Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-18 / 270. szám
L oldal 1M2. november 18, A PÄLCA NEM TÖRÖTT EL M agyőt sóhajtott, összerán- colta a homlokát, s keserű szájízzel fogott hozzá: válaszolni sorban az elhangzott vádakra. Egy pillanatra átvillant rajta, hogy úgyis mindegy... így érezheti magát a gazda, amikor tűz pusztítja él az aszta gba rakott gabonát. Oda a termés, hiábavaló volt a nehéz munka!... — Nem alkalmas az iskola vezetésére. — Magánakvaló... türelmetlen... — Részrehajló. Egyre ez a három mondat forgott a fejében. De mégiscsak erőt vett magán, s válaszolt, mondta, beszélt, hiszen nem maradhatott szótlan: — A kritikát, amely a hozzászólásokban elhangzott, elfogadom... Azt hiszem, hogy akik itt vagyunk mindannyian egyet akarunk. Egy a feladatunk: nevelni, tanítani, formálni az új embert a falunkban... Ez nagyon nehéz. Sok a buktató. A mj munkánkban türelemre van szükség és naponta kell újra kezdeni, nem szabad belefáradni... — Nem szabad belefáradnunk... S „pipálta ka” sorban a megválaszolt kérdéseket a noteszében. A vb-ülés utáni társalgásban ezúttal nem vett részt. Alig várta, hogy kilépjen a tanácsháza ajtaján-. Ki gondolta, hogy ez lesz, amikor az iskola munkájáról számot ad a végrehajtó bizottságnak? S ő, aki annyiszor hangoztatta, hogy nem szabad belefáradni, naponta kell újrakezdeni — jól tudta, hogy ő bi- aonv most egyszeriben belefáradt. Odabent már szédült a füsttől, amely három órán át go- molygott a teremben a cigarettákból. s most még mindig szédült attól, amit a bírálatokban kapott m T ele ambicióval, fiatalos energiával és alkotókedvvel lépte át íó tíz éve az iskola kapuját, amikor átvette az igazgatói teendőket. Én is ott álltam a sarokban az iskola udvarán. Szóról-szóra emlékszem még most is a bemutatkozására az első évnyitó ünnepélyen: „Szeretnélek megismerni benneteket, a falutokat..., illetve most már a falunkat, barátságot kötni veletek, s azután együtt dolgozni.” A százéves iskolában kopott, szegényes volt minden. Az évek távlatából már kicsinek látszó gondokkal birkózott meg, amelyek akkor megmászhatatlan hegynek látszottak. Kevés volt a tanterem, nem volt nevelői szoba, egy-két szekrény, fogas, örökké füstölő kályhák, agyonfaragott hatszemélyes padok... Ez volt minden. De nem ked- vetlenedett el. beletemetkezett a munkába. Ment a járástól a megyéig, kilincselt, kért.... és lassan-las- san kicserélték az öreg bútorokat, nem ázott be többé a tető, elfogadható környezetet, teremtett. Mindez a könnyebbik fele volt. A másik? Ahhoz kellett vsak igazán rendíthetetlen lelkesedés. Rendet kellett teremteni az emberek fejében, A szülők sehogysem akarták megadni magukat, amikor arra került a sor, hogy nyolc osztályt kell elvégezni a gyerekeiknek, ttzennégyéves korukig kell Iskolába járniuk. Sokan közülük uradalmakban, tanyán nőttek fel. Gyerekkorukban disznót, libát, tehenet őriztek valamelyik birtokon, s a toll helyett ostor, bunkósbot, vasvilla került igen korán a kezükbe. Sokast azt tartották, elég ha Bem csapják be a boltban a gyereket, s ennyit négy osztály- kan la meg lehet tanulni Aztán a kollegák!... Mindennapos volt a vita az öregek és a fiatalok között De majdnem egységesen álltak szemben ővele, amikor új módszerek bevezetésével kísérletezett. Milyen sokáig tartott míg megértették, hogy a „körmösök” Ideje egyszer s mindenkorra lejárt. A tanári szoba ablaka késő éjszakáig világított nap mint nap. Dolgozott és tanult; C lső igazi öröme az volt *" amikor 1952-ben először végeztek a nyolcadikosok. Igaz ugyan, hogy csak tízen voltak, de ez már eredmény, már felcsillant valami abból, amiért dolgozott, amiért jött. Megismerték a faluban. Barátságosan köszöntötték az utcán, vagy ha „beugrott” a városba, az autóbuszon. Lett „szülők iskolája” is, közelebb került az iskola a családhoz Múltak az évek. Már több mint félezer tanuló sorsát igazgatta. Kinőtték a régi iskolát. Se felszerelés, se tanterem , .. Űj iskolát kell építeni! Ez volt a következő nagy feladat. S éppen akkor, amikor a falu is új arcot öltött — a tsz- szervezés idején. Agitációs munka, gyűlések, szervezés, előadás ... Fél szemmel azonban az új iskola tervezési munkálatait vigyázta ekkor is. Tanácstag volt már, s el nem múlt a vb-ülés, hogy szóba ne. hozza az építést. Tava]y augusztus 20-án vették át ünnepélyesen az új emeletes iskolát. Szeptemberben hangos volt az épület a gyerekek zsivajától. Hatalmas ablakok, parkettpadlós tantermek, vízvezeték, fizikai, kémiai felszerelés, filmvetítőgép... mindenminden új volt, s a gyerekek nem győztek eleget örülni neki. Hogyne örült volna kétszeresen 5!... Felemelő érzés volt először helyet foglalni az igazgatói irodában, s úgy érezte, ezután még többre lesz képes. C akkor jött ez a vb-ülés. Mint egy hideg zápor. Hangos dicséretre nem vágyott, de azt nem gondolta volna, hogy így végződik a beszámolója; — Hol hibáztam? — tépelő- dött, miközben lábait csak megszokás irányította hazafelé. — Hát ilyen lennék én? Persze sokszor mondtam, hogy most nincs időm, dehát olyankor csakugyan nem volt időm.. Volt, aki nem jött többet. De ki gondolta, hogy megsértődött? Ügy hittem, talán nem is volt olyan fontos neki... Most meg jönnek a panaszok... Hogy nem törődöm a beosztottakkal türelmetlen vagyok, zárkózott, mogorva, nem alkalmas arra, hogy emberek sorsát intézzem, munkáját irányítsam... Hiába próbálta magával elhitetni, hogy rosszul ismerik őt, ő egészen más ember. — Igen, valahol elvétettem, valamiről elfeledkeztem, ami pedig mindennél fontosabb, s azelőtt megvolt; a bizalom, a közvetlenség, a „jó kapcsolatok”... Dehát senki sem érti: miért? Hiszen mindig új és új tervek, új feladatok jöttek, s azon vettem észre magam, hogy egyre kevesebb az időm. várt: nem fogadták el a lemondását! Tudására igényt tartanak a jövőben is, nyugodtan bízzák rá az iskola sorsát Ismerik régóta és jól tudják mennyit dolgozott mire képes. Változtasson inkább a hibáin. Amikor becsúsztatta a kék borítékot a munkaköpeny zsebébe, egy kicsit megnyugodott. Hát mégis bíznak benne! Talán ezzel a levéllel ismerték el először igazán tízéves, fáradságos munkáját Megint jött a szeptember, s a megnyitó beszédet ismét ő mondta. Magabiztosan, ahogy eddig: tanuljatok még jobban, használjátok ki a megnövekedett lehetőségeket és nagyon vigyázzatok az új iskolára! A múltheti tanácsülésen is- “ mét szót kért: iskolai napközi otthont kellene építeni... A két oldalépületet lebontani. A tető jó. Abból már el lehetne kezdeni... A járás is adna hozzá valamicskét, meg kell ragadni az alkalmat. Fel kell építeni a napközi otthont! S ahogy beszél, elnézem őt. A haja megritkult a homlokán is egyre több barázdát húzott az idő, de lelkesedése, ereje, hite ugyanaz, mint tíz év előtt, amikor közénk jött: felemelni a tudatlanságból a falut, fáradhatatlanul dolgozni, szolgálni a köz ügyét, a hivatásának élni. A tanácsülés után ismét jókedvűen beszélgetett az egyik csoportban. Nekem pedig az emlékezetes vb-ülés járt az eszemben. S a tanulság, amelyre Kapitány Ottónak, a sükösdi általános iskola igazgatójának esete int: tegyük nagyon fontolóra, jól gondoljuk meg, mielőtt pálcát törnénk emberek sorsa felett! Varsányi József Ahol hetven gyereknek van operabérlete A HIDEG, széljárta utcáról jólesik belépni a fülöpszállási általános iskola kapuján. A folyosóról mindjárt jókora tábla hívja magára a figyelmet. „A hét legjobb rajzai” — olvasom a feliratot, mely alatt színesen, vidáman sorakoznak az ügyeskezű tanulók meglepően jó forma- és színérzékről tanúskodó rajzai. — Régi szokás ez nálunk — világosít fel Gubán Imre igazgató évek óta így ébreszt- getjük növendékeinkben a rajzolás, a művészetek iránti érdeklődést és vonzalmat. Ez a nemes versengés két okból hasznos. Először: fejleszti a szépérzékét, másodszor: nemcsak a „legjobbak”, de a gyengébbek is igyekeznek képességük legjavát nyújtani. Sok iskolánkban követhetnék a fülöpszállásiak hatásos, jól bevált módszerét. De példát vehetnének arról az odaadó, lelkes nevelőmunkáról is, ahogy a pedagógusok a szép és a maradandó élményt nyújtó művészetek szeretetére tanítják a gondjukra bízott gyerekeket. Mert például a rajzolás mellett nem hanyagolják el zenei és irodalmi képzésüket sem. EGY KICSIT meg is lepődtem a hallottakon. Hetven tanulónak van operabérlete, rendszeresen utaznak Budapestre, hogy az Erkel Színházban közösen hallgassanak végig egy- egy előadást. Irodalmi előadásokon vesznek részt és néha eljönnek Kecskemétre, a színházba is. Hogy ez ritkábban fordul elő — nem rajtuk múlik... — Nagyon rossz a közlekedés — panaszkodik az igazgató. — Előadás után hajnalig kell várakozni a vonatra. Legalább annyit tehetne érdekünkben a vasút, hogy esetenként külön- vonatot indítana. Utasból nem lenne hiány, hiszen „beszervez* nénk” a szomszédos községek lakóit is. VALÓBAN érdemes lenne « MÁV igazgatóságnak ezzel e kéréssel foglalkoznia. Legalább ott, ahol ilyen lelkes tábora alakult a kultúrának — ne gördítsen akadályt útjukba a közlekedés ... V. Zs. Láttam a tehetetlen lábat,.. Görcsös kezével megmarkolta- a feljáró kapaszkodóját, (itt volt már csak erő, éppen csak annyi, hogy feltornássza nyomorék-magátl, a láb erőtlen-akaratlan csak másra bízva, botra, kézre -• • * s láttam a kéznek inait, láttam az arc megrándul ás átláttam a tehetetlen lábat, és hallottam a mankó ütőd és ét. hallottam, minden érzékemmel, és láttam minden érzékemmel. a mankó odaütődéséi, a kéz konok erőlködését. a jelenlevők vad el hallgatási s tizenhét év után megint ott járt körünkben, s ott ült mellettem, — emlék, embersors, gondolat, de emlékeztető! » a háború! Antalfy István Könyvespolc Hegedűs Géza: ÖSSZHANG A ZŰRZAVARBAN Hegedűs Géza válogatott verseit tartalmazza a kötet, húsz esztendő költészetének gondosan összeállított gyűjteményét. folytatás egv rövid, né- n hány soros írás volt a járási tanácshoz^ amelyben lemondott igazgatói állásáról, s kérte a felmentését. Ügy érezte nem tehetett mást. Pedig fájlalta, hiszen volt még egy-két szép elképzelése, de lemondott ezekről is. Azt hajtogatta magában egyre: sok az, amit vállalt, csinálják tovább a fiatalok! Ahogy a választ várta, már bele is törődött, hogy jobb lesz beosztott nevelőnek lenni, ott is azt fogja tenni, amiért eddig dolgozott, de nyugodtabban élhet. Augusztusban végre lm A! jött, s benne egészen más. mintamit NEM „FŐTANTÁRGY If Jo ff ff al kárhoztatható az a valamikori, nagyon régen lejárt szemlélet, amely a testnevelést valamiféle kiegészítésnek tartotta csak a tantárgyak között, olyannak, amely ha szükséges is, nem számítható a komoly tárgyak sorába, hiszen ismeretet nem ad, csupán arra jó, hogy meg ne görbüljenek a hátak, a padban üléstől. Ismereteket valóban nem ad, de egészséget, munkabírást, szellemi és testi frisseséget igen. Az új tanterv során néhol felvetették: vajon szükség van-e arra, hogy a testnevelésből osztályzatot is kapjanak a tanulók. S valóban az alapvető cél szemszögéből talán nem lenne erre szükség. De éppen azért, mert az ítéleteiben még kialakulatlan ifjúság bizonyára nem venné komolyan azt a tárgyat, amelyből nem kap osztályzatot, általános vélemény szerint a szorgalom ilyen módon való elbírálására jutalmazására, továbbra is szükség van. Régebben bizonyos túlzó maximalista nézetektől vezéreltetve országosan megállapították, hogy egy-egy osztályzat eléréséhez milyen szintet kell teljesítenie a tanulónak. Milyen magasat, távolságot kell ugrania, milyen messzire kell dobnia a súlyt vagy a gerelyt. Egy-egy osztályon belül azonban nagyon különböző fejlettségűek a gyerekek, s a gyengébbek nagy hátrányban vannak az izmosabbakkal szemben, végül is gyakran minden igyekezetük ellenére, s érdemtelenül rossz osztályzatot kaptak. Aía^már a tanár maga állapítja meg a szinteket egy-egy osztály számára. Éppen ezért egyedül a testnevelőnek szabad egy fél hónappal később leadnia a tanmenetet, mint a többi tárgy tanárának, hogy megállapíthassa az év elején a szinteket, felmérhesse a gyerekek képességeit i Megvan tehát a mód arra, hogy a tornát ne valami országos mércének a követelményei alapján tanítsák, hanem a tanulók képességeinek figyelembevételével, úgyhogy egészséges felnőtteket neveljenek belőlük, s egyszersmind megszerettessék, megkedveltessék velük a sportot. Annál különösebb és nem eléggé helyteleníthető, hogy egy- egy testnevelő tanár éppen az utóbbi szempontról feledkezik el. Nem is éppen ritkán a testnevelő munkájának értékét ugyanis abban látja, hogy növendékei milyen sporteredményeket érnek el, s úgy véli, az végzi a legjobb munkát, akinek iskolája a legtöbb díjat hozza el a városi. megyei vagy országos versenyekről. Két ellenvetésünk van, s mindkettő igazáról könnyű meggyőződni: egyfelől nyilvánvalóan nem minden tanuló képes arra, hogy első legyen valamelyik sportágban. Az effajta eredmények tehát csak a legkiválóbbak sikerei, s mellettük a tanulók zöme akár semmit se sportoljon, az iskola neve akkor is ragyogni fog. Másfelől a mai magasszínvonalú sportban eredményt elérni olyan mértékű felkészülést és megterhelést jelent, ami gyakran összeegyeztethetetlen az iskolai elfoglaltsággal. Ex a maximalista törekvés azonban súlyosabb esetekben egyéb következményekkel is jár, s ez a fő veszély, Nem helyeselnénk, ha a test- nevelési óra amolyan potyaóra lenne, ahol kénvelmeskednl, „lazítani” lehet. Mindenért meg kell dolgozni, az egészségért is, s ezért a testnevelés természetesen fizikai megterhelés is legyen. De az ellen tiltakozunk, hogy akár a tetszetős eredmények hajszolása miatt, rosszul értelmezett szakmai buzgalomból a testnevelési óra nyűg. teher legyen a tanulók számára. Olyan őrs, amitől félni kell. amit nem szeretnek a tanulók. Mert sajnos, ilyen is van. Félnek a gyerekek az óra — nem túlzás! — gyötrelmeitől, az egész szellemtől, amely a testnevelési órán, vagy a sportkörben uralkodik, ahol az erős lenézi a gyengét, az ügyetlent, s ahelyett, hogy segítené, gúnyolja, vagy bünteti is. S mindennek tetejébe, aki esetleg színjeles, ebből az egyetlen tárgyból kettes, vagy hármas osztályzatot kap, ami elcsúfítja a bizonyítványát. Iffy aztán itt is, ott is hallani, hogy jó tanulók, egészséges, de gyengébb fizikumú diákok, vagy a szüleik mindent elkövettek, csak hogy megszerezzék a papírt: felmentve. így éppen ők, akiknek a legnagyobb szükségük volna ró, elesnek a testnevelés áldásos hatásától, de „megmentik a bizonyítványukat”. Nem tagadjuk, vészjelzésnek szántuk ezeket a sorokat. Mert bár nem gyakori, de van ilyen testnevelés, van ilyen tornatanár. A főiskoláról tapasztalatok nélkül kikerült fiatal tanárok némelyike talán azért, 'hogy gyorsan kitűnjön, talán csak a tantárgy vitathatatlan fontosságába vetett hittől vezéreltetve „nekiesik” a munkának. A főiskolán megszokta, hogy magas a mérce, s követel ő is. Ismételten hangsúlyozzuk: a. testnevelés egyik legfontosabb célja megszerettetni a sportot. Megszerettetni úgy, hogy az iskola elvégzése után ne fordítsanak hátat a fiúk, lányok mindennemű sportpályának, hanem keressék fel azután is, később felnőtt korukig, sőt öregségükig, Ha azt a eé t csak akkor érhetjük el, ha a testnevelő tanárok nem edzők elsősorban. hanem mindenekelőtt nevelők! s csak másodsorban testnevelők. Mester László
