Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-04 / 232. szám

1982. október 4, csütörtök

8. »Mal

Teljesítjük megbízatásunkat

Három küldött a pártértekezletre készül

1 SZALAI JÓZSEF, | *

romfifeldolgozó Vállalat főművezetője a legutóbbi városi pártértekezlet óta három évig titkára, két hete pedig szervező titkára az üzemi pártszervezetnek. Magas termetű, vékonyarcú fiatalember. Éppen értekezletet tartott irodájában a művezetők számára, amikor felkerestük. A tanácskozás gyorsan, filmszerűen pergett. Először Szalai József tett fel néhány kérdést, aztán figyelmesen meghallgatta a tájékoztatókat, a művezetők javaslatait, és néhány perc múlva már számos dologban egyöntetűen foglaltak állást. Elhatározták többek között, hogy tovább javítják az ellenőrzést és jobban segítik az új munkásokat.

— Dolgozóink a kongresszus tiszteletére 800 000 forint értékű megtakarítást vállaltak. Ezt a felajánlást előreláthatóan egymillió forintra teljesítjük a jövő hónap végéig. Mindez soksok apró megtakarításból gyűlik össze a szorgalom, a figyelem, a lelkesedés és a hozzáértés eredményeként.

— Természetesen szerepe van ebben a felvásárlási tervek túlteljesítésének is. A termelőszövetkezetek erősödését leghamarabb talán mi érezzük, mert ez nálunk több baromfit jelent — jegyzi meg. Tavaly 312 vagonnal dolgoztunk fel, az idén a tervezett 350 helyett mintegy 400 vagon baromfira számítunk.

A sikerek mellett a gondokról is szól, majd a pártszervezet terveit ismerteti Szalai elvtárs. Különösen nagy gondot fordítanak az elkövetkező hónapokban a politikai és szakmai képzésre, a politikai nevelőmunka hatékonyságára, növelésére. Maga Szalai elvtáns most elsősorban szakmai ismereteit gyarapítja, a Szegedi Élelmi- szeripari Főiskola másodéves hallgatója.

később már a piros könyv boldog tulajdonosának is vallhatta magát.

— Szabó néni bebizonyította, hogy a legkiválóbbak közé tartozik és méltó képviselője a szövetkezeti pártszervezetnek — mondta az egyik ajánlója. A kertészet legszorgalmasabb dolgozója. A szövetkezetbe való belépés első esztendejében 300, aztán 340 munkaegységet szerzett, most pedig minden bizonnyal eléri majd a 380 munkaegységet.

— De nemcsak a termelésben tűnik ki lelkiismeretességével, felelősségérzetével, hanem példamutató a politikaikai tevékenységben is — mondja egy másik.

Szabó Ferencné rendszeres olvasója a megyei lapnak, a Népszabadságnak, azonkívül a Pártélet című folyóiratnak. Mindazt, amit az írásból merít, mások tájékoztatására használja fel. Gyakran megdicséri a szövetkezet szorgalmas tagjait, ha pedig hibát, mulasztást tapasztal, nem várja meg a vezetők biztatását, maga lép fel azok ellen.

| HARACSI MIHÁLYT, |

| SZABÓ FERENCNÉ

a tisza_______________________kécskei

Bé

ke Termelőszövetkezet párt- szervezetének vezetőségi tagja, ötvenkettedik életévét tapossa, de megjelenése alapján ítélve, tíz esztendőt nyugodtan eltitkolhat évei számából. Mindig vígkedélyű, s talán ezért is nem törték meg a gondok, a küzdelmes évtizedek.

Küldötté választása kissé váratlanul érte. őszintén bevallja, ilyen megtiszteltetésre nem számított. Három évvel ezelőtt, a járási pártértekezleten még pártonkívüliként kísérte figyelemmel a fontos tanácskozást. A termelőszövetkezetbe 1960 elején lépett be, és nem sokkal

egyházi Cipőüzem küldöttét néhány nappal ezelőtt, hatvanadik születésnapján, váratlan öröm érte. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az MSZMP Központi Bizottságának javaslatára, sok éves munkásmozgalmi tevékenységéért a Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntette ki.

A deresedő hajú veterán sok évtizedes tapasztalatairól, az útkeresés küzdelmeiről, sikerekről és kudarcokról egyaránt szólhat a fiatalabb nemzedéknek. Munkásmozgalmi tevékenységéért több évet töltött a Horthy-rendszer börtöneiben, a felszabadulás után pedig a személyi kultusz által előidézett bizalmatlanság légköre béklyózta alkotó szándékát.

— Sok minden szóbakerül a járási pártértekezleten — mondja Haracsi Mihály. — Tudom, sokan részt akarnak venni a vitában és jól kell gazdálkodni az idővel. Én már idős vagyok, de a pártmunkát fiatalos kedvvel végzem. Ha lesz idő és én is szót kapok az értekezleten, akikor mégsem a múltról, a küzdelmes évtizedekről, hanem a mai feladatokról, pártszervezetünk mostani tevékenységéről, dolgozóink kongresszusi felajánlásainak teljesítéséről tájékoztatom a pártértekezletet.

Nagy József

Négy évtized

munkában töltött napjai után ünnepélyesen búcsúztatták Kom- lósi Antal elvtársat Kiskunhalason, a Bács-Kiskun megyei Faipari Vállalatnál. Az üzem népszerű „Tóni bácsija” mint anyagtérmester dolgozott nálunk, de beosztása mellett minden munkát elvégzett, amit a vezetőség rábízott. Gazdag élet- tapasztalata és szakmai jártassága pedig sokat segített, számtalan tanáccsal szolgált fiataljainknak a jobb munka végzésében. Nyugalomba vonulása alkalmából ezért szinte az egész vállalat ott volt a tiszteletére rendezett röpgyűlésen. Munkáját méltató beszédek után sok emlékkel, ajándékkal és egy nagy csokor virággal tért haza otthonába.

(Gazsi János leveléből.)

32 vapnos magtár

Az orgoványi Sallai Termelőszövetkezetben a hillpallók hiánya miatt ha késve is, de végre tető alá került — vállalati építéssel — egy 32 vagonos magtár, s a szövetkezet saját brigádja szintén a közelmúltban felépített egy 500 férőhelyes — hízók elhelyezésére is alkalmas — takarmánytároló-helyiséggel rendelkező sertésszállást.

Az épület költsége nagyrészt megtérül a termelőszövetkezetnek, mivel hiánytalanul „benépesíti,” a kutrieákat, s ezért jelentős összegű hitelt elengednek, neki. A sertésszállás mellé még az idén 30 férőhelyes fiaztatót is épít a közös gazdaság kőműves brigádja.

A lakosság szolgálatában

Szeptember végéig száz új javító-szolgáltató fiókot, illetve felvevőhelyet létesítettek megyénkben a kisipari szövetkezetek^ a lakosság növekvő igényeinek kielégítésére. A Kalocsai Vas- és Fémipari Szövetkezet is új motorszerelő és kerékpárjavító részleget alakított a Hollmayer téren. A részleg havonta átlag nyolcvan motorkerékpárt javít. Képünkön: Heckl István és Pechtinger Ferenc a Panni-robogó motorját szereli.

Bárszékek exportra

Kisipari szövetkezeteink az idén megkétszerezik export-termelésüket. E tevékenységükben dicsérendő, hogy kevés anyag felhasználásával, döntő részt munkaigényes gyártmányokat adnak a külkereskedelemnek. Ezt írhatjuk a Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Szövetkezetről is. Éves exporttermelési tervüket már teljesítették. Több mint 1 millió forint értékben készítettek vállfát, lábrácsot és étkezőtálcát holland, angol és svájci rendelőiknek. A szövetkezet munkájával elégedettek a vevők, így sorra kapják az újabb rendeléseket. A tagság ezért felajánlást tett: a kongresszus tiszteletére 500 ezer forint értékű exportárut készítenek terven felül. E mennyiség jelentős részét újtípusú bárszékek képezik. Sorozatgyártásukat már elkezdték az asztalosok.

Less bőrén takarmány

Akár a csépléskor, most Is hasonló zakatolás üti meg az izsáki úton haladók fülét. A község határában traktorral meghajtott szecskázó aprítja immár reggel 6 óra óta a Sárfehér Tsz takarmánynak való silókukoricáját.

Négy szövetkezeti gazda dolgozik itt. Papp József a szárat igazítja a gép „torkába”. Tőle tudjuk meg, hegy egy kilométerről teherautó szállítja ide a szárat, s minden fordulónál

100 kévét hoz. Kilenc óra sincs még, de már a negyedik rakományt szállította a gépkocsi.

Zakatol a gép, aprítja a nedvdús szárat, odalent a gödörben pedig egy másik szövetkezeti gazda teregeti szét a silókukorica szecskáját. így nyernek értékes takarmányt, amelytől — kiegészítő eleséget adva hozzá — a téli hónapokban is szépen fejlődnek a Sárfehér Tsz állatai.

K. A.

W

Uj honfoglalás Imrehegyen

Mostanában

kevés olyan értekezlet, megü beszélés, tanácskozás van* ahol szóba ne kerülne a tanulás szükségessége, mint a vezetés színvonala emelésének egyik fontos kőzeteimé- nye. Ennek jogosságát azonban nem mindenki érti meg:

A ZIM Kecskeméti Gyáregysége küldöttválasztó taggyűlésének beszámolója id foglalkozott ezzel a fontos kérdéssel. Ebben a gyárban is, akárcsak megyénk más üzemeiben, egyes élvtársak a pártvezetőség tanulásra ösztönző felhívását nem vették figyelembe. Évek óta folyik az általános iskolai oktatás a gyárban. Ennek ellenére a párttagság egy része nem vett annyi fáradságot, hogy befejezze az általános iskolai tanulmányait. Ez évben is csak négyen jelentkeztek,’ ugyanakkor a pártonkívüliek közül 30—40-en kívánják befejezni a nyolc általánost. Vannak olyan fiatalok, akik vezető beosztásban dolgoznak, s kijelentették: nincs türelmük tanulni.

Kétségtelen, a tanulás nem könnyű dolog. Nagy akaratot, sok lemondást követel, de megéri a fáradságot, mert a tudás birtokában az ember könnyebben és gyorsabban végzi munkáját, hamarabb felismeri a célt, a hozzá vezető utat. jobban eligazodik a szocialista építés bonyolult mechanizmusában.

Kövessék a fiatalok azoknak a példáját, akik fáradságot nem ismerve, őszülő fejjel a középiskola padjaiban tanulják meg a gvakor- lathoz nélkülözhetetlen elméletet. Számuk jelenleg elér! a 29-et. Döntő többségük tagja a pártnak is. ,j

V. Bra, de van olyan terület is, amelyre kétszer ennyi mennyiség kell.

A három csoportéinak közül a legidősebb, a nagybajuszé, vidám kedélyű Megyes Ferenc ezt mondja:

— Emlékszem, még jóval a felszabadulás előtt egy Ladányi nevű mérnök került ide. Gazdag ember volt. s elhatározta, hogy ?6 holdnyi homokon „tündérkertet” csinál: szőlőt, gyümölcsöst Vállalkozása 40 ezer pengőt emésztett fel. De nem értett a gazdálkodáshoz, s becsapták a lelkiismeretlen ügynökök. Belebukott... A „tündérkert” álma kudarcba fulladt, s a mérnök továbbállt.

— De mt itt maradtunk, s Ka élni akarunk, nekünk kel! sokkal nagyobb mértékben véghezvinni azt, ami Ladányinak lem sikerült — vélekedik a ta- hácselnök. — Mi, csak itt kereshetjük a boldogulás útját. Dé neg is találjuk.

Hatvani Dániel

munkába vetett sziklakemény hit átforfósítja szavait. Az a meggyőződésünk, hogy ezek az emberek nagyon megfontolták: mibe fognak. Közösen, hiszen egyenként nem volnának képesek megoldani a feladatot. Telepítés nélkül már nincs mód Imrehegyen az előrehaladásra. Valamivel több mint 3000 holdon gazdálkodik a három tszcs. E területnek azonban alig egy- harmadán folytatható eredményes szántóföldi növénytermesztés. A többi sívó homok, ötven évvel ezelőtt még szűzföld volt. Akkor törték fel a „magyar Szahara” itteni darabjának első honfoglalói.

Pár év alatt kimerült a

talajerőben amúgyis szegény, laza homok. Azóta csak a rozs tengődik rajta, két-három mázsás terméssel. Csák a szőlő, méghozzá a nagyüzemi telepítésű ültetvény mentheti meg ezt a vidéket. Persze, nagymértékű talajjavításra lesz szükség; szervestrágyából. lignitből, lápföldből holdanként átlag 200 mázsábizonyossággá válik bennünk a rövid ismeretség után, amikor összefüggéseiben is kibontakozik a vitatkozás tárgya: az őszi telepítés. Hiszen avégett jöttek most ki. hogy kijelöljék a telepítésre kerülő táblákat, ahol a három imrehegyi tszcs, a Tüskös, az Üj Élet és a Rákóczi közösen telepít az ősszel szőlőt.

— 200 holdat telepítünk — jelenti ki határozott hangon Herezeg István, a Tüskös Tszcs elnöke.

— Párom év múlva már 650 hold új szőlő lesz a csoportokban — szól közbe a tanácselnök. — Széles, 240 centis sorközzel és 50 centi tőtávolsággal telepítünk. A legkorszerűbb módon. Teljesen gépi művelésű lesz az ültetvény.

— Lesz gépjük?

— Lesz — válaszol most Pecz János. — Veszünk A közös alapot, erre fordítjuk. A telepítésre pedig hitelt kapunk.

A nagy elhatározottság, a

Bét ember közeledik felénk a hervatag zörgésű kukoricatábla mellett. Köröttük sivár homoki táj: Imrehegy község határa. Az úton fakó porszemek milliárdjait sodorja a szél. Távolabb csenevész napraforgószárak támaszkodnak az égnek.

Hangos beszéddel jönnek az emberek. Láthatóan vitatkoznak. Kint vannak a járásiak is, meg a községi tanácselnök, Juhász Mihály. S a három termelőszövetkezeti csoport elnöke is itt van: Herczeg István, Pecz János és Megyes Ferenc. Egyikőjük motorkerékpárt tol maga mei'ett.

A parázsló szavak mindinkább lángrakapnak a szélben. A bizakodás, az alkotókészség sugara’ dörk.ödik át az ősz haldokló csöndjét: „Mégiscsak betelepítjük a 200 holdat... Sikerülni kell..

Mondatok, szófoszlányok. Valami egészen új, nagy dolgot sejtetnek. S ez a sejtelem már