Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-06 / 208. szám
TSffS. szentember 6, i iHITIi I— H néme HKtavctP oöiío roma Üp|ÍP9$t.$t!W »v « Hfc. || „Mit akar ezzel az egésszel mondám? — kérdezi a tanító. Nagy Lajos, Kiskunbalom, 1932. A mottó a regény egyik legjellemzőbb párbeszédében található: az orvos, a tanító és a földbirtokos hűsölnek az 1932-s Kiskunhalom árnyékos zugában, s „az egyszerű nép” sorsáról vitatkoznak. A tanító — az író rajza szerint — értetlenül áll az osztálytagozódásaiban nagyon is világosan elhatárolt élet előtt, s amikor végre valahára egy odavetődő magánzó fölfedi a valóságot, csupán ennyi a válasza: — Mit akar ezzel az egésszel mondani? Kiskunhalom nyári délutánján hat pedagógus ül a zöld tanári asztal körül, s vitatkoznak. Valami kérdőívet kellett volna kitölteniök, s arról indult el a vita. Az igazgató idősebb, közép- termetű férfi, mérsékelt ember, 6 ül az asztalfőn, vele szemben Barna pedagógus, aki fiatal és heves vérmérsékletű, hol magáért, hol másért mindig harcol, s ezért sokat mozog körülötte a levegő, de nagyon helyesen, Barna nem hagyja magát. Már csak azért se, mert mellette ül a felesége, nemcsak itt az asztalnál, de a gondjaiban is. Az asztal középső részén egymással szemben két idős hölgy jegyezget egy naplóba, s végül az igazgató mellett Barkóéi Pali, a lelkes, jó- Bsefattilás homlokú fiatalember, az iskola orosz szakos tanára. Igazgatói Miért vádolnak minket azzal, hogy nem segítjük eléggé a falu kultúrmun- káját? Először is, hosszú ideig pedagógus vezette a kultúrhá- zat, de jött az intrika, susmus erre-arra... Juci néni: — S ugyan ki adja m műsort, ha a faluban valami ünnepély van, s szavalat, énekkar kell? Az iskola! Barkóci Pali: — Persze, nem ez a kultúrmunka lényege, hanem a könyv! Igaz, a helyi könyvtár kapott többször jutalmat, de csak inkább a gyerekek a tagjai... Barna Zoltán: — A fő baj az, hogy a fiatalok kiesnek a kezünk közül, mihelyt végeznek! S a helyi ifjúság közt ott lenne a helyünk. Mert tánc minden vasárnap van. A kasszasiker! Ez a fontos! Pedig, de szívesen taníttatnék velük valami szép népi táncot. Csak az a baj. hogy itt nincs néphagyomány. így azután, ha tanulnak is. akkor különböző ízléseket kevernek. Isazsató: — Az irodalmi esten heten voltak legutóbb. Nem á--’ •— ■=* felkészülni... Barna Zoltán: — Ez csak ir)<-: -tenes. Egyelőre méa sokan zárkózottak, nem oldódtak fel a szövetkezeti életben. Hazamennek. s otthon beszélgetnek — közt. Mi érdekli a többséget? Juci néni: — A pihenés! Barkóci Pali: — Nem egészen! Az. ami összefügg az anyagi jóléttel Egyelőre más még nem is érdekelheti! A szőlészeti szakelőadáskor tele volt a kultúrház, mert az érdekük! Igazgató: — És az ifjúság? öregedő falu ez! Csak vasárnap' jönnek haza a fiatalok, s hozzák a városi kultúrát. Barkóci Pali: — Meg a huligán szokásokat! Barna Zoltán: — No, nem kell azt hozni. Itt is akad olyasmi, csak más kivitelben! * fedekes* $ém4fe XV. TANÍTOK ről kell előadást tartani. Például nagyon hasznos lenne, ha a védőnő szexuális kérdésekről beszélne a lányoknak, az orvos pedig a fiúknak. Hiszen jól tudjátok, mi van: ahogy az iskolát elvégzik, azonnal kezdik azt, amire csak a végin lenne szabad eljutni. Barkóci Pali: — Azért ne legyünk igazságtalanok! Tény az, hogy fejlődés van. Három éve még ellopták a pumpáját az előadást tartó tanítónak. Ma már hajlandók komoly kérdésekről is beszélgetni. Mariska néni: — S az is igaz, hogy nekünk is többet kellene foglalkozni a fiatalokkal. Nem kötelességből — emberségből. Itt van ez a Lajos is, tudjátok, akinek az apja tüdőbeteg, nagyanyjánál van, biztos vagyok benne, hogyha Pali beszélne vele többször, megváltozna. Juci néni: — Rettenetes az a sok trágár beszéd, amit a mai fiataloktól hall az ember. Barkóci Pali: — Juci néni ne bántsa emiatt a fiatalokat, mert ezt nem ők találták ki. Már ötven éve is világszerte híres volt a magyar ember arról, hogy a leghosszabban tud káromkodni, Juci néni: — Nem azért mondom, na..; Barkóci Pali: — Bízni kell bennük, hiszen az ifjúság előtt minden lehetőség nyitva áll. S csak örül neki az ember, hogy tovább tanulnak, előre haladnak. Néha elgondolom, hogy egyik-másik nebulóból, aki itt van a kezem alatt, talán még orvos is lesz. Lehet, hogy még a fogam is a keze közé kerül egyiknek. Barna Zoltán: — Jó lesz tehát vigyázni az osztályozásnál. Barkóci Pali: — Ahogy osztályozok, olyan becsületesen csinálja meg majd a fogam. Igazgató: — SZTK-ra! Barna Zoltán: — Vagy rokoni alapon! sMit akar ezzel az egésszel mondani” — Így hangzott a kérdés 1932-ben. S Kiskunhalom mai pedagógusai így vitatkoznak az életről — ha maguk közt vannak. A beszélgetés szeszélyes menetét hiba lenne tudatosan rendezni, csiszolni, s a végére bölcs fílozofálsatást illeszteni. így igaz, s ebben a vitában benne van Kiskunhalom kulturális jelene. Benne vannak az eredmények és a hibák, az előrehúzó és gátló erők, s benne van a kiskunhalmi pedagógus-közösség arcképe is. Nem vitás, hogy biztató ez az arckép. Mert mi itt a lényeges? A vita elején védekeznek, s a védekezés örök törvénye szerint fölmutatják az eredményt. De azonnal, ahogy elfelejtenek védekezni, egyszerre bírálnak is: nemcsak mást, magukat elsősorban. S ahogy bírálnak, abból kilobban a szenvedély. Még talán ez se új egészen, hiszen harminc éve is voltak a népi kultúráért szenvedélyesen küzdő pedagógusok. Az új az. hogy módjuk is van megvalósítani, amit akarnak. S azért van módjuk, mert céljuk közügy. Pedig ezek a pedagógusok nem mind fiatal emberek. Ezt se szabad elfelejteni. Onnan jöttek ők is jórészt, ahonnan a mai szövetkezeti parasztság, s egykor talán éppoly tanácstalanul. keseredve nézték a magyar életet, mint a mottóban szereplő kollégájuk, ök voltak a „mit akar ezzel mondani” tanácstalan emberei, s lett belőlük Kiskunhalomért egymással is vitába szálló öregkorára megifjodó nemzedék. — Bizony, én harminckettőben együtt alsóztam Nagy Lajossal, midőn az író a napi munka fáradalmát ily módon űzte el — mondogatja az igazgató. S való igaz, hogy egy jó alsósparti még a legműveltebb embernek se árt! (Folytatjuk.) Másutt is tanulhatnak belőle Kiskunhalason jól felkészültek a téli művelődési évadra. A községek már júliusban megkapták az irányelveket, s időben hozzáláthattak a tervezéshez. Valóban, a legtöbb helyen már augusztus közepén megtartották az értekezleteket, a vb elé terjesztették a művelődési tervet, s szeptember 10-e — a felterjesztés határideje — előtt már hetekkel beküldték a járási kulturális bizottságnak. A tapasztalatokról érdeklődtünk Gál Józseftől, a járási párt-vb ágit, prop. osztályának vezetőjétől. — Sajnos, minden igyekezet ellenére — mondotta — akadt olyan község, amely elkésett a tervezéssel. Míg Kisszállás és Tompa az elsők között készült el a munkával, Zsana, Harka- kötöny és Pirtó terve még ma sincs kész. Jövőre tehát nem elégszünk meg azzal, hogy időben kiadjuk az irányelveket, hanem idejében ellenőrizzük is a végrehajtást, és ahol szükséges, segítünk. Az említett három község például azért késen el, mert