Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-02 / 257. szám
1962. november 2, péntek 3. oldal gazdálkodási kívánjuk a közös jószágállományt is. Különösen említésre méltó a baromfiállomány gyors ütemű fejlődése közös gazdaságunkban. Az idén községünkben 65 ezer darab baromfit neveltek fel a közös gazdaságok. A tervek szerint jövőre már 130 ezerre növekszik a termelőszövetkezetekben felnevelt baromfiállomány. Különösen dicséret illeti ezért a nőtanácsot és a KISZ-alapszervezeteket, mert ezeknek tagjai lelkes fel- világosító munkával népszerűsítették a baromfitenyésztést, és a baromfigondozókat meggyőzték a szakmai tanfolyamok elvégzésének fontosságáról. Ennek eredményeként a baromfigondozók hozzáértően látták el feladatukat. T ermelős? övetk eze- funlt gazdái a jövőben kevesebb növényféleséget termesztenek. Tervünk szerint szántóföldünk 30—35 százalékán kukoricát termesztünk, a fűszer- paprika területét pedig 120 holdra emeljük. A Dunavölgyi Főcsatorna vizét felhasználva — lehetőségeinkhez képest — szántóföldi növényeink jelentős részét öntözzük. Ui üzemrésszel bővül a Baiai Villamosipari Gyár Rövidesen nem kell már naponta utazgatniuk a Bajai Villamosipari Gyár Vaskóiról bejáró dolgozóinak. A járási tanács ugyanis az üzem rendelkezésére bocsátotta a Vaskúton felszabadult egyik laktanyaépületet. A kisebb átalakítással ipari termelésre alkalmassá tett új üzemrészben a közeli napokban megkezdődik a házi vízellátó berendezések szerelése. A munka megkezdésével a villamosipari gyár vaskúti munkásai helyben dolgozhatnak. Létszámukat a tervek szerint január 1-től 50—60-ra, 1963 végéig pedig körülbelül 100—150 főre emelik. Az új üzemrész elsősorban a helyben jelentkező női munkaerőnek nyújt foglalkoztatást. A hartai villasoron Aki Hartát, a milliomos tsz-ek községét járja, annak lépten- nyomon frissen csinosított, villaszerű kis családi házakból álló utcasorok ötlenek a szemébe, bizonyságául annak, hogy az egyre gyarapodó szövetkezeti gazdáknak a korszerűbbet, a kényelmesebbet igénylő szépérzéke is fejlődik. Mind több azoknak a száma, akik forintot forintra, téglát téglára rakva, tető alá hozzák az új, mutatós családi fészket. így Frei Andrásék is. A szövetkezeti traktoros férj az őszi szántást végzi a határban, s felesége — törékeny, kékszemű asszony — a Dózsa György utcai új kertes ház konyhájának a festésével bíbelődik. — Jóformán „társadalmi munkával” hoztuk tető alá a házunkat — mondja. — Hat éve spóroljuk a forintokat, s mikor odáig jutottunk, hogy az építkezést elkezdhettük, a férjem munkatársai, barátai kalákában segítettek bennünket. Gotschal Márton, az Űj Élet traktorosa, Weibel János, de nem is győzném mindet felsorolni: hol az anyagszállításban, hol pedig a közvetlen építésben voltak a segítségünkre. Persze, az ő fészekrakásuknál mi viszonozzuk és viszonoztuk e szívességüket. Mostanáig 80 ezer forintot költöttünk a lakóházra. Kölcsönt vagy hitelt nem vettünk igénybe, teljesen a saját erőnkből építkezünk. Amint András megkanja a fize* ; t. ennek nagyobbik részét nyomban a ház csinosítására fordítjuk. Úgy számítjuk, hogy a zárszámadás után csaknem minden a helyén lesz. Legfontosabb most a kályha beszerzése. Ola.ikályhát szeretnénk. Aztán majd sor kerülhet a mosógépre, s egy-egy modern bútorra is. Közeleg az ebédidő, nem illik tovább zaklatni a háziasz- szonyt, aki már várja haza a két apróságot; egyiket az óvodából, másikat a játékból. Frei Andrásnénak további jó munkát kívánunk, s azt, hogy mielőbb minden a helyén legyen a csinos kis lakásban: a kályha is, az új bútor is. Jóba Tibor Ifjúsági tanácskozás Kiskunhalason Szakosít juk a Az alábbiakban rövidítve közöljük Garaczi Lászlónak, a császártöltési Felszabadulás Tsz elnökének tervezett felszólalását, melyre az idő előrehaladott voltára tekintettel a megyei pártértekezleten nem kerülhetett sor. Örömmel jelentem a megyei pártértekezletnek, hogy termelőszövetkezetünk már túljutott a megalakulást követő évek, a közös gazdálkodás első kezdeti lépéseinek nehézségein és szemlátomást erősödik, megszilárdul. Az idén minden mezőgazdasági munkát határidőben végeztünk el és mintaszerűen gondoztuk a szőlőt és a gyümölcsöst is. A megyei pártértekezlet útmutatása nyomán a jövőben mindenekelőtt gazdaságunk további szakosítását és belterjesebbé tételét szorgalmazzuk. Központi feladatnak tekintjük a szőlő- és gyümölcskultúra fejlesztését és az azzal való szakszerű foglalkozást. A tervek szerint az ötéves terv időszakában mintegy 800 holddal bővül községünk szőlő- és gyümölcsterülete. Ebben az évben eddig 50 hold szőlőt és 100 hold gyümölcsöst telepítettünk és ezt az elkövetkező két hónapban további 100—100 holddal növeljük. A szőlő- és gyümölcstelepítéssel gyenge minőségű, homokos, buckás területeket hódítunk meg a mezőgazdaság számára. Természetesen mindez jelentős anyagi áldozatot kíván. A buckákat dózerolással, földgyalukkal egyengetjük el, azonkívül nagy mennyiségű szerves trágyát juttatunk a talajba. Szeretném azonban szóvá tenni a telepítés néhány gondját, nehézségét. Ezek közé tartozik, hogy jelenleg nem áll rendelkezésünkre elegendő menynyi ségű és megfelelő minőségű gyümölcsfacsemete. Legnagyobb probléma az őszi- barackosok telepítésével van. Ha elegendő őszibarackfa-csemete állna rendelkezésünkre, akkor — számításunk szerint — néhány év múlva a gyümölcsösök telepítésére fordított beruházás teljes egészében megtérülne. A na»"ä«em« szőlők és gyümölcsösök gondozása megfelelő szakmunkásgárda kiképzését, betanítását igényli. Erre már most kell gondolnunk, és ezért javasoljuk, hogy az illetékesek erre időben készüljenek fel. ha lehetséges, segítsék elő különböző szaktanfolyamok rendezését a termelőszövetkezetekben. A szőlő- és gyümölcskultúra fejlesztése mellett gyarapítani A Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei bizottsága november 1-én, csütörtökön egész- napos tanácskozást rendezett Kiskunhalason a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok fiatal munkacsapat- és brigádvezetői részvételével. Az értekezleten — amelyen 80 fiatal vett részt a megyéből — Borsos György, a KISZ megyei bizottságának titkára tartott vitaindító előadást a termelési mozgalmak eddigi eredményeiről és további feladatairól. A vitában 18-an vettek részt. EZERJÓ Soltszentimre nem tartozik megyénk régi települései közé. Mindössze 50—60 éve, hogy a környékbeli falvakból, tanyákból ide telew pültek a homok „szám- űzöttei”, hogy szívós munkával megteremtsék ezt a dúsan fásí- tott, üde hangulatú községet s határát az ezerjó szőlő vesszőivel termővé tegyék. Dióhéjban ennyi csak a múlt. De a jelennek — közéi két éve — új tartalma van, s ez az Ezerjó nevű szakszövetkezet létében, gazdagodásában gyökerezik. A szakcsoportba 508 család tömörült; csekély kivétellel a falu egész gazdálkodó lakossága. Tavaly, az eL ső évben igen jól fizetett a szőlő. Nagyrészt ennek is köszönhető, hogy az elmúlt ősszel 30 holdnál nagyobb területen telepítették szőlőt, gyümölcsöst. Ezen az őszön a tavalyinál valamivel kevesebbet fizet az ezerjó, de azért holdanként most is „lehozzák” a tíz hektót. A 25 hold szőlő és a 4,5 hold gyümölcsös telepítéséhez pedig már október elejére teljesen előkészítették a területet. A nyár közepén megkezdődött a munka, buckát simított a lánctalpas, trágyát vontak a fogatok. S most, mihelyt lehet szedni a vesszőt, egyetlen napot sem késlekednek vele. Majdnem 50 gazda vállalta a telepítés munkáját. A tagság hozzájárulása — minden hold termő szőlő után 86 forint — teljesen fedezi a telepítés költségeit. Az előkészítést egyébként viszonylag olcsón sikerült elvégezni ök, az egy holdra jutó költség nem érte el a hatezer forintot. A szakcsoport végeredményben tavaly is és az idén is túlteljesíti az alapszabályban előírt telepítési tervét, s gazdái 1965-ig 200 holdon akarnak szőlőt, 70 holdon pedig gyümölcsöst létrehozni. S hogy mihamarabb termőre forduló szőlőt telepítsenek, még az ősszel húsz holdon gvö- kereztető iskolát létesítenek. A csők utak at már a nyáron megfú- ratták. sőt, az MA— 90-es öntöző berendezést is megszerezték. Már az idén is öntöztek vele. A közös gyarapodáshoz hozzátartozik az is, hogy az idén egy egész majorközpontot vásárol a szakszövetkezet a Csengődi Állami Gazdaságtól 16 hold földterülettel együtt, amelyből 2000 v négyszögöl fiatal termő szőlő. — Jelenleg közel X millió 200 ezer forint van az egyszámlánkon — büszkélkedik Budai Lajos, az elnök, s joggal. A tiszta vagyon ennek több mint a kétszerese. Közösen vetették el a rozsot, őszi árpát s a szovjet búzát, azonkívül szerződést kötöttek borsó és mák termesztésére. Van egy UE—28-as univerzális génük. de vetőgépeket, székházat s összesen 1300 hektó tartalmú bortároló edényeket is vásároltak. Most a TEGI-től 200 juh megérkezését várták, s jövő évi szerződéses átadásra 60 süldőt is beállítottak. Gépszínnel raktárral bővítik a megvásárolt majorközpontot. Ha tehát gazdag múltról nem is, gyarapodó jelenről, s mindjobban virágzó jövőről egyre gyakrabban beszélhetünk Solt- szentimrén. a a Éjjeli m Csíllagtalan a fekete éjszaka, amikor bebocsátást kérünk a Kalocsai Konzervgyárba. Az öreg portás komótos bizalmatlansággal nyitja a nagykaput: Mi dolgunk, ilyenkor a gyárban. Megszokta már, hogy vendég vagy látogató nappal erkeztk. Közli, hogy az irodán sötét már minden ablak. Minket az éjjeli műszak érdekel, tudatjuk vele válaszként. Látszik rajta, új neki ez a fogalom. Gondolatait megtartja, papírunkat visszaadja — mehetünk. A malomház hengerszékei monoton muzsikával őrlik a „piros aranyat”. Távolabb vidám asszonylárma hallik az új üzemrész nyitott ajtaján. Arra indulunk. Az ügyeletes művezetőt keressük, meg az ismerős brigádokat, akikről a nyáron készült riportunk. Sziklai Ferenc idővel megkerül, hogy tájékoztasson, kalauzoljon bennünket, de a vidám brigádokkal nem találkozunk. Ügy mondják, feloszlottak. Kalocsán végéhez közeledik a konzervszezon. Átcsoportosították az erőket, most a paprikán van a sor. Oda kell a java munkáskéz. Látnivaló így is akad. Áz utolsó konzerves brigád lecsógyártással foglalkozik. Fotósunk a mérlegelőkre villantja az örökvaku fényét. Vele kattan a Rol- leiflex zárja is. Kész az első felvétel. Náluk meg a 7 ezredik, üveg natúrlecsó. A műszak fele már letelt. Hajnalra sterilizátorba kerül a hátralevő ötezer is. A raktárban viccelődés, kedélyes hangulat közben folyik a címkézés. Kapitány Péterné brigádja az exportlecsó kilós üvegeit díszíti. Teljesítményükön nem látszik, hogy éjszaka van. Ügyes, összeszokott gárda. Átlagban ötszázalékkal több áru kerül ki a kezük alól. mint amennyit a norma előír. Látogatásunk utolsó állomása a szárítóüzem. Itt Tóth Ilona csoportja felel a folyamatos munkáért. Érdeklődtünk, hosszabb-e az éjjeli műszak, mint a nappali? Ilyenkor sokat ér a tréfás beszéd — felelik —, ha jókedvű az ember, gyorsabban röpül az idő. — És a munka értéke? — kérdezünk vissza. — Ugyanaz, mint nappal — válaszol az ügyeletes paprikaterítő, Zsubori Istvánná. — A gép nem nézi, hogy éjszaka van. — Milyen az étvágya? — Ha megindul, éhes ez mindig, csak győzzük az etetését. Most még nagy az áru víztartalma, de gőz van elegendő. Így óránként öt mázsából lesz szárítmány. Ez a munka rendje itt minden éjszaka — búcsúzik a gyárkapuban Sziklai Ferenc. — Ügyességben, szorgalomban nincs hiány. Csak anyag legyen elegendő, akkor mindegy, melyik műszakot vizsgáljuk. Egyforma a teljesítmény. Sándor Géza •— Pásztor Zoltán
