Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-03 / 231. szám
október S, szerda néz. Ketten a küldöttek közül Megyénk életének a VIII. pártkongresszus előkészítése soron kövekező nagy eseményét jelentik az október 4-e és október 14-e között lezajló járási, városi pártértekezletek Ezeknek a tanácskozásoknak a küldötteit már megyeszerte megválasztották. Közülük mutatunk be kettőt olvasóinknak. a soltvad- kerti általános iskola nevelője. Amikor a községben jártunk, Mester József, a pártvezetőség titkára hívta fel rá a figyelmünket. — Tóth Imrénét keressék fel •— mondta. — Szerény, lelkes pártmunkás. Ezekben a napokban mindenekelőtt leleményes vitatkozókészségével, határozott állásfoglalásával segíti elő a tisztánlátást, a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek megértését és helyi alkalmazását. Nem sokkal később már Tóthné beszél: — Itt születtem Soltvadker- ten. Magamról nem sokat mondhatok. 1957 óta tanítok. Inkább a munkámról, a kongresz- szusi előkészületekről valamit. A kongresszusi irányelvek nagy visszhangot váltottak ki a községben és a pedagógusok körében. Az emberek gyakran fordulnak hozzánk, kommunistákhoz, és személy szerint hozzám is kérdésekkel, és igyekszem a számukra nehezebben érthető dolgokban is jól eligazítani őket. — Tennivalónk sok van, s az emberek nevelése, a közös gazdaságok erősítése nem kevés munkát ad pártszervezetünk tagjainak. Gondjaink közül a szövetségi politika helyes alkalmazása és a szövetkezeti parasztság egységén való munkálkodás tartozik a legfontosabbak közé. Feladataink meghatározásánál számolunk községünk adottságaival. Lakosaink zöme szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Ez jelenti itt a fő bevételi forrást. A szőlő- és gyümölcstermelő gazdák többsége azonban a szövetkezés iskolájának legegyszerűbb formáját, a szakszövetkezetei választotta, és községünkben mindössze egy termelőszövetkezet működik. Éppen ezért nálunk a hajdani különbségek jóval nagyobbak a parasztság rétegei között, mint azokon a helyeken, ahol teljes egészében a termelőszövetkezetek gazdálkodnak. Hogy csak a legjellemzőbbeket említsem: nálunk még több gazda rendszeresen alkalmaz napszámosokat, és a jövedelmek is nagyon különbözőek. A politikai munkában mindezzel számolnunk kell. — Hogyan erősítjük mi a szövetkezeti parasztság egységét... Meggondolatlan kapkodás, sietség nem használ az ügynek. Éppen ezért egyik feladatunknak tekintjük, hogy céltudatos, türelmes nevelőmunkával fokozatosan elősegítjük a közös tevékenységet. — örömmel látjuk, hogy a közös tevékenység erősödésének több kedvező jele van. Ezek közé tartozik, hogy a szakszövetkezetek az elmúlt év őszén is és az idén ismét együttesen telepítenek nagyüzemi szőlőt. a bácsal___________________ mási Lenin Tsz párttitkára. Mindössze harminchárom éves, azonban már 17 esztendeje tagja a pártnak. A felszabadulás után egészen fiatalon kapcsolódott be a pártmunkába. Na pbarnított,. vígkedélyű szövetkezeti gazda. A termelőszövetkezetbe a szövetkezeti mozgalom első nagy erőpróbája után, 1954-ben lépett be. Édesapja 10 hold földjét vitte a közösbe. Szorgalmával, hozzáértésével hamar megnyerte a közösség gazdáinak bizalmát. Türelmesen foglalkozik az emberek ügyes-bajos dolgaival, és gondja a párttitkári poszton nem kevesebb, hanem több, mint korábban volt. Hirdeti, népszerűsíti, pártfogolja az új, helyes eljárásokat, és vitatkozik a maradi nézetekkel. Ennek eredményét a gyakorlat igazolja. A helyes eljárások hasznosságára az idei év szolgáltatott fényes bizonyítékot. Búzából tavaly 9 és fél, az idén 11 és fél mázsás termést értek el. Szántóföldjeiket minden évben mélyebben szántják, vasta- gítják a termőréteget. Ennek hatására napraforgóból 10—12, cukorrépából 180—200 mázsára számítanak az idén. A kukoricát 36 centiméter nyári mélyszántásba, fészektrágyázási eljárással vetették. Egy-egy fészekben két szálat hagytak meg, és most májusi morzsoltban számítva elérik a 20 mázsás átlagtermést. A jó kukoricatermés és a helyes takarmánygazdálkodás több jószág nevelését teszi lehetővé. A Petőfi Termelőszövetkezettel együtt már eddig mintegy 100 ezer baromfit értékesítettek és terven felül 150 hízott sertést adnak el. Témák Lajos ezekről, a szövetkezet életének mozgalmas hétköznapjairól akar számot adni a bajai járási pártértekezleten. Nagy József I TÓTH IMRÉNÉ TERNÁK LAJOS Cf-ahtii portré Páldeák János BTáront-négy kilométerre lehet a tanya a betonú ttók ahol Páldeák János lakik, a lajosrru- zsei Sallai Termelőszövetkezet egyik gazdája. Két és fél éve van a közösben. Nem éppen fiatal ember, arcára már barázdákat véstek a mizsei határ tikkasztó nyarai. Nála jobban senki nem ismeri ezt a vidéket. Behunyt szemmel is bárhová odatalálna a környéken. Bizonyára még a hajdani mezsgyekarót is meglelné: hiszen egyéni gazdálkodó korában majdnem húsz hold földet művelt errefelé. Egyedül. Csak a felesége segített neki. Így vall ezekről az évekről: — Az itteni földnek nagyon sok munka kell. hogy teremjen valamit. Dolgoztunk is benne, csöppet sem kímélve magunkat. A későn kelés és a korán lefekvés ismeretlen volt számunkra. Hiszen nemcsak kint, a határban kellett helytállnunk. de a jószágok körül is rengeteg volt a dolog. Mert a jövedelmet tulajdonképpen nem is a fold, hanem az állattartás adta. Minden évben növendékbikát neveltem, teheneim és törzskönyvezett lovaim voltak. A lovakat mindig nagyon szerettem... Igen, ez volt Páldeák János élete. Ügy mondják, jómódú középparaszt volt. Csupán tejből naponta átlag 20 litert rakott fel a tanyai tejgyűjtő kocsira. Aztán meg lehetett nézni a földjét is. A kukoricája mindig zöldebb volt egy árnyalattal a szomszédokénál, mert őszi mélyszántásba vetette e takarmánynövényt. Egyszóval: Páldeák János tudott gazdálkodni. Eredményeihez nemcsak munkára, de valamelyes kalkulációra is szükség volt. Ismernie kellett a mindenkori piaci helyzetet. Ezt viszont csak az állandó piacra járás tette lehetővé. Bizony, nem egyszer már este el kellett indulnia, hogy másnap kora reggel ott lehessen például a kiskunfélegyházi vásáron. Nagyon sok volt az effajta „k-'rai felkelés” Páldeák János árai fcaTjja ’kévráKa.r^, S Ő kát Háttérben a felhők... A Kecskeméti AKÖV kalocsai telepén rövidhullámú adó-vevó berendezést létesítettek, amely az országos menetiránjít i hálózat számára biztosítja a gyorsabb hírközlést. A KPSJ Autó- közlekedési Főigazgatóságának szerelője képünkön a 2‘ méter magas precíziós antennát szereli, amelynek segítségével közvetlen kapcsolatot tudnak teremteni a vállalat kecskeméti központjával. A közlekedésben és szállításban megnövekedett feladatok elvégzéséhez ma már elengedhetetlen kellék a korszerű hírközlő technika. Silózzuk a kukoricaszárat Megyénk termelőszövetkezeteiben évről évre visszatérő probléma az állatállomány téli takarmányellátása. Az idén különösen nagy gond ez, mivel a tavalyihoz hasonló aszályos időjárás nem kedvezett a szálastakarmányok termesztésének. A takarmányhiány miatt a kukoricaszámak az eddiginél nagyobb mennyiségben történő silózása vált szükségessé, amit az is indokol, hogy a szár idejében levágva és megfelelően tárolva, tartósítva, annyi tápanyagot tartalmaz, mint a közepes minőségű széna. A kukoricaszárat leggazdaságosabb ebben a hónapban betakarítani, mert a kísérletek igazolják, hogy az októberben levágott és kévézetten kazlazott szár a téli időszakban mázsánként 33—35 kg keményítőértéket tartalmaz. A novemberi vágáskor viszont ez az érték már a 14—21 százalékára csökken, decemberre pedig a kórónak csupán a fűtőértéke marad meg. Októberben a szár még jelentős mennyiségű cukrot és 50—60 százalék nedvességet is tartalmaz, ami a silózásnál azzal a haszonnal jár, hogy köny- nyebbé válik a cukrot igénylő tejsavas erjedés, másrészt az említett nedvességtartalmú kukoricaszárhoz kevesebb erjedést elősegítő anyagra, melaszra, nedves répaszeletre van szükség ahhoz, hogy jó minőségű téli tömegtakarmányt nyerjünk. Természetesein célszerű az októberben levágott kukoricaszárat is nedves répaszelettel, s vízben kevert melasszal dúsítani. Mind a kettő hozzájárul ahhoz, hogy az októberben, különösen a hónap végefelé, már nedvességben szegényebb kukoricaszár jól nedvesed jék, és a tej savas erjedés, a konzerváló hatás bekövetkezzék. Több helyütt kis teljesítményű motorral a nagyobb tartályban bekevert me- laszos vízzel állandóan locsolják a készülő silókazlat, s a feltépett kukoricaszár nedvességtartalmát mintegy 60 százalékra növelik. Szakemberek javaslata alapján ajánlatos a jól sarjadt, szénának viszont már nem szárítható zöld lucerna bekeverése is a kukoricaszár közé, mert ily módon is dúsítódik a szilázs tápanyagtartalma. A kukoricaszárnak ebben a hónapban történő letakarítását nemcsak az elmondottak indokolják, hanem az is sürgeti, hogy ahová búzát akarnak vetni, ott minél előbb el kell készíteni a magágyat. A takarmánynak is jó, s a szán tás-vetést akadályozó kukoricaszár mielőbbi vágását meggyorsítja, ha termelőszövetkezeteink az anyagi ösztönzés különböző módszereinek alkalmazásával serkentik gazdáikat a munka elvégzésére. T. I. <XXXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC 3ó! szervezik a versenyt A bajai járásban az utóbbi időben örvendetesen fellendült a versenymozgalom. Egyéni és munkacsapat-versenyekről eddig is gyakran kaptunk hírt, s számos közös gazdaságban alakultak egymással versengő kisebb- r.agyobb csoportok. Annak érdekében, hogy ezt a termelést élénkítő erőt tuda- tosabbá, szervezettebbé tegyék, s hogy annak tömegméretűvé szélesítését tapasztalataikkal, tanácsaikkal elősegítsék, a hajai járási pártbizottság védnöksége alatt a közelmúltban a járás ipari és mezőgazdasági szakembereinek bevonásával versenybizottságot hoztak létre. Dr. Gajdócsi Istvánt, a Lenin Tsz elnökét, a közös gazdaságok versenymozgalmát irányító bizottságnak a vezetőjét megkértük: nyilatkozzék a verseny célkitűzéseiről, részleteiről. — Az őszi idényben a versenyt két célra kívánjuk ősm£ pontosítani a mezőgazdaságban? a betakarítás és a szántás-vetés időben történő, maradéktalan elvégzésére, s ezen belül a mélyszántásnak minél több gazdaságban való alkalmazására. A másik cél, hogy megszervezzük az állattenyésztők versenyét ist amelynek mércéje a hús- és hozamgyarapodás, illetve a gazdaságos takarmányfelhasználás. Valamennyi versenyformát kalmazni kívánjuk és támogatjuk: mind az egyéni és a csapatversenyt, mind a szocialista brigádok létrehozására irányuld mozgalmat. A verseny eredményeit értékeljük majd, és a legjobb teljesítményeket megfeleld díjazásban részesítjük. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a járásszerte egyre jobban megnyilvánuló versenyszellemet felélesszük, és a mozgalmat egy kézben tartva, összpontosítva, még szervezettebben segítsük. és fél évvel ezelőtt, amikor az átalakulás folyamata itt is megkezdődött, még szenvedélyesen, foggal-körömmel ragaszkodott ehhez a „függetlenséghez". Vívódását táplálta, hogy akkoriban nem valami példamutatóan gazdálkodtak a község tsz-ei. De aztán rájött, hogy az ő boldogulását is a közös gazdálkodásban való részvétel biztosítja, csak segíteni kell a hibák megszüntetéséért vívott küzdelmet is. S aláírta a belépési nyilatkozatot. Voltait néhányan, különösen a fiatalok közül, akik a gyárakba, az iparba „menek’Ttek”. Ö ezt nem tette. Nem önfeláldozásból. hanem, mert a józan gondolkodás azt diktálta, hogy aki a szövetkezetben rendesen dolgozik, az nem jár rosszul. S ő ethez a felismeréshez tartotta magát; a közös munkából mindig a legteli esőbb mértekben kivette részét. Beválasztották a vezetőségbe is. Egyúttal fogatos, a szövetkezet két lovát gondozza. Éppolyan lelkiismeretesen, mint egyéni korában. Háztáji gazdaságában tehenet, anyakocákat. süldőket nevel... Arról faggatom: hogyan él mostanában, mennyit dolgozik? — Gond jelenleg is van — válaszolja összeráncolt homlokkal —. bár nem annyi, mint tavaly. Van kedvük a szövetkezeti gazdáknak dolgozni. S ez fontos, mert kedv nélkül nincs ló munka, jó termés. Meghonosítottuk a százalékos művelést. Ez bevált A kukoricát az idén vasárnap is kapáltuk. Persze, nagy baj. hogy sokáig nem volt eső Fe majd kiheverjük a szárazságot is... Az a fontos, hogy továbbra is jól dolgozzunk. S beszél azokról az emberekről, akik — szerencsére egyre kevesebben vannak a közösben — folyton csak szitkozódnak, de nem. szívesen dolgoznak. Ezeket éles szavakkal ítéli el. Viszont kötelességének érzi, hogy ezeknek is példát mutasson. A vele történő beszélgetés so rá.n mindjobban meggyőződöm arról, hogy Páldeák Jánosban valami kezd feloldódni. Egyre világosabban látja a jövő körvonalait. A hom?o*’ttn kisimulnak a ráncok, amikor ezt mondja: — A szövetkezet gépei nagyon jó talajmunkát végeznek. Ettől sok minden függ. Ügy megmunkálni a földet, ahogy azt én sem tudtam annak idején — csak a közös gazdaság képes. Hatvani Dániel J. T, Sikere volt a vásáron Korábban már beszámoltunk olvasóinknak arról, hogy a Kiskunfélegyházi Vas-, Fémipari és Gépjavító Ktsz a bu- dar esti mezőgazdasági kiállításon bemutatta legújabb gépeit. Most, hogy a vásár végeztével a napokban felkerestük a ktsz vezetőit, örömmel újságolták, hogy az egyik új gyártmányuk, a folyamatos lúgos hámozó gép szinte a vásár „slágere” lett. A szakemberek véleménye egybehangzóan kedvező volt, s az erkölcsi siker mellett az anyagi eredmény is rövidesein megmutatkozott. Csupán egyetlen cégtől, a Dunakeszi Konzervgyártól 2 millió forint értékű megrendelést kapott a félegyházi szövetkezet. Egy másik sikerről is beszámolhattak a ktsz-ben: a kisipari szövetkezetek között indított kongresszusi munkaversenyben megyei viszonylatban az elsők közé kerültek, s ezt az eredményt szeretnék is megtartani,'