a kulturális bizottság vezetői — pedagógusok — időközben máshová kerültek. Azokban a községekben, ahol még augusztus közepe előtt elkészültek a tervekkel, az MSZMP kongresszusi irányelveinek megjelenése után úgy hitték, gyökeresen át kell dolgozniuk a munkatervet. Azóta azonban megbeszélték velük, hogy csupán kiegészítésre lesz szükség, hiszen az irányelvek nem merőben új tennivalókat tartalmaznak, hanem világosabban kijelölik a legfontosabb feladatokat. Azon az úton mutatnak jó néhány mérfölddel előbbre, amelyen évek óta járunk. így például jobban kell foglalkozni a felnőttoktatással. Bár az utóbbi esztendőben enélkül is nagy fejlődés tapasztalható, hiszen a községekben a dolgozók általános iskolájába a tavalyi 300 helyett az idén több mint nyolcszáz felnőtt iratkozott be. Most azonban különösen az írástudatlanság felszámolására kell törekedni. Az ed- d'gi tapasztalatok nem a leg- iobbak. az alaofokú tanfolyamokról a beiratkozottak több mint fele lemorzsolódott. Ojabb módszereket kell tehát keresni, amelvek érdekesebbek, közelebb állnak a felnőttek érdeklődési köréhez és szorosabb kapcsolatban vannak a gyakorlati élettel. Sok mindenben szakítani kell az eddigi gyakorlattal a népművelési munkában is. — Kelebián tavaly azt hitték — említette bizonyságképpen VAGY ALUSZNAK, VAGY... TAVALY októberben öles plakátok jelentek meg a házak falán és a hirdetőoszlopokon. Hatalmas betűk hirdették az Ifjúság a szocializmusért mozgalom keretében az 1981—62. évi Béke és barátság kulturális szemle pályázatát irodalmi, képzőművészeti, népi díszítő- és iparművészeti, foto, zenei műj vekre, valamint mai témájú tematikus tánckompozíciókra. Bárki részt vehet a pályázaton — buzdított a plakát — egyénileg vagy szakköri kollekcióval, a nyertesek között jelentős összegű pénzjutalom kerül kiosztásra. Ezek után mindenki azt hi- hetné, hogy a felhívás élénk érdeklődést váltott ki, tolongás támadt és küzdelem az első helyért. A feltevés jogos, hiszen csak Kecskeméten 7000- nél többre tehető a fiatalok száma és nincs olyan falusig művelődési otthon, ahol ne működne valamilyen szakkör — legalább is papíron. Annál különösebb, hogy a megyei KISZ-bizottsághoz mindössze 27 tfodalfiá. 9 zenei. 16 képzőművészeti és 2 táncpályázat érkezett, népi díszítő-, iparművészeti és fotós pályázat pedig alig egynéhány, és sajnos, legtöbbjük nem tartozik a díjazásra érdemes, számottevő alkotások közé sem. Nem mindenki született Írónak, művésznek — ez igaz, mégis lehangoló az a tudat, mintha fiatalságunk nem kívánna élni az alkalommal: — legalább megpróbálkozni képességei kibontakoztatásával. VAJON mivel magyarázható, hogy éppen a fotós és nép- művészeti témakörben nem akadt egyetlen valamire való alkotás, amelyet érdemes lett volna jutalomban részesíteni. Számos fotoszakkör működik nálunk, megyénk gazdag nép- művészeti tájegységekben, Kalocsa virágmotívumait. Halas leheletfinomságú csipkéit a világ minden táján ismerik. A megyében több százan hímeznek, festenek, dolgoznak most is. A pályázaton azonban mindez — és ifjúságunk még annyi ' íué£ területen megmutatkozA alkotókedve, tevékenysége — nem tükröződött. Mi ennek az oka? Véleményünk szerint elsősorban az, hogy nem mozgósították, segítették őket azok, akik felelősek értük. A pályázat „kiesett” a társadalmi szervek, a tanácsok, a művelési házak, a KISZ-bizottságok. a fototanács .reflektorfényéből”. Tudjuk, hogy a jő szándék nem hiányzik az ifjúság nevelésére hivatott szervek vezetőiből. Nemcsak a jó szándék, hanem a munkakedv