Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-19 / 245. szám
1 XML október IS, A jégkorszaktól napjainkig Szolid sárga épület Kiákun- flélegy házán, zöldre festett, vas rácsokkal az ablakai előtt Kapujára szegezett tábla hirdeti: — Kiskun Múzeum. Most ünnepli fennállásának 60 éves évfordulóját Gazdag, értékes gyűjteménye évezredek emlékét őrzi, s bepillantást nyújt elmúlt korok titkaiba. — Egyetlen bánatunk — fogad mindjárt panasszal Mezősi Károly igazgató — a helyiséghiány. Már kaptunk ugyan néhány szobát az emeleten — oda költöztettük a könyvtárat s helyén kiállítótermet nyitottunk i—, de ez még mindig kevés. Ahhoz, hogy a raktárban porosodó anyagok rendre a nyilvánosság elé kerüljenek, szükségünk lenne az egész emeletre. Ha a tanács kiköltöztetné végre a lakókat, sok mindent csinálhatnánk! ... Alig győzi sorolni a terveket. Állandó jellegű régészeti, várostörténeti, néprajza, a mező- gazdaság fejlődését bemutató kiállítás szerepel közöttük — esetleg egy éremtana is. — A munka azonban most sem szünetel. Feltárásra várnak a lelőhelyek, megalakult a múzeumbarátok köre és tudományos vagy művészeti előadásokból, időszakos kiállításokból sem lesz hiány. Látogatók érkeznek. Kecskeméti iskolások és a Belügyminisztérium egyik tanfolyamának hallgatói. A múzeum fáradhatatlan restaurátorának. Hajmás Sándor bácsinak vezetése mellett elindulunk. Első utunk a múzeumi hónap alkalmával újonnan megnyílt kiállítóterembe vezet. Az egyik vitrinben a mú- ■cura legértékesebb gyűjteményei: — mammutcsontok és cirbolyafenyő tobozzal együtt. • jégkorszakból. Jól megférnek egymással az őskori kagyló- nyakékek és „tűzkutyák” *— edénytartók —. a tarkán csillogó szarmata üveggyöngyök, «var nyilak és a középkorból rázik maradt csipkefinomságú vassodnomnyal ellátott harci sisak. Az udvari épületbe belépőt régmúlt századok komorsága lebegi körül. Valaha itt volt az Alföld leghirhedtebb tömlöce, ma az ország egyetlen börtön- múzeuma. Fehérre meszelt, boltíves szobák mélyén a feudális társadalom minden kegyetlen és elrettentő kínzóeszköze megtalálható. Szemsütővas — ilyenekkel szúrták ki a bűnös szemét — és nyelvkiégető lóg s falon — intő jelként a rémhírterjesztőknek, káromkodók- nak és pletykakedvelőknek. A hóhérpallos alatt súlyos, sötétszínű szék áll. Ezen fejezték le 1795-ben a Vérmezőn Mar- tinovits Ignácot — Ékre a kötélre három hazafit akasztottak fel — mutat a falra Sándor bácsi —, ez a nyereg Rózsa Sándoré volt és itt látható a történelemből oly jól ismert kurtavas, szégyenpad, deres, amott pedig egy teljes pand úrfelszerelés. Sándor bácsi nem mulaszt el tréfás szavakat adomákat fűzni a látottakhoz, mégis megkönnyebbülten lélegzünk fel, amikor becsukódik mögöttünk a börtönmúzeum ajtaja. Valaki megjegyzi: — Még annak volt szerencséje, akit „simán” halálraítéltek. A testcsonkítás, kínzás sokkal fájdalmasabb, irtózatosabb lehetett. Jólesik kimenni a kertbej megcsodálni a befejezéshez közeledd utolsó félegyházi szédMesterkézre vall es a művészien faragott pásztorbot. Gazdája rávéste a fogantyúra valamennyi hónap -planétáját“. malmot. 1800-ban még 63 forgott a város körül... A költészet rajongói a Petőfi-szoba emlékei előtt időznek szívesen, a festészet hívei a 76 éves. Hajmás Sándor bácsi — a múzeum restaurátora — az 1886- ból származó, faragott kulacsot nézegeti. Kossuth-dfjas művész, Holló László képeit nézegetik. A sötét tónusú, különös hangulatot árasztó — főként paraszti témájú — 24 képet tőle kapta ajándékba a múzeum. Az értéke? Csak egy belőlük — a Vesszőhántók — 12 ezer forint. A raktár gyermekkorom titokzatos lomokkal telezsúfolt pince-padlás zugait juttatja eszembe. A csizmadia-felszereléstől az akasztófáig, a neves betyár — Bogár Imre — négycsövű pisztolyától a népi hangszerekig, s fafaragásos. cifra kulacsokig itt minden megtalálható. Egy szekrényre való bilincs szomszédságában mulatságos ellentétként rulettasztal hever. Tompán puffan a ki végződob, és az üvegedéi alatt sá- padtfényű kincsek sorakoznak: — avarkori aranyveretes övdíszek, német birodalmi tallérok, arany dukátok, római pecsétgyűrűk. Remekművű faragások, kiveszőiéiben levő népi munkaeszközök, letűnt századok tárgyi emlékei. Értékes ritkaságnak Hogyan lehet olvasókat toborozni? A lámpaernyo szélesen szétteríti a fényt, • a peremének árnyéka széles íveket rajzol a falra. A szoba se nem rideg, se nem barátságos. Félkész. Középen csapass asztalok, a fal mellett és a sarokban polcok, állványok, foghíjas könyvsorokkal. A könyv azonban — különösen, ha sok van belőle — meleget, vagy legalábbis valami tiszteletre gerjesztő, mélyein emberi tartalmat ad minden helyiségnek. Fontosam 1006 kötet lenne itt, ha nem vittek volna ki néhány százat az olvasók. — Ez az állomány községünk 1280 lakosához képest, ha nem is elég, mindenesetre nagyjából a megyei átlag körül mozog — Amivel Bóta Zoltán tanító, a szakmári községi könyvtáros dicsekszik is, meg elégedetlenségének is ad kifejezést Dicsekszik. mert a könyvtár nagyot fejlődött míg eljutott a mai színvonalra. S ebben nagy része van a helyi tanácsnak. Tavaly 4000, az idén 5000 forintot adtak az állomány fejlesztésére, s a bútorok is belekerültek kerek 2000 forintba. Nem számít minden, amit ebben a múzeumban összegyűjtöttek és féltő gonddal őriznek tovább. Vadas Zsuzsa Gobellnhímzéses, dúsan faragott szék 1638-bóL fogják sajnálni a pénzt arra sem, hogy a legszükségesebb berendezés beszerzése után 8 helyiség szépítésére Is költsenek. A könyvtáros dégedefksnsége viszont onnan származik, hogy a jelenlegi 157 beiratkozott olvasó számára bizony kevés ennyi könyv. Különösen, ha meggondoljuk, hogy többségük három-négy olvasót is képvisel, a család be nem iratkozott tagjait Az olvasási kedv növekedésére jellemző, hogy tavaly óta háromszorosára emelkedett a forgalom és 90 százalékkal nőtt a könyvtárba beiratkozottak száma. Megalakult a községben a könyvbarát kör, egyre jobb a könyvtári propaganda. Hogyne lenne fejlődés, amikor Bóta Zoltán figyelme még olyasmire is kiterjed, hogy ... az asszonyok jobban szeretnek olvasni, mint a férfiak. A nyilvántartásban éppen kétszer annyi a női név, mint a férfi. Az iskolás korban még egyenlő az arány, később azonban a Józsefek, Sándorok. Jánosok elpártolnak — talán éppen s kocsma felé. Éppen ezen igyekszik segíteni Rákos Katalin védőnő, 8 községi KISZ-titkár. ö maga nemcsak olvasó, hanem könyvvásárló is, ami nagy szó, hiszem 150—180 forintot is kiad havonta könyvekre. így aztán lelkes propagandista és pontosan számon tartja, hogy a tavalyi négyről mostanáig tizenhétre emelkedett a könyvtárban a KISZ-ista olvasók száma. Ez. ha nem is sok. mégis csak több, mint 400 százalékos emelkedés. Hogyan csinálta? — Hát például — mosolyog a csinos barna kislány —. amikor a Világ térképe előtt előadásain valamelyik országról, városról beszélünk, megemlítek egy regényt, ami ott játszódik. Legutóbb Egerről szólván megígérték. hogy elolvassák az Egri csillagokat Meg »okáig hafigatom « könyvtáros, meg a KISZ-titkár beszélgetését Már nem is olyan üres ez a szoba, nem is olyan szűkösek a lehetőségek. Bár mindenütt Qyem áldozatkészen segítene a tanács, s mindenütt ilyen lelkesen végeznék az „aprómunkát” azok, akikre a könyvtár van bízva. H. L Gerencsér Miklóst VADGALAMBOK — Kisregény — 8. Örökletes áhítattal, tömjénszagú babonáktól kábultan görnyedtek imára a parasztok. Istenre gondoltak, akit sehogy nem tudtak elképzelni. Félénk fogalmaikban fényes arcú szentek lépdeltek a mennyei dombokon, amelyek a falu környékéhez hasonlítottak leginkább, csak sokkal gyönyörűbbek voltak annál. Dani a pici templom hátuljában állt meg, a kórus erkélye alatt, mindjárt az ón szén teltvíztartón ál. Nem volt senki a közelében. Valami bűntudatféle érzés próbált rátelepedni erőszakosan, meglegyin- tette a kételkedés, hogy hátha mégis vétkezett, de föléledt benne az örökké résen levő pogányság is. önérzete dacosan védelmezte új hitét, amely szentségek nélkül tartja meg ezentúl embernek. Istennel nem mert vitába szállni, csak urna kérte, hogy értse meg, fogja pártját, hiszen éppen most telte meg azt az utat, amelyiken büntetlenül haladhat. Ilyképpen imádkozott a befogadottak háta mögött, öklelt összefogva lógatta ölén, kalapját a hüvelykujjával szorította csuklójához. Ünnepélyes arcát • teropkan belsejére emelte. A szűk hajóban csak egyetlen padsor fért eL, amelynek szabályos négyszögét megtöltötte « feketeruhás hívősereg. A legelső pad halszélén idős Kustán Dániel ült, ősz feje nyakason ágaskodott elő a szürke szőrmegallérból. Mellette kókadozott keskenyvállú, apróiéjű felesége. A padsor két oldalán eladólányok és gyerekek álltak, a színes ablakok közül baklók tód súlyos Mária-zászlók lógtak feléjük. A nagyorrú pap sejtelmesen imbolygóit aránnyal átszőtt miseruhájában a frigy- szekrény előtt, révült arccal sóhajtotta el a latin szavakat, amelyekre álmatagon énekeit vissza a kántor. Miközben folyt ez a beszélgetés a szentek nyelvén. Dani anyja félénken hátrapillantott Szomorú arcáról leolvashatta a fiú a könyörgést, hogy térjen vissza isten kegyelmére. Az öreg Kustán íeddőn az asszonyhoz horzsolta könyökét, mire az engedelmesen visszafordította tekintetét az oltárra. Dani a szülőket figyelte fájdalmas ellenkezéssel és csak most vette észre, hogy a pap a szószékre lépett. — Dicsértessék az Űr Jézus Krisztus! — rebegte a plébános és nagy orrát a fehér boltozató mennyezet felé tartotta. Mintha a sírok mélyéről feleltek volna a köszöntésre, borzon gó fohásszal mormolta a hívősereg: — Mindörökké ámen ... Kustán Dániel, a falu legfőbbre tartott embere, harmincnégy bold tulajdonosa éa a presbitérium elnöke, volt bíró és kisgazdapárti politizáló, komoly figyelemmel tekintett föl az amgyalíejek közt magasodó papra. Penészes bajusza alatt szigorúan zárta Ö6sze száját, de a nézése kegyes volt, mintha férfias igazságszeretetérő! akarta volna meggyőzni a gyülekezetét. Tudta, hogy szívbéli jóbarátja, a plébános ezúttal az ő kedvéért fog prédikálni. Nem gondolta komolyan a tritagadást, csupán feddó leckének szánta, hadd érezze meg a fiú, hogy milyen könnyen ki csöppenhet a szülői gondviselésből, ha nem hajt fejet kötelező szelídséggel. Kérte plébános barátját, dorgálná meg a fiút a szószékről. de úgy, hogy más ne sokat értsen belőle. A pap hol imára tette össze a kezét, hol meg úgy tárta szét a tenyerét, mintha nézte volna, nem csöpög-e az eső. Ilyenkor a tekintetét ia az ég felé fordította Amikor pedig kövér dereka elfáradt a hajlon- gásban, rátenyerelt a szószék kávájára, így szavalta a mondóké j át: — . t. mert mint ahogy szent Lukács evangéliuma is idézi Krisztus Urunk példabeszédét a tékozló fiúról, nagy a hatalma és nagy a jósága az apai léleknek. Zord Időket támasztott a sátán, hitetlenségre csábítja a hívőket, apa ellen fordítja a fiát, keresztény ellen a keresztényt. Alti nem állhatatos a krisztusi hitben, aki tékozló módon lemond a mennyed szerétéiről és bűnös ösztöneire hallgatva megtagadja az anra- szentegyház tanításait, zsoldosnak szegődik a sátán mellé, barátainak fogadja a hitetleneket, az kivettetik a jámborak családjából. Isten sajnálattal tekint az ilyen kárhozókra, lelkűket visszavárja a menny kertjeibe és visszavárják őket a szülők is, akik szívesen bocsátanak meg, ha a hitét tékozló gyermek bűnbánóan visszatér, csömört kapva istennek fájó bűneitől... Ha aka*d ilyen tévelygő, itt az isten hajlékában, szálljon magába és rebegje él gondolatban az evangélium szavait: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened és nem vagyok immár méltó arra, hogy te fiadnak hivattassam ...” Amíg szent Lukácsot idézte a nagyorrú, szélesfejű plébános, párán csői óan nézett le Danira a szószék magasából. A legény belemártotta ujját az ón szenteltvíztartóba, meghintette magát térdet hajtott és távozott Gyengén, remegő lábakkal állt meg a templom előtt. Mintha a láz hosszú mámora után most kelt volna fel először. A templom tiszta, kavicsos előteréről végignézett a néptelen utcán. Csak a bámuló diófák sorakoztak, ámvas ligetté varázsolva a járdák hosz- szát A négyen, a fájdalom éa a büszke harag dörömbölt benne. Csodálta, bogy ilyen nagy a csend a külvilágban. Utána pőrölt ugyan a pap hangja a templom homályából, de ez erőtlen volt és a falakon kívül elveszítette minden Jelentőségét Azért jött a misére, mert remélte, hogy a vasárnap gyűlöletoldó békéjében szót érthet az apjával. A békélés helyett tékozló fiúnak nevezték, holott sok-sok évi munkájának minden gyümölcse apja portáján maradt. Huszonnégy éves volt. teljes értékű fiatalember, a gazdaság őrzője, gyarapítója — és még a ruháit is titkon hozta át neki az anyja. A szószékről reádörgött hazugság annyira megrendítette, hogy többé nem remélt békességet Lábadozó lélekkel Indult hazafelé és elérzékenvülten gondolt arra, hogy Klári már javában főzi a vasárnapi ebédét. A néptelen utca csendjéből föl- pillantott az égre. ahonnan ugyancsak vigasztaló csend ereszkedett rá. A magasságok tiszta mezőin fehér orgonákhoz hasonlítottak a felhők, s a falu fölött menyasszonyi csokorrá igazodtak össze. Mielőtt hazaért volna Dani. elhatározta, hogy jövő vasárnap megházasodnak. Pap nélkül. templom nélkül, mert ha hívő volt is, annyit megtanult a prédikációból, hogy nem a templomban lakik és nem a pap szájával szól az isten. (Folytatjuk.!
