Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-23 / 223. szám

I oMaf n. AMI VOLT, ES AMI LESZ Tízezer holdon alig ezer em­ber lakja Kiskunhalas közelé­be! a harkakötönyi határt S az ecaer szétszórtan lakéin kívül — mondhatni egy korszaknyival megelőzve őket — 400 él a fa­luban, 70—80 házban. Ez a 400 ember már közösségben él, él­vezve a villanyfény áldásait, műúton jár, kultúrházat láto­gat, hordja a könyveket a könyvtárból, tehát mindenkép­pen más a világa, mint a szem­határ széléről ide integető tanya emberének. Bármennyire is összehasonlít­hatatlanul jobb viszonyok kö­zött vannak a kis község, mint a tanyavilág lakói, a városi em­ber számára bizony idegen, legalább is nem szívesen vál­lalt életforma lenne ez. Pedig a tanácselnök, Nagyapáti Já­nos mindössze egy esztendeje lakik itt. Kiskunhalasról került Harkakötöny élére. És ismerte ugyan a falusi életet már az­előtt is, hiszen előző munka­körében sokat járt „vidéken”, mégis tiszteletre méltó és ro­konszenves az a lelkesedés, amellyel vállalta a kinti életet, amikor elfogadta hivatalát. Fel­mondta a városi lakását és ki­költözött ide, hiszen nem egy­két évre jött, s az itteniek sze­mével akarja látni az itteniek gondját-baját. A hexdet Nem panaszkodik Nagyapáti János. Ahogy mondani szok­ták: jó helyre jött. Nincs ott különösebb baj — vélték a já­rásnál — csak hát egy kicsit elmaradott falucska, tanyai em­berek, okos, gondos vezetésre van szükség. Hát bizony a vezetéssel volt is, s még van is egy s más gond Legfőképpen az, hogy bosszú éveken át innen is „el­pártoltak” az eleven, mozgé­kony emberek, a „jó káderek”. A közeli Halasra, vagy még messzebb: városba, Pestre. Az itteniek amúgy tanyai módra, valamiféle lelki elszigeteltség­ben. éltek még nemrégiben is, a tanács meg — ahogy legegy­szerűbb — rendeletekkel, ak­tákkal, határozatokkal „veze­tett”. A pártszervezet mellé, a tö­megszervezetek. s elsősorban a KISZ életét kellett a papír­munka tetszhalálából kimozdí­tani. Nehéz volt, sokáig tartott? Ma már mindenesetre önál­lóan dolgozik a KISZ, terveik vannak a fiataloknak és nem­csak terveik, hanem eredmé­nyeik is. De azért a taggyűlé­sekre, egy-egy összejövetelre ellátogat most is a tanácselnök, s ezt a jó szokását nem is sza­bad, nem is akarja abbahagyni. Az MHS-t meg különösen sze­mélyesen kellett kézbevennie, s maga vezetett a télen egy hűsz fős honvédelmi alapismereti kört. Aztán dolgozik a nőszö­vetség is, szabás-varrás tanfo­lyamot tartott, az idén pedig főzőtanfolyam is lesz. A Hazafias Népfront a „kam­pányfeladatokkal” foglalkozik, itt még sok javítanivaló van, de hát Vida János iskolaigaz­gató, a népfront elnöke tavaly még tíz más funkcióval együtt viselte tisztségét. Persze, hogy többet tenne a népfront, ba olyan lenne a vezetője, akinek csak ez a társadalmi munkája. Egyszóval a kádergondok: Azokon kell előbb segíteni, hogy igazi eleven élet legyen a fa­luban. És jó helyen kutattak Harkakötöny vezetői, amikor ebből a szempontból nézeget­ték: ld hogy dolgozik a tsz-ek- ben. Már jó néhány név sora­kozik a tanácselnöki jegyzetfü­zetben: azok, akik hamarosan érettek lesznek a vezetésre, rá­juk lehet bfzni és szívesen is vállalj ált a közösségi élet egy- egy parancsnoki lisztjét. Nő áss étvágy Harkakőtönyben, ahol azelőtt még a napkeltében sem nagyon gyönyörködtek az emberek, mert a hajnal már verejtékez­ve érte őket a földeken, ma a tedomány ée a művészi élmény „közfogyasztási cikk51 lett. A művelődési ház sokszor kicsi­nek bizonyul. Hetenként meg­telik a filmvetítések alkalmá­val, vagy akkor, ha Halasról látogat el hozzájuk valamelyik színjátszó csoport. Ez elég gyak­ran megesik, s a programot sűrítik a helyi színjátszók fel­léptei is. Közkedvelt még a TV, amire, amikor megvették, azt mondták némelyek, hogy mi­nek az, „uraknak” való az ilyesmi. Hogy kit értettek ak­kor az „urak” alatt, ma már aligha lehetne megtudni, mert a tsz-elnöktöl a fogatosig, a brigád vezetőtől a traktorosig igencsak mindenki megfordul a közvetítések idején a teremben. Látogatottak az egészségügyi előadások és a különféle TIT- előadások is, különösen akkor, ha az élő szó mellé egy-egy rö­vidfilm szolgáltatja a bizonysá­got. Ä terv Joggal állapította meg tehát a harkakötönyi kulturális bi­zottság jövő évi munkatervé­nek értékelésénél a járási mű­velődési osztály, hogy az össze­foglalóban egy kicsit túlságosan szerényen is számoltak be a tavalyi eredményeikről. Az élet azonban fejlődik. Ami tegnap jó volt, ma már kevés, amit tegnap elértünk, az már csak alapja lehet a holna­pi nagyobb eredményeknek. Mert a jövő évi terv bizony ki­egészítésekre szorul. Oldalakon át sorolták a har- kakötönyiek, hogy mi mindent akarnak csinálni jövőre. A program gerince a húsz elő­adásból álló tsz-akadémia, ame­lyen a három termelőszövetke­zet valamennyi vezetője részt vesz. A másik fontos sorozat a Szövetkezeti Téli Esték című lesz külön-külön mindhárom tsz-ben. Aztán ott áll még, hogy mi mindent akarnak csinálni a művelődési otthonban, a könyv­tárban, a 12 fős TIT-csoport- ban és a fotókörben. Mindez nagyon szép és egy lépéssel előrébb viszi a község művelődésének ügyét, de ki­maradt belőle éppen az, ami a munkát nemcsak szaporábbá, hanem céltudatosabbá is tenné. ria. Arca fiatalosan üde, bőre sohasem látott még festéket, aj­kai mégis vérpirosak. Nem be­tegségtől, hanem a szinte ki­csattanó egészségtől. Falun ne­velkedett, egy dunántúli kis községijén, városban alig volt egyszer-kétszer. Az öt testvér közül ő volt a legidősebb, s ti­zenhat éves koráig otthon la­kott. Édesapja és édesanyja idestova tíz esztendeje, hogy a szövetkezetben dolgoztak. Beke Mária a nyolc általános iskola elvégzése után sem gondolt ar­ra, hogy elhagyja a családi há­zat. De teltek az évek, kettő, három, és ő tizenhat éves lett. Ekkor hirtelen gondolt egyet: elmegy hazulról, önálló lesz. Dolgozik. A szülei egyre ma­rasztalták, jöjjön a szövetke­zetbe, úgyis kell a munkaerő, de a barátnői is addig duru­zsoltak a fülébe, hogy nem le- lehett visszatartani. Minden­képpen a város után vágyott, s mivel anyai ágon a rokonok Budapesten laktak, úgy döntött, hogy a fővárosba jön. Néhány hét alatt többször is levelet váltottak, Mária szülei és a fővárosi rokonok, s végül megegyeztek, hogy a lány hoz­zájuk megy lakni. Lajos bácsi, Mária nagybátyja. már húsz éve Budapesten élt, gyárban dolgozott, s mivel gyereke nem A művelődési osztály levőé­ben éppen ezért az áll — na­gyon helyesen —, hogy egé­szítsék ki a tervüket a terme­lőmunka gazdasági szükségle­teinek programjával. És itt, éppen ezen a ponton még a művelődési osztály leve­le is keveset mond, egy kissé általánosságokban mozog, ahe­lyett hogy határozottan leszö­gezné: mérjék fel, mennyi és milyen képzettségű szakember­re van szükségük a három ter­melőszövetkezet továbbfejlesz­téséhez, termelési feladatainak végrehajtásához és lássanak hozzá erőteljesen a szakember- képzéshez. Ez kellene legyen a művelődési program alapja, ge­rince, célja. A jólét útján Mentségükre szolgáljon ahar- kakötönyieknek, hogy éppen a túlságos igyekezet miatt maradt ki ez a legfontosabb szempont a munkatervükből. Éveken át ugyanis az utolsók között vol­tak, akik — gyakran határidőn túl — készültek csak el munka­tervükkel. (Mellesleg, ez volt az oka annak is, hogy nemrégiben a járási pártbizottságon úgy tájékoztattak bennünket: a har- kakötönyiek még nem készül­tek él a tervvel. Hja, „rossz hí­rük” volt.) Az idén elhatározták, hogy véget vetnek ennek, és elsőnek küldték be a művelődési tervet még július elején a járáshoz, így aztán sem a megyéi kultu­rális bizottság irányelveit, sem