Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-01 / 256. szám
1 oldal 196!. november L, esütörtSS AZ IRÁNYELVEK Á kecskeméti járási művelődésügyi osztály eredményei héten tárgyalta a kecs- kérnéd járási tanács a művelődésügy helyzetét. Tarján Istvánná osztályvezető beszámolójában szép eredményekről adhatott számot. Elmondotta, hogy a mólt tanév folyamán felújításra 760 ezer forintot költöttek; szemléltető eszközökre és bútorzatra pedig 220 ezret. Négytantermes emeletes iskolát kapott Lakitelek, két tantermet Nyárlőrinc állami beruházásból, Kunbaracs-Daruháton új iskolát, Orgoványon új óvodát adtak át rendeltetésének, amelyeknek költségeit KÖFA-alapból fedezték. Ezekkel a létesítményekkel erősen megjavult a járás tan- teremellátottsága. Mindez azonban még igen kevés azoknak a célkitűzéseknek beváltásához, amelyek az iskolareformban szerepelnek. A járásban ugyanis 107 iskola működik, amelyekből mindössze 15-ben folyik teljesen osztott tanítás. Olyan iskola visz-nt 16 van, ahol egyetlen tanulócsoportban foglalkoznak az I—VIII. osztályosok kai. Igen nagy eredmény ugyanakkor. hogy két tanyai iskolában, Matkón és Űjbögön sikerült bevezetni a teljesein osztott tanítást. Nem tapasztalható ma már különösebb nevelőhiány a járás iskoláiban. Igen kevés azonban a szaktanári képesítéssel rendelkező pedagógus. Éppen kétszer- annyi szaktanárra lenne szükség a járásban, mint amennyi pillanatnyilag rendelkezésre áll. Ezért a járási művelődési osztály nagy erőfeszítésekkel igyekszik segíteni a tanítói képesítéssel rendelkező pedagógusok továbbtanulását. Jelenleg 43 nem szakos nevelő tanul a pedagógiai főiskolák és egyetemek levelező tagozatain. Nagy segítséget jelent e tekintetben a helyi tanácsok és gazdasági szervek támogatása is, amelyek révén nyolc társadalmi ösztöndíjas készül pedagógusnak .a járás területén. Nagy gondot fordított a járási művelődési osztály a pedagógusok ideológiai és pedagógiai továbbképzésére. Tavaly az összlétszám 53 százaléka vett részt az ideológiai továbbképzésen. A pedagógiai továbbképzés hat alkalommal megtartott foglalkozásain azokkal a kérdéKiscsoporfosok a parkban A bágyadt őszi napsütésben zsivajgó apróságok tipegnek be a főtér sétányára. Az alig két kát a legfiatalabb izsáki óvónénik vezetik. Csendes Sándor- né a nyár elején végzett a tucatnyi sereg lassan halad, a gyerekek jobbra-balra bámészkodnak. Kapkodnak a néhány késői virág felé. csivitelnek. Tiszták, nevetősek, elevenek — gyerekek. Az izsáki központi óvoda kiscsoportosai délelőtti sétára indultak. A legfiatalabb óvodásokecskeméti óvónőképzőben, s mindössze három hónapja dolgozik óvodában a picik másik gondviselője, Filus Pálné dada is. A kiscsoportosok a két óvónéni felügyelete alatt, a derűs őszi verőfényben szemmel láthatóan jól érzik magukat. Steinbeck Nobel-díjas Az 1962. évi irodalmi Nobel- díjjal a Magyarországon is ismert igen népszerű amerikai írót, a 60 éves John Ernst Stein- beckét tüntették ki. Első világsikerét az 1937-ben írt Egerek és emberek című regényével aratta. A regényből drámát is írt, 1949-ben pedig megfilmesítették. Két év múlva megjelent szülőföldjéről, Kaliforniáról írt hatalmas műve, az Érik a gyümölcs. Szerzőjét ettől fogva korunk legnagyobb írói között emlegették. E hatalmas regényben Steinbeck erős szociális érzéssel a kapitalizmus kérlelhetetlenségével szemben elbukó farmerek megrendítő sorsát ábrázolta; A világháborúban haditudósító volt. Ekkor írta Lement a hold című regényét, amelyben a fasizmus pusztításának ábrázolása mellett olvasóit már a reményteljesen kibontakozó jövővel vigasztalja. Érdekes riport- sorozata is jelent meg a háborúról: Volt egyszer egy háború címmel Az új Nobel-díjas író most életrajzi regényén dolgozik, melynek első kötete már megjelent magyarul is az Édentől keletre címmel. Steinbeck életművének jutalmazásával nemcsak ő, hanem az írói igazságkeresés, a humanizmus és a művészi, realista ábrázolásmód is méltó elismerést kapott. Kováts Andor Hűszaki könyvnapok Rehbein—Wagen er: A KÖZLEKEDÉS ALAPVETŐ GAZDASÁGI KÉRDÉSEI A szocialista gazdaság feljeszfcése szükségessé teszi, hogy Ismerjük a gazdasági törvények hatását a gazdaság fejlődésére. A könyv e törvényszerűségeket a szállítás és hírközlés vonatkozásában tárgyalja és e gazdasági ágak fejlesztése szempontjából vizsgálja az ezzel kapcsolatos szempontokat és jelenségeiket. A mű elméleti Jellegű és a szocialista népgazdaság és a marxizmus— leninizmus elmélete alapján méri fel a törvényszerűségek hatását és körvonalazza érvényesülési feltételeiket. sekkéi foglalkoztak, amelyek közvetlen segítséget jelentettek a gyakorlati munkában. Ennek tulajdonítható, hogy javult a járásban a tanulmányi átlag, s a bukott tanulók száma 1,8 százalékkal csökkent. Nagy akadályt jelent a további fejlődésben a külterületi iskolák körzetesítésénél mutatkozó számtalan nehézség. A jelenlegi kis iskolák ugyanis, különösen a felső tagozaton nem tudják megoldani a tanterv által követelt oktatási, nevelési feladatokat olyan mértékben, mint azt az osztott iskolák lehetővé teszik. Ahhoz, hogy megszüntessék a 80 külterületi iskolát, újabb tantermekre, hétközi otthonok létesítésére, nevelői lakásokra és közlekedési kérdések megoldására van szükség. Hogy ez milyen nehéz feladat, mutatja, hogy tavaly a tervbe vett nyolc tanyai iskola helyett csak három helyen tudták megvalósítani a körzetesítést. A kecskeméti járás pedagógusai és a művelődésügyi osztály dolgozói az utóbbi években különösen nagy buzgalommal leutalták és megtalálták azokat a módszereket, amelyekkel a tanyavilágban a lehető legnagyobb eredményeket érhetik el. A mezőgazdaság átszervezése után azonban a parasztság megváltozott helyzete és társadalmunk szerkezetének fejlődése új. nagyobb feladatokat tűz az iskolák elé. A VIII. kongresszus irányelvei már olyan távlatokban fogantak, amikor célul tűzhetjük ki a kötelező középiskolai oktatás, a dolgozó nép legszélesebb rétegei szaktudásának és műveltségének emelését. Ehhez nem elegendőek többé az oktatásügy dolgozóinak erőfeszítései. Az anyagi alapok megteremtéséhez, a kis iskolák megszüntetéséhez, a körzetesítéshez, hétközi diákotthonok létesítéséhez a vezető szervek és az egész társadalom támogatására szükség van A kecskeméti járásban a művelődésügy vezetői már ebben a tanévben is erre irányítják erőfeszítéseiket. M. L. A szovjet filmhét előtt Wannak filmek, amelyeken nem fog az idő, s évek, sőt évii!» * zedek múltán is megőrzik töretlen szépségüket, különös varázsukat. Ha mérlegre tesszük a korunk emberi és társadalmi vonásait, ellentmondásait feltáró, sajátos eszközökkel ábrázoló film- művészetet, kitűnik, hogy jó néhány alkotás tarthat számot a halhatatlanságra, juthat be a „minden idők legjobbjai” közé. Közöttük számos előkelő helyet a szovjet fümek foglalnak el. Elég emlékeznünk csak a Pa tyomkin cirkáló monumentális képsoraira. Az utóbbi években észrevehetően megváltozott, örvendetes fejlődésnek indult a szovjet filmgyártás. A vérszegény témák, a sematizmus talajáról letérve ismét a harmincas évek eredményeihez, az eizensteini hagyományokhoz méltó fellendülés következett. Olyan igényes, merészen új kifejezési formákat alkalmazó filmek láttak napvilágot és arattak világsikert, mint a Szállnak a darvak, Az el nem küldött levél, Csuhraj és Mihail Romm alkotásai. Ki ne emlékeznék a Ballada a katonáról című film költőien szép jeleneteire, a Tiszta égbolt őszinte emberségére, vagy a So- lohov regényéből készült Csendes Don szenvedélyes sodrására? És sorolhatnánk még tovább mindazokat a filmeket, melyek világszerte felkeltették a szakértők és a közönség érdeklődését, vitték el egymás után a különféle fesztiválok nagydíjait. Az idén november 8—14-ig tartó szovjet filmhét alkalmával ismét három új, érdekesnek ígérkező filmet tűztek műsorra filmszínházaink: a velencei fesztiválon „Aranyoroszlán” díjjal kitüntetett: Iván gyermekkora, a Hátha mégis szerelem és az Elmentem a nap után című alkotásokat. AA indháromra az élet sokszínűségének feltárása, új formák keresése a jellemző. Az Iván gyermekkora új oldalról, egy kisfiú sorsán keresztül közelíti meg a háború gyötrelmeit, embertelenségét. A rendező — Tarkovszkij — bonyolult, de izgalmas feladatra vállalkozott: — szokványos, háborús jelenetek helyett Urai hangulatot teremteni és egy gyermek személyében összpontosítani a háború torz jelenségeit. A filmben realitás — és képzeletvilág váltakozik, a katonai feladatokat elszántan végrehajtó Iván álmában újraéli a számára beteljesületlen gyermekkor minden szépségét, boldogságát. A gyerek érzkenyen reagál a külvilág hatásaira. Míg Iván megcsonkított gyermekkora a háború ellen emel megrázó vádiratot, az Elmentem a nap után című film kis főhőse — Szandu — mai életünk jelenségeivel — jósággal és gonoszsággal, harmóniával és szomorúsággal találkozik. A néző a kis Szanduval együtt örül vagy csodálkozik, elragadtatást érez és bánatot, felfedezi életünk szépségét, költészetét. A harmadik film a gyerekkori szerelemnek fiatalokat, szülőket, nevelőket egyaránt érintő problémájáról szól. Arról beszél, hogy a kispolgári gondolkozásé emberek, a rossz indulat, a meg nem értés hogyan teszi tönkre a legszebb érzést, a szerelmet. A film azokhoz szól, akik felelősek a fiatalok sorsáért és művészi képsorai nagyban elősegítik mondanivalójának érvényesülését. Sokrétű jellemábrázolás, a témák újszerűsége és modem formakészség teszi érdekessé ezeket a filmeket és bizonyítja azt, hogy a társadalmi fejlődés átformálta az elavult esztétikai normákat, új stílust teremtett és felfrissítette, átformálta a filmművészetet is. A szovjet film eredményei, jelene a további fejlődés biztató •* távlatait nyitják meg. És megteremtik a lehetőségét annak, hogy a jövőben a fejlődéssel párhuzamos, értékes szocialista-realista filmek szülessenek. V. Zs. 17. A faluban híre szaladt, hogy az öreg Kustán megbolondult. Vasárnap estére bizonyosságot nyert a kóválygó mende-monda. Az ötablakos fehér falú ház, amely hetek óta a harag bizalmatlan csendjébe burkolózott, egyszerre a bomlott ricsaj tanyája lett. Meghökkentő fények ragyogtak az udvaron, a kar- bdilámpák hideg tüze úgy vakított, ahogy a boszorkányok és ördögök tivornyái szoktak megjelenni a babos vének képzeletében. Idős Kustán Dániel az ezüstlakodalmát tartotta. Mogorva, hallgatag bánata pogány du- hajságba csapott, mihelyt eltávozott Dani a faluból. Sokat járt az utcán, hangosan beszélt és minden semmiségre nagyokat nevetett. Harsány legénykedéssel hívta barátait a lakodalomra, mondván, hogy kötelessége megtartani, hiszen úgyis kiszaladtak az időből, mivel negyvenhatban, a valódi évfordulón egyéb gondjai voltak minden becsületes magyar embernek. A varázsló sem intézkedhetett volna gyorsabban. Tegnap még semmi, ma meg patkóvá sorakoztak az asztalok a tisztaszobában, a hőfényű damaszt abroszokon a boros üvegek arany körtéi sorakoztak, süteménykazlak magasodtak az oszlopos tálakon, fodros kötényű lányok hordták be mennyegzői ünnepélyeséggel a csigalevest. Kiborotválkozott, pödrött bajú- szú parasztok ülték végig az asztalok hosszát, talpig feketében. Középütt a házigazda feszített vállas alakjával, bozontos fejével. Jobbján a felesége kuporgott sötétkék tafota ruhában. A ropogós kelmén úgy derengtek a szövött minták, mint a halotti koszorúk selymén az elmosódott felirat ezüstje. Maga is halottra hasonlított, arca fakósárga volt, akárcsak az árpaszalma színe, dermedt vonásai a koporsóban sem lehettek volna közönyösebbek. Mellette annál vidorabban nézelődött Karczagi úr, a jegyző. Bordó csokornyakkendője, középütt elválasztott haja bo- hémes külsővel ruházta fel, úgy festett, mintha réges régi vándorkomédiások felejtették volna itt. Szomszédságában a plébános ünnepélyeskedett, hatalmas orrán pirosán fénylettek a borvirágok. Kustán Dániel balján a kenyerespajtás, a jóban-rosszban osztozó barát, Kulcsár Bertalan foglalt helyet. Ünneplő ruháját kihízta, gyolcsinge gömbbé formálódva feszült pocakjára. Kékespiros arca elégedettségről tanúskodott. Sanda tekintetével végig-végipásztázta a vendégsereget és barátját dicsérő gondolatokkal illette, hogy az öreg Kustán nem hívott meg akárkit, egytől egyig az elsorvasztott kisgazdapárt hívei vannak jelen. A sorokban, Szűz Mária koronás, kék palástos képe alatt cigányok szelídítgették hangszereiket. Kustán intett nekik megvető tekintetével, hogy kezdjék. Erre megigazították vásott nyakkendőjük zsíros csomóját, egymásra néztek átszellemülten és vigyázz-állásba merevültek, így várták, hogy a vendégsereg felemelkedjen helyéről. Amikor teljes lett a csend és csak a csigaleves kontyos gőze gomoly- gott a mennyezet felé, hamis melódiával, de annál nagyobb szívvel játszani kezdték a Himnuszt, idős Kustán nekifohászkodott rekedtes hangján: — ... a magyart, jó kedvvel bőséggel... A siránkozó ének bátortalanul terjedt, mire a jegyző erélyesebben zendített rá. Mélabús zümmögéssel fejezték be a Himnuszt, utána még talpon maradtak néhány pillanatig és miután leültek, nem tudták, hogy mihez kezdjenek magukkal. Érezték, hogy valami nincsen rendjén. A híresztelésre gondoltak, miszerint idős Kustán Dániel meghabarodott, s kissé félni kezdtek, hogy hátha mégis igaz a pusmogás. Kulcsár Bertalan észrevette a titkolt bizonytalanságot. Felállt, pocakját az asztal széléhez nyomta és heszéini kezdett. — Kedves házigazdánk, kedves mindnyájunk! Sokat voltunk mi már együtt, hol így. l 7
