Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója

egyetemes népi állammá fejlődik.

A Magyar Népköztársaságban napról napra szélesebben bontakozik ki a szocialista rendszer demokratizmusa. Ma az állampolgárok teljes egyenjogúsága érvényesül. Jogok, kötelességek tekintetében osztály-hovatartozás, vagy korábbi osztályhelyzet miatt nincs hátrányos vagy előnyös megkülönböztetés. Mindenki választó és választható.

Az országgyűlés és a tanácsok, valamennyi központi és helyi államhatalmi szerv tevéHL

Népgazdaságunk fejlődése Szocialista építőmunkánk feladatai

Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Áttérek a gazdasági kérdésekre, pártunk gazdaság- politikájára. A Magyar Szocialista Munkáspárt fő gazdaságTanácskozik a párt VIII. kongresszusa.

mai állhatunk a választók elé.

Az országgyűlési és tanácsválasztások alkalmával — népi rendszerünk eddigi hagyományaihoz híven — a párt a dolgozók százezreivel tanácskozza meg az ország fejlődésének nagy és kis kérdéseit. Biztosak vagyunk benne, hogy az ország népe szavazatával is jóváhagyja a párt és a kormány politikáját. S ami még fontosabb, a jövőben is minden erejével támogatni fogja annak megvalósítását, tettekkel, alkotó munkával építi a szocialista hazát.

és az idei aszály okozta megtorpanás leküzdése meggondolt intézkedéseket és nagy erőfeszítést kíván.

Ezután az ipar előtt álló leg(Folytatás a 2. oldalról.)

többször leszögezte azt az elvi álláspontját, hogy hazánkban pártfunkciók kivételével bármely vezető tisztséget betölthet- nek pártonkívüliek is. A párton- kívüÜekkel szemben is azt az igényt támasztjuk, hogy legyenek hűségesek a szocializmus ügyéhez, a Magyar Népköztársasághoz, őszintén munkálkodjanak a szocializmus építésén és rendelkezzenek a szükséges hozzáértéssel, szaktudással.

A felszabadulás után és a szocialista építés megindításának időszakában különböző vezető beosztásba került egyszerű munkás- és parasztemberek nagy többsége kiválóan megoldotta feladatát. Rendkívül nehéz és felelősségteljes munkájának végzése közben szabadidejét évekig feláldozva megszerezte a szükséges szakmai ismereteket, továbbképezte magát. Most az a dolog lényege — húzta alá a beszámoló —, hogy a szocializmus ügyéhez való hűség és feltétlen odaadás első követelménye mellett növekvő erővel jelentkezik a másik, szintén elenegedhetetlen követelmény: a hozzáértés, a szükséges ismeretek megkövetelése.

A mi álláspontunk szerint jó, egészséges és megfelel a szocializmus érdekeinek, ha a személyi kérdések eldöntésénél az derül ki, hogy a párt tagjain kívül egyre több pártonkívüli is megfelel azoknak a politikai és szakmai követelményeknek, amelyeket a közfunkciók betöltésénél támasztani kell. A párt e kérdésben is óva int mindenféle sablontól, valamiféle mechanikus részarány erőltetésétől.

Elvtársak! A szocialista nemzeti egység kialakulásával ösz- szefüggő fontos kérdés a szociális származás helyes kezelése is. A Központi Bizottság kongresz- szusi irányelveiben ott van az tétel is, amely kimondja: „Nincs szükség többé tanulóifjúságunk származás szerinti kategorizálására.” Ez a tétel egyes elvtársaknál nem talált helyeslésre és megértésre. A Központi Bizottság javasolja a kongresszusnak e tétel megerősítését és jóváhagyását. Javaslatában a megváltozott osztályviszonyokból, népi demokratikus rendszerünk erejéből, feladatainkból indul ki.

A tanulóifjúság származás szerinti kategorizálása helyes és igazságos volt fejlődésünk korábbi időszakában. Most azonban arról van szó, hogy ennek a korlátozásnak további fenntartása nem használ, hanem egyenesen árt a szocialista építésnek.

Változatlan követelmény: olyan fiatalokat vegyenek fel az egyetemekre és főiskolákra, akiknek magatartása jó, szemlélete haladó és kiválóan tanulnak. De ne legyen a magyar ifjúságnak egyetlen, mégoly kis rétege sem, amelyet szülei egykori osztályhelyzete miatt hátrányosan megkülönböztetve, eleve kizárjanak a főiskolai és egyetemi továbbképzés lehetőségéből.

Gondoskodunk arról, hogy az egyetemre felvett fiatalok között a jövőben ne kevesebb, hanem az eddiginél is több legyen a munkás és paraszt származású. Ez tisztára attól függ, hogy társadalmunk megadja-e az ilyen fiataloknak a tanuláshoz szükséges segítséget. Nincs kétség az iránt, hogy társadalmunk ezt a segítséget meg fogja adni nekik. Elsősorban azoknak a szülőknek a gyermekei kapjanak ilyen támogatást, akik ma a bányákban, a gyárakban és földeken dolgoznak. Ezt a tanulókkal való foglalkozásnál és a társadalmi ösztöndíjak elosztásában is figyelembe kell venni.