a Központi Vezetőség irányel­veit nem ismerték, s a terv úgy készült, ahogy az előző években, amikor még a kultú­ra és a termelés két különböző feladatnak számított. Azóta megszületett a kiegé­szítés. A téli művelődési prog­ram szórakozást is ad, meg a fejeket is céltudatosan művelni fogja. Akik készítették, a terve­zés közben arra gondoltak, s a népes hallgatóságra tekintve minduntalan az jút eszükbe majd, hogy egy-egy apróbb lé­péssel jutnak közelebb minden alkalommal, minden előadással a bőséges terméshez, a jóléthez. Mester László Tolt szívesen fogadták a két­szobás lakásba. A felesége, Klári néni, szintén örült, hogy felvidul egy kissé az életük. Az utazás eseménytelenül telt el. Lajos bácsi és Klári néni kint várták Marit az állomá­son. A lány még sohasem járt Budapesten. Hallott róla, ké­pekről, s az iskolából már is­merte a fővárost, mégis a nagy élmény erejével hatott rá min­den. S 6 gyermeki jókedvvel örült a sok újdonságnak. A lakásban gyorsan beren­dezkedett, otthonosan érezte magát, s már az első napok­ban megismerkedett a környe­zetével, a környékkel. Ügy szívta magába a városi élet érdekességeit, mint kiszáradt föld a vizet. Moziba ment, a Duna-parton sétált, villamoson utazott merő szórakozásból, és felmászott a Gellért-hegyre. öt­száz forinttal jött a! hazulról, a szülei adták, s ez természe­tesen hamar elfogyott. Itt volt az ideje, hogy munka után nézzen. Lajos bácsinak is az volt a véleménye, hogy helyes lesz mielőbb munkába állnia. Elmentek a munkaközvetítő ki­rendeltségre, s miután Marinak semmilyen szakmája nem volt, Csepelre irányították segédmun­kásnak. Nem nagyon tetszett neki a szó: segédmunkás. Ami­kor hazafelé tartottak, meg Is jegyezte Lajos bácsinak, hogy 1. Karcsú, szép lány Beke Má­Több támogatást a kiskunmajsai könyvtárnak KISKUNMAJSA a félegyházi járás legnagyobb községe. La­kóinak száma jóval fölötte van a tízezren. A községben nyolc esztendő óta van önálló könyv­tári Vezetője Bodor Balázsaié, aki a könyvtár megalakulása óta látja el feladatát. Kiskunmajsán az olvasók szá­ma évről évre szaporodik, de egyáltalán nem kielégítő ez a növekedés és ebben része van annak, hogy a könyvtár állo­mányának egy része elavult, kívánatos lenne felfrissítése. JELENLEG 450 kötet könyv jut ezer lakosra Kiskunmajsán. 1965-re el kellene érni, hogy ezier lakosra 1200 könyv jusson. Ezért nagyon fontos, hogy a községi tanács nagyobb mérvű támogatást nyújtson a könyv­állomány fejlesztéséhez. Igaz, hogy a költségvetési ke­retből évek óta rendszeresen biztosít bizonyos összeget erre a célra a tanács, de a nagyobb mérvű építkezéseikre hivatkoz­va, a községfejlesztési alapból nem. Az állomány körűibe«« 9» százaléka ismeretterjesztő, a többi szépirodalmi és ifjúsági könyv. Nemrég a földműves- szövetkezet járási központjától 150 kötet könyvet kapott aján­dékba a könyvtár, ezek 40 szá­zaléka mezőgazdasági szak- könyv, a többi ismeretterjesztő mű. Kiskunmajsán a lakosságra® körülbelül 7 százaléka, azaz 908 személy a könyvtár rendszere« olvasóinak a száma. Ez bizony elég kevés. Szükség volna. * könyvbarát-mozgalom szélesíté­sére. A JÁRÁSI könyvtár az eé­vasók számának növelése érdé-: kében a kiskunmajsai könyv­tárra! együtt már felvette a kapcsolatot az iskolákkal, üze­mekkel, tsz-ekkel és a tömeg- szervezetekkel. így megvan a! remény arra, hogy év végéig sikerül megfelelő mértékben növelni a községben az olvasód számát Batogh 0d9m Újra cseng a dal Tizennégy évi szünet után, a városi kulturális bizottság ja­vaslatára újra megalakult Kis­kunfélegyháza felnőtt énekkara: a Petőfi Énekkar. Az alakuló gyűlésen szép számban megjelentek azok, akik szeretik a dalt, a zenét Az új vegyeskamak otthont adó hely­őrségi klub nagytermében ta­lálkoztak a régi dalosok a fiata­lokkal. Az első összejövetel alkalmá­val elhatározták, hogy a régi Petőfi Daloskor múzeumban őr­zött zászlóját is átveszik. 1948-ban elsősorban anyagi okokból szűnt meg az 1907-ben alakult daloskör. Most ez a ve­szély nem leselkedik rá, mert a helyőrségi klub védnökségé­vel nemcsak erkölcsi, de ko­moly anyagi támogatást is él­veznek. Az első vidéki szerep­lést máris elhatározták: aovav bérré Bajára hívták meg ear té kórust vendégszereplése® ÓI fdenenforgaM szakfolyóirat Egyre növekvő Megenflongai­znunk bonyolult, szerteágazd munkájának segítésére új ké­pes havi folyóirat indult IDE“ GENFORGALOM címmel. Nálunk nemrég alakult meg a megyei idegenforgalmi hiva­tal s így e rendkívül fontos ügykörben dolgozóknak bizo­nyára érdek» lesz az új kp, Az országos jellegű szakcikke­ken kívül megyénk ez irányú to­vábbi fejlődése szempontjából a szállodaiparral és a fizető- vendéglátó szolgálattal kapcso­latos írások számíthatnak kü­lönös figyelemre. ő azért más munkát képzelt magának. De Lajos bácsi meg­nyugtatta, hogy majd a gyár­ban betanítják és szakmun­kás lesz belőle. — Tudod, mennyi lány dol­gozik ma már a gyárakban? Még érettségizettek is. Mun­kások ... Nekem is van néhány lányom... Igaz, hogy az egyik nagyon szeleburdi. de azért jól dolgozik... A többiek is... Mindig az legyen előtted, hogy az embert a munkája után ítélik meg... Mari hallgatta a nagybáty­ját, de gondolatai időnként el­kalandoztak. Milyen messze van ez a Dimitrov tér Csepeltől. És naponta kell megtenni, két­szer is ... Arról ugyanis már hallott, hogy Csepel elég mesz- sze esik a várostól. De Lajos bácsi efelől is megnyugtatta: — A gyorsvasúttal tizenhat perc alatt kint vagy. Másnap reggel Lajos bácsival együtt mentek ki a csepeli Ke­rékpárgyárba, s a falusi kis­lányt szívesen fogadták az üzemben. Megmutatták neki, hogy mit kell majd csinálnia. Oda állították egy széles asz­talhoz. ahol négy kis vaskari­kát kellett egymásba fűznie. Egy középkorú férfi, Mohácsi János művezető avatta be a mesterség egyszerű titkaiba. Eleinte ügyetlenül állt a kezében a szerszám és a munkadarab. De a művezető újra és újra türelmesen elmagyarázta, hogy tudja a legkönnyebben össze­kapcsolni a karikákat. Ha a havi fizetését az első munkanap teljesítménye szerint fizették volna, bizony aligha tud belőle megélni. Az előírás szerint 2500 karikasort kellett csinálnia, s ő ali2 adott át hat­ezádK a műszak végén. Pedig meg keil vallani, hogy nagyon igyekezett. Még az ebédidőt is korábban befejezte, éa odaáüí a pad mellé, hogy gyakorolja magát. A művezetőn kívül jó­formán senkivel sem ismerke­dett meg. pedig tőle jobbra is, balra is dolgoztak. Két lány éa három férfi dolgozott a mellet­te levő pádon. A lányok több-' szőr megpróbáltak vele szóba­elegyedni, de amikor látták, hogy a hallgatag falus! kis­lányt idegesíti a kezdeti „te- hetségtetenség", hagyták, tanuld ja csak a munkát. Két órakor, a munkaidő be­fejeztével Mari bement az öl­tözőbe. átöltözött és elindult hazafelé. A gyorsvasút hamar beröpftette a Boráros térre. Korán volt még. jóformán előt­te az egész délután, nem akart hazamenni. Lajos bácsi és Klári néni úgy sincsenek otthon, ők ötig dolgoznak. Elindult hát felfelé, a Tolbuchin körúton. Sétált. Nézegette a kirakato­kat. Aztán betévedt a Kossuth Lajos utcába. Ttt már sok lát­nivaló volt. Titokban ka is választott macának egy szép blúzt, egy kalapot, meg egy cipőt. Az első fizetéséből eze­ket a holmikat fogja meg­venni. ,, Ezen a kora nyári álmos dél­utánon is sokan jöttek-mentok a Kossuth Lajos utcában. A nap égetően sütött. De ő hoz­zá volt szokva a napsütéshez, már kisgyerek korában sokat dolgozott nyaranként a forró mezőn. A kirakatoknál úira és újra megállt, s az ott elhelye­zett ruhadarabokat összehason­lította azokkal, amiket ő rt- seit. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom