Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-06 / 260. szám
I «Mal 1964. november 6, kedd A& Mn&zc tcctfyédiáia. lUc&ketnéícH Évadnyitó előadás a Katona József Színházban OCrY VÉLJÜK, nem esünk a hazai eredményeket kritikai érzék nélkül védelmező szűklátókörű lokálpatriotizmus vádja alá, ha természetes összefüggést keresünk a Kecskeméti Katona József Színház évadnyitó előadása, Az ember tragédiája bemutatásának kultúrpolitikailag feltétlenül magasra értékelendő ténye és színházunk több éves, egyenletes felfelé ívelő fejlődése között. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy ez a szorgos és serény művészi munka méltán érlelte ki a Tragédia kecskeméti bemutatójának magával ragadó, egységes stílusát. .A mű előadása nagy jelentőségű kulturális tény, s az előadásból az is világossá válik, hogy az író törekvései iránti mélységes tisztelettel és a modern színpad követelményeinek megfelelő játékstílus érvényesítésével kell és lehet a Tragédiához nyúlni ma. Ezt tette Udvaros Béla is. Középpontba állította a korok és idők, felfogások és eszmék, társadalmi és gazdasági áramlatok között töprengve előrehaladó „ember” figuráját, akinek egymással vívódó eszméit éppúgy képviseli Ádám, mint Lucifer. Az előadás, ha él is a kamarajáték eszközeivel, lehetőségeivel, nem fosztotta meg a mű tolmácsolását teljesen a monumentális képszerkesztés, tömegmozgatás előnyeitől, amellett hogy hiába keresnénk olyan fajta külsősé- ges csillogást és nagy méreteket, amely akár a szegedi szabadtéri előadásnak is természetes kísérője, jellegzetessége volt. .A színpad és a rendelkezésre áftó technikai adottságok ismeretében alakította ki a rendező az előadás összképét, mely a lehető legvilágosabban tolmácsolja a madáchi gondolatokat és a legtöbb lehetőséget nyújtja a szereplőknek az egyszerű, természetesen modem, korszerű játékra, APÁM SZEREPÉBEN Simon György az első előadások egy- egy pillanatában nem tudott árrá lenni megilletődöttségén. A minden drámai színész számára megtisztelő szerep eleinte kissé elfogódottá tette mozgását. A későbbi napok azonban sokat csiszoltak ezen. A Kep- ler-jelenet töprengő tudósából Dantonná átalakuló Ádám, s álmából való ébredése pillanataiban a valóságra eszmélő Kepler Simon György játékának legszebb pillanatait idézi. BÁRDI GYÖRGY új felfogású Lucifert vitt színpadra — szoros egységben a rendezői elgondolásokkal. Ez a töprengő és súlyos társadalmi mondanivalót hordozó alak — íme bebizonyosodott — nem kíván feltétlenül külsőséges színpadiasságot, nagy gesztusokat, pate- tikus hanghordozást..' Egyszerű eszközökkel, érzelmekben gazdagon játssza Bárdi György Lucifer nehéz szerepét. Ez a Lucifer nem leplezi rokonszenves tulajdonságait, nem válik démonivá, hiszen maga is emberi kétségeket, gondolatokat visz a küzdőtérre. Bárdi György színes és mindvégig szép szövegmondása nem egy jelenetben uralkodik a színpadon. BEGE MARGIT Évájának is ez a tiszta, szép. a Tragédia nagyszerű szövegét erőteljesen érzékeltető, érzelemgazdag beszéd egyik legrokonszenvesebb jellegzetessége. Különösen az egyiptomi jelenetben, a londor : képben nyújtott magávalragadó dlskít-ást AZ ELŐADÁS fő értéke tehát a jő] összehangolt, mindvégig választékos eszközökkel játszó szereplőhármas i Ádám—Lucifer A közelmúltban zajlott le Budapesten az OKISZ Központjának értekezlete, ahol megbeszélték a kisipari szövetkezetek kórusainak munkáját, eredményeit és összeállították a jövő évi dalos találkozók tervezetét. Az értekezleten elismerően nyilatkoztak a jövőre fennállásának 75. évfordulóját ünneplő Kecskeméti Kodály Kórusról —Éva teljesítménye, valamint a rendezői koncepció egysége és világossága, amely a legnehezebb pillanatokban is megmutatta a népes szereplőgárda mindenik tagjának a helyét a színpadon. A Borosa István által tervezett díszlet általában jól megfelelt a követelményeknek. Néhány képben azonban a jelzések szinte teljes hiánya zavarta a megértést. Gondolok itt elsősorban a londoni vásárra, az eszkimó jelenetre. A vetített háttér stílusa és vizuális megvalósítása is megtette kötelességét, a hangkulisszák azonban alatta maradtak a lehetőségeknek. Annál inkább sikerültek a tömeg jelenetek, melyek festőisége nemegyszer tapsra késztette a közönséget. Ebben a tekintetben a bizánci képet, a római, és a francia forradalmi jelenetet, valamint a nagyszerűen megkomponált falansztert kell kiemelni. NAGYAJTAI TERÉZ Kossuth- díjas jelmeztervező kosztümjei stílusosan alkalmazkodtak mind a madáchi, mind pedig a rendezői mondanivalóhoz. Nem lehet feladatunk egy rövid méltatás keretében a szereplők teljes galériáját felvonultatni, mégis ki kell emelnünk soraikból néhányat: az első színben az Ür szerepét játszó Gyulay Antalt, Mezei Lajost Catullus szerepében, Máday Endrét a londoni szín bábjátékosát. Mojzes Máriát, a cigányasszonyt. Csáky Lajos Megállapították, hogy sokat fejlődött a nagymúltú énekkar és bő repertoárjából nem hiányoznak a népdalok, klasszikus szá- 'mok és nevéhez méltón — Kodály műved sem. A kórus tagjai jövő nyáron a Balatonbogláron megrendezésre kerülő dalostaláikozón lépnek fel, az ország különféle részéből érkező hat énekkarral közösen. Elismerően nyilatkoznak a Kecskeméti Kodály Kórus munkájáról Beszélgetés a filmről Candide, avagy a XX. század optimizmusa Voltaire, a korai francia felvilágosodás vezéralakjának egyik legjelentősebb müve a Candide című bölcselő kisregény, amelyben eleven szatírával bírálja a feudalizmust. E mű alapján készült ez a film Norbert Carbon- naux rendezésében. Két évszázad telt el a regény megírása óta. (1759-ben jelent meg Géniben, de a városi tanács azonnal betiltotta.) A film, hála a rendező tehetségének megőrizte Voltaire iróniájának teljes erejét. Az ihletet a világhírű filozófus adta. A rendező a cselekményt áttette a jelenkori történelembe. A hősök tetteinek indítéka is azonos, ebből a szempontból tehát mindegy, hogy a hétéves háború, vagy a második világháború vérzivataros napjai peregnek-e, s hogy a lisszaboni földrengés vagy az atombomba robbanása rengeti meg a földet. A rendező az emberi kicsinyességek ábrázolásában is hű marad a mű szelleméhez, Terítékre kerül a nacionalizmus, a nácizmus, a koncentrációs táborok, a GESTAPO, a feketepiac, a mi- litarlzmus. a klerikalizmus, a koLonializmus. Sziporkázó humor jellemzi az egész filmet, Voltaire ott kacag a vászon mögött. A befejezés azonban kielégitétlenül hagyja a nézőt. A regény szerint a jámbor főhős Candide a sok csalódás után rájött, hogy a világ nem a lehető legjobb, hazajött „kertjét művelni”, amely képletesen a polgári társadalmi termelés fejlesztését jelenti, de egyben a politikával való nem törődést is, vagyis elvonulást a világ zajától. Ez a befejezés a film antiimperialista és antimilitarista tartalmával ellenkezik. A tartalomból eredő helyes következtetést nem vonja le a film alkotója. Kunigunda sem veszti el szépségét, a fiatalok boldogan élnek, Voltaire szobrát pedig elfordítjáki Ügy lá tszik, a rendező is érzi és ezzel érzékelteti is, hogy a nagy filozófus nem értene egyet ezzel a befejezéssel. Még annyit: érdemes a könyvet is elolvasni, akkor még nagyobb élményt ad a film. — 6 —- r Jeleneit a filmből 20, Ez esztendőre végképp kihűlt a világ. Napnyugta után már érezni lehetett a tél közelségét, a város széléig osont a hideg, az erdők szélén megállt ólálkodni, mint a csikasz farkasok. Az árokban összezsugorodva ku- eorgott az eperfa lombja, a makadámút ridegen csengett a muraközi lovak szakállas patája alatt. A por elnehezült a hidegtől, nem libbent belőle lágy gomoly, ha masíroztak rajta a fuvaroslovak. Pedig sok kocsi nyöszörgött a tompa estében, hordták az építőanyagot a város felől, ahonnan a halvány lámpák pislogták idáig vidéki szegénységüket, Kláriék az országúton csavarogtak, lassan és szótlanul, a névtelen idegenek elhagyatott- ságával. Megszeppent érzéseik türelmetlenül vergődtek, keresték a nyugvóhelyet, mint a késői fecskék, melyek így december derekán a föld közelében bolyongnak, szárnyuk kétkedve bOlen, de repülnek, repülnek fáradhatatlanul, míg el nem bújhatnak a fagy halálos érintése előL Az asszonyka Dani hóna alá Mit, onnan nézte szomorú el- érzékenyűltséggel az építkezést, ahol már harmadik hete dolgoztak. Nem látott semmi vigasztalót. A majdani textilkom- linát egyelőre még feketén, zorLA MZ au donul magasodott az országút mentén. Estére mindig meghalt és ilyenkor ijesztővé vált, mintha a munka hatalmas koporsója lett volna. Klári tudta, soksok nap milliónyi meleg mozdulata kell ahhoz, hogy estére se hűljön ki az építkezés, hogy az emberi kezekből áramló élet önállósuljon és a gyár éjszaka is barátsággal duruzsolja tele maga körül a levegőt Egyszer, amikor éjszaka utazott haza Budapestről, gyárat látott tündökölni valahol Ke- lenföldön a robogó gyorsvonatból Varázslatba ejtette az ablakok káprázatos verőfénye, petróleumlámpához szokott pupillái szomjasan kitágultak és boldognak hitte azokat az embereket akik ennyi ragyogásban dolgozhatnak. Nem tudta, miféle gyár volt az, amely reázúdította a kékesfehér fények tiszta özönét, de a felépült textilkombinátot csak ilyennek képzelte el. Miközben fázós ke- zefejét a vékony kabát zsebében próbálta kiengesztelni, a lányokra gondolt, a friss és szapora beszédű lányokra, akik majd a meleg oltalma alatt könnyű köpenyekben fogják cserélgetni az orsókat a fonodában, és munka után szépen autóbusz röpíti Őket randevúra. Ábrándjaiban ez volt a boldog jövő, ha nem is olyan távoli beteljesülés, amikor ők ismét otthon lesznek rnár, itt pedig úgy élnek tovább az emberek, mintha a most épülő gyár a világ kezdete óta állna. De a jövő vigasztalása kevés volt ahhoz, hogy feledhesse a mostani árvaságot. Meglopottnak, haszontalannak érezte magát, nem sokkal többnek, mint az országút mentén siibakoló, kopárra tépázott eperfák. Asz- szonyisága, amely gyönyörű egészséggel született eszméletre, megszégyenülten menekült visz- sza az ösztönök mélyére, s csak az emlékezet szólongatta bátorítóan a megsérült boldogságot Daniban sokkal haragosabban háborgott a szégyen. Pedig az embereket látszólag oktalanul kárhoztatta, azok nem alázták meg, hiszen jó szándékkal fogadták őket maguk közé. Kaptak ruhát, kenyeret, tiszta ágyat a szálláson — csakhogy mindegyikük más-más barakban. így ha kettesben akartak maradni, csak a szabad égtől, az erdőtől és a dombok sáncai mögött rejtőző völgyektől remélhettek megértést. Szégyelték magukat egymás előtt, noha csillagkárpit alatt ismerték meg a szerelmet. De öntudatlanul is megtanulták azóta: büszkén vállalhatók az erdők őszinte törvényei, amíg az emberi rend nem veszi tudomásul a nászt, de ha már betű is hitelesítette, akkor kérhetik a bebocsátást az emberek közé. Kérték, szótalan esdek- léssel, mégsem akartak nekik helyet szorítani. A természet Is fukar lett, teljesen elszegényedett, s mintha sajnálkozva mondta volna, hogy nem tudok szállást adni, magam is dider- gek. bízzatok az emberekben Estéről estére ugyanaz a kálvária ismétlődött: alattomosan kiosontak a szállásról, az építkezés bejáratánál zavartan köszöntek az aggastyán portásnak, az országúton egymáshoz bújtak és siettek a távolba, a sötétség köpenyege alá. Volt úgy, hogy a város felé kószáltak el, de arra zaklatta őket a forgalom, így hát inkább az ellenkező iránnyal barátkoztak meg. Csalta, űzte, hitegette őket a vágyakozás, napról napra zsar- nokabb lett, de a szemérem mindig visszariasztotta őket Tehetetlen dühükben, kétségbeesett szerelmükben aléltra csókolták egymást, aztán megértőbb holnapot remélve vánszorogtak vissza a ricsajos, harsány emberekkel teli szállásra. Ezen az estén sem történt másképp. Kilenc óra is elmúlhatott már, amikor visszaérkeztek az építkezésre. Egymással törődve bandukoltak el a portás deszkabódéja előtt, amelyen tenyérnyi ablak világított és fehér füst bokrétázott bádogkéményéből. Éppen bűcsúzkodni akartak, amikor utolérte őket a portás vénségtől hajladozó hangja. — Hé! Vadgalambok! '.!! Dani kételkedve kapta hátra a fejét — Csak nem nekünk szók Istók bácsi? — Pedig igen. — Nem vagyunk mi vadgalambok. Az öreg nyugodalmasan lépkedett feléjük földig érő subájában. — így beszél rólatok mindenki. Mert kettesben jártok, az emberektől is odébb rebbentek. Segítsetek ki. aranyos leikeim. Most, este jött haza a sorból a katonaunokám. Ha nem látom azon melegében, hát nem érem meg a reggelt, őrizzétek egy kicsit a bódét. A gyárat meg úgysem lopja el senki. Csak egy órácskára hadd szaladjak el, gyermekeim..! Kláriék szótlanul visszafog dúltak. Az öreg már he sem ment velük. Éneklőn hálálkodott és olyan fiatalosan cipelte a subáját, mintha valami tréfás legény öltözött volna aggastyánnak. t A deszkabódét csaknem szétvetette a meleg. Törpe kályha hevült a sarokban, barnára pörkölte a falra «-^mentes zsákot. Kék vizeskanna,■ hevenyészett lóca és asztal, meg egy zsírosnvelű fokos nénesítet- te be a bódét. Klári leült, fejét áléi tan a falhoz támasztotta.' Fölfelé nézett, bele a gyengefényű villanykörtébe^ — Vadgalambok í I~ mondta boldogan és leVmnvta a szemét, — Emlékszel, amikor elindultunk? ... Sokáig futottak a lovak előtt... Mi meg mentünk .. 1 mentünk1! Színek lángjába fürdő erdők; ígéretes tájak felé kígyózó országutak. önnőn tisztást Vhaíl henvélő fellegek vonultak el Dani szeme előtt. Äi<sö mozdulattal simította le Klári fejéről a kendőt, varázsintésére sátorrá oldődott a sűrű konty. Asz- szonva így volt iparín az övé, mert ilyenkor csak ő látta. A konty a józan narmalö volt, a takarosságot és az érintethetet- lenséget jelentette — de visszajött az első ölelés éizzokát-j, ha lebomlott. (FolyfaFjuhl k J
