Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-11 / 238. szám
L «Mal «m «tut« n, «at«»«» Mit ígér a televízió a téli estékre? Szőttesek, csipkék és faragások A nappalok rövidebbek, hosz- srzabb a sötétség, tovább jut idő vidékein is arra, hogy munka után az emberek a televízió képernyője élé telepedjenek. Felkerestük a televízió műsorszerkesztőségét, hogy megtudjuk, mit ígérnék a következő hónapokra, mát láthatunk az elsötétített szobákban a vibráló képernyőn. — Mindenekelőtt úgy gondoljuk — kapjuk a választ —, hogy nincs különösebb eltérés a vidéki, a városi és a budapesti nézők között. Amennyire a levelekből meg lehet állapítani, hasonlóak az igényeik, kifogásaik. Itt is. ott is a sport- és színházi követítést szeretik legjobban és a íilmműsor ellen van a legtöbb panasz. Mindez nem azt jelenti, hogy nem tervezünk néhány külön adást, elsősorban a mező- gazdasági dolgozók számára, Sxaktanfolyam — Már a következő hetekben, egészen pontosan november hó Így is lehet A B ács-Kiskun megyei Moziújság szerkesztőinek senki sem szólhatott volna egy rossz szót sem, ha az elsősorban propaganda célokat szolgáló Tájékoztatóban válogatás nélkül lelkendezve dicsérik aas új filmeket Korholná-e őket valaki, ha a vélt nagyobb bevétel érdekében olykor a közönség olcsóbb izgalmakat, big romantikát kedvelő rétegeire kacsintanának. Eddig például egyetlen olyan írással sem találkoztam, amely a nemcsak ízléstelen, de a szocialista etikával ellentétes lottó- és totóhirdetéseket kifogásolta volna?! Négy szám fekszik előttem. Nézem, mit népszerűsítenek a fő helyen, az első oldalon, mit tartanak a legfontosabbnak. Sorban: „Az igazság és a szépség élményét kell adni az embereknek”, a „Ma éjjel meghal egy város”. „Üzenet az élőknek” és „Amikor a fák még nagyok voltak” című filmeket Kommentár szükségtelen. Tudják továbbá: a filmművészet megújhodása a közönség Ízlésének finomodása és némi szakmai alapismeretek nélkül elképzelhetetlen, s az aktuális közlemények rovására — bölcs előrelátással és * szocialista művelődéspolitika iránti felelősséggel — helyet adtak „A film története” és „A nagy kép előtt” című folytatásokban közölt tanulmányoknak. (Az utóbbi bizonyára élénk vitát vált ki, nem baj, így tisztulnak a nézetek, csak így juthatunk előbbre.) A havonta megjelenő kiadvány munkatársai hisznek a korszerű filmművészet diadalában és mindent elkövetnek azért, hogy örömeikben minél többen osztozzanak. Mondandómnak talán ez leghangsúlyosabb része, mert közelebb lennénk már a „szocialista közműveltség országiásához”, ha a könyvtárakban kivétel nélkül olyanok dolgoznának, akik magúk is szeretnek olvasni és hisznek a Betűben, ha a művelődési otthonok dolgozói egytől-egyig vallanák a művészet emberformáló erejét... A Bács-Kiskun megyei Mori- űjságot megyénk lakossága napról napra jobban kedveli. Hétezer példány fogyott el szeptemberben. Éppen a siker és a kis hibák hatását is sokszorozó nagy példányszám kötelezi a közreműködőket: még gondosabban ellenőrizzék, csinálják a leadott szövegeket, hogy h itt-ott fellelhető magyartalanságok, pongyolaságok M naplózzék az Igen kedvező. Matató összképet, Oeftaá Nándor 13-án. szerdán este indul a TV Mezőgazdasági Szakmunkásképző műsora. Ezután minden szerdán 5 és 6 óra között jelentkezik ez az adás. Az ország nagyon sok községében indult mezőgazdasági szakmunkásképző, igen sokféle szakmában. Mi a TV képernyőjén olyan tanfolyamokat szeretnénk tartani, amelyek mindegyik mezőgazdasági szakma számára segítséget adnak. Az ország legjobb szakembered tartják majd az előadásokat ilyen témákból, mint: „A talajvédelem és a helyes növényi sorrend”, a „Vegyszeres gyomirtás”, a „Szántóföldi növények öntözéses termesztése”, „A legelőgazdálkodás”. Az előadás alatt filmvetítés és rajzok teszik érthetőbbé az anyagot és az óra végén gyakorlati szakemberek tesznek fel kérdéseket az előadást tartó elméleti tudósnak. *Lámpafény néV* A TV agranómusa a jövőben átadja a helyét a „Mezőgazdászok Fóruma” című rovatnak, ahol a legjobb gyakorlati szakemberek mondják el eredményeik titkait. Üj műsor lesz a falu járó kamera is, amelyben egy-egy érdekes eredményt, új módszert vagy éppen hibás gyakorlatot, érdekes embereket mutatnak be elsősorban a falusi nézőknek. Űj műsor lesz a Lámpáién ynél című, vasárnap este jelentkező adás is. Történelmi, mezőgazdasági érdekességek, a falusi kulturális élet eseményei adják majd a műsor anyagát sok filmmel, képpel. (Egy kép — két mondat címmel terveznek külön rovatot a műsorban.) Bizonyára nagy érdeklődésre tarthat számat a téli műsor számos egyéb eseménye is. A filmkedvelők a Szantivánéji álom filmváltozatát, s a Modem Pim- pemelt és Renée Clair filmjét, az Organ áskaput láthatják. A zenekedvelők számára közvetítjük a Budapesti Zenei Hetek műsorát, s a világhírű néger énekesnő, Margarete Tynes magyarországi vendégszerepléséről megőrzött felvételeket. S készülődik már a Televízió a szilveszteri műsorra i* Tetszik a látogatóknak az aprólékos gonddal készült, művész! csontfaragás. Felejthetetlen élményt jelent minden látogató számára a Népművészeti Vállalat által Kecskeméten, a Hazafias Népfront székházában ízlésesen, szépen megrendezett országos népművészeti kiállítás. Naponta több százan jönnek az érdeklődők: — diákok, tanárok, üzemi dolgozók, háziasszonyok. még a városban megforduló külföldiek is. Eddig mintegy 4—5000-en tekintették meg a kiállítást, s hogy a látottak megnyerték a tetszésüket, arról tanúskodnak a vendégkönyvbe bejegyzett lelkesen dicsérő sorok. Az elismerést méltán megérdemli a kiállítás, hiszen megyénk hagyományos népművészete mellett bemutatásra kerültek országunk ismert tájegységeinek kerámia tárgyai, faragásai, szőttesei. A rendezők — nagyon ötletesen — úgy csoportosították az anyagot, hogy érzékelhető legyen: a népművészet nemcsak öncélú gyönyörködtetésre alkalmas, hanem illeszkedik a ma emberének modern kömyezetkialakí- tásához is. Erről tanúskodott a baranyaiak finoman mintázott bútorszövete. a sárköziek kellemes színhatású asztali készlete, a somogyiak — íróasztalon különösen jól mutató — díszes fafaragása, a kalocsaiak újvona- lúan motivált alátétjei, a halasiak modern Ízlésű csipkemintája, a mély tónusú baranyai, vagy a mutatós zöld-fekete-fe- hér palóc-szőttesek, és a változatos, üde színfoltot képező szádafüggöriyök gazdag változata. Szervirozásra, az étkező asztalok hangulatosabbá tételére kiválóan megfelelnek a karcagi vagy a sárga-zöld színű csák- vári cserépedények, a szekszárdi vagy a mezőtúri népi kerámiakészletek, és minden lakás díszéül szolgálnának a bemutatott kéri csomózásé perzsa- és kéri szőttes torontáli szőnyegek. Hogy a látogatók ne csak a kész alkotásokkal, hanem a készítés folyamatával is megismerkedjenek, arról megyénk néhány országos hírű népművésze gondoskodott Elhozta Szeremlérő! 150 éves szövőgépét Porkoláb Jánosné, a népművészet mestere és ízelítőt adott kivételes tehetségéből Dér Antalné kiskunhalasi csipkevarró népi iparművész, Vén Lajosné kalocsai és Kolozsvári Mihályné szakmári pingáló népművész. Látva az érdeklődést a kiállítás iránt, dr. Pintér Imre, a Népművészeti Vállalat munkáé társa arról beszélt, hogy szervezni kellene egy népművészet barátai aktívahálózatot. Véleménye szerint Bács-Kiskun megye gazdag népművészete nem jut kifejezésre a középületek. intézmények, iskolák — esetleg vendéglátóipar — díszítésénél . Az idegenforgalomra való tekintettel sem ártana, ha a városba érkezők — de a város lakói is — látnák azt, hogy van itt egy élő népművészet éa ezt meg is becsülnék. Remélhetőleg a kiállítás hatására több lehetőséget teremtenek majd a népművészet mind szélesebb körű térhódításának. Annál Is inkább, mert hiszen szocialista művészeti irányzatunkhoz a népi díszítő művészet is szorosan hozzátartozik. És egyik nagyon fon tóé eszköze az ízlésnevelésnek, á gSccs elleni küzdelemnek. Legyen kezdet ez a kiáöftáA melynek folytatásaként sikerül majd elérni, hogy a népünk gazdag alkotóere jé* kifejező díszítőművészeti anyagok valóban kőzkinccsé váljanak. Vadas Zsyasa Vén Lajosné kalocsai pingálóasszony — a népművészet mestere — ügyes kézzel varázsolja papírra a szebbnél szebb kaid. csal virágmotívumokat. Gerencsér Miklós» VADGALAMBOK — Kisregény — L Megjött hát az fisz, a szegény fazekasok messiása. Indulhattak a kölcsönfogatok szerte a tájak mélységeibe, hogy a nyáron égetett cserépedények kenyérré változzanak. Óvatosan gördült a kocsi, álmosan poroszkált a porban a két almásderes. Mintha máklevet ivott volna az egész világ, gyenge álmosság hódított embert, tájat, állatot. A dombok vállain hányaveti erdőpalástok hevertek, a völgyek öléből fiatalító illatok: páráztak, a távoli hegyek sejtelmes reményként kéklettek át a verőfény lusta rezgésén, az út fedett rovarok kavaroglak, amott meg pille libbent a vakító fehér kilométerkőre, tearózsaszínű szárnyait éberen rezeghette. Érett asszony volt az ősz. Almos kéjjel bontotta ki a haját, vágyakozását a világra sóhajtotta, és a táj megtelt súlyos szerelemmel. Kusitán Dani, a lovak gazdája fájdalmas gyönyörűséggel hagyta heverni tekintetét a szépségtől roskatag szülőföldön. Minden lélegzetvételtől csendes dallam ébredt a mellében, mintha harmonikává változott volna a tüdeje. Soksok tarkaság kápráztatta a szemét, de a pillája akkor nehezült el legjobban, ha a mellette ülő Kincses Klárira tekintett. A lány hallgatagon nézelődött előre a lovak ingó feje fölött. Mogyoróbama, selyemfényű haja lazára oldódott a rázódástói. A nefélejcsvirágokkad telehintett fehér keszkenő is hátracsúszott, csak a dús konty fölé borított szűzi sátrat, amely alá itt-ott beszűrődött a napfény, s ettől olyan gyönyörű derengés halványodott a nyakán, hogy Dani imádkozni szeretett volna. Nem akarta elhinni a legény art az őrjítő szerencsét, hogy három hétig véle lesz a lány, idegen tájakon, idegen emberek között. Csitította az örömét, különben attól kellett tartania, hogy parazsas mellében lángot fog az ősz lobbanékony levegője és elég itt az úton, mielőtt a kékes messzeségben rejtőző boldogsághoz érne, Pedig amikor egyezséget kötöttek Kincsessel, Klári apjával, a sánta, hóttszegény kommunistával, szóba sem került a szerelem. Az üzlet másképpen volt szent, mint az ő szerelme: hidegen és szürkén, akár az isten parancsai. Ügy szólt az egyezség, hogy Kustán Dániel nagygazda kölcsönadja a fogatot a bevétel feléért. Minden köcsögért, fazékért, tálért és egyéb cserépholmiért annyi búzát kér a fazekas, amennyi púpozottan telíti a portékát. Itthon feleznek. Amíg a fuvar tart, a lovak eleséséről a kölcsönkérő köteles gondoskodni. Hát így indulhattak útnak, Az öreg Kustán nem jöhetett — csak nem aljasítja le magát ilyen cigánykaravánkodással. A sánta Kincses meg azért maradt otthon mert ez időre a három holdacskája is munkáért Hivalkodott. Nem féltette a lányát, Daniról is tudta, hogy nem tartozik az állatkodó legények közé. Sok mindenre gondolt, csak arra nem, hogy útközben életre serken a sok-sok zománcvirág a vázákon, tányérokon, salátás tálakon. Erre még Klári sem gondolt. Homorú hátai ült a bakon, csa- tos cipellős lábát az ülés alá húzta. Néha hátrapillantott, hogy nem kocol ódnak-e nagyon a szalmába ágyazott edények. Langyos borzongással futott rajta végig a bizonytalan ijedelem, ha az eljövendő három hét jutott eszébe. Szép, kerék arcát pirossal vonta be az őszi nap, kék szeme ráérősen merengett bele a távolságokba. Félt Danitól. Félt tőle, mert tetszett néki. Nem is mert ránézni. Csak art hallotta, hogy balról, a füle közelében halkan fütyörésrik a legény. Finoman, kényelmesen lebegett a hajlékony fütyörészés a kocsizörgés fölött. Klári az imént szomjas volt, s mostanra megnedvese- dett az ajka; — Valaki nagyon bánja, hogy most együtt kocsikázünk — mondta Dani szelíden, dallamosan, mintha szóval folytatta volna az imént fütyült nótát. Klári tágabbra nyitotta szemét, tűnődő sajnálkodással felelte: — Ha így igaz. akkor se tehetek róla. Nógatta valami sejtélein, hogy nézzen hátra, győződjön meg: nem szegődött-e a nyomukba az az ember, akire mindketten gondoltak, de a nevét elhallgatták Nem pillantott vissza, félénkké tette a bűntudat, amelyen egy soha el nem követett vétekért érzett Pásztor Anti, aki testvére volt — nem vér szerint, hanem az együvétartozás másfajta törvényed folytán — felültette mögéjük a szekérre a féltékenységét. Klári szerette Antit pontosan úgy, ahogy a legjobb testvért szokás, de még könnyelműségből sem bukkant föl benne a talán, hogy hátha szerethetné szerelemmel is? Pedig az értelemnek nem lehetett oka a tiltakozásra, ha csak az nem, hogy a legény éppen egyidős volt vele, márpedig feléjük csak nagyritkán házasodtak össze azonos korúak. Miután Anti félárva lett — apját meghökkentő hirtelenséggel vitték el a nyilas csendőrök 1944 novemberében — az Öreg Kincses fogadta szárnyai alá és a lányával együtt nevelte becsületes emberré. Antinak két otthona lett: ragaszkodását megosztotta anyja, meg a három testvére és Kincsesék között, s ahogy férfiasodott, egyre jobban készülődöt, hogy a két családot végérvényesen egyesítse. De hát az élet tele van kaján és szeszélyes kötekedéssel — úgy látszik, minden halad a maga útján, ahogy az alkalom kínálja, aztán egy szép napon kiderül, hogy gyakorta más ösvényeken jár a valósáé, s megint máson a rerriény. (Folytatjuk.)
