Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-15 / 267. szám

I. oMal

196*. november 15, esfitSriüfc

Nagyobb önállóság — gyorsabb végrehajtás

Megyénkben különösen Bök nehézséget okoz a már nem is olyan messzi cél, a kötelező középiskolai oktatás bevezetésének útjában a tanyavilágban elszórt sok kis iskola. Az általános iskolai oktatás ugyanis csak akkor adhatja meg a szükséges ismereteket, ha megteremtjük hozzá a feltételeket, elsősorban tehát az osztott osztályokban való tanítást, különösen a felső tagozatban, ahol csak szaktanárok kezéből szerezhetik meg a tanulók mindazt a tudást, amely a középiskola előfeltétele. Ezért mielőbb végre kell hajtanunk a kis iskolák körzetesítését.

Legutóbb egy értekeleten a dunavecsei járási művelődési osztály munkatársai beszámoltak azokról a nehézségekről, amelyek náluk akadályozzák a körzetesítést, s néhány olyan javaslatot tettek, amellyel véleményük szerint sokat lehetne segíteni a jelenlegi helyzeten. Ezeket a javaslatokat foglalta össze számunkra Bolváry László, a Dunavecsei Járási Tanács művelődési osztályának munkatársa:

4 körzetesítés következtében felszabadulnak a költség- vetésben bizonyos személyi vonatkozású kiadások, mint például a tanítók tanyai pótdíja. Ezeket az összegeket azonban a tanácsnak nincs módja felhasználni, pedig hasznosítani lehetne a további körzetesítésben. Létesíthetnénk például a felszabaduló összegből keretet az általános iskolai kollégiumok számára. Így megteremtenénk az anyagi alapot újabb kollégiumokhoz anélkül hogy a kulturális ágazat költségvetése emelkedne.

Még többet várhatunk az elnéptelenedő iskolák eladásától, vagy lebontásától. Pillanatnyilag az ilyen ügyek a minisztérium hatáskörébe tartoznak, s áz ügyvitel igen lassú. Pedig a termelőszövetkezetek jó néhánya szívesen megvásárolná a megüresedett iskolákat, s ebből az összegből a körzetesített iskolákban új tantermeket, napközi otthonokat építhetnek.

Ha pedig az épületre nincs szüksége sem most, sem a, távlati tervekben a termelőszövetkezetnek vagy a helyi tanácsnak, akkor le kellene bontani. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lakosság szívesen áldozna társadalmi munkát új iskola építésére, ha felhasználhatjuk a bontásanyagot. Erősen meggyorsíthatnánk így a körzeti iskolák, kollégiumok vagy egyéb kulturális létesítmények építését, mert a jelenlegi tanter- menkénti 40—60 ezer forintos állami támogatás általában nem elég az építkezés megindításához.

Feltétlenül kezdeményezésre buzdítaná a helyi szerveket az is, ha a felújítási ösz- szegeket indokolt esetben épületvásárlásra vagy beruházásra hasznáhatnánk fel, mert így a felújításhoz több társadalmi segítséget szervezhetnénk.

A dunavecsei járásban a második ötéves terv hátralevő részében iskolafejlesztésre nem számíthatunk, az erre biztosított összeg elfogyott. A tanácsok hitelkereteit már lekötötték út, járda, vízmű építésére, villamosításra. Nem becsüljük le a helyi erőforrásokat, de csak arra számítva nem remélhetjük a körzetesítés gyors végrehajtását. A lakosság társadalmi munkát szívesen áldoz, pénzt azonban kevésbé, hiszen legalábbis kezdetben a szülőknek is anyagi áldozatot jelent a körzetesítés. El kell látniok a gyerekeket ruhával, s a napi ellátás sem csekélység, ha egy családból több gyermek is jár iskolába, illetve lakik a hétközi kollégiumban.

A megyei pártértekezlet beszámolója mint a kulturális feladatok egyik legfontosabbját említette meg a körzetesítést. „Jelentős anyagiakkal korszerűsítettük oktatási intézményeinket. Elsősorban a tanyai iskoláztatás fejlesztésére fordítottunk gondot. Az új iskolák és nevelőlakások építése mellett húsz szakiskolát körzetesítettünk. Ifjúságunk oktatásával kapcsolatban változatlanul gondot jelent a tanyai oktatás fejlesztése” — hangoztatta a beszámoló.

A dunavecsei járási művelődési osztály munkatársainak fenti javaslatai éppen ezért megfontolandók és hasznosak.

Beszélgetés a filmről

Iván gyermekkora

Kecskemét 1666-ban

Evlia Cselebi, a híres török világutazó, kéziratos naplójában sok érdekes és tanulságos adatot jegyzett fel hazánk török kézen levő részéről, közöttük Kecskemétről is. A rendkívül tanulságos leírás érdemes arra, hogy a maga eredetiségében közöljük. Csongrád várának meglátogatása után fordult Kecskemét felé:

„A katonaság felét mellém vettem és sivatag helyeken 16 órán át menve Kecskemét pusztáin vízben szegény helyeket láttam, s azon éjjel szabad ég alatt mi is szomjan feküdtünk le. A következő nap reggelén 5 órán át délkelet felé menve, Nagy-Kecskemét városába értünk.

Nagy-Kecskemét városa. A budai vezírnek birtoka, nagy síkságon fekszik. Ezernél több náddal fedett magyar háza, három temploma, s itt-ott boltjai vannak. Felső-Magyarország egész katonasága ide jön takarmányért. E Kecskemétnek szép magyar leányai és híres kertjei vannak. Kormányzója a bíró, ki kezében ezüst botot hord, előkelő hivatala van. Ebbe a városba, ha vendég érkezik, nem mondják neki: Muzulmán és magyar városrész van, hanem akárhová megy, örülnek

Az értelmiség a faluért

„A MAGYAR Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3004/5 1962. sz. határozata kimondja, hogy a tömegszervezetek a mezőgazdasági termelés fejlesztését tegyék központi feladattá, fokozott mértékben foglalkozzanak a termelőszövetkezetek megszilárdításával, segítsék elő, hogy a célkitűzések megvalósításában egész népünk egységes akarattal vegyen részt” — olvasható abban a felhívásban, melyet az elmúlt napokban bocsátott ki a TIT Bács-Kiskun megyei Szervezete.

A szövetkezeti parasztság szocialista tudatának, általános műveltségének és szakismeretének állandó növelése az egész társadalom ügye, és különösen a TIT-re, mint az ország egyik legnagyobb értelmiségi szervezetére várnak felelősségteljes, nagy feladatok.

ÉPPEN EZÉRT örömmel lehet üdvözölni a megyei TIT legújabb intézkedését, amely világosan kimondja, hogy közvetlen segítséget kívánnak nyújtani a tsz-vezetők politikai és szakmai képzéséhez. Célul tűzték ki a parasztság szövetkezeti Öntudatának formálását, a

tsz-ekben történő hatásos ismeretterjesztő munka alapjainak lerakását, és a szövetkezeti gazdaságok szocialista vonásainak erősítését — a rendelkezésükre álló sajátos eszközök, erők segítségével.

A vállalt feladatok teljesítése érdekében a TIT megyei szervezete hozzálátott a gazdaságilag meg nem erősödött tsz-ek patronálásának szervezéséhez. A patronáló munkát 6— 10 személyes brigádok végeznék, melyekben különféle szakágak képviselői — mezőgazdász, közgazdász, állatorvos, orvos, jogász, pedagógus — vennének részt. Ilyen módon sokoldalúan és eredményesen lehetne az adott tsz gazdasági, egészség- ügyi, kulturális felemelkedéséhez támogatást nyújtani.

A FELHÍVÁS jelentkezésre kéri és buzdítja a tagságot — az értelmiséget. Bízunk abban, hogy megértésre talál és megyénk értelmisége nemes hivatásának tekinti majd a tsz-ek patronálását, tevékenyen kapcsolódik be a kulturális nevelőmunkába, a falu felemelkedéséért vívott harcba.

neki, s a muzulmán mellé kísérőket adnak, s minden esetre szívességet tesznek vele.”

Evlia Cselebi leírása, szűkszavúsága ellenére, értékes forrása Kecskemét történetének.

Kőhegyi Mihály

Könyvespolc

Arpino:

GYILKOSSÁG BECSÜLETBŐL A fiatal olasz Írónak ez az első,

magyar nyelven megjelenő regénye. A történet a húszas évek elején, a fasizmus uralomraj utása idején játszódik Dél-Olaszországban.

De Coster:

THYL ULENSPIEGEL

Ulenspiegel a nyugat-európai folklór egyik legkedveltebb és legismertebb alakja. Vidám, jóhírii tréfacsináló, örökké szerelmes. Rokonszenves alakját megtaláljuk az olasz, német, németalföldi mesékben.

Mennyi érzés, fájdalom sűrűsödhet egyetlen kócos, toprongyos kisgyerek — Ványuska alakjában,

Szenvedélyes és megrázó alkotás a fiatal rendező — Andrej Tarkovszkij filmje, amelyegy eljátssza a felderítés izgalmait;

Izzó Idbogású, felejthetetlen képsorok ezek. A félelemből és kegyetlenségből összeszőtt érzések viharzásában élvész, végleg megsemmisül Ványuska gyerJelenet a filmből.

ben saját gyermekkorának állít emléket.

Űj oldalról megközelíteni, művészi eszközökkel felidézni a múlt fájdalmas emlékeit — most, hogy már erről a témáról oly sok filmet láthattunk — nem könnyű feladat. Tarkovszkij érdeme, hogy kerülve a hatásvadászó, szokványos megoldásokat a nehezebb utat választotta.

Iván nem egy katonásdit játszó. hadsereg-kedvence kisgyerek. Hiteles lélektannal megrajzolt figurája a gyűlölet és a bosszú jelképe, amely kegyetlen tűzzel lobog benne azok iránt, akik megölték családját, megtaposták fényre, boldogságra szomjas rövid kis életét. Elég csak arra a jelenetre gondolnunk, amikor Iván egyedül marad a fedezékben és átéli, mintmefckora. Hogy csak néha, álmában tűnjön fél egy percre a naptól csillogó kút vize és a mama önfeledt, boldog nevetése.

Ha nem is teljesen hiba nélküli alkotás Tarkovszkij filmje, hangulati felépítése helyenként megtörik, nem végig egyenletes — de mindenért kárpótol a mondanivaló tiszta embersége, az a belső sugárzás, amely a látomásszerű, borongós képekből —■ Vagyim Juszov operatőr kiválé munkája — árad felénk és nem utolsósorban az Ivánt alakító Kolja Burljajev mélyen átéli, nagyszerű alakítása.

A filmet az idei velencei filiúfesztivál „Aranyoroszlán” díjával tüntették ki;

V. Zs.

másiknak nehéz a kedve. Azt is tudta, miért Nem érzett bűntudatot, hiába olvashatta le a vádat Dani bizalmatlan szeméről, örült a kulákgyerek keservének. Nem örült sem előtte, sem utána. Az öreg Kustán esete miatt örökké nyugtalanságot érzett, lelkiismerete valamelyik homályos zugában, de most jólesett neki, hogy nincsen benne könyö- rület.

Ifjabb Kustán értett a fogadtatásból. Belátta, hogy gyűlölik, s hogy ez ellen egyelőre nincsen orvosság. De mintha minden a legnagyobb rendben lenné, indulat nélkül mondta:

— Dolgozni akarunk. Mikor állhatunk munkába?

Az öreg Kincses lelkendezve biztatta:

— Akár most! A legjobbkor jöttetek fiam!

Anti rosszallóan sandított áz öregre.

— Nem úgy megy az, Józsi bátyám. Másnak is szava van ehhez.

— A tagságra gondolsz? — ütődött meg az öreg. — Hiszen boldogan fogadnak minden munkáskezet.

— Nem a tagságra — ridesült el véekéop Anti hangja. — Éppen Józsi bácsi ne tudná, hogy a kóláknak kívül tágasabb?

Mintha malomkő pottvant volna közéjük. Álltak döbbenetbe kövülten, hitetlenül meredték egymásra, mint akik váratlanul észrevették, hogy valamelyiküket kicserélték.

— Hova lett az én eszed fiam? — szólt az öres. sz,elíd megbotránkozással. — Ki itt a kulák? Hiszen egv marék föld nélkül jött hozzánk. Taszítsuk ki mi is? legven földönfutó? .. .

Klári gyorsan lélegzett, melbillegve futott Kláriék elé. Karjait széttárva tartotta, hogy minél hamarabb ölelhessen.

Anti kimérten húzta feszesre a gyeplőt.

— Hő... — sóhajtotta hoez- szan. halkan, amíg csak levegő volt a mellében. A lovak megálltak. Nem mozdult a gép mellől. Az ostomyelet a villának támasztotta, nyurga alakja meghajlott, a gyeplő vége leért a szántásra. Merev arccal nézte végig az üdvözlést. Akkor rán- dult néhányat a szája sarka, amikor Klári feléje indult.

Piros, bő kartonszoknya, ujjatlan fehér blúz volt a fiatalasszonyon, haja kontyba tűzrve, lába harisnyában: élénk ruhája, világító bőre tündökletesen vált ki a szántóföld fakóságából. Idegenül tiszta szagot hozott magával. s Anti érezte, hogy borostája megszúrja a lány száját, amikor az arconcsókolta.

— Szervusz — nevetett rá Klári testvériesen és nézte, nézte örömmel.

Anti márványarcán szórakozott tétovaság látszott, csak a sápadtsága árulta el, hogy valami torkonragadta.

— Szervusz — mondta 5 is, vonagló mosollyal. A csókot nem merte viszonozni.

Dani lépett hozzá, nyújtotta a kezét. Elfogadta. Meg is szorította, ahogy a szokás kívánja, de utána ingere támadt, hogv tenyerét a nadrágjához törölje. Rövid, kemény pillantással nézett Dani szemébe. Látta, hogy a

26.

Kukoricát vetett a szövetkezet. Olyan időben, amilyen éppen kellett. Porhanyósra érlelte a hantot a májusi napfény, süppedő szőnyeggé változott a termő- fölei, hangtalanná oldódott rajta a munka, s a meleg ragyogás először pirította barnára a parasztok bőrét.

Harmincholdas táblán, négy vetőgéppel dolgoztak az újsütetű szövetkezet emberei. Jobbról- balról dombok, azokon a gabonavetések bársonytakarói, följebb szőlők, cserjések. A falu nem látszott ide, mintha a nyugalom búvóhelye lett volna ez a völgy. Pásztor Anti lazára engedte a két muraközi gyeplőjét, a vetőgép kormányrúdját is lazán fogta — még félerő sem kellett a munkához, mégis teljes volt. Kincses József a gép után lépkedett, ügyelte az aranycsöp- pöket. hogy rendjén potyognak-e a vetőcsőbe. Kopasz fejebúbján fénytócsa csúszkált, s mintha azért mozdította volna néha a fejét, hogy el ne veszítse koponyájáról ezt a fénysipkát. Jobb kezében hosszú mogyoróbotot tartott, sorra lepiszkálta vele a gazt a vetőcsövekről. Nem beszélgettek, nagyobb volt közöttük az egvetértés. mint hogy szóval Is bizonygassák.

Hanem az öreg egyszer csak elmaradt a géptől, sánta lábában csiklandó remegés futott végig.

— Anti! Nézd, kik jönnek ott! — kiáltotta boldogan.

Elhajította a mogyoróbotot és