Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-11 / 289. szám

* Ijfgflj IMS. december 11, kedd Á villanykörték puhán szét­ömlő, melegsárga fényében iz­gatott suttogással hajolnak ösz- sze a kipirult arcú leányfejek A hosszú munkaasztalon fel­halmozott tarka selymek és színes pamutfonatok, kések, ol­lók társaságában bibircsókos krumplik, szelíden barnálló gesztenyék, sudár répák várják a sorsukat. Míg a fürge ujjak játékos könnyedséggel varázsolnak az élettelen tárgyakból stilizált rnesealakokat, dr. Bakkay Ti­koméval, a kecskeméti felső­fokú óvónőképző tanárával, egy­ben bábszakkörének vezetőjével beszélgetünk. — Ez, amit most csinálunk vagyis a báb karakterológia mondja — több okból hasz­nos. Először, mint leendő óvó­nőknek jó szolgálatot tesz, ha megtanulják, hogyan tudnak a gyerekekkel jóformán a semmi­Vincze Gabriella első éves hall­gató nagy igyekezettel formál krumpliból fantasztikus mese- szörnyeteget. (Pásztor Zoltán felv.) bohócok tarka forgatában ra­vasz képű keleti árus vonta ma­gára a figyelmet. Látszott, hogy készítője biztos kézzel és jó for­maérzékkel reagált a krumpli különös formájára és ehhez mérten — tudatosan alakította ki a jellemét. — Izgalmas és vonzó munka a bábkészítés — mosolyog Bak- kayné —, a kézügyesség mel­lett fantázia kell hozzá. Egé­szen meglepő, hogy olyan gye­rekek, akik még nem foglalkoz­tak bábkészítéssel, mire képe­sek, ha a kézbe vett anyag meg­ihleti őket. Persze, nemcsak készítéssel foglalkozunk, hanem elméleti résszel, mozgásgyakor­lattal is. Rövidesen önálló me­seműsorral szeretnénk bemutat­kozni a közönség előtt. A foglalkozásra előírt két óra úgy elrepült, mintha szárnya lett volna az időnek. Tanulni siettek a növendékek, csend bo­rult a bábokra. A falon sorakozó „kollégák” kiváncsi szemmel most kezdték méregetni újdon­sült társaikat. Azúrkék szemű báblányka hajtja előre kíván­csian sárga pamutfejét és Bor­zas, a göndör szőrű fekete kis­kutya fénylő gombszemét csodá­lattal mereszti a krumlira, aki új életet kezdett mint Kaczor- király. Az ember ősi vágya — életet teremteni. S mi fejezné ezt ki szebben, mint az élettelen tár­gyat élővé varázsoló bábkészítés. Aztán felmegy majd a függöny a parányi színpadon és a csillo­gó gyerekszemek előtt feltárul, valósággá válik — a mese... Vadat Zsuzsa Élénk kultúrélet Lászlófalván Amióta a község kulturális életének irányítását Laczi Já­nos párttitkár vette át László­falván, azóta pezsgő élet köl­tözött a művelődési házba. Bár az épület már négy évvel ez­előtt elkészüli — több mint másfél milliós költséggel és tíz­ezer forint értékű társadalmi munkával — hosszú ideig csak erőtlen próbálkozások folytak a helyi kulturális élet fellen­dítésére. Laczi Jánoson kívül nagy szerepe van a mostani meg­élénkülésben Száraz Elemér tanácselnöknek is, aki szintén nemrégen, az év eleje óta van hivatalában. Fontos kötelessé­gének tartja támogatni e mun­kát a mostanában megalakult nőtanács is. Különösen azóta mutatnak fel egyre szebb eredményeket a lászlófalvaiak, amióta meg­felelő igazgatót találtak a mű­velődési otthon élére. Dr. Tóth Géza tanár az ősszel került a községbe, s rövid idő alatt olyan kitűnő kultűrgárdát szervezett, amely nemcsak egy-egy esemény előtt fog össze valamilyen rendezvény megtartására, hanem állandó jellegű együttes is. Dr. Tóth Géza hét kilomé­terről jár be a művelődési otthonba, hogy ellássa munká­ját, s a szereplők közül is jó néhányan szintén a messzi ta­nyavilágból jönnek össze. Fa­ragó Ilonka, a két Halasi-nő­vér nyolc kilométert gyalogol egy-egy próbára. Bangó Er­zsiké Kecskeméten jár gim­náziumba, a tanulás mellett azonban talál időt arra is, hogy foglalkozzon a tánckar­ral, az énekkarral, ő maga a zenekar zongoristája és szóló­énekszámokkal is szerepel a műsorokban. A hosszú téli esték nem lesznek unalmasak ezentúl Lászlófalván. A nagy kiterje­désű tanyavilág lakói műsoros esteken, előadásokon megtalál­hatják azokat a művelődési lehetőségeket, amelyeket oly hosszú ideig nélkülöztek. Bajaki Gábor Elfedés a nemzetközi helyzetről Tóth László, a Hazafias Népfront városi elnök* szerda délután fél 6 órakor előadást tart a Nemzetközi helyzet cím­mel Kecskeméten, a Szakszer­vezetek Művelődési Otthona Szi- lády Károly utcai klubjában. ALAfYUZOU A szakköri foglalkozás legderfisebb része a mozgatásgyakoriat bői játékot — bábokat — ké­szíttetni. Neveli stílusérzéküket is. hiszen nem naturalista, ha­nem egyszerűsített figurákat készítenek, ezzel elérjük azt, hogy nem utánozzák, hanem ki­fejezik valaminek a jellegét. Ar­ról nem is beszélve, hogy a báb felszabadítja teremtő, al­kotó készségüket, fejleszti és sokoldalúvá teszi szépérzéküket. Közben elkészült néhány, iga­zán érdekes figura. Láttukra hirtelen Obrazcov szavai jutot­tak eszembe: — „A báb a való­színű lehetetlenségek világa.” Mennyire igaza van — ezt bizo­nyították az életük első báb­készítményét gyönyörűséggel szemlélő lányok is. Ügy átvál­toztatták az ormótlan krumpli és a személytelenül kerek hagy­mafejeket, hogy alig lehetett rájuk ismerni. Vízikirály lett a répából a bozontos zöld petrezselyemhaj­jal, bíborszínű paróka került a g csörtös krumplira és máris sárga szemű Moliére-hőssé ala­kult. A királyok, manók és 43. Micsoda különös, kedvetlen emberek élnek itt a bányavi­déken — gondolta csalódottan Pásztor Anti és az öröm, amely egész úton türelmetlen roha­násra késztette, félénken elhal­ványult benne. Idegenkedve áll­tak vele szóba, ha kérdezőskö­dött a Szeles-akna felől, kellet­lenül legyintettek rá a betonút hosszára, hogy csak menjen egyenesen, aztán gyorsan tova­siettek. Mintha ellene szóló titkot tudtak volna mindany- nyian, s még arra sem tartják érdemesnek, hogy a vádat a szemébe mondják. A várostól vagy három kilo­méterre, nyírfákkal vegyes fe­nyőerdőben talált rá a Szeles­aknára. Drótkerítés mögött sár­gállott az egyemeletes irodaház. Bőrsisakos, gumicsizmás embe­rek szaladgáltak az udvaron, sokan ácsorogtak az aknato­ronynál, amelynek csúcsában két kerék forgott zajtalanul. Anti. albátortalanodva a rassz tapasztalattól, félénken mondta a félkarú portásnak: — A pártirodára mennék. Hivatalos ügyben. A portás gondterhelten bó­lintott, fél karjával az asztal­ra nehezedett, úgy telefonált. Igazolványt kért, kiállította a cédulát, amelynek a közepét vastag barna csík szelte át. — Nyolcas ajtó, a földszinten balra — igazította útba anélkül, hogy ránézett volna. Anti futólépésben haladt vé­gig a nyílegyenes, hosszú beton­járdán. Két fegyveres rendőr jött; vele szembe, lelépett elő­lük a pázsitra. Szutykoa