Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-21 / 298. szám

Fogjunk össze a mezőgazdasági szakmunkásképzés Aj lehetőségeinek kihasználására A mezőgazdasági szafanun- feásképzés iránt fokozódik az ér­deklődés állami gazdaságaink, a termelőszövetkezetek tagsága és vezetői körében. Érthető ez, hiszen a mezőgazdasági nagy­üzemekben csak a jól képzett szakmunkások népes táborával érhető el a többtermelés, az önköltségcsökkentés, a maga­sabb jövedelem. A termelőszövetkezeti gazda­ságok többsége ma még nincs szakosítva, termelési tervükben különféle kertészeti, növényter­mesztési és állattenyésztési mu­tatók, feladatok szerepelnek, amelyeknek gyakorlati végre­hajtása még hosszabb ideig a többféle szakmában is jártas dolgozók ezreit igényli. A szakosodás útján A megerősödött közös gazda­ságok azonban az állami gazda­ságok eredményeinek és ta­pasztalatainak felhasználásával egyre inkább a szakosodás útját választják. Az itt dolgozóknak már nem szükséges valameny- nyi mezőgazdasági munkához ér- teniők, elegendő, ha egy szakte­rületen megfelelő elméleti és gyakorlati tudással rendelkez­nek, s abban valóban otthono­sak, jártasak. Az igény nagy, mezőgazda- sági szakmunkás azonban me­Hozzászólás gyérnkben is igen kevés akad. Ez egyrészt szervezési hibákból adódik, másrészt a nagyüzemi gazdálkodáshoz még nem elég­gé igazodó, s ki nem alakult ok­tatási formák hiányosságainak következménye. A szakemberek általában általános ismeretek mellett igazi, korszerű szakmű­veltséget nyújtó szakmunkás- képzést tartják elsődlegesnek, míg egyesek az ezüskalászos gazdatanfolyamok további foly­tatása mellett törnek pálcát. Habár az átmenet különböző megoldásaival számolnunk kell, mi. a Hazafias Népfront-moz­galom keretében, mint új és tágabb lehetőségeket adó okta­tási formát, a szakmunkáskép­ző tanfolyamok szervezését tá­mogattuk és támogatjuk. Ki lehet mezőgazdasági szakmunkás ? Ha késve is, végül az új ok­tatási forma nyert életteret, a régi pozitív vonások figyelem­bevételével. Erről egyébként részletes tájékoztatót olvashat­tunk a Magyar Mezőgazdaság 1962. novemberi számának mel­lékletében. Ebből kiderült az is, hogy ki lehet mezőgazdasági szakmunkás. Minden nő és férfi, aki erre hajlandóságot érez és Kislány a mérlegen a mezőgazdasági munkát vá­lasztotta élethivatásának. A 21. évnél fiatalabbak mezőgazda- sági tanulóként szerezhetik meg a szakmunkás-képzést. Szak­munkásképző tanfolyamra az jelentkezhet, aki legalább négy éve mezőgazdaságban — lehe­tőleg a választott szakmának megfelelő munkakörben dolgo­zik és az üzem, vagy termelő­szövetkezet vezetősége a szak­munkásképesítés megszerzésére javasolja. A képzés teljesen in­gyenes, a hallgatók csak tan­könyvüket. az írószereket kö­telesek beszerezni és a vizsgáz­tatás költségeit fedezik. A tanfolyamok szakmai irá­nyításáért elsősorban a járási, városi tanácsok mezőgazdasági osztályai felelősek, a hallgatók szervezéséért pedig a helyi népfrontbizottságok, a termelő- szövetkezetek vezetőségek JVe váriunk újabb biztatásra! Ügyszeretetben, lelkesedésben nincs hiány. Ezt bizonyítja Miskó István tiszakécskei tsz- főkönyvelő levele is, amely „Ki a felelős” címmel a Petőfi Né­pe december 14-i számában je­lent meg. Az általa szóvá tett hiányosságok viszont arra utal­nak, hogy kellő öntevékenység híján helyenként hiányzik a szakmunkásképzés szervezeti és gyakorlati összefogása. Néhol úgy látszik, a „felsőbb szem­pontokra” vártak egyes járási vezetők. No6, mint írtam, most már ez Is megérkezett, 6 így remélhetőleg tiszakécskei ba­rátaink is és mindenütt va­lóban hozzáláthatnak a lelkes fiatalok szakmai tudásának megalapozásához. Tóth Ferenc járási népfront-titkár Kiskunhalas A dicsőségkönyvből KATONA-FIÁRA mindig büszke a szülő. Ünnep, ha ha­zatér szabadságra és egyenru­hásán látogatja meg a rokono­kat, szomszédokat, jó baráto­kat. őszinte érdeklődéssel csüngnek ajkán, amikor a szép, de nem mindig könnyű katonai szolgálat élményeiről mesél. Me­lengető érzés, amikor a szülő, vagy éppen a községi tanács dicsérő sorokat kap az alaku­lattól, ahol a fiatalember, a község szülötte szolgál. Ilyen jó érzést ébresztett ben­nünk a Tatáról, a 9935 számú alakulat KlSZ-titkárától érke­zett levél, amely Oszvald Fe­renc nemrégiben leszerelt fia­tal pedagógus helytállásáról ad hírt, kérve, ismertessük azt a megyei lapban. OSZVALD FERENC szakasz­vezető 1960 novemberében Ha­jósról vonult be alakulatához. Rátermettségénél fogva az újonckiképzés után tisztes isko­lára került, ahol becsületességé­vel, szorgalmával tűnt ki társai közül. Szakasza kétszer lett élenjáró abban a kiképzési év­ben. A gyengébb elvtársak se­gítésében mindig példát muta­tott. Értékes munkát végzett mint a KISZ-szervezet vezető­ségi tagja, tudásával nagyban hozzájárult társainak szocialista neveléséhez. Lelkesen szervezte a hadseregben meghonosodott szocialista versenyt. Ilyen tevé­kenysége közben kiváló ered­ménnyel fejezte be a tisztes is­kolát. Harckocsi-parancsnoki új be­osztásában is megállta a he­lyét. Fáradságot nem kímélve, a kiképzési időn túl, szabad idejében is szívesen foglalkozott elvtársaival, segítette őket egyé­ni gondjaik megoldásában. Ért­hető, hogy Oszvald Ferencet igen sokra becsülték, szerették beosztottjai A KISZ-vezetőség újjáválasztásakorJ új helyén is beválasztották a vezetőségbe, * ez évben felvették őt a párt tag jelöltjeinek sorába. ELISMERTÉK, megbecsülték munkáját parancsnokai is. Hét­szer kapott dicséretet és két­szer előléptették. Leszere' e előtt dicséretképpen lefényké­pezték a kibontott csapatzászló előtt és nevét bejegyezték az ezred dicsőségkönyvébe. Gazdag volt tehát Oszvald Ferenc katonaélete. Sokat ka­pott, de sokat is adott. Bizo­nyára szívesen emlékezik rá vissza. December 4-én újra polgári ruhát öltve, visszatért hivatá­sához: a fehéregyházi általános iskolában tanítja, neveli a gond­jaira bízott emberpalántákat. TALÁN váratlanul éri, de reméljük, nem haragszik meg érte, hogy a néphadseregnél végzett tartalmas, lelkiismere­tes munkájáról itt, az egész me­gye nyilvánossága előtt állítot­tuk ki a „kísérőlapot”. (P-y.) Az idén utoljára • •. (Tudósítónk írja:) A napokban tartotta meg idei utolsó ülését Jánoshalma köz­ségi tanácsa. Az ünnepi tanács­ülésen részt vett Brachna Já­nos, a MÉSZÖV elnöke, megyei tanácstag, Hegedűs István, a já­rási tanács vb elnöke, valamint Megnyílt a levelező párt iskola Baján — Te jó ég! Ügy látszik megint híztam! Csütörtökön 42 hallgatóval Ba­ján megnyílt a három hónapos levelező pártiskola Papp György elvtárs, a járási pártbizottság titkára mondott megnyitó be­szédet, majd dr. Horváth Imre, a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézet tanára A marxizmus ke­letkezése és a dialektikus mate­rializmus mint a kommunista pártok világnézete címmel meg­tartotta az első előadást. Faludi Gábor elvtárs, a járási pártbi­zottság agit.-prop. osztályvezető­je nemzetközi kérdésekről, Kő­házi Ferenc elvtárs a mezőgaz­daság fejlődéséről tartott elő­adást. A pártiskolán községi és ter­melőszövetkezeti párttitkárok, tsz- és tanácselnökök, állami gazdasági dolgozók vesznek részt. A tanfolyam május 15-ig tart. Ekkor a hallgatók vizsgát tesznek és a pártiskola elvégzé­séről bizonyítványt kapnak. A látványhoz ülő komolyság­gal, méltóságteljes csuklások kö­zepette, szemléli a helyiségben kifüggesztett plakátot. Rajta a felirat: „Óvakodjunk a szeszes italoktól!” A vastag, fekete be­tűk szinte fenyegetően merednek reá. Arca megrándul, szemében különös fény gyűl, s egyszer csak szipogni kezd. Azután hangos, fájdalmas zokogásba tör ki. Der- medten figyelik. Józan Ember sír . Józan Ember bőgve tántorog a magán-borkimérés csaposá­hoz. Keservesen zokogja: — Nem... ezt nem lehet ki­bírni!. .. összefacsarodik a szí­vem ettől a plakáttól. Olyan megrázó, olyan tragikus... — Zsufa úr, három decit a piros­ból! Hüppögve üríti ki poharát. Komor csend. A józanabbak é* ® kevésbé józanok szeme Boros tragédia csillog a részvéttől. Vele érez­nek, vele isznak, sőt némelyik még vele is sír... Ezután már vagy négyen-öten nyomulnak az egyesek szerint tömény giccsnek tűnő plakáthoz. Józan Ember el-elcsukló han­gon óbégatja: — Látják, testvéreim, ott azt a két szép, sárgásbarna képet? És rajtuk a két embert? Hogy a szív meg ne hasadjon tőle!... Mind a kettő egy és ugyanazon apától és anyától való. Mégis milyen nagy a különbség közöt­tük. Az egyik — érdekes: név­rokonom —: Józan Pista 20 éves korában. Szép, deli legény, csupa pirospozsgás az arca. Rá­nézni is öröm! Az a hetyke kis bajusza... De mennyire elszo­morító a másik: Részeges Pista 32 éves korában, ö már nem olyan, mint Józan Pityuka. Néz­zék csak! Milyen véresek, kidül­ledtek a szemei, olyanok, akár az ázott ürgéé. Az arca is so­vány, beesett. Szinte hétrét gör­nyed szegény. És a bajusza? Csúnya, lekonyult... — Nem bírom tovább! — görbül el újra Józan Ember szá­ja. — Majd erőt véve magán, így szól: — Zsufa úr, még há­rom decit, tisztán. Az anyja Is­tókját! Én úgy sajnálom az ilyen Részeges Pistákat!... Érzékeny hangulatban hörpölí az italt, miközben ádámcsutkája vadul jár le, föl. A látvány okozta nagy fájdalomtól meg- tántorodik. Ügy támogatják oda a plakáthoz. — Azzzzanyátokat, gyerekek, nézzetek csak oda!! Oda, arra a képre! Azt mondja, hogy.. azt mondja hogy: „A józan élet áldásai.” No, ilyent sem láttam még! Ennyi gyerekük a roko­naimnak sincs együttvéve. Leg­alább tíz-tizenkét kis suttyó áll­ja körül azt a behemód nagy embert. És micsoda kövér ez az ember! A kilencven kilót biztos megüti. Nem is tudom, meddig húzza még ilyen kövéren, ilyen egészséges ábrázattal. Talán bele is pusztul, hogy nem iszik, s nem jár el magán-borkiméré­sekbe. .. Elképesztő!! Felháborító! Még hogy ilyen emberek is léteznek a világon?! — Zsufa úr, még három decit, tisztán!. . Kohl Antal í számos meghívott vendég is. Az ülés alkalmával megnyi­tott szén, új tanácsterem mint­egy jelképe volt a munkáját be­fejező tanács négyéves, igen eredményes tevékenységének. A négy év alatt jelentősen megvál­tozott a község arculata. Elké­szült a vízműhálózat, új piactér létesült, fényesővilágítással, be­tonjárdákkal gazdagodtak az ut­cák, korszerű boltok jelzik á megnövekedett igényeket és fo.' kozódó vásárlóerőt. A községfejlesztés, a gazda­sági irányító mu-nka mellett a tömegszervezeti feladatok ellá- tásában is jelentős eredménye­ket ért el a községi tanács. Moz­gósított az időszerű feladatokra* * segített az emberek ügyes-bajos dolgainak intézésében, a műve- ’ódé?ügyi kérdésekben. Ezúttal a helyi fmsz ez évi kiskereske­delmi tevékenységét, majd a szociális és egészségügyi beszá­molót vitatta meg. A tanácsülés Csupity István vb-elnök zárszavával ért véget' Az elkövetkező tanácsválasztá­sok aktív segítésére, az eléri eredmények gazdagítására buz­dította a résztvevőket. L-usztig József PETŐFI KEPE a Magyar Szocialista Munbásoé*# «ács-Kiskun megvet Bizottság* 69 a megyei tanács lapja FflszerkesztA- Weither Dániel. Kisdia! • *?«> Okiadé Vállalat* lelős kiadV Mezei István IsazeatA Szerkesztésé?: Kecskemét Széehenvi tér l szárai Szerkeszto-ssn ’-WenkSzoont: 1 88-19 25-18 Szerkesztő bizottság! 10-38 t Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: ll Kecském*' Szabadság tér V» < Telefon- 17-09 !( Terjeszt' a Maevar Posta Elóflzethetó: * a helyi o-isfahuatalokná! fa kézbesítőknél ’(őfizetési ifi i hónapra 12 forint. Bázs-Kiskun megyei Nv írnia V. Kecskemét — Tetetem im "J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom