek nemegyszer füstöt ontanak a meleg helyett. A ZORD IDŐ minden viszontagságának kitett névtelen munkásai a hírlapterjesztők, a kerékpármegőrzők, a szolgálatukat teljesítő rendőrök, az utak karbantartásának derék dolgozói mélységes tiszteletet ébresztenek. Milyen könnyen megfeledkezünk a nagy hideg és a hó miatt a feladatát szinte hősies erőfeszítéssel elvégző vasutasról is, hacsak 20—30 percet késik a vonat. Pedig ... — Hogy mit kínlódunk, csak mi tudjuk — mondja Szeli Lajos MÁV főintéző, kecskeméti állomásfőnök-helyettes. — Milyen nehéz a dolga ilyenkor például a váltókezelőnek, mit dolgozik az átállításig a váltó jégpáncéljának letakarításával, ahol pedig minden másodperc számít! Vagy csak szemlélőként kísérné el egyszer a mozdony vezetőjét, fűtőjét az este hattól reggel nyolcig tartó szolgálatába az az utasunk, aki a vonatkésés miatt gyakran nyomdafestéket nem tűrő megjegyzésekkel illeti a vasút dolgozóit! Szinte emberfeletti ilyenkor a vezetés, a mozdony karbantartása ... Néhány pillanatkép a télről, a téli gondokról. S mennyi mindenről szólni lehetne még. A közúti igazgatóság dolgozóinak jóvoltából megyénk minden útja két nyomon járható. Minden hóeke „bevetésre" készen áll. Mégis, mennyi nehézséggel birkóznak a helyi és távolsági buszjáratok dolgozói, mennyit fagyoskodnak az országutakon várakozó türelmetlen utasok! Nem is szólva a fülke nélküli vontatókon szinte hősies munkát végző járművezetőkről. Nagy próbatétel a kemény tél. Dicséret és elismerés mindazoknak, akik most is becsülettel helytállnak posztjukon. Elsőnek a megyeszékhelyen Mintaszerűéin halad a zár- számadási előkészület a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezetben. Az alapos, körültekintő leltározás eredményeként az előkészületek befejezés előtt állnak, s e hónap 28-án megtartják a zárszámadó közgyűlést, elsőnek a megyeszékhely közös gazdaságai közül. A közös vagyon pedig egymillió forinttal gyarapodott a múlt évihez képest. A tavalyi év a nagy beruházások esztendeje volt, többek között magtárt, növendékmarha-istállókat, lóistállókat, górékat építettek, jelentős részben saját erőből. Kis bekecsben, fejkendősen ül előttem, és életéit, terveit sorolja. öntudatosan pattogó mondatainak csaknem mindegyike mögött ott fénylik hitvallása a néphatalom mellett, amelynek G. Kiss Györgyné, ez az ötven- nyolcadik évébe hajló páhi parasztasszony régi elkötelezettje. — Jaj, hát mit is mondhatnék az életemről, hiszen semmi különös nincs benne. Apám kubikos volt, a férjem szegény mányútra a Szovjetunióba mehettem. Sok szép élménnyel, tapasztalattal gyarapodva tértem onnét vissza. Ágasegyházán laktunk ebben az időben, amely Kecskeméthez tartozott közigazgatásilag. 1950- ben városi tanácstaggá választottak. Hét éve, hogy idekerültünk Páhiba. Ügy érzem, szeretnek, becsülnek a községben is, a tsz-ben is. Az Ifjú Gárdában pártvezetőségi és vezetőségi tag vagyok, és titkára a nőbizottságnak. Mennyire más ma már a közös élete, mint az induláskor volt. Nemcsak a termelést tekintve, hanem a munkaerkölcs, az emberek egymáshoz való viszonya szempontjából is. A munkacsapatomban dolgozik egy volt nagygazda felesége. Valaha azt hittem, hogy be sem tudjuk szervezni a tsz-be, most viszont egyike a leglelkiismeretesebbeknek: egyetlen napot sem hiányzott a munkából. Ez a jó példa öntudatformáló ereje. Most Páhi-Üjfaluban jelöltek községi tanácstagnak. Örülök, hogy azoknak az érdekeit képviselhetem, akik jól ismernek, akik a mindennapi munkában társaim. Ha már a bizalom felém fordult, meg is akarom azt hálálni. Az én életemnek már csak az a célja, hogy adjak: törleszteni a közösségnek mindabból, amiben az utóbbi években részesültem. Szerencsére a teendőknek nem vagyunk szűkében. Hiányzik még sok minden. Elsősorban jó ivókutak kellenének a községbe. A tanácsháza előtti park kerítéssel való ellátása is fontos lenne. Nagyon hiányzik egy kultúrterem. Ma a fiatalság élete, sajnos, a kocsmában zajlik; ezen sürgősen változtatni kell. Hiszen a szépre, jóra hajlamosak az emberek. Számos munka hárul a nőbizottságra is tíz asz- szonyok összefogása érdekében, tanfolyamok létrehozása stb. Csillogó szemmel sorolja a jövőben megoldandó problémákat. A közösség gondjai éltetik, serkentik új és új tettekre. J. T. Hasznosan töltik az időt A tiszakécskei Szabadság Termelőszövetkezet a téli idényben egyik legfontosabb céljául ezüst- kalászos gazdatanfolyam megszervezését tűzte ki. A tanfolyam mintegy hatvan hallgatóval indult. A behavazott erdőn Sok gondot, sőt kellemetlenséget is okoz a szigorú tél, (te azért valljuk be, vannak örömei is. Van-e szebb látvány például, mint a téli erdő, egy-egy kellemes kirándulás, szánkózás. Fiatal és felnőtt egyaránt felüdiil a téli friss levegőn. Képünkön: egy kedves erdő- részlet, s a látogatók. Az előadásokat a tsz legjobb szakemberei tartják. Tóth Sándor főagronómus a korszerű növénytermesztés, Varga Pál főállattenyésztő pedig az állat- tenyésztés feladatait ismerteti. A gazdatanfolyamon kívül azonban az MSZMP termelőszövetkezeti alapszervezete, Gál József párttitkár szervezésével, pártakadémiát is indított. Az előadásokra a tsz pártonkívüli dolgozói szintén meghívást kaptak, s azon nagy számban részt is vesznek. A pártakadémia tervét. a politikai anyagon kívül szakmai kérdések ismertetésével bővítették ki. A központtól körülbelül hat kilométerre fekvő Kossuth üzemegységben ugyancsak ismertetik a pártakadémia anyagát. A KISZ-szervezeten belül a tsz-fiatalok „Politikai Kör” címen előadássorozatot indítottak, amely az ifjúság különböző kérdéseivel foglalkozik. Kudlik Imre levelező PETŐFI népe 4 Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács lapja Főszerkesztő- Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi t"l pfon központ: 26-19. 25-1« Kiadóhivatal: Kecskemét szabadság tér l«a Telefon 17-09 Terfeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi oostahi zataloknál és kézbesítőknél Előfizetést dfi 1 hónapra 12 forint. Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: ii-rs Index: 25 069 napszámos ember, engem meg a mindennapi paraszti munka mellett a hat gyerek nevelésének gondja őrölt. Emlékező mosoly rebben a pirospozsgás arcra. — Nekik köszönhetem, hogy az „urak országában” szavazópolgár lettem. A négy fiúgyerek jogán harmincháromban szavaztam először, Belsőnyírben, a Héjas-tanyán. A legnagyobb gazdák álltak akkor sorfalat a szavazóhelyiség előttt, s kísérték a terembe a voksolókat. Ezekről az évekről nem szeretek beszélni, annál szívesebben a „mi” éveinkről. A tsz-be 1949 őszén léptünk. Ekkor már a szülői munkaközösség elnöke voltam. Egy istállót alakítottunk át, társadalmi munkával, iskolává. Nem sokkal ezután az a megtiszteltetés ért, hogy egyhónapos tanul-
