Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-28 / 253. szám

1 oldal IMS. október 28, vasárnap HANGVERSENY UTÁN Beszélgetés Heinz Bongartz professzorral a lipcsei Gewandhaus-Orchester karmesterével „Ránk bízták a jövőt!“ Helyszíni jelentés egy tantervi vitáról Ezüst haj keretezte arcából őszinte gyermekszemek csodál­koznak rám, midőn benyitok a művészöltözőbe Ami már diri­gálásából kitűnt — minden fenn- héjázás, nagyképűség mellőzése —, azt egyénisége is dokumen­tálja. Járt már nálunk, Magyaror­szágon, és szép erűlékek fűzik ehhez az országhoz. A lipcsei Gewandhaus zenekarával azon­ban először van itt, s először jár Kecskeméten is. Az előző napon Szegeden hangversenyeztek nagy sikerrel. — Nagyon sajnálom. — mond­ja —, hogy városukban nem szerepelhetett zenekarunk a tel­jes apparátussal, mert csak het­venen fértek be a színpadra. A műsort is így kellett megválasz­tanunk. s így többek között a Till Eulenspiegelt, amelyet Sze­geden nagy sikerrel adtunk elő, akkor sem játszhattuk volna, ha eredetileg szerepel a kecskeméti műsorban. Elmondja, hogy a turné foly­tatásaként még Szolnokra láto­gatnak el, azután budapesti sze­replés következik. Megjegyzem, hogy örömmel — Tudjátok, srácok, hogy le­het a legsimábban kioperálni egy üveg alját? Az ember tele­tölti vízzel, befogja a száját, az­tán odacsapja az asztalra. Nem törik össze, csak a feneke esik ki. Óriási, mi? — Ühüm... De mire jó ez? — Tegnapelőtt 260 üveg fene­két vertem így ki. Ha nincs ott vagy egy órahosszat a gólé, tán íelmegyek háromszázig is. Négy aranyifjú ül a szomszé­dos asztalnál. Három aranyifjú és egy aranylány. (Tudja a ma­ró, miért maradt meg ez a ki­tejezés máig is, bár igaz, hogy az arany korántsem olyan ran­gos értékmérő már mifelénk, vi­szont mégiscsak tagadhatatla­nul nemes a fémek között, míg ez éppen nem mondható el az efféle társaságról.) Nagyot ne­vetnek a „szellemes” ötleten. Vasárnap délelőtt. A cukrász­da zsúfolt, de ez cseppet sem zavarja a „négyesfogatot”. Jó hangosan folyik a traecsparti. Igyekszem nem odafigyelni, mégis minduntalan a fülembe ütődnek a beszélgetés foszlá­nyai. — Tudjátok, én még a zabára Is sajnálom a pénzt. Csak piá­ra. meg nőkre nem. Jól öltözöttek, nevetősek, egész­ségesek. Azon tűnődöm, mit gon­dolnék róluk, ha a szájukat nem nyitották volna ld. Míg ígv... a kívül piros alma, belül pedig... na, nem is mondom, jut eszem­be. Arra kapom fel a fejem, hogy az egvik elüvölti magát: — Hé, Baba! önkéntelenül követem a te­kintetét A fiatal felszolgálólány Jön tálcával. Rájuk se pillant. — Hé, kisanyám! Semmi válasz. — Anyafej, magának szóltam! Jöjjön ide! A íehérkötényes lány megunja az üvöltözést, odalép: leégett az aniinikotinislák temp'oina Az amaterdami Robert Groot- velt, a dohányzás esküdt el­lensége antinikotinista templo­mot alapított. Ebben a temp­lomban híveivel együtt gyer­tyafény mellett „füstellenes mi­séket” tartott. Sajnos, az új szertartásoknak hamar vége- szakadt. Az antinikotinista ká­polna leégett; a tüzet a gyer­tyák okozták. vártuk és szeretettel köszöntjük Kodály szülővárosában. — Mi is szeretjük Kodályt, repertoárunkban több műve sze­repel — feleli. — A mai műso­runkba azért nem vettük be, mert nem akartuk megelőzni a születésnapja alkalmából rende­zendő ünnepségeket, ahol majd hallhatja a kecskeméti közönség a legszebb műveit. Kodály 80. születésnapját mi is megünne­peljük otthon nagyszabású hang­verseny keretében. Büszkék le­hetnek nagy mestereikre, akiket ma már világszerte ismernek. Nekünk Beethovenünk és Ba- chunk van, önöknek Bartókjuk és Kodályuk. A beszélgetés ideje rövidre szabott, búcsúznunk kell, Heinz Bongartzot még ma este várják Budapesten. Bármennyire siet, amikor