Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-24 / 301. szám
1962. december 24, hétfő 5. oldal A ^nn-ress^us után „Prózai” vallomás nyeink nem fejlődtek kielégítő mértékben. Talán ha kissé rü- í elmeüenebbek vagyunk, e tekintetben is előbbre volnánk A megnövekedett, fele’ősség- ről a megnagyobbodott feladatokra terelődik a szó: — A szakszervezetet. eddig mindenütt elsősorban érdekvédelmi szervnek tekintették és sorrendiségben az érdekvédelem után következett mánk két fontos feladata: a termelés segítése és a nevelés. A kongresszusi irányelveket olvasva jöttünk rá: meg kell változtatnunk a sorrendet. Első és legfontosabb fel. "datunknak kell tekintetünk a termelés segítését, de úgy. hogy egyben résztvevői is legyünk a "azdasági munkának a tervezésből — a tervek tejesítéséig Nemcsak azért, mert nincs alapvetőbb érdekvédelmi feladat mint a termelés, de azért is mert a beruházási összegek elosztásába. a mu nka erőgazdálkodásba való ..beleszólással”, besegítéssel már közvetlenül is Vónv'selhetjük a dolgozók érdekeit ... Váratlanul elhalVat. Mirdb- megérezné: egy példa a való '■ághoz még köze^bb hozná e mcofogalmazás mé'y. emberi érdekeket szolgáló tartalmát. f~ alig nébánv oil’anatnyi szünet után fgv folytatja: — Élelmiszeripari üzem vagyunk, s régi „betegségünk* hogy csúcsforgalom idején magasra szökik a túlórák száma. egyrészt mérhetet’enül drágítja a termékeket, másrészt a dolgozóktól kíván nagy erőfeszítést. Még csak az irányelvekről vitatkozhattunk, amikor rádöbbentünk: nekünk, az üb-nek felelősséget kell érezni ezért is Viták, szinte kimerítően alapos megbeszélések következtek az üzem vezetőivel, mire megszületett a mego'dást hozó határ© zat. Ennek nyomán a csúcsforgalom idejére is ütemesen szerveztük meg a termelőszövetkezetekből érkező baromi’szállításokat és újabb szerződéses munkások felvételével gondoskodtunk a megfelelő létszámról... Az eredmény: a tavaiv szentemben 11600 túlóra az idén felére, a tavaly októberi 18 ezer túlóra az idei októberben pedig nlig egyharmadára csökkent... — „Vem tehetek ráta, de én mindig úgy érzem: ha nem abból indulnánk ki. hogy mit. hogyan és mennyiért termelünk — nem lenne reális egyetlen, a jólét, az életszínvonal növekedését elő’ránvzó tervünk sem ... — s csendes men- leaetőzéesel így vet véget a val- őmásnak: — Ugye, milyen prózai vagyok ...? Talán igaza van. de nekem meggyőződésem: Az ilyen „pró zabág” formál ia egyre Völtőábbé a holnap valóságát. Mert ér nemcsak azt tudom róla. amit elmondott, de láttam beszélni e vallomás közben benyitogató munkatársakkal m'T>d minapi apró dolgokról: segélyről, vásár- ’ási uta’ványról. láttam örü’n5 az egyik szocialista asszonvbri- z-ád aznapi eredményének. T álfám: hogyan ém'fgeti a ..hidat” anróbb-nagyobb emberi — s köztük asszonvi gondok megoldásával e messzebb mutató vai'omás közben is. a ma és a holnap között. Eszik Éva A tettek emberei sál az első helyezettnek i&ré jutalmat. K,h ivás volt ez a javáé ból. Patkós Bálint alig vártaj hogy szót kapjon. Borosék elvetették a súlykot — ez volt.az első szava —, merthogy az első negyedévi döntetlen nem egyéb afféle pünkösdi királyságnál. A fél év majd eldönti, kié az elsőség. Beszélt, beszélt, s ahogy belemelegedett, többet is mondott, mint amivel a brigád megbízta: Húsz százalékkal ők ia többet adnak exportra, ezen fe. lül számolhat a vezetőség annak a tíz napnak pótlására is, amit a brigád év elején Len- gye'országbsn töltött. Fogadkozását kételkedő morajlás követte. De a szó már elhangzott, s ha a Patkós-brigád szívta is a fogát, nem vonták vissza a könnyelmű ígéretet. Olyan verseny kezdődött a szereidében amire mőg r~m vöt példa. Fél év végén Patkós-Mc kerültek az étre. Megint kezdődött az ugratás. A versenyben azonban nincs lehetetlen. Borosók szívóssága hétről hétre kisebbítette a két brigád közti különbséget. Ráadásul egv újításuk csaknem öt százalékkal csökkentette a pépek szerelési ideiét. A módszert az egó-z üzemrész átvebe* kivéve Patkósékat, mondván« meglesznek ők alamizsna nélkül. Ám szeptember végén már kerek húsz ponttal vezettek Borosék. Sőt, mire képes a munkásvirtus! — egy kicsivel Vető Béla brigádja is „rávert” Patkósakra. Ezért volt érthetetlen mindenki előtt, hogy a verseny finisében mégis Bálinték törtek az élre és az üzem viszont jelenthette: November végével befejezték az 1962. évi tervet. Borosékat nagyon bántotta es a fordulat. A munkásbecsület azonban úgy kívánta, hogy a röpgvülésen megtapsolják riválisukat. Hogy a Irvafa'os értékelésnél még se Patkósék lettfk a kongresszusi verseny első helyezettjei — ez ennek a kis tör. ténetnek tanu’ságos csattanója, A külkereskedelem éppen azt a huszonegy gépet dobta visa« sza, amit Patkós Bálinték szereltek novemberben. Az ügyben fegyelmi vizsgálat indult! Megállapították Patkósék vétkességét. Elvakította őket a hiúság. Nem tudták elvise’ni a harmadik helyezést. Inkább feladják a becsületet. Az pedig már a véletlen játéka volt, hoey a h'bás gépek javítása a pünkösdi királyok tíz munkanapját vette igénybe. Sándor Géza munkás” kitüntetésre terjesztette fel. Azt már az üzemi KISZ-tit- kártól tudtam meg, hogy Túri olyan ember, aki nem kapkod, hanem szorgalmasan dolgozik, állandóan tanul és arra serkenti munkatársait is. Közülük öten most járják a nyolcadik általánost. Egyikük már elvégezte, s megvárja a többieket, hogy jövőre egy'itt mehessenek a technikumba. — Amikor a kongresszusi versenyben való részvételünket elhatároztuk, úgy döntöttünk, hogy minden eddigi eredményünket túlszárnyaljuk, — mondja a bod- rozódó cigarettafüst mögül, a csendes, szerény fiatalember. — Szerencsére ez sikerült Is. Igen szép eredményt mutathatunk fel az anyaggazdálkodásban is. Nyolcvanezer forintot takarítottunk meg a vállalatnak. Igazár iól esett, hogy Kádár elvtárs a kongresszuson, ha nem is név- szerint. megemlített bennünke' is. hiszen mi is szocialista bri cád vagyunk. Nemrégiben har madszor nyertük el ezt a címet A teljesség kedvéért hozzá kell még tenni, hogy az üzemben Túri elvtárs dolgozik a leg kisebb gelot+gzáTa’ékkal. Nvi1- ván 6 is. de mind a hatan olvasták a kongresszusi beszémo 'ót, meivben többek között ez' is mondta Kádár elvtárs: „A munkatermelékenység növelésé >-e tett egyetlen intézkedés ná- 'unk sokkal többet ér az osztályharcban. mint az imperialis ♦ókat szidalmazó száz radikális szólam.” Mint az elmondottakból kiderült: ők valóban nem a szavak, hanem a tettek emberei... G. S. Patkós Bá irt brigádja az idén később kezdte az évet, mint a többiek. Tavaly első helyen végeztek a brigádok versenyében és jutalmul tíz napig a Lengyel-Tátrában üdültek. Pat- kóséknak fejébe is szállt a dicsőség. Az egyébként is rátarti brigád, megragadott minden alkalmat, csakhogy az utazással kérkedjen. Különösen riválisukat. a második t elvezett Boros brigádot „ette a penész” a sok ugratásárt. Alig várták, hogy valamikén tör1 esszének. Erről szól ez a kis történet. Az idén újból indult az üzemben a hagyományos vetélkedés. Március közepén még úgv látszott, megint Patkósék viszik el a pálmát. A negyedév végén mégis meglepő eredmény született. Három év után először, veszélybe került elsőségük. A fel- szabadulási ünnepségen közölték: nem lehetett eldönteni, hogy a két brigád közül melyik dolgozott jobban. Ezért megosztva ítélték oda, a munkaverseny első helyezettjének járó jutalmat... Másnap a szereidében egyébről sem beszéltek az emberek Egyesek úgy látták: a Borosbrigád megkezdte a törlesztést a sok ugratásért. Mások viszont nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget az első negyedévi ér. tékelésnek. Bálinték majd „rá- vernek” és kész — mondogatták. De azért a Patkós kontra Boros brigád „mérkőzése” téma maradt az üzemben. Mindenki várta a fejleményeket. Hanem ami májusban történt, az egész szereidét meglepte. A kongresszusi munkaverseny szervezése volt az egyetlen napirend a termelési tanácskozá- ■on. Boros Vencel harmadiknak kért szót. Azzal kezdte, hogy tavaly nem sok hiányzott brigádénak a külfö1di üdülés elnyeléséhez. De elismerte: Patkósok 'óbban startoltak, mint ők. El- -őségüket már nem tudták elhódítani. Az esetből v’szont tanultak. Idén ez nem ismétlődik meg.. A Boros-brigád első lesz a kongresszusi versenyben. Az- ‘án pontonként sorolta, mit tesznek majd ennek érdekében. A hatás kedvéért utoljára hagyta, hogy csapata az év végéig a fervezettnél 20 százalékkal több árut ad exportra. Egyszóval úgy dolgoznak — fejezte be csattanósan —•, hogy ne kelljen még egyszer megosztaniuk másA potyautas Az egyik autótulajdonos — nevezzük Iksz Ypszilonnak — Pestre igyekezett a kocsiján. Leszállt már az est, a két lámpa fényalagutat vágott a sötétbe. Ebben haladni darabig szórakoztató, de aztán megszokottá, rra]id unalmassá válik a folytonos változatosságra , szomjazó szemnek, léteknek. I. Y. barátunk is unta már magát, és sóhajtva gondolt arra, hogy még hatvan kilométeres távon kell a volán mellett gubbasz'ania. De mit tesz az autotulajok vé- ■i"szentje? Meghatotta a fohászt, s a’onnal intézkedett, ame’vnek nyomán a robogó autó előtt vagy 50 méterre egy férfi termett a fényalagút peremén. Jobb karját szemei ó-szerű en mozgatta le-föl. — Autóstopos! —gondolta I. Y., mivelhogy ilyen elegáns kifejezéssel illetik azt, aki ismeretlennek a kocsiján potyán akar utazni. Működésbe lépett a fék, a kerekek csikorogtak, a ko-si megállt. Néhány udvariasan kérő szó, rönké berm’tatkozás. s az idegen már ott is ült a tu'ai mellett. — Eléceé szóban ember — vélte az úr-, azaz kartársvezető. mivel negyven év köriiH utasa az első negyedórában nem mondott többet, mint hogy Szegedről igyekszik a fővárosba, s eddigi útját is autóstoppal tette meg. Mindegy. Másnak csupán a közelsége is elegendő az unalom eloszlatásához, a magabiztosság növeléséhez, ha mindez egyúttal azzal a veszéllyel is jár, hogy a kivagyiságot is fokozza az emberben. — Hadd lássa, hogy értek a vezetéshez — ágaskodott fel a büszkélkedhetnék I. Y-ban, és beletaposott a gázpedálba. Most már nemcsak fény- hanem desz- kaalagűtnak is tűnt az út, mert a robogó kocsiból nézve egybeolvadtak az útmenti fák. Ám az egyik Pest megyei községben ismét lengeni kezdett a szemafor, de laoos tánvérfé’é- ban végződött, s as. aki mozgatta, nem más volt, mint egy közlekedési rendőr. Fék és fogak csikor- gatása. rövid diskurzus, s I. Y. egvik betétlapja a rend őrének a zsebébe, fenekedhetnékje pedig a végtrien semmibe vándorolt — így van ez. kérem. Egy kis szabá'ytalanság, s máris nyakán az embernek a rendőrség — dohogott az úr- azaz kartársvezető, miközben nagyon szerény ütemben vezette a kocsit tovább. — Igen, a rendőrség — sóhajtott a potyautas, majd így folytatta: ..Néha azért, ki lehet játszani a rendőrök éberségét is ” Több szó nem esett köztük. Iksz Ynszilon figyelmét 1o>ötötte az út, s gondolatai kost — mint bolha a gatyakorc- ban — ott ugrált az aggodalom: még kért „elcsípett” gyorshajtás, s oda a másik két betétlap is. eladhatja a kocsiját. Néha oda-odaois’an, tott utasára is, akinek az arcán enyhe cinizmus visszfénye trónolt. A Boráros téren kiszállt a vendég. — Sajnos, pénzzel nem viszonozhatom szívességét — mondta az ellen- szo'gáltatást nem is vé ő I. Y-nak —, mert egy árva fityingem sincs. D« itt a be'4'laoia. Vissza-' loptam a rendőrtől. Én ugyanis hivatásos zseb- metsző vagvok. Délelőtt szabadultam a szegedi Csillagbörtönből. S ezzel eltűnt a tea forgatagában. \ PÜNKÖSDI KIRÁLYSÁG E vallomás elmondója a .gyengébbnek” hitt nemhez tartozik Funkciója: szakszervezeti bizottsági elnök, a Kecskeméti Pa- romfifeldo'gozó Vállalatnál. Kor nyezete, az üzem: csaknem ezer asszony második otthona. E három dolog ismeretében arra szá mítottam. hegy Király Margi". a kongresszusi határozatnak főként a nőket — a sokgyermekes, az özvegy, vagy éppen a kicsinyüket váró édesanyákat — érintő részleteiről, hatásáról nvi latkozik, s talán arról is: mit yen gendo at oldanak meg itt helyben a párt és. a kormány e sokat emlegetek közeli intézkedései. Ehelyett ő egészen másról beszélt. Vagy talán mégsem.. V! — Tizenhárom éve dolgozom függetlenített szakszervezet5 funkcionáriusként, s hivatásnak érzem. nagyon szeretem az ezzel járó munkát. Ez talán magyarázatot ad arra. hogy a kongresszusi irányelvek és határozatok között is főként azt kerestem. ami e számomra nagyon fontos munkaterülettel összefügg. Ég megtalálta? — Inkább úgy mondanám, hogy megtaláltuk... Mert nemesek hivatalos, de baráti beszélgetéseken is sok szó esett erről b szakszervezeti bizottság tagjaival ... — mondja, s elgondolkozva megkérdi: — Kezdhetem egy apróságon? Ku’önösen hangzik, de egy Kis egészséges türelmetlenséget tanultunk a kongresszustól. A m5 üzemünkben az elszállított termékek rrenmrsége háromszorosa a tizenhét év előttinek, ugyanakkor szociális létesítméÍ,A szocialista brigádok élenjártak a kongresszusi munkaversenyben is. Tagjai példamutatóan élnek, dolgoznak és tanulnak, megvalósítják és terjesztik a szocializmus eszméit és erkölcsét.” Ezeket az elismerő szavakat Kádár János elvtárs mondta az MSZMP VIII. kongresszusán tartott beszámolódban a szocialista brigádokról. Hogy mennyire helytállóak a fenti megállapítások, nagyon jól bizonyítja ezt a Kecskeméti Zománcipari Művekben dolgozó Reiszmann Sándor brigád tagjainak munkája és élete is. — Túri Imrével, a hattagú kis közösség vezetőjével beszélgettünk a napokban. — Három évvel ezelőtt alakult a brigád. Akkor persze még Igen kezdetlegesen fogtunk hozzá a szervezéshez és sokáig csupán formaságnak számított hogv egy brigádban do1 gozunk Mindenki csak a saját munkájával. gondjával törődött. Ma már ott tartunk, hogy ki-ki felelősséget érez társáért, segítünk egymásnak és a keresetünk is egyforma. Amíg beszél cetünk az egészséges arcú. fiatal brigádvezetővel, szinte percenként szaladnak át a kis szobán kormos arcú, kezű emberek, s egy-egy szakmai megjegyzést, vagy baráti szót mondanak Túri Imrének, aki mosolvogva válaszol, vagy int a grafitportól fekete kezével. Több mint tíz éve dolgozik ebben a gyárban. Olyan fiatal- hogy ezt alig akarom elhinni. Szavaiból a megbecsült munka 6zeretete árad, mint brigádve- ze 5 kezéKen tartia az egész csoport tevékenységét. Ő maga — mint ahogy illik — szorgalmával is élen jár. Közel 100 óra társadalmi munkát végzett ebben az évben, de a k5s kollektíva tagjai is 50—50 órával d’- csekedhetnek. A vállalat Túri Imrét. « „Kiváló társadalmi