arcú, overálos Hatod­éin tier fogadta a földszint nyol­casban. Bemutatkoztak, Anti Itt is felmutatta papírjait, majd szerényen magyarázta: — Maguknál dolgozik Kustán Dániel falumbéli. Jó hírt hoz­tam neki. Megengedte a párt, hogy hazajöjjön. Az overálos fiatalember ki­merültén roskadt • székre a Egyelem! tanárok, neves kutatok a kecskeméti szabadegyetem előadói között Alig fél emberöltővel ez­előtt is még úgy képzelték az emberek, hogy ha valaki le­érettségizett, vagy elvégezte az egyetemet, ezzel élete végéig megszerezte a munkája ellátá­sához szükséges tudást, tanulnia többé nem kell. S valóban igen sokan éltek így, anélkül hogy különösebben érezték volna a továbbtanulás hiányát, nem számítva persze azokat a leg­jobbakat, akik tudták, hogy az embernek folytonosan igazodnia kell a világ fejlődéséhez. Ma már másként élünk. Rész­ben azért, mert kitárultak az emberek előtt a lehetőségek, a biztos jövő és a tudás minde­nütt tapasztalható megbecsülé­se miatt érdemes tanulni, más­részt viszont oly viharos a tu­dományok fejlődése, hogy aki nem tanul, egy röpke évtized alatt' is behozhatatlanul lema­rad szakmája előrehaladása mögött. Mint ahogy a napilapok rendszeres olvasása és rádió hallgatása nélkül nem követ­heti senki a nagyvilág életének alakulását, továbbtanulás nél­kül aligha mondhatja el ma­gáról, hogy munkájához értő szakember. Vannak természetesen az életnek olyan tájékai is, ame­lyek nem tartoznak szorosan egy szakmához, vagy a nagyvi­lág politikájához, de a művelt ember számára nélkülözhetet­len, hogy ezekben is nyomon kövesse a fejlődést Szocializ­must építő társadalmunkban egyre több az olyan ember, aki figyelemmel kíséri a művésze­tek és a tudomány dolgait s ehhez segítséget kell adnunk nekünk is, hiszen a jövő a sokoldalúan képzett embereké. Ennek a segítségnek egyik jól bevált eszköze a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat által szervezett szabadegyetem. Az idén ismét megrendezik Kecskeméten a TIT, a városi tanács művelődésügyi osztálya és a művelődési ház közösen meghirdetett szabadegyetemi előadásait. Az előadássorozatok három tagozattal indulnak. A filozófiai, a művészeti és a pe­dagógiai tagozat tudományos igénnyel, népszerű formában tárgyalja e tudományágak kor­szerű kérdéseit. A filozófiai tagozat a termé­szettudományok és a filozófia mai összefüggésével foglalkozik. Tekintélyes tudósok szerepel­nek az előadók sorában: dr. Kocsis Ferenc, az Élet és Tudo­mány főszerkesztője, Elek Ti­bor egyetemi tanár, Huszár Ti­bor és Farkas Endre kandidátus, Szigeti József egyetemi tanar, a filozófiai tudományok dok­tora. A művészeti tagozaton Osváth Béla, a Kortárs főszerkesztő-he­lyettese szerepel elsőnek. A to­vábbiakban dr. Kampis Antal művészettörténész, dr. Kardos László egyetemi tanár, Székely György, a Színháztudományi Intézet igazgatója, Major Máté akadémikus szerepel még. A pedagógiai tagozaton a gyer­meknevelés gyakorlati gondjai­val foglalkoznak az előadóit, kiválóan képzett orvosok, peda­gógia és lélektan szakos taná­rok, jogászok, s valószínűleg ott üdvözölhetjük az előadók sorá­ban Németh László Kossuth-dí- jas írót is. 4 szabadegyetem előadá­sai december 11-én kezdődnek a filozófiai tagozaton, a művé­szeti és a pedagógiai tagozaton pedig 13-án. Az előadásokat he­tenként egyszer rendezik meg, egészen a jövő év áprilisáig. H. N. Fiúk évkönyvei 1963. Az évkönyv tu idei kötete m elvezeti az olvasót a technika, a tudomány, az irodalom, a véazet világába. Sok-eok érde­kes cikkével és képeivel nyil­ván tetszésre talált > fiúk kfr rétien. Hegedűs André« MŰSZAKI FEJUSZTÉS A SZOCIALIZMUSBAN A szorzó « münaJn haladás és m tervgazdálkodás mechanizmusa W zOttl összefüggétek vizsgálatára vdtm latkozott, messzemenően frtfi mirnáfc va ■ konkrét statisztikai adatokat tv • nemzetközi marzieta közgazdasági kutatás eredményeit. A szerző mag• oldást módokat keres tértrgazdálktn Sásunk mechanizmusának tőkétetet »ebbé tételére, mert ennek limit»« gével hatékonyabbá válhat a músztm W fejlesztési tevékenység. Vizsgáltm ta nemcsak a magyar helyzetet elemzi, hanem igyekszik a trrrrtn lista országok tapasztalatainak leskOrű felhasználására it. Krody Gyula: KI JÁB AT ERDCWT • kötetben a n«nwMMÍl<*S dal: elvezeti Ua alraaCM a matt ■zlnee magába. Minden regényen- •érd* ellen ere Krúdy tOnd»rmni«l i ne* ée regeinek éppoly mSy vmM- •ágtartalmuk van. mint tOrMnatt elbeszél éneinek, la tuméaaell kör­nyezetben Játszódé modern «neset­nek. 1»—I eres gyermekek számára.) rendetlen Íróasztal mögött Szénpora« kezébe temette ar­cát, remegő ujjaival a homlo­kát masszírozta. — Ötödik napja lent vannak a bányában. Már csak hatod­magával. A fejtésnél szorultak. Reméljük, hogy még élnek... Déli nap fürösztötte a szobát Porszemek milliárdjai kerin­gőztek a fényorgiában. Az ab­lak nyitva volt Valahonnan el­röppent egy láthatatlan nyíl­vessző, s finom sutty an ássál verte át Anti mellét. Nem halt meg, csak kicserél­ték. Más ember lett egy pilla­nat alatt — Reméljük?... — kérdezte iszonyodva. A bánya párttitkára, aki azo­nos korú lehetett vele, lehuny­va tartotta álmos, meggyötört szemét Tizenkét órát segített a mentésnél, gyér világosságban bontotta az omlást, most túl sok volt a fény. — Talán másfa óra még. Aztán megtaláljuk őket. Nyo­mon van a fúrótorony. Addig legyen türelemmel... Anti zsibbadtan szédült ki a szobából. A hűvös folyosón, a homályban nekiesett a falnak. Utánajött az overálos fiatal­ember, Anti didergésen össze­húzta magát, Ifiig ratil flerrt mondta: — Elvtára... H« megtalál­ják. juttassák fi hozzá ezt a te­véiét. A feleség« irta. to meg várak, amíg rátalálnak. — Át­nyújtotta a gyúróttsarkú fehér borítékot Rogyadozva botorkált ki an épületből, a bányatelepről. Be­vette magát a nyírfák, fenyő­fák közé, csapásra tévedt, vad- málna sűrűjében bolyongott, Méhek kavarogták körbe ismer­kedőn, mókus rezzen tette meg a fenyőt a feje fölött Sugár- küllők hasítottak utat maguk­nak a lomb résein. öntudatlanul arra me»»«, am erről zajt hallott Beszédfosz­lányok ütődtek át a rengetegen. Látta, hogy az erdő szélében karcsú fúrótorony magasodik. Valaki észrevette, élesen rá­kiáltott: — Hél... ifi* keres ott?!.;: Nem felelt lehajtotta a fejét nézte a földet Már-már térdre ereszkedett hogy a tíz körmé­vel vájjon a mélybe, mélyebbre, ahol a víz fakad, ahol véget érnek a gyökerek, a pokolnál is mélyebbre, egészen addig, amíg nem lel lélegző embereket a soha nem látott, hallgatag fe­keteségben. (Folytatjuk-i Manók, királyok — krumpliból...

Next

/
Oldalképek
Tartalom