Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-16 / 268. szám

S. oM*t 19B2. h»«­. i ..... Fo lyik a választási harc Franciaországban Kennedy és Adenauer tárgyalásai Ikeda első eredményei A FHANClA politikai pártok vezetői — ki­használva a választási kampány utolsó hetét ­EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN aki nyilvánvalóan olyan követelésekkel lépett Amerika földjére, hogy a Szovjetunió és a ka­Szilárd a szovjet—kubai szolidaritás ’ VANCOUVER. (MTI? Bertrand Russel világhírű an­gol filozófus szerint most Ken­nedy® van a sor, hogy a hideg­háború megszüntetése felé meg­tegye a következő lépést. „Az oroszok már tanűbizonyágot adtak arról a hajlandóságuk­ról, hogy nehéz körülmények közepette is készek komoly lé­péseket tenni” — írja Russel • Vancouver Sun című laphoz intézett levelében. Kennedy elnöknek meg kel­tene vizsgálnia kormányának azt a jogát — folytatja a levél {rója —, hogy nukleáris tá­maszpontokkal veheti-e a körül a Szovjetuniót. Ha az Egyesült Államokat aggasztják a kubai támaszpontok, akkor becsüle­tesnek kell lennie és figyelembe kell vennie, miként érez a Szovjetunió és Kína azok miatt a támaszpontok miatt, amelyek hosszú évek óta veszik körül a két országot — mutat rá Russel. HAVANNA. A Mundo című havannai lap vezércikkében foglalkozik Miko- jan szovjet miniszterelnök-he­lyettesnek a havannai egyete­men elhangzott beszédével. A lap Mikojan állásfoglalásáról megállapítja, hogy az „a szilárd szovjet—kubai szolidaritás meg­nyilvánulása”. A Mundo utal Mikoj annak arra a kijelentésére, hogy a Szovjetunió támogatja Fidel Castrónak a Karib-tenger bé­kéje megszilárdítását célzó öt pontját, majd hangoztatja, hogy a béke a kubai és a szovjet nép legszentebb törekvése. A kubai és a szovjet nép szolida­ritása biztosítja e magasztos cél elérését — állapítja meg be­fejezésül a lap. Amerikai lökhaftásos gépek Szaud-Arábiában KAIRÓ. I'M TT) Nyugati hírügynökségek egy- béhangzó jelentése szerint szer­dán hat amerikai szuperszoni­kus lökhajtásos repülőgép ér­kezett. Szaud-Arábiába. Az ot­tani szóvivő szerint az ameri­kai repülőgépek „baráti láto­gatást tesznek” az országban és hamarosan visszatérnek nyu­gat-németországi támaszpont­jukra. A csütörtöki kairói sajtó szerint a jemeni kormány bi- Sanyitékokkai rendelkezik arra vonatkozólag, hogy Szaud és Husszein király légitámadást tervez Jemen ellen. Szänaaban a köztársasági kor­mány közleményben jelentette be, hogy Marib térségében a katmányosapatok újabb fcirály- p*rÚ támadást vertek vissza és jeMe«; asztoSató badmőveter teket folytatnak. Kairóban közölték. hogy Jordániából Egyiptomba szökött repülőtiszteket felvették az EAK hadseregébe. Hamza ezredest dandártábornokká nevezték ki, két főhadnagyot pedig száza­dossá léptettek elő. A Szaud-Arábiából érkező menekültek nyilatkozatot adtak az újságíróknak a jemeni fővá­rosban. Közölték, hogy novem­ber elején Szaud király paran­csára harminc tisztet kivégez­tek, 75-öt pedig börtönbe ve­tettek, mert nem voltak haj­landók résztvenni a Jemen el­leni provokatív cselekmények­ben. A menekültek elmondták, hogy nagy rendőri erőket ve­zényeltek .Nagrantba, mert a szaud-arábiai királyság elleni felkeléstől tartanak. Éjszaka jöttek A Spiegél-figy változatlanul nagy hullámokat ver fel Nyugat-Német- országban. Mint ismeretes, a bonni hatóságok törvénytelenül letartóz­tatták a lap- és a kiadóhivatal mun­katársait, mert a Spiegelben lelep­lező cikk jelent meg a bonni mili- tarizmusról. Az akció élén Strauss hadügyminiszter állt, akinek pana­máiról, revansista terveiről a Spie­gel már több ízben közölt adatokat. Képünk a frankfurti „Justicia” szo­borról készült, melyre a törvény- sértés miatt felháborodott tüntetők két feliratot helyeztek. A kardon ez áll: „Sajtószabadság”, a szobor nya­kában pedig ott a felirat: „Éjszaka, amikor a bűnügyi rendőrség jött.” A Spiegel-botrány azóta már a bonni parlamentben is szóba került. Egy képviselő feltette a kérdést Straussnak: „Igaz-e, hogy a had­ügyminisztériumnak az a tisztje, aki a Spiegel elleni eljárás alapjául szolgáló szakértői véleményt készí­tette, magasrangú SS-tiszt volt a hitleri rendszerben?” A hadügymi­niszter előbb megtagadta a választ, majd a következő „sokat mondó” kijelentést tette: „Százalékosan néz­ve a rendőrségnél és más hatósá­goknál jóval több volt SS teljesít szolgálatot, mint a hadseregben.”. Hát ehhez az érveléshez csak gra­tulálni lehet, íme milyen egysze­rűen mennek a dolgok Bonnban, csak a megfelelő módszert kellett kiötölni, eszerint pedig: Ha valamilyen bonni hatósághoz újabb SS-eket vesznek fel, akkor egy másik szervnél legalább kétszer annyit kell alkalmazni. S. E. pitalista Nyugat közötti kapcsolatokat változat­lanul az agresszió szellemében kell fenntartani. A kommentárok szerint Adenauer és Kennedy első megbeszélésein megegyezés született arról, hogy a nemzetközi kérdések közül legelsőnek a kubai helyzetet kell rendezni, csak utána ke­rülhet sor egyéb kezdeményezésekre. Az ame­rikai külügyminisztériumban ugyanekkor Schrö­der külügyminiszter és Ball amerikai külügy­miniszter-helyettes külön megbeszélést folytatott a háború után Nyugat-Németország és Fran­ciaország között kialakult közeledésről, az Euró­pai Közös Piac és a NATO problémáiról, vala­mint katonai kérdésekről. A bonni belpolitikai horizonton ugyanakkor viharfelhők tornyosulnak a kancellár távollétéban. A nyugatnémet fővá­rosban rámutatnak, hogy a hét végén visszaér­kező Adenauert újabb belpolitikai bonyodalmak várják majd. Több nagy párt felkéri a köztár­sasági elnököt Strauss hadügyminiszter végle­ges elmozdítására. A CSZU viszont — amelynek Strauss az elnöke — azzal fenyegetőzik, hogy a hadügyminiszter menesztése esetén megvonja a támogatást Adenauertől. A nyugatnémet lapok már arról cikkeznek, könnyén lehetséges: Ade­nauer a kisebbik rosszat választja és kisebbségi kabinettel lesz majd kénytelen kormányozni, vagy pedig neki magának is meg kellene vál­nia a kancellári széktől. IKEDA japán miniszterelnök befejezte londoni tárgyalásait az angol kormány vezetőivel. A megbeszélésekről kiadott közös közlemény több jelentős részletet tartalmaz. A TASZSZ ismer­tetője alapján a kubai és a nyugat-berlini prob­lémákról is tárgyalnak és áttekintették Ázsia és Afrika politikai, gazdasági helyzetét. Ezzel kap­csolatban arra a következtetésre jutottak, hogy Angliának és Japánnak, mint egyenjogú part­nereknek, „még szorosabbra kell fűzniök kap­csolataikat”. A közlemény megállapítja, hogy kereskedelmi egyezményt Is kötöttek, amely sze­rint Anglia Japánnal szemben nem alkalmazza majd a szokásos megkülönböztetést, a japán im­portcikkek tehát semmiféle korlátozást nem szenvednek, hacsak nem okoznak károkat egyik Vagy másik angol iparágnak. Figyelemreméltó a közvéleményben, hotrv mind­egymás uxan szoiamaas meg a raaiooan es a televízióban. A de Gaulle-féle rendelkezések szerint egy-egy pártvezető nem beszélhet többet hét percnél. Egyes ellenzéki pártok odáig vitték a dolgot, hogy tiltakoztak az ellenzéki politiku­sok nyűt és félremagyarázhatatlan korlátozása miatt. De Gaulle azonban hajthatatlan. A kor­mány levétetett például a televízió műsoráról olyan riportot, melyben az egyik ellenzéki kép­viselőjelölt a világszerte köztiszteletben álló Le Corbusier nyilatkozott volna a francia épí­tészetről. Ugyanakkor a megbukott kormány miniszterei korlátlan terjedelemben szerepel­hetnek de Gaullet dicsőítő szólamaikkal. A vá­lasztási kampányban a legnagyobb feltűnést Guy Molletnek az a kijelentése keltette, hogy a 6zocialista szavazók a kommunistákra fognak majd szavazni ott, ahol a kommunista párt és az UNR, a de Gaullet támogató párt között kellene választani. A kommunisták és szocialis­ták eme természetes szövetsége az önkényura­lom és a demokratikus jogok korlátozása ellen egyébként alsóbb szinten már régebben létre­jött. Nagyon jellemző ez a Guy Mollet-féle ki­jelentés, hiszen ugyanő néhány héttel ezelőtt még azt hajtogatta, hogy a szocialista pari kü­lön jelöltet állít ott, ahol a kommunista párt Is reményeket táplálhat a szavazás síkérét illetően. Érdekes ÉVFORDULÓRA hívja fel a fi­gyelmet egy amerikai folyóirat, a New World Rewiew. November 16-án lesz 29 éve. hogy diplomáciai kapcsolat jött létre a Szovjetunió és az Egyesült Államok közt A lap hangoztatja a szovjef^amerikai barátság szükségességét és emlékeztet rá, hogy 1933-ban Roosewelt ame­rikai elnök és Litvinov szovjet külügyminiszter kölcsönösen azt a reményét fejezte Jd a diplo­máciai kapcsolatok felvétele alkalmával, hogy a két nagy ország közötti viszony mindig nor­mális és baráti lesz, és szolgálja a világbéke fenntartását Bármilyen tragikus — állapítja meg a cikk írója —. ez a remény nem vált valóra. Éppen ezekben a napokban tárgyal Amerikában Adenauer nyugatnémet kancellár, két tárgyalófél kinyilvánította óhaját a leszerelés és a nuk­leáris kísérletek beszüntetésé­nek mielőbbi megvalósítása te­kintetében. ÍZ ERŐSEBB SEGÍTSE A G TENGET Mi tehát a teendő, hogy a gyenge termelőszövetkezetek szekerét mihamarabb kihúzzuk a kátyúból? Az MSZMP Köz­• ponti Bizottságának márciusi ■ határozata választ ad erre, ami­■ kor hangsúlyozza: „Az állami • gazdaságok és az erősebb ter- : melőszövetkezetek segítsék hat­■ hatósabban a környékükön levő, ■ gazdaságilag meg nem erősö- t dött szövetkezeti gazdaságokat.” ■ Rendelkezünk tehát a szövetke­■ zeti mozgalomnak egy hatal­• más erőtartalékával — a meg- : szilárdult erős tsz-ekkel és a jó ■ állami gazdaságokkal. Hibát kö- ! vetnénk el, ha nem élnénk ez- . zel a lehetőséggel, ha a szövet­■ kezetek gazdasági és politikai • megszilárdításában nem kama­■ toztatnánk ezt. C zieren cséré a legtöbb meg- ' szilárdult gazdaság tuda­■ tában van ennek. Hazánkban ■ tehát néhány hónap óta egy új 1 mozgalom van kialakulóban, ' melynek az a jelszava, hogy se­■ gítse az erősebb a gyengét. Lé­■ nyege pedig, hogy a mégszilár- - dúlt termelőszövetkezetek elnö- 1 kei, vagy a jól működő állami : gazdaságok igazgatói, szakem- ; herei elvállalják a szomszédsá- 1 gukban, környékükön levő, ba- ' jókkal küszködő gyenge tsz-ek i vezetését is. Nem kell ehhez : semmi különösebb varázsszer, . ezt mindenütt megtehetik, hi- . szén minden járásban akad egy­két gyenge szövetkezet, és van már minden tekintetben meg­szilárdult, jól működő közös gazdaság is Kik segíthetnének, kik tehetnének a legtöbbet ■ azért, hogy a gyenge tsz-ek fel­emelkedjenek a mélypontról, ha C enkisem tagadhatja, hogy ** a termelőszövetkezetek zö­me évről évre eredményesen gazdálkodik, egyre több ter­ményt, húst és tojást ad a nép­gazdaságnak. Fejlődnek a szö­vetkezeti emberek is, lassan­ként eltűnnek közöttük az év­tizedeken át kialakult ellentétek és szemtanúi lehetünk az egy­séges paraszti osztály kialaku­lásának. Sajnos, azonban van egy kölönc a szövetkezeti moz­galom nyakán, amely a fejlő­dést, az előrehaladást vissza­húzza. Ez pedig a gyenge tsz-ek problémája. Persze nem egy kö­zülük rossz, mostoha természeti viszonyok között gazdálkodik, Szembetűnő azonban, hogy na­gyobb részüknél a gyenge ered­ményt főképpen a nem megfe­lelő. rossz vezetés okozza. Amilyen a vezetés, olyan a szövetkezet. — Számos tsz pél­dája bizonyítja ezt. Mert ahol a közös gazdaság kormányrúdja biztos kezekben van, ahol hoz­záértő, vezetésre alkalmas em­berek kerültek az irányítói posztokra — ott nincs baj. Ott kialakították a megfelelő mun­kaszervezeteket, megteremtették az anyagi érdekeltséget, az ösztönző jövedelemelosztást — tehát a tagok óvják a közös va­gyont és magukénak érzik a szövetkezetét. Ahol vlszoni hiányzik a biztos kezű vezetés — ott rengeteg a gond és a tenni­való. Sajnos, ma még nem ren­delkezünk annyi vezetésre ter­mett szövetkezeti elnökkel, ag- ronómussal, könyvelővel, mint amennyire a vezetés megerősí­téséhez szükség lenne. nem a jól gazdálkodó szövetke­zetek vezetői. örvendetes dolog: egyre több helyen hódít teret az erősebb segítse a gyengébbet mozgalom. Egyre több járási, községi és szövetkezeti szakember látja be, leginkább ezen a módon lehet megjavítani egy-egy gyenge ter­melőszövetkezetet. Jó néhányan vannak már az országban olyan „ kettős” elnökök, akik két szö­vetkezetei vezetnek, vagy olyan állami gazdaságok igazgatói, akik egyben tsz-elnökök is. Mi a véleményük nekik? Azt bi­zonygatják: „Ez a legjobb mód­ja a gyenge tsz megszilárdítá­sának. Ha elnöknek választanak meg valamelyik rosszul gazdál­kodó tsz-ben, csakis akkor ér­zek magamban annyi felelőssé­get a tagság iránt. Csakis akkor javulhat meg közös összefogá­sunkkal az adott tsz. Mert be­leszólhatok mindenbe, megfele­lő embereket állíthatok a kü­lönböző vezetői posztokra, a tagsággal együtt eldönthetem^ mit hogyan csináljunk és így tovább. És hozzáteszik: meny­nyivel más ez, mint az azelőtti szokásos patronálás, amikor csak futó látogatásokra, külön­böző tanácsadásokra kerülhetett sor, amelyeket vagy megfogad­tak a gyenge tsz-ekben, vagy figyelembe sem vettek. Nem csoda, hogy nem volt meg min­denütt a várt eredmény.” jM em véletlen tehát, hogy ’ azok a hozzáértő, talpra­esett szövetkezeti vezetők, akik a patronálásnak ezt a legjob­ban bevált formáját választot­ták, rövid fél vagy egy év alatí is dicséretes eredményt tudtak

Next

/
Oldalképek
Tartalom