Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-19 / 296. szám

Adnak a szavára, számítanak a segítségére Kínodé! János bácsit a hartai »3 Élet Tsz-ben úgy tartják szá­mon, mint a pártszervezet hű segítőjét, pártonkívüli aktivis- táját. Jóllehet, amikor beszélge­tésünk során ez szóba került, megjegyezte: — Higgye él, nem is sokat te­szek. A munkaköröm és sajnos, a féllábam igencsak ide köt^ az íróasztalhoz. De ha Bíró elvtárs, a párttitkárunk megbíz valami­vel, szívesen teljesítem. Ez csak természetes. Nem is gondoltam, hogy ezért ilyen megtisztelő el­nevezést érdemiek... Csak apró megbízatás? Knodel Jánosnak először az Újságíró mondta, hogy őt a tsz pártszervezete pártonkívüli ak­tivistának tekinti. Kissé csodál­kozott is ezen, mert a minden­napi kenyérkereső munkája köz­ben és azután elvégzett apró megbízatásokat szinte természe­tesnek veszi; Ha valamilyen pártrendez- (PényrőL TIT ismeretterjesztő előadásról, nők akadémiájáról van szó, csak egy szavába kerül Bíró Gézának, a szövetkezet párttitkárának, s János bácsi máris szervezi a hallgatóságot. |A tsz-ben pénztárosként dolgo­zik, nála sokan megfordulnak naponta. És amit nem győz egy­maga az íróasztala méUőL, es­ténként segít a leánya. Sorra kopogtat a szomszédoknál a Bzövetkezeti család tagjainál és jván is foganatja, A pártszervezettől kapott kü­lönböző szervezési feladatok teljesítése mellett — noha erre nincs külön megbízatása — szí­vesen beszélget János bécsi a szövetkezeti gazdákkal a min­Betegek az utcán ' Naponta mintegy 20—25 fő­nyi csoport áll a lajosmizsei Ifjúság útján az egyik ház előtt. Dideregve topognak a bokáig érő hóban és várják, hogy sorra ke­rüljenek, vagy bejussanak a pa­rányi várószobába, amely zsú­folva van felülvizsgálatra váró betegekkel. Sajnos, a községben eddig még nem oldódott meg ez a problé­ma. A jelenlegi orvosi rendelő várószobája olyan kicsi, hogy abba csak nagyon kevesen fér­nek el. Az utcára kiszorult be­tegek jogosan panaszkodnak. Közöttük vannak olyanok is, akik izületi bántalmakban szen­vednek, s bizony az utcán való ácsorgás nem tesz jót ezeknek az embereknek, mintahogy azok­nak is ártalmára van, akik más, nem ilyen természetű bajukra várnak orvoslást. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem könnyű ezt a kérdést meg­oldani. A lakosság tudja, hogy hogy a községfejlesztés távlati tervében egy egészségház felépí­tése is szerepek Azonban míg az készen lesz sok ember megbe­tegedhet a téli hidegben az ut­cán. Sürgősen keresni kell valami megoldást, hogy a várakozó be­tegek melegben lehessenek. Ér­demes lenne például ebből acél­ból megnézni a szomszédos há­zakat, ahol esetleg lenne egy szoba, amit erre a célra ideigle­nesen berendezhetnének. Kér­jük az illetékeseket, bogy ennek a rendkívül komoly problémá­nak a tárgyalását sürgősen tűz­zék napirendre. Kőműves Rezső demnapi eseményekről, a kűl- és belpolitikáról, és hogyan ő mondja: a maguk dolgairól. A jót is magyarázni —. Nem panaszkodhatunk, szé­pek az eredményeink. Ebben az évben több mint fél millió fo­rinttal többet fizettünk ki. mint tavaly. Egész éven át megdol­goztak érte, de a jót mindenki valahogy természetesnek is ve­szi. Pedig ha jól belegondolunk, mindehhez sok köze van a párt okos politikájának. Persze, nem mindenki gondol erre, pedig né­ha nem árt róla beszélgetni. Sokszor ezért is hozom szóba. Hogy csak egy példát mondják: a múlt hónapban 360 ezer forin_ tot vettek fel tagjaink előleg­ként .., — Tudja, most más a hely­zet. mint pár évvel ezelőtt. Az ember néha szinte nem is mea-t szólni, mert nem tudta, kivel van dolga — vallja János bá­csi. — Most valahogy szabadabb a levegő. Jó érzéssel olvastam, hogy a párt kongresszusára 300 pártonkívülit hívtak meg. Ez is bátorító. Hiszen az országban sokkal több a pártonkívüli, mint a párttag. És a legtöbb ember a jót akarja, csakúgy mint a párt örvendetes, hogy adnak a sza­vukra és számítanak a segítsé­gükre. Nálunk, Hantám, ez kü­lönösen fontos... — Miért, János bácsi? „Olvad a jég“ <== Mert az emberek érzik ugyan a felszabadult légkört de az a hajdani svábkitelepítés még mindig nyom.;. Én meg merem mondani a véleménye­met és a legtöbb ember is úgy érez, mint én. Egyetértenék ve­lem. de sokuk bizalma nem ol­dódott még fel egészen. Csak egy példát, hogy világos legyen, amit mondok: ott van például a KISZ. Szeretik a fiatalok jól is dolgoznak. Tanulhatnak, szó­rakozhatnak és a munkájukon is érezhető, hogy csak jót ta­nulnak ott. De ismerek szülőket, akik még most is azt mondják a KISZ-be vágyódó gyerekük­nek: ne menj oda fiam, vagy lányom, hátha rossz pont lesz ez valaha.. - Mennyi bajunk volt 1947-ben. 1948-ban a német anyanyélv miatt!... Bizonyára van igazság Knodel János szavadban, de azért a „jég" erőteljesen „olvad”. S erre is ő hozott fel példákat. Hartán egé­szen megszokott dolog manap­ság a lakosság keveredése, a né­met ajkú fiatalok összeházaso­dása a „betelepültekkel”. Az emberek közötti különbségeket ma csak a végzett munka sze­rint mérik. A munka pedig iga­zán egy szí wel-lél ékkel folyik és eredményei nemcsak az egy­re gazdagabb jövedelemben mu­tatkoznak meg, hanem kihat­nak a tudatra, a régi sérelmek feloldására is. Mind komoly emberek Amikor Bíró Gézával, a tsz párttitkárával beszélgettünk a tizenhárom főt számláló — te­hát nem nagy létszámú — párt- szervezet pártonkívüli aktivis­táiról, így vélekedett: — Pártunk célkitűzéseit be­csületes munkájával szövetke­zetünk minden tagja előmozdít­ja. Emellett azonban tizenöt olyan pártonkívüli aktivistát tartunk számon, akinek a se­gítségére egy-egy feladat meg­oldásában is számíthatunk. M ind komoly emberek, akiknek adnak a szavára. Ilyen Knodel János bácsi is. Rendszeresen elolvassa az újságot, itt az irodában fül- tanúja a vezetők közötti beszél­getéseknek, összefüggéseiben lát­ja a gazdaság helyzetét, gond­ját, baját. Mindezek birtokában bátran állást foglal, vitatkozik, meggyőzőn magyaráz és ezzel az úgynevezett „aprómunkával” kö­zös ügyünket a párt politikáját segíti. Apró munka, mélyet szeré­nyen, szinte észrevétlen végez Knodel János és sok ezer társa az országban. A VIII. pártkong­resszuson megszabott feladatok lépésről lépésre a mindennapi kis feladatok elvégzésével va­lósulnak meg. P. I. A sarki fény hangja Alaszkában élő öreg bányá­szok szerint a ragyogó sarki fénynek „suhogó hangja” van. A sarkkörön, vagy annak kö­zelében élő emberek gyakran állítják, hogy a fényjelenséget bizonyos zörejek is kísérik. Egy amerikai tudós, Gene Wescott, az alaszkai egyetem tanára most elhatározta, hogy a legkorszerűbb és igen érzé­keny műszerek segítségével vé­gére jár ennek a kérdésnek. Véleménye szerint az a tapasz­talat, hogy a kutyák üvölteni szoktak sarki fény idején, szin­tén bizonyítja, hogy bizonyosan hangokat hallanak, amelyek emberi fül számára nein kive­hetők. Az Északi-, illetve a Déli- arkon tapasztalható fényjelen­ségek emberemlékezet óta min­dig izgatták az emberek képze­letét, és máig sem találtak rá­juk teljesen megnyugtató ma­gyarázatot. A leggyakrabban a Föld két mágneses pólusa, illet­ve a mágneses mezők közelében tűnnek fel. Kétféle „aurora” lé­tezik: az ív, amely a látóhatár­tól indul ki és szivárványként fogja át az eget, vagy az úgy­nevezett „korona”, amelynél su­gárnyalábok legyezőszerűen te­rülnek szét az égen. Az Északi­sarkon ezt a jelenséget aurora borealisnak, a Déli-sarkon au­rora australisnak mondják. Va­laha régen úgy vélték, hogy a sarki fényeket a jégmezők és a hó tükröződése okozza. A leg­utóbbi tudományos magyarázat szerint inkább úgy vélik, hogy sugárzás, illetve a Napból kilö­vellő elektromos töltésű részecs­kék idézik elő a jelenséget, ami­kor összeütköznek az atmoszfé­ra felső rétegében levő gázok­kal és izzásba hozzák azokat. Rendszeres vevője a Kecskeméti Háziipari Szövetkezet készít­ményeinek a megyei kiskereskedelem. Leányka- és gyermekru­háik, különböző kötöttáruik mellett, szívesen vásárolják a bőr­díszmű-részleg divatos női táskáit és a praktikus sporttáskákat. Az idén közel 150 ezer forint értékű készült ezekből a divatcik­kekből. A karácsony előtti kereskedelmi felkészülést pedig több mint 30 ezer forint értékű áruval segítette a szövetkezet. Képün­kön: Munkában Kiss Ferencné és Gergely Ernőné, a bőrdíszmű­részleg dolgozói. Egy emberként őrköd lünk a közvagyon felett Páhi községben, mint csak­nem mindenütt a tanácsháza előtti téren szép parkot létesí­tettünk, mélynek kerítése még most készüL Parkunkat idáig hatvan fenyő és tujafa díszíti. Községünk szépítésbe méltán felfigyelnek az átutazók, min­denki szépnek ismeri él. Ért­hető. hogy mi páhialk is büsz­kék vagyunk rá. Sajnálattal ta­pasztaljuk azonban, hogy köz­ségünkben még mindig akad­nak olyanok, akikben nincs ki­fejlődve a szép és a közvagyon megbecsülése iránti érzék. A sok költséggel, fáradsággal ké­szített park fácskái közül né­hányat egyesek kivágtak, meg­csonkítottak és vagy hazavittek, vagy néhány lépésre a pusztítás helyétől elhajítottak. Csak megvetést érdeméi az a* ember, aki a nehezen, sok költ­séggel gyarapítgatott közvagyont barbár módon pusztítja. Az a kérésem községünk dolgozóihoz: őrködjünk egy emberként tár­sadalmunk vagyonára. Pető Péter Pál Tudósítóink írják Segített a közösség Egy régi népmesében az ősz király összehívta az udvar népéi és az összefogás erejéről beszélt. Az erő a közösségben rejlik — mondotta a király és igaza bi­zonyítására behozatott egy nya­láb vesszőt. Közülük egyet ketté töretett hároméves kisfiával, az­után átadta a vesszőnyalábot a legerősebb harcosának, aki bele­izzadt az erőlködésbe, s a nyaláb még sem tört ketté... Eddig a mese, amely évezre­des igazságot őriz: a közösség­ben rejlik a legnagyobb erő. Ezt bizonyítja Paróczi• István b ősz­ien tsz-traktorosnak az esete is, akit a közösség segített ki a bajból. Paróczi Lstvánék bogárhátú kis házába egy augusztusi éjsza­kán befészkelte magát a „vörös- kakas”. Mire a tűzoltók a hely­színre siettek, porrá égett a ti­ff agy kucsmában és a használattól kifénye­sedett vattakabátban robogott be a szerkesz­tőségbe egy idősebb, vékonyka ember. Mint a beszélgetésből ké­sőbb kiderült magán­fuvaros, aki karambo­lozott és ebben az ügy­ben kért volna taná­csot, segítséget. — Kérem — mond­ja szapora pislogások közben — én, amikor fölálltról ráhajtottam Á fuvaros és a KRESZ a kövesútra, nem lát­tam sem motort, sem autót. Alig, hogy fel­értem, valahonnan egy motorkerékpáros ott termett, s nekirohant egyik lovamnak. Na­gyon összetört a motor is, a vezetője is. A lo­vamat is el kellett vinni a vágóhídra. Én nem voltam hibás, és most mea akarnak büntetni. — De hiszen maga nagyon jól tudja, hogy ha magasabb rendű út­vonalra akar ráhajta­ni, előtte meg kell áll­ni, körülnézni — kezd­tem az elkésett tanács­adást. — Nem volt az ma­gasabb, tessék elhinni, inkább még alacso­nyabban volt egy ki­csit. Azért is nem áll­tam meg — magyará­zott fellelkesülve. Láttam, hogy itt minden szó kárba vész Amíg az illető meg nem érti a közlekedés szabályait, hiába be­szélek neki. Hosszas tanácskozás után elér­tem annyit, hogy meg­ígérte: mindig megáll, mielőtt „felhajtana” a kövesútra.-gól­karos tanyaépület. Az ÄZlamI Biztosító kifizette ugyan a biz­tosítási díjat, de mivel kevés volt a munkaerő, a Paróczi csa­lád fedél nélkül maradt volnai ha nem segít rajta a bösztöri tsz minden áldozatra kész kö­zössége. A tsz vezetősége új ház­helyet jelölt ki a tsz-központ kö­zelében a károsultnak, és közös erővel nekifogtak az elpusztult családi fészek rendbehozásához. A napokban elkészült az új ház és a Paróczi család beköltö­zött a réginél szebb és kényei* mesebb új otthonába. Kovács Sándor PETŐFI NEPE 4 Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács lapja Főszerkesztő* Weither Dánlet Kiadta: a Petőfi Népe Lapki a dő Vállalat. felelős kladé* Mezpi István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér I. szára; Szerkesztősíd telefonközpont; 26-19 25-16 ' Szerkesztő bizottság* 10-5« BelootHlkal rovat: 11-25 Kiadóhivatal: 1 Kecskemét Szabadság tér 1/a 1 Telefon* 17-09 1 Terjeszti a Magvar Posta I Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél előfizetési lit i hőnaora 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nvomda V- Kecskemét -* Telefon: U-85

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom