Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-09 / 262. szám
1962. november 9, péntek S. oldal Sxehhen és jobban cÁcélpai4páit Tervszerűen fejlődik megyénk kereskedelmi költ hálózata „A belkereskeaelem úgy befolyásolja a termelést, hogy a lakosság ellátása mind mennyiségben, mind válaszékban javuljon. (A Magyar Szocialista Munkáspárt központi Bizottsága kongresszusi irányelveinek 24. pontjából.) A munkások által megtermelt javakat a kereskedelem juttatja el a fogyasztókhoz. Annak ellenére, hogy a termelés az elsődleges, a kereskedelemnek igen fontos szerepe van a lakosság ellátásában, az életszínvonal emelésében, az igények kielégítésében. Nem mindegy, hogy a megtermelt áruk hogyan, mikor, milyen körülmények között jutnak el a fogyasztókhoz. A kereskedelem jó vagy rossz munkája nagymértékben hozzájárulhat az elégedett vagy pedig panaszokkal teli hangulat . kialakításához. Meddig jutottunk? Mi jellemzi megyénk kereskedelmét? Az 1961. évi áruforgalom 24,3 százalékkal volt magasabb, mint 1958-ban, vagyis megközelítette a három milliár- dot. Ma több mint 250, új kiszolgálási formában működő üzletünk van, ami a bolthálózat több mint 18 százalékát jelenti. Ez a fejlesztés ütemét tekintve 73 százalékkal magasabb az országos átlagnál. Szocialista kereskedelmi hálózatunk számszerűleg is fejlődött. Ez évben már 225-tel több üzlet áll a vásárlók rendelkezésére mint 1958-ban. Külön emeli ennek jelentőségét az, hogy a boltok jelentős része a korábban ellátatlan területeken nyílt meg. A régebbiek korszerűsödtek, megszépültek, fejlődtek. Számos nagyközségünk üzlet- hálózata vetekszik egyes városokban elért színvonallal. Meggyorsult a kereskedelem gépesítése is: sok száz hűtő- szekrény, pénztárgép, mérleg, konyhagép, elsősorban a vásárlók jó és gyorsabb kiszolgálását, a kereskedelmi dolgozók munkájának könnyítését, a termelékenvség emelését, a higiéniai követelmények fokozottabb betartását, s nem utolsósorban a társadalmi tulajdon viselőiének elősegítését szolgálják. A lakosság jobb ellátását segíti az elosztó nagykereskedelem raktárhálózatának bővülése, a nagykéreskedelmi vállalatok átszervezése. Űj raktárakat kapott a Vegvianyag Nagykereskedelmi Vállalat Kecskeméten, a Textil, valamint a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat Baján. Emellett szinte valamennyi szakmában kisebb mértékben bővült a raktárhálózat. A fejlődésben — különösen a nagyközségekben — jó része van a földművesszövetkezeti tagságnak, akik önzetlenül és áldozatkészen • segítették az üzlethálózat korszerűsítését. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy szocialista kereskedelmünkben ma minden előfeltétele megvan annak, hogy a kongresszusi irányelvekben rögzített célkitűzéseket minden területen valóra váltsuk. Mire fordítsuk a figyelmet ? Az irányelvek a kereskedelem termelést befolyásoló szerepét jelentősen hangsúlyozzák. Ez azt jelenti, hogy a bolti dolgozóknak nem passzív szemlélőként kell figyelemmel kísérni az olyan áruhiányokat, amelyekre szüksége van a lakosságnak, de az ipar nem, vagy csak késve gyártja. Az igények gyors és pontos, valamint kifogástalan kielégítése megköveteli, hogy az illetékes kereskedelmi szervek és az ipar vezetői összefogjanak, s együttműködéssel jobbá tegyék az ellátást. „Az életszínvonal emelkedik, s ezért a lakosság több, nagy tápértékű élelmiszert fogyaszt, jobban és szebben ruházkodik, kényelmesebben rendezi be otthonát” — állapítják meg az irányelvek. Ezt figyelembe véve szükséges megyénk kereskedelmének felkészülni a magas tápértékű állati eredetű, valamint vitamindús élelmiszerek eladásának növelésére: a hiísféleségek. a tej és tejtermék, kon- zervek és mélyhűtött áruk, zöldségek, valamint a hazai és déligvümölcsök iránti növekvő kereslet kielégítésére. Külön feladatként jelentkezik a közétkeztetés gyorsütemű fejlesztése. Vendéglátóiparunk — mind az állami, mind pedig a szövetkezeti — jelentős fejlődést ért el, azonban számos he- 'ver kevés az előfizetéses étkezőhely, szűkek a konyhák és a cukrá°zműhelyek, kevés a szórakozóhely. A számszerű növelés mellett legfontosabb a minőség állandó javítása. A reáliövedeimek emelkedése, a kulturáltabb életmód magával hozza a ruházati cikkek, valamint a vegyesipari cikkek forgalmának jelentős növekedését. Tovább szélesedik a lak- berendezési és egyéb iparcikAz út kanyarogva fut a bíborszínűvé vált szőlősök között. Nem süt a nap s mégis csupa fény minden, a cseresznye-, a nyár- és a kajszifák aranysárga színben búcsúzó leveleitől. E sokat dédelgetett szőlősök és gyümölcsösök egyik „parancsnokát” keresem. Egy asszonyt, akiről az a hír járja, hogy bátorságban, küzdőkészségben, emberségben, szorgalomban nincs párja messzi vidéken... Ezenkívül csak a nevét tudom, s azt, hogy az itteni, a hetényegy- házi Egyetértés Termelőszövetkezeti Csoport mezőgazdásza. — Bátkai Istvánnét, Sárikát keresi? Tessék egy ajtóval beljebb — igazítanak az elnök és a főkönyvelő szobája felé a csoport irodájában. Hol is kezdtük a beszélgetést? Már nem tudom. Kérdeztem anélkül, hogy feszülten a választ lestem volna, s ő beszélt higgadt, nyugodt hangon, s mégis szenvedélyről árulkodó szép szavakkal — anélkül is, hogy kérdeztem volna. Ma- gázódtunk. S ebben a baráti közeledést tiltó idegenségben ismerősnek tűnt egy-egy mosoly, mozdulat. Hol is találkozhattunk. Egy évszám és egy név — közös ismerősünké — gyújtott világosságot... Tíz éve már. Mindketten diákok voltunk — igaz, más-más iskolában. de az ifjúsági szervezetbené amelyAz iskolapadtól nek ő iskolai titkára volt — gyakran találkoztunk. A váratlan találkozás örömével faggattuk most már egymást — mint rég nem látott ismerősök. — Tudod — vallja meg először —, én nagyon nehéz körülmények között tanultam, hisz tízen voltunk testvérek. Akkor nem mertem volna senkinek mondani: de nyaranta aratással, kapálással kerestem meg az iskolaévre valót. Azután, amikor befejeztem a mezőgazdasági technikumot, a Nagymágocsi Állami Gazdaságba kerültem, egy nagy üzemegység élére. Nehéz próbatétel volt, de igazán itt váltam felnőtté. 1955-ben itt lettem tagjelölt, majd párttag... Férjhez mentem — akkor kerültem ide Heténybe, s júliusig a tanács mezőgazdasági felügyelőiéként dolgoztam. Amikor megszűnt ez az állás, hívtak a járási tanácshoz és ide, a csoportba is. Tudtam, hogy ez lesz a nehezebb, de ezt választottam. Nem mintha azt vallanám: hogy igazán itt dől el, hogy mit ér az ember, habár erről is lehetne beszélni. De az igazság az. hogy sajnáltam volna itthagyni azokat, akikkel annyi közös öröm és gond. munka köt össze. N. nénit, akinek néhány év előtt csupa pajzstetűs almáa kongresszusig ja termett, s akihez több éven át jártam segíteni a vegyszert bekeverni, a fákat ápolgatni — s akinek ma már exportképes almái teremnek ... — A csoportban? Hát tudod, néha nagyon nehéz. Fiatal közösség ez s bár jól megy a munka — a betakarítás, a vetés befejezve, felkészültünk a telepítésre —, de, tudod, még nincs meg mindenben az összhang. Hol egy kis zsörtölő- dést kell elsimítani, máskor az ártó pletykák vagy értetlenség ellen kell hadakozni, vagy a tunyaság, a nemtörődömség ellen... De ezt, az istenért, meg ne írd, mert mind-mind múlandó, holnapra talán már rendezett, s el is feledett dolog. Meg azután azt sem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy kivételes egyéniség vagyok. Nem tettem én soha semmi rendkívülit — csak a munkámat igyekeztem minél jobban elvégezni. De, bevallom őszintén, ez sem egyedül az én érdemem ... Kérdőn nézek rá, de ő máris sorolja: — Sokat, nagyon sokat segít a család. Ha későn megélek haza. az uram ellátja a gyerekeket, vacsorát készít... Aztán a munkatársak. Nekem például soha nem volt barátnőm, soha nem tartottam igényt arra, hogy kis titkokat vakargassak. mások ügyes-bajos dolgait suttogva megbeszéljem valakivel. De a jó munkatárs nélkül —, aki, ha kell, késő estig is segít a napra- forgócséplésben, a krumpliszedésben és osztásban, és mindenben, amitől ennek a közösségnek a sorsa függ — el sem tudom képzelni az életem. És itt vannak ilyenek Horváthné, a könyvelő. Répásné, s fel sem tudnám sorolni, talán milyen sokan. Elnézem ezt az alig huszonhét éves, határozott, kedves, csupaszív asszonykát — egykori diáktársamat. S hiába bizonygatja, hogy nincs az ő életében semmi rendkívüli, én nagyon büszke vagyok rá. Most pontosan nem is tudnám megfogalmazni, hogy miért. Azért-e, hogy fiatal kora ellenére elég erős ahhoz hogy egy 1200 tagú közösség jövőjét tudományos alapossággal, szorgalommal és emberséggel egyengesse, azért-e, hogy sokoldalú elfoglaltsága, késő estékbe nyúló munkája és családanyai kötelességei mellett tudása megújításán is fáradozik — nemcsak a szakirodalom rendszeres tanulmányozásával, de beiratkozott az ag- ráregvetemre is.„ Vagy még inkább azért, mert szorgalma, kitartása, becsületes munkája ajándékaképpen az én ifjú korosztályomat is képviseli pártunk közelgő kongresszusán..! Készül a drótkerítés A gátéri Aranykalász Tsz két nyugdíjas gazdája, Péké István és Rácz Imre számára szép és érdekes foglalkozást találtak a szövetkezetben. A közös gazdaság gyümölcsöse köré 1300 méter hosz- szú drótkerítést fonnak. Az így előállított „drótszövet” 40 százalékkal olcsóbb, mintha készen venné a közös gazdaság. kék választéka. 1965-ben az 1958. évi forgalomhoz viszonyítva 23,5-szer több televízió, 17-szer több hűtőszekrény, 5,7- szer több porszívó, 4-szer több mosógép kerül forgalomba. A ruházati szakmában bővül az igényesebb áruk — finom konfekció, műszálas kötött- és divatáru — választéka is. 4 hálózatfejlesztésről Az üzlethálózat bővítése és korszerűsítése terén tovább haladunk a megkezdett úton. A korszerű és új kiszolgálási formák széleskörű elterjesztése mellett továbbra is a városszéli munkáslakta kerületek, valamint az új lakótelepek boltokkal való ellátása az egyik legfontosabb feladat. Ezzel egy- időben gyors ütemben modernizáljuk a kisközségekben és a tanyavilágban levő üzleteket. A hálózatfejlesztésnél figyelembe vesszük, hogy 1980-ban az áruforgalom az 1960. évinek körülbelül négyszerese lesz. Ezért ma épülő boltjainkat úgy kell kialakítani, hogy a megnövekedett forgalmat le tudják bonyolítani. Az építkezéseknél mindig figyelembe kell venni a takarékosság követelményeit. Az előbbiekből is látható, hogy megyénk lakossága életének szebbé, jobbá tétele nem kismértékben a kereskedelmi dolgozók munkájától is függ. A vásárlási központok helyes megválasztásával, az előbb említettek megvalósításával, de nem utolsósorban a kereskedelmi dolgozók áldozatos munkájával meg tudjuk valósítani az irányelvek célkitűzéseit; többet, jobbat, kulturáltabban. Berberovics István Farkas János segédkezeiével a kecskeméti vasútállomáson találkoztunk a teherszerelvények összeállítása közben. Annak idején fűtőként kezdte. A mozdonyvezetés tudományára Pulai János tanította meg. Jelenlegi beosztásában — tolató mozdonyvezető — 1961. szeptember óta van. Huszonnégy óra alati 90—100 kilométert tesz meg a vasútállomáson. Ez idő alatt állítja össze a helyből induló szerelvényeket, s egészíti ki az áthaladóival Munkáját kifogástalanul végzi. Ez jórészt annak tulajdonítható, hogy szakmai hozzáértésén kívül jól együttműködik a forgalmi szolgálattevővel és a tolatás vezetőjével. Pásztor Zoltán felvétele.
