Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-31 / 255. szám

4. oldal október M, KI A TANYÁBÓL Viták a tantervi reformról Télen, amikor fagyos szél sü­vít végig a hótól fehérló mezók felett, ködös őszi napokon, vagy tavasszal, amikor ragadós sár­tenger nehezíti meg a közleke­dést, gyakori látvány az útak mentén bandukoló, táskát ci­pelő gyereksereg. Távoli ma­gányos tanyák kis vándorai ők, akik több kilométeres gyaloglás árán jutnak az iskola melegé­hez, a betűk és számok feltá­ruló titkait jelentő tudáshoz... Régi, fájó öröksége ez a ta­nyavilág apró emberkéinek, de hozzátehetjük, hogy mindinkább elenyészik és nincs messze az az idő. amikor végleg bekerül a múlt többi, rosszízű emléke közé. Az ország első tanyai kollégiuma Ékesszóló bizonyítók erre a tanyai gyerekek számára az or­szágban elsőként Dunapatajon létesült bentlakásos kollégium. Tavaly történt. A járási ta­nács kezdeményezésére a hely­beli pártszervezet, a tanács dol­gozói és a pedagógusok elhatá­rozták, hogy a falu 5 iskolaépü­lete közül az egyikbe beköltöz­tetik a legtávolabbi helyek fel­sőosztályosait. Az elhatározást tett követte. A községnek kétszázezer forint­ba került a kollégium, a járási KISZ-bizöttság ágyakat adott kölcsön, a megyei tanács papla­nokat ajándékozott. S az ered­Műszaki könyvnapok RÁDIÓAMATŐRÖK KÉZIKÖNYVE A könyv az amatőrmozgalom rö­vid történeti áttekintése után a nagyfrekvenciás technika fizikai alapjainak ismertetésével kezdődik. Ezután részletesen foglalkozik a vé­tel és az adástechnika problémái­val. E könyv megjelentetésével mind a kezdő, mind a tapasztalt amatő­rök olyan kézikönyvhöz jutnak, amely kiképzésre és továbbképzésre egyaránt alkalmas, Dr, Hajdú Imre; A KOZMETIKAI IPAR KÉZIKÖNYVE A kézikönyvben szerzők a kozme­tikai ipar és kozmetológia (a koz­metikumok hatása és orvosi vonat­kozásainak összefüggése) kérdéseit tárgyalják. Ismertetik a biológiai ak­tív anyagok, vitaminok hatását, s a hiányuk okozta bőrbetegségeket, va­lamint az illatszer- és kozmetikai ipar alapanyagait. Részletesen tár­gyalják a kozmetikai készítmények gyártástechnológiáját, sőt recepte­ket. adnak. Foglalkoznak a kozmeti­ka orvosi vonatkozásaival, a külön­böző bőr- és hajápolási stb. módok hatásaival. Kardos—Valkó; ÉPÍTŐIPARI KÉZIKÖNYV A kézikönyv a magasépítési gya­korlatban az általános építőipari vál­lalatok mérnökeinek, az építésve­zetőknek, az építéshelyi mérnökök­nek és technikusoknak, valamint a képzettebb művezetőknek szükséges gyakorlati, szakmai ismereteket fog­lalja össze. A mélyépítéssel csak annyiban foglalkozik, amennyiben az a magasépítéshez kapcsolódik, dik. Gon da—Laboda; FORRASZTÁS Szerzők a forrasztás lényegé­nek megértéséhez szükséges fizikai, kémiai alapfogalmakat, és a for­rasztás fémanyagainak szilárdsági vizsgálatait ismertetik. Foglalkoznak továbbá a forrasztás hőforrásaival, kötések tervezésével, a forrasztás általános technikájával, és nem utolsósorban egészségvédelmi, illet­ve balesetehárítási kérdésekkel. Perényi—Faragó—M a jor: MEZŐGAZDASÁG föi TELEP ÜLÉSTERVEZÉS A mű a magyar falufejlesztés problémáit tárja az olvasó elé; vá­dolja azokat az irányelveket — a megoldásoknak azokat az előrelát­ható módozatait — amelyek a tudo­mányos kutatás eredményei alapján megállapíl&atók. Többek között elemzi az ország területi egységein 0 települések nagyságrend szerinti megoldását és ennék 200 év óta tör- fcíSüt változásait. Megállapítja a meg- “raiósítandó racionális településtí­pusokat, és ezek távlati szerepét a saocáaHsta településhálózatban. mény... Erre Sáfár János i&- kolaigazgató válaszol: — Nehéz szavakba foglalni, mit is jelent — gyerekeiknek, szülőknek — ez a kollégium. Nemcsak azért, hogy nem kell többé messziről gyalogolni az iskolába. De elkerültek azokból a régimódi egytantermes, kevés pedagógussal rendelkező tanyai iskolákból is, amelyek ma már nem felelnek meg a korszerű követelményeknek és nem tud­nak elegendő tudást, felkészült^ séget nyújtani a tanulóknak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a magányos, csak a család szűk környezetét ismerő gyere­kek itt szokják meg a közösségi életet, a rendszeres — munká­val, tanulással, pihenővel, já­tékkal teljes — társas életmó­dot. Mi lesz a gyerekemmel? Eleinte nem ment könnyen. Tiltakoztak a szülők: — Csak hét végén látom a gyerekemet, nem fog itthon segíteni és a tetejébe fizetek is érte? Lassan ráébredtek — nincs igazuk. Ámulva látták, mennyi­re más lett, mennyit változott, fejlődött az eddig hallgatagnak ismert lányka vagy kislegény. Beszédesebb lett, okosabb, és olyan biztos fellépésű — akár egy városi. így történt, hogy egyik nap váratlan vendéget kapott az is­kolaigazgató. Magas, erélyes ar­cú asszony állított be hozzá: — Én volnék az a nagyszájú, aki tavaly kivettem a lányo­mat. Most azért jöttem, mert... mert szeretném, ha visszaven­nék ... — Erre' vagyunk büszkék és ennek örülünk a legjobban — nevet és lelkesedik egyszerre Urbán litván tanár, a kollégium vezetője. — Nálunk száz száza­lékos a körzetesítés. Megszün­tettük az őrjegi. szentkirályi és Bődd-pusztai iskolák felső tago­zatát és az ottani gyerekek — több mint ötvenen — mindnyá­jan a kollégiumban nyertek el­helyezést. Ma már betegelkülö- nítőnk is van és még tovább szeretnénk bővíteni az épületet. Milyen az élet a kollégium­ban? ötös, hatos létszámú ta­nulócsoportok működnek, me­lyeket a legjobb tanuló vezet, ő kérdezi ki a leckét, ügyel a rendre, a fegyelemre, ami iga­zán példás. A tanyaiak az is­kola legjobb magaviseletű gye­reked és tanulmányi eredmé­nyűk is állandóan emelkedik. Tavaly 3,09 volt, jelenleg meg­közelíti a négyes átlagot. Hogy milyen óriási átalakuláson men­tek keresztül, arról valljanak inkább ők maguk... Libapásztorból feles tanuló Felhőtlen nyári reggeleken lew hét olyan tiszta kék az égbolt, mint a Ids VI. osztályos Albert A bajai Liszt Ferenc Kórus tervei Kodály-estek megrendezésére készül a bajai Liszt Ferenc ve­gyeskar és már városszerte nagy az érdeklődés az ünnepi ese­ménysorozat iránt. A kórus idei programjában egyéb értékes és érdeklődéssel várt fellépések is szerepelnek. Hamarosan vissza­adják a Budapesti Telefongyári Vasas férfikar látogatását, azon­kívül Szegedre, Veszprémbe, Gyöngyösre, Szekszárdra készül­nek, ellátogatnak Soltra, hely­ben pedig a város üzemeibe, ahol a zenét a legszebb művek­kel kívánják megkedveltetni. A dal, a művészet szeretete elevenen él az együttesben. Az idén újjászervezett kórust már összeszokottság, erős fegyelem, pontosság jellemzi és a tagok között igen jó baráti légkör ala­kult ki, amelyben szívesen vál­lalják a megerőltető tanulást kívánó programot. Bácskai Ferenc Baja középiskoláiban Marika tekintete. Ä puszták csendjét, a mezei virágok sze­rény egyszerűségét hozta ma­gával ide az iskola falai közé. Bődd-pusztáról jött, otthon nyolcán vannak testvérek és azelőtt libákat őrzött játék, ta­nulás helyett. Most jeles tanuló. Akadozva, de őszintén tör ki belőle a vallomás: — Olyan jó itt Mert sokan vagyunk. És tanulni is lehet meg játszani. — Bizalmassá válik a hangja, hiszen nagyon fontos közlendője van. — Hármasnál rosszabbra még soha nem fe­leltem és nem is fogok... Nagy szó ez. Itt van például a nyurga, szaporán pislogó Vaj­da Ignác, jeles tanuló, csoport­vezető. sajtófelelős. Amikor kér­dezgetni kezdem, kissé elfogó- dott és bizalmatlan. Nehéz a közelébe férkőzni. Azután elho­mályosodik a tekintete és — szégyen ide, szégyen oda — megindulnak a könnyel. Hosszas vallatásra szipogva árulja él, hogy miért. — Azt hittem, haza akarnak küldeni. Azért hívtak. Pedig úgy örülök annak, hogy itt lehetek. — Lassan megnyugszik, felen­gedve beszél tovább. — Otthon olyan boldogok a szüleim. El­határozták, hogy ők is beköl­töznek Dunapatajra. Ki a ta­nyából az emberek közé — mondja meglepő érettséggel. — Mennyire más az élet itt. Vil­lany van, tv és rádió. Délutá­nonként liba pásztorkodás h e­lyett sakkozom, kézi! abdázunk a fiúkkal és végre olvashatok kedvemre... Könyvtári tag és ipari tanu­lónak készül, a festő, szakma érdekli leginkább. Élete eddig szűk határok közt mozgott, most féltő aggódalommal ragaszkodik a megváltozott, új környezet tá­guló lehetőségeihez, őröméhez, szokásaihoz. így éreznek a többiek is. Tsz- tagok, állami gazdaságok dol­gozóinak gyermekei. A tünede- ző tanyavilág kis küldötted, akik már nem akarnak oda vissza­térni. Tudásra, szépre szomja­sak és — bár még maguk sem tudnak róla — egy új, átalakult falusi közösség megvalósulásá­nak előfutárai. Vadas Zsuzsa A város középiskoláiban mindenütt megindult a tanter­vi reform vitája. Az elmúlt na­pokban a város három gimná­ziumában került sor megbeszé­lésekre. A hozzászólások azt mutatták, hogy a tanárok világosan lát­ják a reform alapvető céljait, a korszerű anyag szükségessé­gét, amely bátran szakit a ha­gyományos, de elavult módsze­rekkel. Több hozzászólás hang­súlyozta az életközelség bizto­sításának szükségességét, a gya­korlati és szakmai ismeretek fontosságát Ha esetenként még a szűk lá­tókörű szaksovinizmus fel is ütötte fejét, a viták alapját a túlterhelés megszüntetése ké­pezte, „a kevesebbet de job­ban” elv érvényesítése. Eiryhanrrú lelkesedéssel foglalkoztak minden értekezle­ten a világnézetet formáló űj tantárgyak bevezetésével, és a pedagógusok megegyeztek ab­ban, hogy a középiskolák fejlő­désének biztosításában a szo­cialista világnézet fejlesztése é* megerősítése a legfontosabb fel­adat. A pedagógusok jőleső érzés­sel vették tudomásul, hogy min­den intézkedés az iskolák ügyét mozdítja elő, támogatja. A sok­féle terv helyett a jövőben ta­nárainknak csak egyetlen ter­vet kell készíteniők — a tan­menetet, amely minden műkö­désük és tevékenységük tükör­képe lesz. örvendetes és újszerű jelen­ség, hogy egyes Iskolafajták vi­tái nem korlátozódtak csak a saját, — hanem bátran kiter­jedtek más iskolatípusokra is. Az eredményes oktatásnak alapkövetelménye, hogy a kö­zépiskolák pedagógusai ismer­jék az általános iskolai tanter­vet és az ott megkövetelt és el­ért tantárgyi készség szintjeit is. A reformviták során i pedagógusok többségében kiala­kult az a helyes álláspont, hogy minden iskolatípus tanára úgy végezze el feladatát, ahogyan azt a gyermekért, az Ifjúságért érzett felelősség megköveteli. Hüvelyk Matyi elindult hétmérföldes csizmáiban, jókedvűen, hogy ezer nehézséget legyőz ve megcsinálja a szerencséjét és boldoggá tegye a szegényembere­ket. E kedves mesealak szobra ott áll a bajai múzeum Teles Ede emlékkiállításán. Alkotója ugyanúgy indult el — fiatalon, szegé­nyen, de bízva tehetségében — a halhatatlanság felé, örömet és művészi élvezetet szerezve mindazoknak, akik műveit szemlélik. Éber Sándor festőművész megnyitó szavaiból idézzük est a ha­sonlatot. A kiállítás megnyitásán különös élményt jelentett a kö zönségnek, hogy ezek a művek milyen visszhangot keltettek egy másik művész lelkében, és az érzéseket hogyan tolmácsolta a peda­gógus-művész a jelenlevőknek. Nem használt elcsépelt frázisokat, s a sokszor oly kedvelt műkritikusi „emelkedett“ nyelvet, hanem mindenki számára érthető, ugyanakkor mély érzelmekkel telített hangon mondta él, mit érez, milyen gondolatok ébrednék benne a mű láttán. A közönség másik kedves emléke marad a nagy szobrászmű­vész kiállítása megnyitásának napjáról Teles András előadása. A művész bátyja visszaemlékezéseiben a nagyközönség előtt eddig ismeretlen oldaláról, a hétköznapok küzdelmeiben mutatta be Teles Edét. Várjuk sajtóra kész életrajzának mielőbbi megjelenését, hogy az egész ország megismerhesse a bajai származású művészt. Sólymos Ede ALAMB.au 1«! Hiába tanácsolta a józan be­látás, hogy itt kell hagyni a fa­lut egy időre, Dani mégis úgy érezte magát, mintha azt pa­rancsolták volna neki, hogy fejtse le a saját bőrét. Talpát egyáltalán nem csiklandozta me­hetnék, naphosszat hallgatott. Klári féltő pillantásai elől ki­menekült a határba. A csatakos őszben keresztül- kasul barangolta az életét. Át­vágott a dombokon, leereszke­dett a völgyekbe, rugdosta az ázott avart, és gallyakat tördelt le a bokrokról. Emlékei fony- nyadtan, közönyös haldoklással rémlettek fel a múltból, hetyke bizakodásai elbújtak a korhader zó levelek alá, idegenül vette körül a táj, bizalmatlan hall­gatásukkal mintha azt mondták volna az erdők, szőlők, szán­tók, présházak, hogy nincsen szükség rád. A barázdák eső­mosta sorai még emlékeztek a csizmája talpára, a magányos gyümölcsfák még nem felejtet­ték, hogy alattuk gondolt a sze­relemre, most pedig végig kel­lett néznie a romlást, panasz nélkül, mint ahogy a betakart szőlők sem sirathatták gazdag termésüket. Itt akart élni, ahová a haj­szálainál is több béklyó kötötte. Itt, ahol a sarjű egyszerre nőtt az ő borostájával, ahol a tűzre vetett fát még lombos korából ismerte, s végignézhette a ván­dorló életet, amely a búza gyö­keredben szívódott föl, hogy az­tán benne érzésekké, gondola­tokká változzon. Nem akart ki" szakadni ebből a körforgásból, félt idegenné változni a kezével munkált föld számára. Magányos csatangolásain vál­tig az apjával porolt. Kegyet­len átkokkal terhelte, érvelt a nyakas gőg ellen, nem szűnő álmélkodással csodálta az osto­ba kegyetlenséget, amelyről még mindig nem tudta elhinni, hogy az ő apjában lakozik. Mégis va­lami határozatlan, keserű szere- tettel gondolt rá, sehogy se akart beletörődni a szakításba. Bizonygatta magának, hogy mú­ló perpatvar az egész, nem több egy álmatlan éjszakánál, hama­rosan elszivárog a mogorva kó- tyagosság és utána megbékélten nevetnek a saját esztelenségü- kön. Bármilyen kevés reménye le­hetett az engesztelődésre, még­sem akart elmenni búcsú nél­kül. A tépelődő kóborlás valójá­ban egy hosszú-hosszú út volt, vissza a szülői házhoz. A ker­tek alatti kaszálók mentén kó­szált, s mint az ábrándos gye­rek, belelábalt 3 tocsogókba. — Nézte a sárga víztől puífadt fű­csomókat, a taligaút bakhát já­rói ismerte meg, hogy a kertjük sövénye mentén jár. Bepillan­tott a fázós kertre, a palatetős pajtára, a fehér tűzfalra és mi­előtt egyet gondolt, már a por­tán termett. Ment előre, mintha soha semmi nem borzolta volna föl a családi békességet. Ebéd után lévén az idő, anyja a sötét konyhában mosogatott, sötét keszkenőben, sötét ruhá­ban. Töpörödött alakja bóbis­kolva hajladozott, mintha ájta- toskodott volna, arca nem lát­szott, mivel a kendő széle mögé rejtette. Dani halkan nyitott ajtót. Félt, hogy megijeszti. Az asszony a fiára nézett, szíve nagyot ug­rott, horgas ujjai közül a dézsá­ba pottyant a lucskos mosogató­rongy. Halálos beteghez hason­lóan csoszogott az erős emberig, a bőrsipkát levette a fiú fejéről és minden cél nélkül babrálni kezdte a ködmön gallérját. — Neked van igazad..: — mondta töredezett hangon. Sze­relmesen, a sovány asszonyok makacs erejével magához húzta Danit és őrült sietséggel csókol­ta végig arcát, homlokát, haját; A fiatalember bizonytalanul, szégyenkezve tűrte a szeretetet, ép szó nem jutott az eszébe, za­varában csak annyt tudott ten­ni, hogy félénken megsímogatta anyja hátát, A szobából rekedt borízű hang reccsent: — Gyere be... Idős Kustyán Dániel napok óta a homályban lappangott, hall­gatott csendben, itta a bort és szívta á pipát. Agya, teste szán-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom