Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-13 / 265. szám

afäaJ 1962. november 19, fcedÄ Ismeretlen dokumentumok egy neves magyar festőművész pályakezdetéről Aba Novák emlékeket rejteget Hajnal József kecskeméti gyűjteménye A magyar sajtó meleg szere­tettel és nagy elismeréssel emlé­kezett meg nemrégiben Aba No­vák Vilmosról, a korán elhunyt festőművészről, aki a két világ­háború közötti képzőművészet­nek reprezentáns, s aránylag legtöbb sikerrel övezett alakja volt. Nagyszabású életművének gyűjteményes kiállítására ez év augusztusában került sor a Nemzeti Galériában. A közönség érdeklődésére vall, hogy a ki­állítást újólag meg kellett hosz- szabbítani. Aba Novák pályakezdésének eleje áz első világháború idősza­kára. a négyéves frontszolgálat­ra esik. Erről az időszakról ed­dig keveset tudott a művészet- történelem. A közelmúltban Hajnal József, a párt 1919-es kecskeméti lap- szerkesztője rendelkezésünkre bocsátotta azoknak a tábori új­ságoknak néhány példányát, amelyeket az első világháború során készített volt katonatár­sával. Aba Novák Vilmossal. A művészettörténészek számá­ra bizonyára értékes adalékot nyújthat Aba Novák életművé­hez, főleg pályakezdéséhez, a még fellelhető újságpéldányok átböngészése. Az alábbiakban pedig szólal­jon meg a kortárs, Hajnal Jó­zsef, aki egy érdekes epizódot írt le katonaéletéről. A művész'eikű parancsnok Éppen negyvenhat éve már annak, hogy Aba Novák Vilmos­sal megismerkedtem. A 29. hon­véd gyalogezred utász századá­nak parancsnoka volt a fiatal, keskenyarcú hadnagy, A Cibo partján állomásoztunk, amely a bukovinai hegyekből — Mivel embereim folyton rágják a fülem, jelentettem a helyzetet a dandárnak — mond­ta egyszer Aba Novák. — Csu­pán azt kötöttem ki katonáim előtt, mégpedig erősen, hogy az­tán a végén cserben ne hagyja­nak. Keményen fogadkoztak. j,.A Bab-körúton”, ez a címe az egyhangú katonakosztot kifigu­rázó gunyoros rajznak. eredve küldte vizét Papfaivánál az Aranyos-Beszterce folyóba. Ügy látszik, parancsnokaim fel­figyeltek tollforgató hajlamaim­ra, és a rajvonalból az ezred­törzshöz osztottak be levelező­nek. így kaptam 1916 novembe­rében azt a megbízást, hogy Aba Novák Vilmossal együtt szer­kesszük az állomáshelyünkről Cibónak elnevezett tábori újsá­got. Aba Novák volt a lap il­lusztrátora, én pedig írója és szerkesztője. Ilyenformán még közelebb kerültünk egymáshoz. Drága aranyos, jó lelkületű em­hogy „egy emberként a háta mö­gött állunk, hadnagy úr”. Pár nap múlva éppen az átko­zott háború oktalanságait hány- tuk-vetettük az ő műterem-fede­zékében, amikor látjuk ám, hogy tisztjeink élén két ismeret­len is közeleg felénk. Magasran­gú tisztek voltak, ennyit megál­lapíthattunk. Én rögtön „illára” vettem a dolgot, s egy vén fe­nyő mögül füleltem, vártam a fejleményeket. Az utász századot felsorakoz­tatták. Egy őrnagy, aki a vizsgá­lat alatt érkezett, kérdezte az el­TéU kép az egyik katonaszálláson. A rajz eredetijén Aba Novák Vilmos monogramja is látható. bér volt. Sokat beszélt neken; az <5 utász katonáinak szenvedései­ről, akik nappal aludtak ugyan, de egész éjszakán át teljes fel­szereléssel dolgoztak a védőmű- veken, a szabad golyótűznek ki­téve. Ezért mindennap akadt köztük két-három halott Is. A katonák főleg a rossz és gyenge kosztat panaszolták, amá bizony kevés veit a nehéz fizikai mun­kához. só embert, feltűnően és szokatla­nul nyájasan; — No, édes fiam, mi volt ma az ebéd? A kérdezett megmondta. Az őrnagy tovább kérdezősködött; — Elég volt? — Elég. — No, és jó volt? — Őrnagy úrnak alázatosán jelentein, jó volt! Még vagy tíztől ugyanezt kér­dezte, s ugyanezt felelték rá a katonák rettenetes Ijedelmük­ben. Aba Novák Vilmos fiatal tiszt korában. Akkor Aba Novák felé fordult az őrnagy és így szólt; — Örülök, hogy itt mindenki meg van elégedve, kivéve magát, hadnagy úr! Szegény Aba Novák. amikor a küldöttség eltávozott, megfenye­gette az eget és toporzékolt, dü­höngött tehetetlen mérgében. Én csillapítgattam, hiszen nem a le­génységben, hanem egészen má­sutt volt akkor a hiba. A szer­vezettségben rejlő erőt honnét is ismerhették volna ezek a kü­lönböző helyekről, más-más kö­rülmények közül ide érkezett fiúk. Az eset tanulságát, nem tudom, megszívlelte-e festő barátom, de az bizonyos, hogy a Cibóban at­tól kezdve egymást követték a gunyoros és csípős rajzok, me­lyek a maguk módján a frontbe­li állapotok felismerésére is nyi- togatták a honvédek szemét. Hajnal József Gyorsabban érünk célhoz KísUunSélefryházán ta­valy még csak két kihelyezett osztályban indult meg a tanítás a dolgozók általános iskolájában. Az idén már hét kihelyezett osz­tály működik és további három szervezése van folyamatban. Ennek a nagy fejlődésnek oka az. hogy a dolgozók is és a ve­zetők is megértették milyen fon­tos a tanulás, mennyire nagy se­gítséget jelent a gazdasági fel­adatok végrehajtásában a kép­zettség. A szervezésben a párt­bizottság és a művelődési osz­tály mellett mindenütt tevéke­nyen részt vettek a termelőszö­vetkezeti vezetők, és nagyon so­kat segítettek a tanyai iskolák pedagógusai. A számszerű fejlődés mel­lett azonban egyéb érdekes ta­nulságokkal is szolgál az idei esztendő Félegyházán a felnőtt- oktatásban. Jól mutatja a mező- gazdaság átszervezése után be­következett változást az a tü­relmetlenség, amellyel a dolgo­zó parasztság mielőbb igyekszik magasabb képzettségre szert ten­ni. Csongrád megyei példák nyo­mán elhatározták, hogy az álta­lános iskola és a mezőgazdasági szaktanfolyamok anyagát össze­kapcsolják. Az általános iskolá­ban és a mezőgazdasági szaktan- folyamokon tanított közismereti tárgyak ugyanis azonosak. így ha már hozzákezdtek a tanulás­hoz, a résztvevők vállalták, hogy heti három foglalkozás helyett négy napon át tanulnak, és a nyolcadik osztály vizsgáinak le­tételéig elsajátítják a szaktantól lyamok szakismereti anyagának! java részét is. így az általános iskola elvégzése után hamarabb tehetnek szakmunkás-vizsgát. Ez a vállalás több tana- lást, nagyobb áldozatot kíván a felnőtt hallgatóktól és a tanfo­lyamok vezetőitől, pedagógusai­tól, a cél érdekében mégis mind­két oldalról nagy helyesléssel találkozott. Egyelőre voltakép­pen kísérletnek tekinthető, de nagyon fontos kísérletnek, amelynek révén értékes éveket nyerhetnek a dolgozók és a szak­munkás-hiánnyal küzdő termelő- szövetkezetek. ' M. L. Révay József; ARANYGYŰRŰ Az ókor népszerűsítője ezúttal * 12—IS éves lányok számára vará­zsolja élővé az antik világot. Egy előkelő családbői származó kislány életét, férlhezadásának történetét Ismerjük meg a regényből A fel­világosult, határozott akaratú Polla szembekerül apjával, aki egy hozo­mányvadász plperkőccel jegyezteti el tizennegyedik életévébo lépő leá­nyát. A leány állhatatosságával és okosságával végül Is győzedelmes­kedik, s első szerelme — Prudens, a költő — felesége lesz. Jó propaganda Pártunk kongresszusának tiszteletére október-november hó­napban „Könyvbarát hetek”-et szervezett — a megyei könyvtáro­sokkal közösen — a Bács-Kiskun megyei Könyvbarát Bizottság. Ebből az alkalomból ötletes, tartalmas — a könyvet és az olva­sást népszerűsítő — füzetet adott ki a Kecskeméti Katona József Könyvtár. A füzet röviden ismerteti a Könyvbarát hetek jelentőségét, célját és idézeteket közöl. — nagy írók, nagy gondolkodók vallo­mását a nyomtatott betűnek az emberiség haladására tett hatá­sáról. Ezután felsorolja a megyében található nagyobb könyvtá­rakat és azt, hogy milyen szolgáltatásokkal állnak a közönség rendelkezésére. A nemes gondolatokat, hasznos tanácsokat tartalmazó, kül­sejében is mutatós kis füzetecske okos ötlet, jó propaganda volt. auxmB.au 24. Ismét lámpa köré gyűltek a parasztok Kincses József mű­helyében. Már nem volt szük­ség a búboskemence melegítő jóindulatára. Kint könnyezni kezdtek a kopár fák, kérgükről enyheség oldotta le a fagy görcsét. Kemény kékből bordó­ra lágyult az éjszaka színe, a hold fátyol mögött utazott és az útjáról alápermetező ezüstpára már nem hűlt dérré a háztető­kön. Idebent az indulat melege gőzölgött, dohos szagú gubák hányódtak a priccsen, horpadt kucsmák sötétlettek az edény- szárító polcokon, mintha óriási mérgesgombák nyíltak volna ki a száraz deszkából. A parasz­tokat valami nyugtalan láz lz~ zasztotta, arcuk ragyáin kris­tállyá gyűlt a lámpafény, sze­mük , mécsesében tompa tűz pis­lákolt, szinte füstölgött a tekin­tetük. Komoran szánták rá ma­gukat a döntésre és nem tud­ták, hogy mi vár rájuk. Egyet­len biztosítékra építettek: Kin­cses József hitelére. Erre is csak azért, mert a rokkant kommu­nista még soha nem csapta be őket. Amit régen beszélt a jö­vőről, az úgv lett valóság a je­lenben, s a téli esték holnapot idéző vitáiban lassan, meg-meg- torpanva barátkoztak össze a maidani ielennel. Ha Kincsest °gvszer is tpttenérlk a tódítás- báfl. tovább hiába bölcseikedett volna, szavait nem fogadja be többé a bizodalom. Az öreg Kincses elszótlano- dott a győzelemtől. Sok-sok év után elcsitult a türelmetlensé­ge, próbálta fölmérni, mit is jelent, hogy mások akaratává változtak a saját gondolatai, szándékai. Mától kezdve a falu sorsának gazdája lett. Vezető, aki arra való, hogy benne lak­jon a felelősség. Céltábla, aki­re rá lehet mutatni, ha rombol a balszerencse. És apja minden­kinek, pártatlan jó barát, akit csak akkor boldogít a munka haszna, ha az valamennyiük örömére válik. Eszébe sem ju­tott, hogy elnöknek választhat­ják. Tiltakozott, de rátámad­tak; Ha tudod a módját, akkor mutasd meg! Elnémult, mert joggal vádolhatták volna, hogy csak szájhős, a magakotyvasz­totta kását másokkal etetné meg. Ügy látszott, nincs miről be­szélni tovább, a végszót ki­mondták, indulhatnak haza. De a bokrosfülű Kozma Albert vallatóan meredt Kiscsesre; — Biztos, hogy igazat be­szélsz? ... Ha olyan kedves a paraszt, akkor miért hurcolták világgá Kustán Dánielt. Te be­csületes ember vagy, rosszat jő embernek még nem akartál. De az is igaz ám, hogv fölfelé gvenge a szavad. Megkérdez­nének felőlünk, ha ránk is san­da szemmel néznének? . .. Az agyagszínű arcok olyanná váltak, mintha valamennyi pa­raszt édestestvér volna. Voná­saikat a közös kételkedés tette hasonlóvá, mohó tekintetükben egyforma volt a kívánság, hogy nyugtató választ kapjanak. Pásztor Antit váratlanul érte az aggodalmaskodás. Kicsit meg is szeppent. Türelmetlenül leste Kincsest, hogy az öreg milyen nagy alázattal békíti meg az embereket. Kincses azonban hallgatott. Látni lehetett nyu­godt arcán, hogy ráérősen, gon­dosan válogatja össze gondola­tait. Anti nem tudta tovább tűrni a hallgatást. Rosszallóan, csaknem kihívóan kérdezett rá Kozmára: — Mért néznének ránk san­da szemmel, Albert bácsi? — Azt a pártodtól kérdezd, ne tőlem — bólintott felé tisz­teletet parancsolóan a bokros­fülű paraszt. Izgékonvan mocorgott helyén az egvik libaorrú. szögiéi es szemöldökű gazda. Ö is kom­munista volt. Katonás hangon vitázott Kozmával. — Más a kulák, más a kö- zéoparaszt. megint piás a sze- gényoaraszt. Mikor tartoztál tg Kustán Dániel cimboráihoz? Be se fogadtak volna. A kulák el­lensége a rendszernek, de te nem vagy az. A kuláknak az volt a jó. amikor árverezték a földeket. Te meg akkor sírtál. Elsőről iám teneked. lo°v fi4nv hóttszeeénv nadráeszfiából állt össze a Kulcsár Bertalan bir­toka. — Tudiuk nélküled is — mor­dult féléié a ráncos halántékú Tímár Szilveszter. Az öree Kincses úgv tett, biihthä rá ilém iá täftoznä á

Next

/
Oldalképek
Tartalom