az öltöző előtt az auto- gramm-kérők nagy csoportjába ütközik, szívélyes mosollyal tesz eleget mindenki kérésének. Töl­tőtolla fürgén szalad a papíron. — Látja — csillan a szeme de­rűsen —, a dirigens két legfon­tosabb szerszámára töltőtoll és a karmesteri pálca. Pártos Erzsébet — Fizetni óhajtanak? — Hozzon nekünk, csinibaba két üveg sört és két csokoládét. A beszélgetés szokásos zaja mostanra teljesen elnémult. Min­den tekintet erre fordul, az em­berek kíváncsian várják a jele­net folytatását A felszolgáló szeme szikrát szór, de a hangja csendes, udvarias, s ördög tud­ja, hogyan csinálja, nyugodt is. — Viselkedjen, kérem, tisz­tességesen. — Cöcö. i. Hercegnő! Ugorjon és hozza! A szem még jobban villám­uk, de a hang változatlan: — Csak a fizetést vagyok haj­landó elfogadni. — Na, ne mondja! Hozza vagy nem? — Csak fizetést vagyok haj­landó elfogadni. A fickó egy pillanatig hall­gat, méregeti az „ellenfelet”, s látszik, azon jár az esze, mit tegyen. Elvégre most már nem vonulhat vissza, felsülne a nyil­vánosság előtt, önérzet is van a világon. — Akkor küldje az üzletveze­tőt — böki ki hirtelen és már el is fordul; A tört ériét a továbbiakban minden csín dara tta nélkül zaj­lott le. A kislány elment, kis idő múlva megjelent az üzlet­vezető, egészen halkan mondott valamit, hasonló lefogott hangú válasz... Az üzletvezető meg­rázta a fejét, otthagyta az asz­talt. A négyek még üldögéltek egy darabig, aztán szedték a eókmókjukat, az előtérben fi­zettek és elindultak. Aki a vita után jött, nem is sejtett semmit a botrányból. Mindezt azonban szóvá se tet­tük volna, ha nem lenne tanul­ságos is. Mert ha a kecskeméti Nefelejcs cukrászda üzletveze­tője — ahol mindez lezajlott — teszem azt. mégis csak kiküldi a rendelt italt, vagy még előbb a felszolgáló nem akad fenn a pimasz hangon — pedig hány­szor, de hányszor így történik — akkor hőseink urai a helyzet­nek, vérszemet kapnak, s nem­csak maguk lesznek legközelebb még szemtelenebbek, hanem gusztust csinálnak hozzá másnak is, aki fogékony az ilyesmire. Mint azonban a példa mutat­ja. elkerülhetetlenül jutnak az ilyenek időnként abba a hely­zetbe, amikor meg lehet őket fékezni, igen egyszerűen. A le­hetőségek bizonyára igen vál­tozatosak. Néha nem ilyen si­A Kiskunfélegyházi Pe­tőfi Gimnázium tantermei, fo­lyosói már elcsendesedtek, csu­pán az egyik terem világos, ahol összejöttek a tanárok és a vendégek, hogy elmondják vé­leményüket, javaslataikat az új középiskolai tantervről. Előt­tük ott fekszik a tervezet, s Cédulák, feljegyzések mindarról, amit el akarnak itt mondani. Hogy elkerülhetők legyenek a mellékvágányok és lényegre tö­rő legyen a vita. Harsányi La­jos igazgató rövid megnyitója után a szakszervezeti bizalmi, Sallai Sándor tanár, még egy­szer röviden összefoglalja az új tanterv célkitűzéseit, Éhik Györgyné, a Művelődésügyi Mi­nisztérium kiküldötte pedig ar­ról beszél, hogy ezt az orszá­gos méretű vitát nem valami­féle érzelmi megnyilvánulások és az együttérzés kifejezésének igényével rendezték, hanem azért, mert a magvar pedagógia történetében először a tanterv leendő végrehajtóinak vélemé­nyére, javaslataira kívánják építeni a jövőt, azt akarják, hogy a tanítványokkal közvet­lenül foglalkozó gyakorló taná­rok közös műve leaven az új tanterv. A jelenlevők jegyez­mán zajlik le az eset, s talán rendőrt kell hívni. Mindenesetre fontos a következetesség, mint mindenfajta nevelésben. Ezekután már csak egy kér­dés nyugtalanít bennünket: va­jon hol volt módjába ennek a .törpe vagánynak annyi üveget összetörni egyetlen műszak alatt’ A konzervgyárban, a pincegaz­daság palackozójában, vagy a nagykereskedelmi vállalatnál? Ki tudja? Talán utána lehetne nézni még azoknak a gyanúsan üres- fenekű üvegeknek Piros arcú. kurta legény volt Csuka Péter pártmunkás, a já­rási bizottság instruktora. A huszadik esztendejét még nem töltött« be. de jól értett ahhoz, hogy föllépésével miként sze­rezzen tekintélyt rövidke életé­hez. Görbe lábával, amelyen passzos volt a csizmaszár, ka­tonásan kopogtatta a padlót a jegyző irodájában. — Hát akkor nézzük a telek­könyveket — mondta sietősen, nagy komolyan, mint akinek kevés az ideje és a parancsnoki gesztusokhoz szokott hozzá. A gyalult képű. stuccolt ba- iuszú jegyző frissen szaladt az almán umszerű iratszekrényhez. Lengyel nadrágja mély buggyot vetett a térde alatt, komikusán vékony lábszárára kígyómintás harisnya feszült. Bordó vadász- bakancsának még a talpszélé is ragyogott Serény majommoz­dulatokkal válogatott az avatag, vászonkötésű könyvek között. Az öreg Kincses hiába talál­gatta, hogy miért szalasztották «Vte sebtében a kisbirót egye- 'őre még nem lett okosabb Kérdőn tekintgetett a póznater­metű Pásztor Antira, a falusi párttitkárra, de az sem tudha­tott többet nálánál, mert olyan­formán nézelődött, mint akit :degen helyről cipelték ide és nem tudja elképzelni, hogy mit akarhatnak tőle. — Parancsoljon. Csuka elv- ‘árs... — csattantotta le Karczagi jegyző úr a két telekkönwet a nek, a papírlapokra felkerül még egy-két mondat, azután kezdetét veszi a vita. Nem célunk itt ennek az oly­annyira szakmai megbeszélés­nek szigorúan szakmai tanulsá­gait boncolgatni. Bennünket in­kább az általános következteté­sek érdekelnek. Dr. Berkes De- zsőné például olyan változtatá­sokat javasolt a kémia tanítá­sában, amelyek több figyelmet szentelnek a mindennapi élet követelményeinek, jobban meg­magyarázzák az olyan gyárt­mányok készítését, természetét, mint a műtrágvafélék és a nő­vén yvédőszerek. A nyelvszakosok — Tóth T, ászióné. Somkúti Ignác, dr. Dombrádi Erzsébet Dobák Ist­ván — arról beszéltek, hogy e1 kell hagyni a tananyagból azo­kat a részeket, amelvek ugyan iól szolgálták a logikai kész­ség feilesztését, az időt azon­ban elvonják az élő beszéd ta­nításától, s így voltaképpen felesleges tehertételt jelentenek az anyagban. Nyelvtanításunk megjavításához a tantervi vál­toztatásokon kívül a legjobb külföldi módszerek átvételére '* szükség van. Fier-relmesen hallgatták a jelenlevők Gulyás István és Mészáros László általános isko­lai igazgató szavait, dr. Rácz Alaios és Zanahi László — a gyakorlati tárgyak oktatóinak — hozzászólását, s a szülők ne­vében felszólaló Bálint Lászlót, aki elmondotta, hogy mennvire érezték a szülők is a változta­tás szükségét, hiszen ők is lát­ták a gyerekek túlterheltségét. Mindaz, ami a Kiskunfélegy­házi Petőfi Gimnáziumban le­zajlott, megvénk valamennyi középiskoláiéban, s még tíz me­gye középiskoláiban lezajlik ezekben a napokban. A követ­kező hetekben megtárgyalják az úi középiskolai tantervet jó néhány általános iskolában, a szaktanárok szakmai munkakö­zösségeiben és az iskolák KTSZ- szervezeteiben is. Nagy munka lesz a sokezemyi véleményt zöldposztós asztalra. Csuka nem nyúlt a könyvek­hez, csak szigorúan rájuk né­zett. Szőke fejét előreszegte. — Keresse ki azokat a gaz­dákat akiknek legalább két­százötven arany koronát érő in­gatlanjuk van. Vagyis a kulá- kokat. — Míg a jegyző meg- nyálazta az ujjait, s lapozni kez­dett. ő a két kommunistához fordult: borús harciassággal, ítélethirdető hangon magyaráz­ta: — Számba kell venni a ku- lákságot Létérdekünk hogy korlátozzuk a falusi osztály­ellenséget Ninos többé kesz­tyűskéz. Csak akkor hiszik el, hogy proletárdiktatúra van. ha be is bizonyítjuk A korlátozást nekünk kell kezdeni. Határöve­zetben élünk, számíthatunk rá, hogy itt hevesebb formát ölt az osztálvhare. Értette már Kincses József, mire való ez a nagy sietség Véleménye még nem volt. csak a kedve sűlyoeodott eä. A rán­cok szinte ráfagytak az arcára Tett néhány bicegő lépést, az ablakon is kitekintett, majd té­tován motyogta: — Értjük, értjük... Pedig semmit sem értett. Csu­pán annyit tudott- a nagygazdák meg a vékonvdolmánvú parasz­tok ősidők őta acsarkodnak egy­másra, abban sem kételkedett, hegy a gyengébbek nem húzhat­ják többé a röv dobbet de ez a hirtelen fordulat váratlanul érte. Nézte a szőkefeiű. görbe lábú legényt a hatalom kül­egyeztetni, levonni a tanulsá­gokat, kiválogatni a legjobb ja­vaslatokat Megnyugtató azonban mindannyiunk számára, hogy az új tanterv valóban széles­körű tapasztalatok összegezése lesz, megfelel az élet követel­ményeinek. s megalkotásában szóhoz jut mindenki, aki vala­milyen módon részt vesz az is­kola munkájában, kapcsolatban áll vele. S bizonyos az is, hogy a vitákban részt vevőket nem­csak lelkesedés fűti. hanem át­hatja a felelősségérzet, mert tudják, hogy amikor a vélemé­nyüket kérték, rájuk bízták a jövőt. M. L. vIű«s/aki konvvnapok Feuer Ferenc: GÉPKOCSIK KARBANTARTASA ÉS JAVlTASA A mű a szerviz és az átvizsgá­lás! munkák, valamint a kisebb, fu­tó 1avitások elvégzéséhez kíván se­gítséget nyúl tani. Módszeresen cso­portosítva adja a hazánkban leg­inkább elterjedt gépkocsik kenéslj karbantartási műveletcsoportjait és a javításokkal kapcsolatos műszaki beállítási és egyéb adatokat, ame­lyek mind a javítóüzemek dolgozói* mind a hivatásos vagy magángép­kocsi-vezetők számára felbecsülhe­tetlen segítséget jelentenek. Mfhálffy L: MŰVEZETŐ TERVEZŐK ZSEBKÖNYVE A művezetés olyan tervezőmémőM tevékenység, amelynek célja az. hogy a megtervezett létesítmény a tervben előirányzott megoldásoknak megfelelően, gazdaságosan, és kellő Időben valósuljon meg. A beruházó műszaki ellenőrén kívül, tehát a művezető Is a beruházó megbízott­ja. aki azonban mindenekelőtt a műszaki megoldásokkal és nem al eljárásbell. elszámolási stb. kérdé­sekkel foglalkozik A mű a fenti eljárásokkal kapcsolatos teendőkben kívánja a művezetői munkát segí­teni. döncét és elképesztette az a valószínűt lep tény, hogy ilyen gyerekember hozza a parancsot, s tőle. a vén bakától megdöb­bentő öntudatossággal, nyers magabiztonsággal követel enge­delmességet. Kincses a világért sem akart ellenkezni, hiszen * kommunista kötelességei közül a hűséget és a fegyelmet tar­totta számon a legjobban. Még­is rátelepedett a szomorúsági nem tudta felfogni, hol oltotta* ekkora merészséget ebbe a le­génybe. akinek még fogaim* sincs az életről, de úgy diktál, mintha vele együtt verték vol­na sámfára a zalaegerszegi in- temá 1 ótá borban. — Hát kérem szépen — né­zett föl a könyvekből üm oé- lyes arccal a jegyző. — A kö­vetkező gazdákat érinti a ka­tegorizálás- idős Kustán Dantei, Kulcsár Bertalan. Fazeka« T”és. A járási instruktor tűnődve szegte le az állát, feszengette a térdét. — Csak ennyi lenne? — kér­dezte bizalmatlanul. A jegyző védekezőn behúzta a nyakát. — Tessék kontrollálni Kicsi falu. szegény falu. A birtokol* nyolcvan százaléka még az öt holdat sem éri el. Csuka Péter gangos léptekkel fárkált a szobában Csizmája kényesen nyöszörgött. Nem akart butaságot mondani, ezért sokáig kutatta gondolataiban hogv mi­lyen szavakat használt a járási titkár amikor útjára enpodte. T>assan. bólogatva beszélt ha­sonlított a fiatal, fontoskodó ►an fiókra. — Azt hiszem, nem szorul hangsúlyozásra, hogv ez az aeósz ügy szigorijan bizalmas — itt a jegyzőre nézett, a régi Ida úrra akiről tudta, hogv nem □usztán a haihőkölő modoráért Nevelés a cukrászdában Mester László aLA/v)B.au /

Next

/
Oldalképek
Tartalom