Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-19 / 296. szám
fWJÍ. december T9, *rcrda I oldal Karácsony előtt a könyvesboltban SŰRŰN nyílik mostanában a kecskeméti könyvesbolt üvegajtaja. A mennyezetig nyúló polcok előtt diákok, felnőttek és újdonságra szomjas könyvgyűj- tök válogatnak elmerülten a tetszetős külsejű, értékes kötetek között. Egyesek ajándéknak szánják, mások önmagukat lepik meg egy régóta áhított ritkasággal, vagy gyűjteményük hiányzó darabjával. — Az idén sem panaszkod- hatunk a forgalomra — mosolyog Németh János, az üzlet vezetője. — Naponta 10 000 forint értékben adunk el könyveket. A december elején kezdődő karácsonyi vásár eddigi bevétele több mint 90 000 forint. Ha így folytatódik, sikerül teljesítenünk 320 000 forintos évi tervünket. A könyvek iránti érdeklődés teliát jónak mondható. De vajon megtalálja-e mindenki az igényének, érdeklődési körének leginkább megfelelőt? — A választék bőséges. Nagyon sok népszerű könyv jelent meg új kiadásban és naponta érkeznek keresett újdonságokat tartalmazó küldemények. Éppen most küldték meg a Helikon könyvkiadó gyönyörű kötéssel ellátott: A magyarországi Corvinák című kötetét és römdesen leszállítják a Mikszáth, Zola és az Ifjúsági sorozat legfrissebb kiadásait. — Újdonság Bernáth Aurél neves festőművészünk A múzsa körül című regénye, Kaffka Margit két kötetben összegyűjtött munkái, a Semmelweis életéről szóló Morton Thompson: Az élet ára — című műve, vagy Várnai Zseni: Nem volt hiába című írása. A vidámság kedvelőinek Békés István: Űj magyar anekdotakincs-e, az irodalom'oú- vároknak Sinclair Lewis Nobeléi jas amerikai író: Anna Vickers és Elmer Gantry című regénye szerez majd örömöt, kellemes szórakozást, A FORGALMAT növeli még tsz is. hogy megkezdődött a köinyvsorsjegyek beváltása. Az fiaiét 16 000 forint értékű sorsjegyet adott él, és a városban összesen elkelt közel 30 000 forint összegének megfelelő, — A sorsjegytulajdonosok, de általában a vásárlók milyen könyvek Iránt érdeklődnek leginkább? — Változatlanul kedveltek az Ifjúsági regények és a szépirodalmi alkotások. Nagyon sokat adtunk el a Lányok és Fiúk 1963-as évkönyvéből, az Élet és Tudomány 1963. évi kalendáriumából és mezőgazdasági szakkönyvekből is. Sokan kérték a modern orvostudomány eredményeiről tájékoztatást nyújtó: Az emberi test című könyvet Majdnem teljesen elfogyott Tolsztoj: Háború és béke, valamint Anna Karenina című regénye, és naponta érdeklődnek a karácsony előtt kibocsátásra kerülő Siker Könyvek első kötete Klaniczay— Szauder—Szabolcsi: Kis magyar irodalomtörténet-e után. A sok, jó könyv közül nagyon nehéz lehet választani. Mégis akad-e olyan híresebb regény, amelyet hiába keresnek a vásárlók? — Hát — Hlyen is előfordul Bár a kért könyveket előjegyzésbe vesszük és ha másként' nem lehet, az antikvárium útján igyekszünk megszerezni. Íme néhány az előjegyzettek közül: Dőld Mihajlik: Ordasok között, Petőfi: Útirajzok, Tamási Áron: Bölcső és bagoly, Prust: Fáraója és az Operakalauz. MlG beszélgetünk, a vevők jókora csomagokkal távoznak el. Mindez azt bizonyítja, hogy kedvelt ajándék lett a könyv és az idén még több lesz; mint tavaly a kecskemétiek fenyőfája alatt. V. Zs. Kistükör Tacskó Amikor Tacskó életében először látta a televízió műsorát, égtelen csaholásban tört ki, le kellett fognunk, nehogy „belemarjon” a képernyőbe. Második alkalommal azonban már sokkal nyugodtabban viselkedett: letelepedett a szőnyegre a készülék elé és látható figyelemmel nézte a képeket Mégis attól féltem — miután akkor este vendégnézőink t* voltak —, hogy megint botrányt csinál, s ki akartam vinni a szobából. De keservesen megjártam, mert — belemart a kezembe! Azóta sok víz lefolyt a Dunán és mostanában, ha olyan a műsor, hogy a kutya sem kíváncsi rá — Tacskó az egyetlen a családban, »aki* kitartóan nézi, s talán élvezi 1« a televíziótt Hiába no! Változnak az idők és változnak a — Tacskók. .. s talán egyszer majd változik a televízió műsora is! M. F. Száz éve született Stein Aurél Stein Aurélt, a magyar származású világhírű Ázsia-kutatót — Sven Hédin mellett — a XX. század „legnagyobb vándoraként” tartja számon a történelem. Expedíciói során gyalog, lóháton, tevén és egyéb alkalmatosságokon több mint 80 000 kilométert tett meg, s közben nagy jelentőségű történelmi, földrajzi, néprajzi, művelődés- történeti, nyelvészeti, régészeti felfedezések és útmutató megállapítások garmadával gyarapította a tudományt. Életének 81 évéből közel hat évtizedet töltött kutatással, tudományos munkával Indiában, Kasmírban, Kínában, Belső- Ázsia különféle tájain, Iránban, Irakban, s 81 éves korában — közvetlenül a halála előtt — még az afganisztáni hegyi táborban újabb és újabb Ismeretlen területek feltárása lebegett szemei előtt. Megkapta a londoni Királyi Földrajzi Társaság arany Founder’s Medal-ját — az akkori felfedezők legnagyobb kitüntetését, s ezzel személye Livingston, Stanley, Yule, Nansen, Scott, mellé került. Az oxfordi, majd a cambridge-i egyetem díszdoktorává avatta, s a párizsi, antwerpeni, frankfurti, római, budapesti, bécsi földrajzi társaságok tagjukká választották. Életében nem ismerte a nyugalmat, utolsó pillanatáig fűtötte a felismerni, s felfedezni akarás láza. 1943. október 23-án halt meg és végrendeletében minden könyvét, családi és magánlevelezését, emléktárgyait, egyetemi jegyzeteit a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta. Születésének 100. évfordulóján, mint a Béke-Világtanács 1962. évi ünnepeltjéről ünnepi megemlékezést tartanak ma délután fél 6 órakor Kecskeméten, a TIT klubhelyiségében. Életét, munkásságát ismerteti Vasvári Artúr, a TIT országos földrajzi választmányának titkára. A forgatás szünetében Napóleon katonái kék-piros uniformisban, piros váll-lapok kai, félméteres sapkával — a Szovjetszkaja Rosszija legfrissebb számát olvassák a forgatás szünetében. Készül Tolsztoj Háború és béke című regényének szovjet filmváltozata, amelynek ren dezője a kiváló művész, Szergej Bondarcsuk. aki egyben Pierre Bezuhov szerepét is játssza. Natasa alakja bájos, fiatat taásséaBnő — Ljudmilla Szaveijeva alakítja. Vallomás Aki már vfetghallgatott néhány szavalóestet, biztosan ismeri azt a különös feszültséget, lélegzetén ító izgalmat, amely ilyenkor vUlamosáxamként járja át a termet, finom hidat teremtve néző és előadó között Varrnak szavatok, akik művészei a versmondásnak és vannak olyanok — főleg fiatalok — akiknek ez jelenti az élet rendkívüliségét izgalmas romantikáját Számukra minden vers ünnep, melyben minden feltörő érzést. szép utáni sóvárgást bele lehet sűríteni» Ezért volt valami felemeld, a „nagy” szavalóestek átforrósodott hangulatához hasonlatos a nemrégen lezajlott középiskolás cava- toveraenycp. Nem rutin és fölényes szaktudás jellemezte ezt: a Kecskeméti Katona József Gimnázium dísztermében megtartott „szavaiét versengést”. Szó tea» vott emSL. da nem is hiányzott Mert azok a hol félénken, hot kamaszon harsánysággal. bot meglepő érettséggel és mindenkor őszintén szívből jövő szavak sok min. dertről árulkodtak. L\emcssx mai fogásban, fl ról mutatták be a költészet — elsősorban a bonyolult, mai életérzéseknek hangot adó költészet — nagyjait, hatatták. bogy lies is a ná ifjúságunk hisz a költészet szépségében és erejében. megérti annak nagyságát, nemességét — a rímek közé rejtett mi üzenetet Nem U. ftntiáhfii lanul és sen váltották foogy 1 csodálatos dotoc. ék mert fiatalok ajké« « tovább — togyflB- heteden...« •mm Könyvespolc Bernáth Aurél; A MÜ2SA KÖRŰI. A neves festőművész önéletrajzi sorozatának új kötete a művész elméleti munkásságát tartalmazza. A kötetet gazdag illusztrációs anyag teszi színessé. A buk&QKX Kicsi kis öregasszony, nagyon nagy szatyorral csoszog az utcán. Csak az utcán csoszog, otthon még nagyon is peckesen járkel, sürög-forog, de tudja, mi az illem, az ilyesfajta öregasszonyok viselkedjenek korukhoz valóan, úgy, ahogy elvárják és elképzelik ezt a fiatalok. A kicsi kis öregasz- 82onyon hatalmas kendő, csak vékony orra kandikál ki belőle, meg a szeme, amelyért tán félévszázada is megvan, hogy bicskára mentek a legények. Ma egyszerűen apró ablakok, amelyek beengedik a fényt, megmutatják, hol kell lelépni a (járdáról, hol a só, meg persze azt is, hogyan változik a maroknyi világ, amelyet végigcsoszogott, már ld tudja hányszor. Hideg van. Lehet, hogy annyira nem mar az idő foga, amennyire érzi, de két kendő sem pótolja ma mér a vért, amely testben, nem éppén be- áPiHetefien teljesítve feladatát. De hát sok mindent megszokik az ember, megszokja az öregséget is, annak is megvan a maga jósága, szépsége. Nagyon jó dolog élni, menni, enni, aprókat kac- cantani kis semmiségeken. .. A kis öregasszony különben a piacon volt. Vett két kiló krumplit, nem mintha otthon nem volna, de legyen is, az ember sohase tudhatja mi jön, mi lesz — akkor legyen a kamrában mihez nyúlni. így tanulta még a nagyanyjától, így tanította a lányát is, fiát is... Viszi hát a két kiló krumplit, meg a kicsi húst, mellette a hatalmas buksza, azazhogy nem is mellette, hanem pontosan mindennek a tetején, bele is pislog időnként a szatyorba, ott van-e még? — sok a rossz ember, vigyázni kelL Tehette volna a szatyor aljára is, de akkor egyre sápadtabban, fáradtabban csorog végig a nem látja a kopott hasú bukszát, és azt látni kell mindig... Pörköltet csinál... Veumló fraafton mint apró hóbuckák, meg hótól kapott rögök, úgy váltogatják majd egymást a krumpli és húsdarabkák. Aprókat cuppogott és a nagy tervezésben szépen bele is botlott a járda szélébe. Nem esett el, csak négykézlábra fordította a suta lendület, a szatyor el a kezéből, a szatyorból, mint iskolából szabadult legénykék, lánykák, futottak szanaszét rettenetes serényen a krumpliszemek, csak a hús ült meg magabiztos komolysággal pontosan a járda mellett. Hárman-négyen feltámogatták, kicsit inkább szeretetből meg is szidták, miért nem néz az orra elé, meg miért nem vigyáz, ilyen korban nagyobb baj lehet egy botlásból is. A szatyrát a karjára akasztották, belerakták a krumplit mind, aztán egy bajuszos, már emberféle férfi megtapogatta a hátát; — No, mehet mamuska, de tartsa a szemét az orra előtt, mert ki eszi meg a jő husikát? ... — Nem vagyok én gyerek — dohogott magában a kis öregasszony, különösen az a „husi ka” fájt neki, ő szokta volt ezt mondogatni unokájának, b most meg neki mondják. — Jaj, istenem, Jaj én édes jó istenem! — sikol- tott fel benne az ijedtség. A buksza... A buksza sehol. Nincs a szatyorban. Beletúrt a krumpli közé, ott se találta. Ellopták, egész biztos ellopták azok az átkozottak, lehet, hogy éppen az a bajuszos, egészen biztos, hogy az vitte eL Micsoda világ ez, milyen cafkák az emberek... Oda a buksza, most már oda... Jól megtermett rendőr sétálgat az úttest közepén. Mintha semmi dolga nem volna az ég egyvilá- gon, csakhogy Így sétálgasson, hintáztassa kezébe azt a gumibotot Csizmája sarka egyenletesen kopog a kockaköveken, au egész ember maga a biztonság, a nyugalom és a védelem... — Rendőr elvtárs ... jaj, kedves rendőr úr — sipítozik oda a kicsi öregasszony, mire a rendőr meg is fordul, oda is lépeget, három lépéssel ott van a járda «»élén, O lenn, az öregasszony fent» még így is le kell néznie, derékba hajolva... —- Mi baj, nénikém... maga szólt? — Jaj, én... de nagyon is megvert engem az isten. Ellopták a bukszámat, benne a kis pénzemmel, az átkozottak... Mert látja, ilyen ez a világ, amikor csak úgy meg lehet lopni a magamfajta szegény öregasszonyt — Hát az bizony nagy baj — felhőzteti a homlokát a rendőr, közben szégyenkezik is egy kicsit mert ahelyett. hogy együttérezne ezzel a kicsi öregasszonnyal, mindenképpen nevetni kéne. — Hát aztán, nénikém, a szatyorban nézte már? — Hogyne néztem volna, kedveském, néztem bizony — Ingatja a fejét a kis öregasszony, és bizonyságképpen, ott, a rendőr előtt is beletúr a krumpli közé. Meg is hőköl rögtön, mert az a hamis buksza, lám, ott lapul a legsarokban, mintha még kuncogna Is. — Ez az előbb nem colt Itt; — bizonygatja, most már szégyenkezve. A rendőrből kitör a* eddig elfojtott nevetés és úgy harsogja, telehaho- tázza az utcát, mintha egy jő viccet hallott volna: — Látja-«, rosszul nézte meg, édesanyám... — aztán egy kicsit hivatalosra vált a hangja, csali a szemében bújkál tovább a kuncogás. — Nem kelt mindjárt as embereket szidni, rendes népek élnek ma már errefelé is... Tudja-e? Az öregasszony, mint valami ijedt madárka, felpislog a hatalmas rendőrre, hogy hát mit is mondjon erre az emberfia, aztán csak ennyit motyog: — Jól vem no, de nagyra van... — e már szedi is a lábát, siet haza, kicsit boldogan, kicsit szégyenkezve, mert megtalálta a bukszát, meg az emberek se olyan rosz- szak... A rendőr nézi még egy darabon, amint a kis fekete folt tipeg, tipeg bele az utca végtelenjébe, aztán sétál tovább. Éppen úgy, mintha semmi dolga nem volna az égvilágon. g% a ISmár BUM) ASSZORTCEDSBS Leetebbje már amJi tOwSíjS át*UántájánAh tfrátekT?' gmmmS •ég mmgj «Monm-rOtta rtmilTrt dtk ucfcbaa m MmUml i Mink nját tejl&Mn te.