is megvan bennük. De hozzászoktak, hogy .rávessék” magukat egy-két .irányra”, fő feladatra, azzal foglalkozzanak- ami a szívügyük és más egyéb nem egyszer kimarad a látókörükből. ENNEK a munkastílusnak ennek a vezetési módszernek az ideie azonban lejárt. Sokoldalú a dolgok egészét látó és minden irányban tevékenykedő vezetésre van szükség. Legyen ehhez tanulság a KISZ pályázata is. 2 y. z& a járási ágit prop. osztály vezetője —, hogy a TIT előadás- sorozatának téli tervét nem szabad megváltoztatni. Ráadásul nem is a legjobb összeállítást választották lei az előre megadott tématervek közül az év elején, és csodálkoztak, hogy igen lanyha az érdeklődés. A kulturális bizottság vezetői valósággal fellélegeztek, amikor megmondtuk, hogy a tématervek csak alapul szolgálnak, segítséget jelentenek, de nem kötelező érvényűek. Ügy állítsák össze az előadássorozatokat, hogy érdeklődést keltsenek és segítséget jelentsenek a község gazdasági feladatainak végrehajtásához. Elmondott egy másik esetet is, amikor a kiskunhalasi cár gányiskolában zsúfolásig megtöltött terem várta az előadót, aki az atommag hasadásáról kezdett nekik beszélni. Tíz perc múlva akkora zsivaly volt a teremben, hogy abba kellett hagynia. Mint kiderült, „úgy ugrott be” a meghirdetett előadás helyett, s az ő mondóká- ja a környékbelieket nem nagyon érdekelte. Pedig, ha a TIT vezetői vettek volna annyi fáradságot maguknak, hogy például egészségügyi előadót küldjenek ki, azt bizonyára szívesebben meghallgatták volna. Jánoshalmán pedig egy évvel az átszervezés után az egyik előadó arról beszélt, hogy miért szükséges a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Természetesen kudarcba fulladt ez az előadás is, mert a község lakosságát nyilvánvalóan jobban érdekelték volna oéldául a nagyüzemi gazdálkodásról szóló fejtegetések. Ezért az idén nagy gondot fordítanak arra, hogy ha már mindenképpen helyettesíteni kell, akkor csak a helyi közönség számára tanulságos témával foglalkozzanak az előadók. Ne forduljon elő az sem, hogy tegyük fel az űrutazásról egymás után három-négy szerv élőadói is beszéljenek. — Ezért olyan fontos a tör^o~'—rVeze1íefc és a művelődésügyi szervek együttműködése, amelyet olyan határozottan megkövetelnek a megyei kulturális bizottság irányelvei. Ebben az évben sokkal többet törődnek a kiskunhalasi járásban a művelődési otthonok munkájával is. Némelyik igazgató eddig azon az állásponton volt, hogy „amíg az én tervem teliesítve nincs, addig a művelődési házba senki be nem teheti a lábát”. És csodálkozva tapasztalta, hogy a termek elnéptelenedtek. A tompái Szabadság Tsz-ben életképes kultúregyüttes működik, de a próbák előtt több napos vitákat kellett folytatniok, hogy helyet kapjanak a kultúházban. Az igazgatóknak be kellett látniuk, a művelődési otthon az egész községé és a járási pártbizottság azon dolgozik, hogy ezt megértsék a község gazdasági vezetői is. Az ő anyagi támogatásuk, a művelődési otthonokban folyó, s az egész községet átfőző munka, és a lakosság meg- oövekedett kulturális igénvei “gvüttesen hozhatnak csak gyökeres változást a falu műve- 'ődésében. Mester László Telefon, áramforrás nélkül Franciaországban áramforrás nélkül működő telefont szerkesztettek. Gázokkal vagy gőzökkel telített atmoszférában alkalmazható. Működése azon alapul, hogy az emberi hang akusztikai energiáját árammá alakítja át, a vonal másik végén pedig az áramot visszaalakítja hanggá. Ezzel a telefonnal néhány kilométer távolságig lehet fenntartani az összeköttetést.
