Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-19 / 245. szám

Üzemi pillanatkép Alkotásra kész lelkesedéssel A Vili. pártkongresszus Irányelvei a népfrontbizottsa- gainkat is megerősítették ab­ban, hogy jelenlegi legfonto­sabb feladatunk a társadalom politikai és erkölcsi egységének kialakításán munkálkodni, a mozgalom eszközeivel közelí­teni egymáshoz az osztályokat, a rétegeket. Sokat lehetne erről beszélni, hiszen valamennyien tudjuk, hogy a munkások és parasztok nagy osztályai mel­lett élnek körünkben értelmi­ségiek, kispolgári dolgozó réte­gek, akiknek a szocializmus építése során, bár néhol kü­lönbözőek problémáik, gondjaik, de céljaik azonossága nem lehet vitás. Ez több megyénkbeli példával is bizonyítható. Megyei népfront-mozgalmunk megfogadva a párt útmutatását nem most fordul először élénk érdeklődéssel például az értel­miség felé, hiszen a nemrégi­ben Solton megrendezett értel­miségi ankéton nemcsak új, de régóta ismerős arcokkal is ta­lálkoztunk. És az ankét tar­talma is bizonyította, hogy nem méltatlanul van részük anyagi, erkölcsi megbecsülésben me­gyénk értelmiségi dolgozóinak. A tanácskozást a bátor hang, a párt politikája mellé való fel­zárkózás jellemezte. Erről tett bizonyságot az értelmiség korábbi munkájá­ban, más fórumokon, más al­kalommal is. Igen nagy jelentő­ségű dolog ez, ha számot ve­tünk azzal, hogy a múlt falusi orvosát, állatorvosát többnyire & szakmai el zárkózottság és a politikai félénkség jellemezte. Ma viszont — ha csak a leg­utóbbi bizottsági ülésünket te­kintjük is — elmondhatjuk, hogy talán éppen ezek az em­berek voltak azok, akik a párt politikájának igenlése mellett a leghatározottabban léptek fel a fejlődésünket ma még aka­dályozó hibák, fogyatékosságok ellen. Egy orvos és egy állat­orvos például olyan hozzáértés­sel tettek javaslatot népfront­mozgalmunk ma még gyenge oldalainak javítására, hogy lát­szott: érdeklődésük nem csu­pán vendégként időzik az álta­luk felvetett témánál. Bátran, s nem egyszer élesen bíráltak, bizonyítván ezzel azt is, hogy bíznak a párt őszinte buzdítá­sában. Igen örvendetes dolog, hogy az értelmiségiek nemcsak a szavakig, a helyeslésig, de a tettekig is eljutottak. Megyénk­ben ma már több mint száz mérnököt, technikust fóglalnak soraikba műszaki akcióbizott­ságaink, akiknek immáron 32 kilométer termelőszövetkezeti bekötőút, számos kultúrház, park, bölcsőde, községfejlesztési létesítmény megtervezése őrzi alkotásra kész lelkesedését. És itt vannak honismereti szak­köreink is. Századnyi, faluját, lakóhelyét szerető ember, főleg pedagógus tevékenykedik eb­ben. Régi fóliánsokat forgatnak, sárgult dokumentumokat lapoz­gatnak, gyűjtik történelmünk emlékeit, falumúzeumok létre­hozásán fáradoznak, falukróni­kákban örökítik meg fejlődő községeink főbb eseményeit, s dolgoznak a községi monográ­fiák megírásán. Munkájukat a megyei kulturális szervek is nagyra értékelik, s ránk, a nép­frontmozgalom helyi szerve­zőire és irányítóira vár majd a feladat, hogy érdeklődésüket az értékes helytörténeti doku­mentumok összegvűjtése után. vagy azzal egy időben a lakos­ság közötti kulturális nevelő munkára irányítsuk. A bírákat, ügyészeket, ügy­védeket sokan hajlamosak úgy elkönyvelni nálunk, mint a po­litikától, a közvetlen társadalmi feladatoktól visszahúzódó embe­reket. Jó néhány esztendővel ez­előtt volt is ebben a vélekedés­ben valami, ma azonban gyö- kérésén más a helyzet. Jogi ak­cióbizottságaink kérésére ügy­védeink készséggel vállalták egy-egy termelőszövetkezet bo­nyolult ügyeinek képviseletét, s Köze! kétniüió forin! értékű termés! mentettek meg A bajai járás termelőszövet­kezeteiben mind nagyobb tért hódít a gazdálkodásban a kü­lönböző vegyszerek használata. Idén 2930 hold cukorrépaföldön. vegyszerrel irtották a répabar­kót, a cukorrépa egyik legve­szedelmesebb kártevőjét. Sike­rült 1987 000 forint értékű ter­mést megmenteni. Napfényben velük együtt a bírók, ügyészek áldozatkészen vállalkoznak elő­adások egész sorának megtar­tására, hogy szélesítsék dolgozó parasztságunk látókörét az őket megillető jogok és kötelezettsé­gek ismeretében. És mit mondhatunk a kispolgári dolgozó rétegekről? Ma már messze vagyunk e szó: „kispolgár” gorkiji vagy cseho- vi értelmezésétől. A mai kis­polgárrétegek foglalkozásukat tekintve kisiparosok, kiskeres­kedők. S megbecsülésük, pozi­tív szerepük felismerése egyre inkább növekszik. Számosán akadnak közöttük, akik nép- frantbizottságaink felelősségtel­jes tisztségviselői, de akádnak olyanok is, akik még csak most közelednek a mozgalomhoz. Bi­zottságaink a2 ő érdekükben is tevékenykednek, s évenként ál­talában kétszer tanácskozunk velük. Egy-egy, néha még bá­tortalan, a tájékozottság hiá­nyáról is árulkodó megnyilatko­zásuk mellett a velük való fá­radozás sikerét bizonyítja fel­tétlen kiállásuk a béke ügye mellett. Ez nemcsak szavakban nyer kifejezést, hanem értékes, fejlődésüket bizonyító tettekben is. Városaink, községeink fej lesztésének nagy munkájában egyre többen és szervezettebben vesznek részt, s készségesen vállalt társadalmi munkájukat nem egy új, nagyobb közössé­gek hasznát szolgáló létesít­mény őrzi. A következő időben mozgalmunkra vár a feladat, hogy még többet tehessünk a lakossággal közös érdekeik szol­gálatában, például a falusi kis­ipari szolgáltatások szélesítésé­ben. A kongresszusi irány­elvek feladatként jelölik meg: „A Hazafias Népfrontmozgalom segítségével, a párt vezetésével a nemzet összes alkotóerőit mozgósítsuk a szocializmus fel­építésére.’” Sokat tettünk már eddig is ezért, de még több az e tekintetben megoldásra váró feladatunk. Sokakhoz eljutot­tunk, de tudjuk: többen vannak azok, akikhez nem. Nekünk is többet kell tehát tennünk azért, hogy ők is, kibontakoztatva ké­pességeik legjavát, többet te­hessenek közös ügyünkért. Községi, járási népfront­bizottságaink nagy feladata, hogy minél nagyobb tömegeket sorakoztassanak fel a párt által kitűzött célok megvalósítására. Ezért bátran vonjanak be új erőket, a különféle rétegekben fellelhető, segíteni kész bará­tokat a mozgalmi munka min­den területére. Farkas József a megyei népfront­bizottság titkára VERSENYMEGBESZÉLÉS. Könyvkötészeti érdekesség Kecskeméten A város lakói közül nem so­kan tudják, hogy a kecskeméti Űjkollégium épületében levő Református Könyvtár közel 30 ezer kötettel rendelkezik, mely­nek nagy része egészen régi kiadású, idegen nyelvű. A leg­régibb könyv, ami megtalál­ható a könyvtárban, Euripidész görög nyelvű drámái, amit 1503-ban adtak ki. Ez év október 5-én Budapes­ten, az Iparművészeti Múzeum­ban Színes pergamenkötések címen kiállítás nyílt. Ilyen ter­mészetű kiállítás legutóbb 1922- ben volt. A mostani alkalomra a kecskeméti Református Könyvtárból is felvitték az 1798-ban színes pergamenbe kö­tött Énekes könyvet, amelynek első kötéstábláján egy hárfázó női alak látható. A hátsó bo­rítólapot ugyancsak női alak díszíti, azonban az egy kissé megkopott már, nem lehet ki­venni, milyen hangszer van a kezében. Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy ebben a könyvtárban került elő a festőnek készülő fiatal Jókai festménye egy diák­társáról is. A kép az évek so­rán megrongálódott, s jelenleg a Nemzeti Múzeumban restau­rálják. (G—r) PETŐFI NÉPE * Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács pja Főszerkesztő: Weither OánieL Kiadia: a Petőfi Népe LapKiadó Vállalat, 'elelös kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 tóám Szerkesztőségi telefonoz pont 26-19 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38 Belpolitika: rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemát. Szabadsáe tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési ifi ' hónaora »2 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85 ÖTÉVESEK A PARKBAN. Azok közé az embe­rek közé tartozom, akik szeretnek sétálni Van olyan este, hogy kétszer is végigmegyek a Rákóczi úton, vagy a Szabadság téri ki­rakatok előtt. Újból és újból azt állapítom meg, hogy Kecskéimét szép város. Persze, ez a szépség nincs min­den hiba nélkül. Valószínűleg többek­nek szemet szúrt mó,r, hogy a Kossuth-szobor melletti csemegeüzlet raktárának bejárata előtti macskaköves rész nagyon kiválik a környezetéből. Nem a szépségével, hanem ép­pen azzal, hogy csak­Belvárosi séta nem állandóan hulla­dékokkal tarkított, vagyis szemetes. Tu­dom, hogy valahol le kell rakni az árut, de az ottmaradt szemetet el kellene takarítani. A másik, ami szep- lőfoltnak számít a vá­ros arculatán, a Sza­badság téri benzinkút mögötti rész. Itt ös­vényt tapostak a járó­kelők, hogy lerövidít­sék útjukat, s ez az ösvény már olyan te­rebélyes, hogy egészen nagy részt foglal el, s esős időben még tócsa is gyűlik össze rajta. Innen már csak né­hány lépés a Sörkert­tel szemben, a Nagy­kőrösi utca sarkán levő házhely, amelyen két bódé is éktelenke­dik. Arról nem is be­szélek, hogy mi van a bódék mögötti fal tövén és a sarokban. Nem hiszem, hogy olyan n-gy szükség lenne a könyvárusító helyre, mert ötven mé­terre, éppen a benzin­kút mellett, ott a má­sik, és pár lépéssel beljebb, a Szabadság téren pedig a köny­vesbolt. Be nem indokolt a bazáros bódé ottléte sem, mert a közelben tágas, szép üzletek vannak, ahol mindent megtalálhat a vásárló. Igaz, hogy ez a hely parknak kiesi lenne, de rendbehozása — még ha távlataiban a városnak ez a része beépítésre is kerül — feltétlenül indokolt. Azt hiszem, hasonló apró „szépséghibát” még nagyon sokat le­hetne felfedezni a me­gyeszékhely központ­jában. Nézzünk körül, mit tehetnénk, hiszen a jó gazda mindig ta­lál csinosítanivalót a vártáján. Gál Sándoi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom