Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

1962. október 7, vasárnapi S. oldal Javítsuk a vezetés színvonalát Ä rendezés és a munkafegyelem megszilárdításának tapasztalatai a tanácsi vasipariban A szocialista brigád címért Tízen vannak. Mind asszonyok. Tíz-tizenöt éve dolgoznak együtt a ZIM Kecskeméti Gyáregysége magpadi üzemrészében. Vezetőjük Kondorosi József né. A VIII. pártkongresszus tiszte­letére indított versenyben a szocialista cím elnyerését tűzték ki célul. Képünkön: A gyár egyik legrégibb dolgozója, Beviz Imrémé — balról — és Kondorosi Józsefné brigádvezető — jobbról —, a középen álló Fekete Jánosnéval, a brigád legfiatalabb tagján val a magkészítéssel kapcsolatos szakmai problémákat be­szélik meg. Szüret Izsákon Tanácsi vasiparunk üzemei az Idén erőteljesen fejlődnek. Di­namikus növekedésüket jól ér­zékelteti, hogy ebben az eszten­dőben több árut állítanak elő, mint amit 1959-ben termelt a ta­nácsi könnyűipar összesen. Vala­mivel kevesebb, mint 200 millió forint értékű fémtömegcikket, alkatrészt, valamint egyedi gé­pet és berendezést vár az ipar­ág öt üzemétől a népgazdaság. Elöljáróban szólnunk kell arról ig. hogy ez az esztendő egyben az ütemes termelés próbatétele is a tanácsi iparban. Első alka­lom ugyanis, hogy a havi, illet­ve nesvedévi terveket viszony­lag időarányosan szabta meg a megyei tanács ipari osztálya. Tízmillió forint adósság Á feladatok teljesítése, a gaz­daságos termelés biztosítása te­hát alaposabb szervezést, körül­tekintőbb vezetést, termeléke­nyebb munkát — egyszóval a szocialista munkaverseny lehe­tőségeinek kihasználását igényli. Mennyiben sikerült ezt biztosí­tani a legnagyobb iparágban? Nyolc hónap végleges eredmé­nyei szerint nem adhatunk egy­öntetű váiaszt erre. Az iparág üzemei nem tudták pótolni az első félévi lemaradást, helyen­ként tetézték is. Augusztus vé­gén így a tanácsi vasipar adós­sága meghaladta a 10 millió fo­rintot. Az éves tervnek 5 száza­lékát teszi ki ez a hiány. A hátralevő időben ezért a legfontosabb feladatok egyike: Minden vonatkozásban pótolni azt, ami eddig elmaradt. Azért sem árt erre már nyolc hónap alapján felhívni a figyelmet, mert az augusztusi termelés összértéke alig több 15 millió forintnál. Világos tehát, hogy az év végi hajrá nem kerülhető el. Mértékét viszont csökkentheti, ha a kongresszusi verseny fini­sét e cél szolgálatába tudjuk ál­lítani. Mindenképp hasznos ezért, ha az üzemvezetés hiányossá­gaira. a műszaki irányítás gyen­géire rámutatunk: Kétségtelen, hogy az üzemek lemaradását több olyan tényező is befolyásolta (anyagbeszerzési nehézségek, rendeléshiány, üzem­áttelepítés), amiért a vállalatve­zetést nem lehet elmarasztalni. «— alaposan megzavarták az ál­latokat. A brigádvezető sem volt ura a helyzetnek. A jószá­gok hőgutát kaptak. Mire 6 oda­ért, fele már elpusztult, s hogy a többivel mi lett, nem láthat­ta — haza sem mehetett, a gyor­san kiérkező hatósági emberek letartóztatták. Arról, hogy ezeket a jószá­gokat lábon hajtani nem is lett volna szabad, csak a tárgya­láson szerzett tudomást. Két évet kapott. A gazdaság kul­csait senki sem kérte tőle, sem­mit sem adhatott át. Később hallotta, hogy akkor ősszel sza­bad préda volt a takarmány a környéken, a tehenek még szal­mával sem lakhattak jól. har­minc-negyven pusztult el belő­lük a tél folyamán. Az őszi be­takarítás idején vezető nélkül volt a gazdaság, s tavasszal az új igazgató jóformán semmit 6em talált. Ez bántotta a leg­jobban, hogy a munkája, ered­ménye szétfolyt néhány hónap alatt... Mo'onmagvaróvár ... A-hol két éve tanulta a szakmát, újra ide került, mint rab. munkára. Nem volt egyedül. Sok ió szak­emberrel ismerkedett meg ak­kor. rabtársai vol+ak. a gyapot miatt kerültek ide. A novem­beri köd megcsípte a termést, tönkrement. Harminc-negyven jó szakember hordta itt akkor a rabruhát. Mint brigádvezetők. De nem mondhatjuk ugyanezt az üzemi fegyelem a munka- szervezés hiányosságaira, a gaz­dasági elemző munkára. Az első amit szóvá kell tennünk, az, hogy a tanácsi vasiparban nem minden . vállalat hajtotta végre következetesen a normarende­zésről, a műszaki teljesítmény­szintek széleskörű bevezetéséről szóló kormányhatározatot. Az év második felében, pedig a ta­nácsok ipari osztályai sem szor­galmazták ilyen teíkintetben az üzemi ellenőrzést. Az órabér nem ösztönöz A teljesítménybérben és idő­bérben dolgozók aránya ezért feltűnő eltérést mutat üzemen­ként. A ledolgozott órákat ala­pul véve, durva számítással alábbi az összehasonlítás: Db-bér Időbér Bajai Fémipari Vállalat 75% 25% Kecskeméti Finom- mechanikai Vállalat 11% 89% Tiszakécskei Perme­tezőgépgyár 67% 33% Kalocsai Fémtö- megcikkipari V. 16% 84% Kiskunhalasi Vas- tömegcikkipari V. 49% 51% E statisztika láttán kézenfek­vő megállapítás: A Kecskeméti Finommechanikai Vállalat ve­zetői keveset fogadtak meg azok­ból a bírálatokból, melyek év eleje óta a megyei pártbizottság, a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága, valamint a Petőfi Né­pe részéről érték őket. A mű­szaki normák kidolgozása, a termelékenyebb munkára ösz­tönző darabbér bevezetése ha­sonlóan sürgős feladat a Kalo­csai Fémtömegcikkipari Válla­latnál is. Nem írhatunk dicsé- rőleg a Kiskunhalasi Vastömeg- cikkipari Vállalatról sem, ahol a műszakiak többet tehettek vol­na azért, hogy a darabbér—idő­bér aránya elérje a kétharmad— egyharmadot. Ez a magyarázata, hogy a ta­nácsi vasipar dolgozóinak közel 60 százaléka még mindig óra­bérben tölti a napi 480 percet. A vezetés színvonala javításának első tennivalója itt kínálkozik. Enélkül nehezen beszélhetünk a termelékenység növeléséről, üte­mes munkáról, a gyártmányok állattenyésztők, fejőgulyások dolgoztak. Jól járt velük az ottani gazdaság. A közönséges bűnözőkkel együtt voltak el­helyezve, s ez okozta a legsaj­góbb fájdalmakat. A gúnyoló­dás, az élcelődés céltábláiként kellett végezni a munkájukat, hiszen itt, ezek között ők kom­munistának, a rendszer hívei­nek számítottak, s valójában azok is voltak. Amnesztia folytán szabadult 1953 szeptemberében. Nem félt az élettől, hiszen dolgozni tu­dott. S azt sem mondhatja, hogy volt felettesei nem álltak vele szóba. Ismerték, jó szakember­nek tartották. S ő dolgozott ke­ményen, öszeszorított fogakkal. A MEGYE egyik gépállomá­sán érte az ellenforradalom. A munkát egy percre sem hagy­ták abba, a körzetükben levő tsz-ek mind idejében elvetet­tek. Akkor már brigádvezető volt. És 1957 márciusában felvet­ték a pártba. Két esztendőn át mindig első volt a brigádja — az évi tervet 140—150 százalék­ra teljesítették. Tagja lett a munkásőrségnek, 1959-ben a pártvezetőségbe is beválasztot­ták. Azóta is pártvezetőségi tag. Most az alapszervezet küldött­választó értekezletén, a titkár távollétében ő tartotta a beszá­molót, s részvevője lehetett a járási pártértekezletnek is. Ott költségeinek tervszerű csökken­téséről. Köztudott az is, hogy az órabérben végzett munka — ki­véve ahol nincs mód megfelelő teljesítményszint kialakítására — lazítja az ipari fegyelmet, el­sorvasztja a munkások felelős­ségérzetét, termelési aktivitás helyett nem egy eset bizonysága szerint lógásra, fusizásra, köny- nyű pénzszerzésre ösztönzi őket. Tartalékok Vagy lehet csupán véletlen­nek tekinteni, hogy nyolc hó­nap alatt, közel 36 ezer mulasz­tott munkanapot jegyeztek fel az öt vállalatnál. Igaz. hogy a szabadság és a betegség is ebbe az összesítésbe tartozik. Elis­merjük, sok mulasztott napot okozott a tavaszi influenza-jár­vány is. Ha azonban minderre levonjuk a mulasztott napok kétharmadát, még mindig ma­rad 12 ezer nap, amit igazoltan vagy igazolatlanul, de távol töl­tött az üzemtől száz és száz olyan dolgozó, akinek egyenle­tes munkáját természetesnek vették az éves terv összeállítá­sánál. Egyszerűbben szólva ír­hatjuk azt is, hogy 500 dolgozó egy hónapig nem tett semmi árut a népgazdaság asztalára, pedig ennyi idő elpazarlása he­lyett, öt millió forint értéket termelhettek volna. Nem kell tehát sok magyará­zat annak megértéséhez, milyen nagy tartalékok rejlenek a mun­ka. és üzemszervezésben, a fe­gyelem megszilárdításában, a napi feladatok becsületes elvég­zésében. ami nélkül a lemara­dások pótlása, az éves termelési terv teljesítése csak drága áron képzelhető el. Szeretnénk, ha a vasipari vállalatok gazdasági elemző munkájához, az adósság törlesztésének hogyanjához gon­dolatébresztő lenne cikkünk. Sándor Géza Fürdő- és járdaépítés Mélykufon Községfejlesztés keretében a tisztasági fürdő építése mellett nagyarányú járdaépítés folyik Mélykúton, amit társadalmi munkával is támogat a lakos­ság. Legutóbb a Május 1-e ut­ca járdaépítésénél például 15 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. ült á küldöttek között, csende­sen. szerényen... Hallgatta a pártbizottság beszámolóját, amely az eredményekről és a tennivalók sokaságáról szólt. Érezte, hogy azokban a számok­ban az S munkája is benne van. — Mindig többet tettem, mint kellett volna, hogy azt a régi dolgot feledtessem — mondta annak az alig párszor látott embernek, aki ott ült vele szem­ben és valamit jegyezgetett a füzetébe. — Az elmúlt évben az ötvenkét vasárnapból negyve­net végig dolgoztam. De az idén is már harmincat leg­alább. Igaz. nemcsak én. ha­nem az egész brigád. Tudja, milyen emberek azok? Mint a testvérek, az én testvéreim is. Mikor hazakerültem, azt mond­tam, soha életemben nem vál­lalok többé vezető beosztást, el­megyek inkább követ tömi. De hát lehet másként cseleked­ni, mint ahogy az élet diktálja? Nem én akartam, s látja, itt vagyok. Bíznak bennem, de nemcsak szavakban, hanem igazából. — Házat építettem nem­régiben. még vakolatlan, de szép ház, az enyém, egy kis kert is van hozzá, ott játszhat majd a gyerek. Jó társam az asszony, a nőtanácsban tevé­kenykedik. Az emberek rám- köszőnnek az utcán, ők soha­sem ítéltek el. annál jobban is­AKKORA a nádas, mintha soha nem akarna vége lenni. Ám Izsák községet három kilo­méterre magunk mögött hagy­va, mégiscsak elmaradozik a változatlanságba süllyedt láp­vidék. Majd hirtelen, minden átmenet nélkül felváltja a Pe­tőfi Termelőszövetkezet gazdái­nak egész nyáron át nagy gond­dal ápolt szőlőskertje, amely­nek tőkéin gazdag fénnyel csil­lognak a fürtök, az itteni ho­mok duzzadó aranya: a sárfe­hér. S egyszerre megelevenedik a táj. Szüretelnek. Igaz, sehol sem találkozunk pitykés dolmá- nyú puttonyos legényekkel, mertek, hogy elítéljenek. Csak a gyerek miatt, ő még nem ér­tené. ne írja ki a nevemet. Majd ha nagyobb lesz, úgyis el­mondom neki. Megmondom, hogy érdemes dolgozni és hinni az igazságban, bízni, ahogy én is mindig bíztam a pártban, az emberekben. — Hallja, ez nekünk szól. tízezer hold szőlőt és gyümöl­csöst telepítünk a járásban. Időben el kell végezni a talaj- forgatást. Évi négymillió vesz- szőt begyűjteni, ez sem lesz kis dolog — elhiszi-e, hogy menni fog? És rámnevetett, a barnára cserzett arc színe még jobban kiemelte fogai fehérségét. S miközben jegyezgettem az előadó szavait, gondolataim messzi kalandoznak a jövőben. A szél járta homokdombok he­lyén szélesen húzódó szőlősoro­kat és tág horizontú gyümölcsö­söket láttam, s míg vissza- visszaröppent képzeletem a mai valóságba, ezeket írtam fel em­lékeztetőül: Szárnyakat ad a cél az em­bernek, de igazán csak a biza­lom emelheti őket a magasba Milyen jó, hogy láthatjuk érezhetjük az új alkotókedv ki­bontakozását és tudjuk azt is. hogy van ehhez erőnk ... S BOLDOG az. aki króniká­sa lehet ennek az időnek. F. Tóth Pál szárnyaló dalokat éneklő, <rt~ ma-mosolyú lányokkal, rozsdás puskát durrogtató csősszel.. , De szüret ez, korszerű, mégpe­dig a javából. Nem hiányzik a romantika sem, csupán új tar­talommal jelentkezik. A népün­nepélyszerű lármát felváltotta a tehergépkocsik konok duru- zsolása, a népszínművekben idézett szüreti „kellékekef’ az exportládák tömege. AZ EGYIK tanya épület udva­rán, nádtetős szín alatt, a kül­földre induló, szőlővel megra­kott ládák sokaságát találjuk. Itt van Géró Sándmr bácsi, a szövetkezet elnökhelyettese is, aki a szüret összes munkafo­lyamatainak irányítását végzi. Kérdésünkre ezt válaszolja: — Majdnem két hét óta tart már a szüret. Eddig csaknem nyolc vagon szőlőt adtunk át a MEK-nek. Valamennyi ex­portra megy ... Legnagyobb részt sárfehér, de van közötte ezerjó és kövidinka is. A pi- rosszlankát pedig — mutat a sarokban levő nagy halom lá­dára — Budapest piacaira hord­ja a szövetkezet gépkocsija. Egyszerre betoppan egy kék­köpenyes, szép arcú fiatalasz- szony, Tumbász Balázsné, a MÉK megbízottja. Tőle afelől érdeklődünk: milyen a szőlő minősége? — KIFOGÁSTALAN — fe­leli. — Minden tekintetben megfelel az exportálás követel­ményeinek. Még egyetlen für­töt sem kellett alkalmatlannak •ninősítenem. Ellátogatunk a közös gazdaság egyik takaros présházába is, amelyben a sajtolók bordáza­tán át édesen csorog az ezerjó nedűje. S miután kiforrott, le­tisztult csorgással „eltűnik” a | nince 70—S0 hektós hordóiban... Hogy aztán később távoli vidé­kek lakosainak gondűző poha­raiban csillanjon fel újra az Izsáki homok szorgalmas mun­kával „felszínre hozott” aranya. Hatvani Dániel

Next

/
Oldalképek
Tartalom