Kedves Elvtársak! Népi államunk a proletárdiktatúra állama. Ez a jellege megmarad a szocialista társadalom teljes felépítésének időszakában.

Mindemellett már erősödőben vannak azok a vonások is, amelyek arra mutatnak, hogy a proletárdiktatúra állama nálunk is

politikai elgondolásait az élet igazolta. Népgazdaságunk egészségesen fejlődik, kiegyensúlyozott; terveink reálisak. A VII. kongresszus fő céljait a gazdasági építőmunka területén is elértük.

1960-ban sikeresen befejeztük a hároméves tervet, sőt azt jelentékenyen túlteljesítve, magasabb alapról kezdhettük második ötéves tervünket. Ha a második ötéves terv eddigi gazdasági eredményeit számba vesz- szük, a következő kép tárul elénk- 1961-ben a szocialista ipar termelése — a tervet több mint három százalékkal túlteljesítve — mintegy 12 százalékkal haladta meg az 1960. évit. Tovább folytatódott az ipar szerkezeti átalakítása: a gépipar 15, a vegyipar 20 százalékkal termelt többet, mint 1960-ban.

Az aszály okozta károk miatt a mezőgazdaság 1961. évi teljes termelése nem nőtt a tervben előirányzott mértékben, lényegében az 1960. évi szinten maradt. Az aszály elsősorban az őszi betakarítású növényeket sújtotta, búzából azonban 11 mázsa termett holdanként, több mint eddig bármikor. Az állat- tenyésztés tervét teljesítettük. 1961. őszén a szarvasmarha-állomány 3, a sertésállomány 15 százalékkal nagyobb volt, mint 1960-ban. 1961-ben az összes felvásárolt termék 6 százalékkal volt több mint 1960-ban.

Az 1962. év kilenc hónapjának összesített adatai szerint az ipari termelés a múlt évihez képest kereken 8 százalékkal, a mező- gazdaság termelése az eddig ismert adatok szerint 1—2 százalékkal, a lakosság készpénzbevétele több mint 5 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom 4 százalékkal növekedett a tavakenységében erősödik a demokratizmus, a néppel való össze- forrottság.

Erősítenünk kell államunk demokratikus vonásait, növelnünk kell a választott tanácsi szervek önállóságát. Állandóan keressük annak módjait, hogy a lakosság minél szélesebb rétegei kapcsolódhassanak be az állami munkába, a közügyek intézésébe. Rövid időn belül esedékesek az új országgyűlési és tanácsválasztások. A választásokon a gyakorlatban kipróbált politikával és világos programijához képest, ötéves tervünk kezdeti időszakában tehát az ipar termelése a tervezettnél gyorsabban, a mezőgazdaságé az aszály következtében a tervezettnél lassabban növekedett. Egészében azonban a népgazdaság fejlődésének üteme és iránya megfelelt az ötéves terv előirányzatainak.

A két kongresszus közötti három év legfőbb gazdasági eredményének a következőket tartjuk: jelentősen fejlődött népgazdaságunk: befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését, korszerűsítettük honvédelmünket. Fedeztük az utóbbiakkal járó, a tervezettnél korábban jelentkező kiadásokat, ennek éllenére a népgazdaság tervszerűen, arányosan fejlődött, az életszínvonal pedig — a hároméves tervben jelentősen, az ötéves terv első két évében kismértékben— tovább emelkedett. A VII. és a VIII. kongresszus közötti években a magyar népgazdaság fejlődése az ipari termelés, a munkatermelékenység és a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét tekintve felzárkózott a többi szocialista országhoz.

Elvtársak! A Központi Bizottság az eddig ismert eredmények és tapasztalatok alapján jóleső érzéssel jelentheti a kongresszusnak, hogy második ötéves tervünk, amely a VII. kongresz- szus irányelvei alapján készült, a gyarkolatban is reálisnak és helyesnek bizonyult. A második ötéves terv nagyszerű céljait: a nemzeti jövedelem 36 százalékos, az ipari termelés 48—50 százalékos, a mezőgazdasági termelés 22—23 százalékos, a fogyasztási alap 22—23 százalékos növekedését, az egy főre jutó reáljövedelem 16—17 százalékos növelését el lehet és el is kell érnünk. Az ipari tervet előreláthatóan túlteljesítjük, a mezőgazdaságban azonban, hogy a kitűzött célt elérjük, a múlt évi

fontosabb feladatokat elemezte a beszámoló. Iparunk ágazati szerkezetének korszerűsítése a fejlődés egyik kulcskérdése. A munkatermelékenység emelésének egyik Igen fontos módja a gazdaságos, a világszínvonalat megközelítő termékek részarányának növelése az ipari termelésen belül. A vegyipar termelésének kimagasló szerepe van, nem kevésbé fontos a gépipar fejlesztése. Elsősorban a műszeripart, a híradástechnikai ipart fejlesztjük. Ezek anyagigényessége az átlagosnál kisebb. A gazdaságosság szempontjai megkövetelik az ország fűtőanyag mérlegének korszerűsítését. A széntermelésnél nagyobb mértékben kell szorgalmaznunk a hazai kőolaj- és földgázvagyon kihasználását. Több milliárdos befektetéssel, gyors ütemben fokozzuk a villamo&energia-ter- melést; jelentős mennyiséget veszünk át a Szovjetuniótól és más testvéri országtól. így érjük el, hogy az egy lakosra jutó villamosenergia-felhasználás az ötéves terv alatt mintegy 45 százalékkal növekedjék. A beszámoló külön kiemelte, hogy a termelésnek követnie kell a szükségletek állandó változását és a technikai fejlődés általános követelményeit. Mindenekelőtt a minőségi követelmények betartásával, gazdaságosan kell termelni. A nem gazdaságos, elavult termékek gyártását be kell szüntetni és a felszabaduló termelési kapacitást ésszerűen kell hasznosítani. Ez a munkaerő bizonyos tervszerű átcsoportosítását is igényli.

A - mezőgazdaságnak is egyre több területen kell elérnie a világszínvonalat. Ehhez évről évre több nagyüzemi épületet, berendezést, gépet, vegyianyagot,

szakembert adunk. A következő

években a mezőgazdaság például több mint 20 ezer traktort kap. Egy hold szántóra számítva pedig csaknem kétszerannjá műtrágyát, mint 1961-ben. 1961-ben mintegy 230 ezer holdat, az idén már több mint 360 ezer holdat öntöztünk. I965-ne pedig több mint 600 ezer holdon lesz öntözéses gazdálkodás. A termelő- szövetkezetek megszilárdításán ban a legfontosabb a közös nagyüzem építése, a szövetkezeti alapok gyorsütemű fejlesztése. Jelenleg és a következő években azonban még nagy a szerepe a háztáji gazdaságnak. A legfontosabb a termelékenység, a gazdaságosság növelése és javítása a termelés minden területén. Az ötéves terv, továbbá a gépiparra, a mezőgazdasági termelésre és más gazdasági területre vonatkozó párt- és kormányhatározatok helyesen jelölik meg a tennivalókat.

Pártunk azt az elvet vallja, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével.

1956-hoz képest a bérből és f'ze- tésből élők reáljövedelme 14. a parasztság fogyasztásának reálértéke több mint 21 százalékkal emelkedett. A lakosság fogyasztása 1958-hoz képest 1962-re 20 százalékkal növekedett.

A dolgozók életviszonyait közelről érintő lakásépítésre pártunk és kormányunk a megfelelő figyelmet fordítja és minden lehetséges eszközt biztosít e célra. Az 1958—1960-as években kereken 180 ezer lakás épült. Az 1949—56-os években átlagosan kereken 34 ezer, az 1958— 61-es években pedig átlagban 62 ezer lakás épült az országban. A jelenleg még igen sok jogos lakásigényt nem lehet kielégíteni és nagyon szívósan kell dolgozni azért, hogy a lakáshiány fokozatosan csökkenjen. De a munka eredményei között érdemes számon tartani, hogy hazánkban az 1957-től 1960-ig tér. jedő három év alatt — családonként négy fővel számolva, több mint 700 ezer ember költözött új lakásba.

A társadalombiztosításban részesülők száma 1959—1962-re 7 millió 200 ezerről — a termelő- szövetkezetekbe belépett dolgozó parasztok bevonásával — 9 millió 400 ezerre nőtt. s ma már a lakosság 94 százalékára terjed ki. 1961-ben 548 ezer felnőtt és gyermek üdült méltányos térítés ellenében szakszervezeti és vállalati üdülőkben. A takarékbetét-állomány az 1958. évi kétmilliárd forintról 1962-re nyolc és félmilliárdra növekedett.

Az életszínvonal alakulása nemcsak a keresetek nagyságától, hanem az áruellátás színvonalától is függ. Barát és ellenség egyaránt elismeri, hogy nálunk a helyzet ebben a vonatkozásban is jó. A lakosság a pénzért egyre inkább a kellő választékban és minőségben szerezheti be a fogyasztási cikkeket.

Az egy főire jutó reáljövedelem az 1957—60-as évek jelentős emelkedése után az elmúH két esztendőben mindössze 1—2 százalékkal növekedett. Ez a k;s mértékű emelkedés azonban elvan körülmények között következett be, amikor három, ’•endkívül jelentős tényező befolyásolta a népgazdaságunk helyzetét. Már a második aszályos év sújtja a mezőgazdaságunkat és azon keresztül a népgazdaságot. Egyidejűleg igen nagy, csak később megtérülő beruházásokat kellett eszközölnünk a mezőgazdaságban: jelentős esz. közöket kellett fordítanunk honvédségünk felszerelésének korszerűsítésére is. A népgazdaság szilárdságát és egészséges voltát bizonyítja, hogy az életszínvonalat ezek ellenére sikerült tárta nunk és valamelyest növelnünk.

Honvédségünk fegyverzetének korszerűsítésére úay is kell gondolnunk. hogy ezek a kiadások biztosítják és védelmezik a ma.

(Folytatás a 4. oldalon^