Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-23 / 223. szám

\9(S9. szeptember S3, vasárnap S. nlrfa» Szövetkezeti szőlő- és gyümölcsfelepífés Jánoshalmán Tanácskozott a községi pártértekezlet Kereken száz küldött és meg­hívott pártonkivüli vendég gyűlt össze Jánoshalmán a helyőrségi klubban, hogy meghallgassák a községi pártbizottság hároméves munkáját összegező beszámolót; és újjáválasszák a községi párt­bizottságot, azonkívül megvá­lasszák a járási pártértekezlet küldötteit. A küldöttértekezletet Temp­lom Józsefné. a helyi általános iskola tanára nyitotta meg. majd Balogh Lajos, a községi pártbi­zottság titkára terjesztette elő a beszámolót. A községben hét ter­melőszövetkezet működik és közös gazdálkodás útjára tért dolgozók egyre inkább megtalál­ják számításukat a nagyüzemek­ben. Az elmúlt év végén a termelőszövetkezetek közös vagyona meghaladta a 10 millió forintot. Az idén 27 forintot ér egy mun kaegység. Az előzetes tervek szerint jövőre további öt forint­tal növekszik egy munkaegység értéke. Mindez természetesen a szövetkezeti gazdákon, a tervek teljesítésén, a termésátlagok nö­velésén, a közös gazdaságok adottságainak megfelelő haszno­sításán múlik. Megállapította a beszámoló, hogy a termelőszövetkezetek ve­zetői a kezdeti idegenkedés után megértették a családi művelés jelentőségét, előnyét és ma már a közös gazdaságokban a kapás- növények háromnegyed részét ilven módon művelik. Ezzel egy­idejűleg alkalmazzák a premi­zálás és jutalmazás módszereit is. Mindezek hatására a terme­lőszövetkezetekben a növényápolási munkákat határidőre és jó minőségben végezték el a szövetkezeti gazdák. Á gondos munka eredményeként a Kossuth Termelőszövetkezet­ben a közös kukorica mintegy 5 mázsával ígér nagyobb termést, mint a háztáji. Bevált a fészek- trágyázási eljárással ültetett négyzetes kukorica is. A mint­egy 600 hold ilyen módon ter­mesztett kukorica holdanként 45—50 mázsás termést ad. A munka jó megszervezése és a helyes jövedelemelosztási mód­szerek alkalmazása nagymérték­ben megnövelte a szövetkezeti gazdák munkakedvét. A terme­lőszövetkezetek többségében az asszonyok is részt vettek a kö­zös munkában. Említésre méltó a Petőfi Ter­melőszövetkezet asszonyai­nak szorgalma, lelkesedése. Igyekezetük eredményeként a szövetkezet a 120 mázsás elő­irányzattal szemben holdanként 220 mázsa paradicsomot szüre­telt. Számot adott az előadás a tö­megszervezetek, valamint a ta­nács tevékenységéről és a köz­ségfejlesztési tervek teljesítésé­ről is. Elmondotta, hogy három év alatt Jánoshalmán 15 ezer négyzetméter beton- és aszfalt­járdát építettek, a közvilágítást korszerűsítették, higanygőzlám­pákat szereltek fel a legfonto­sabb utcákban. Elkészítettek 14 kilométer hosszú vízvezetéket és a lakosság jó ivóvízellátását hid- roglóbus szolgáltatja. Megnyitot­tak egy 40 gyermeket befogadó bölcsődét. A lakosság hozzájá­rulásából és állami támogatás­ból községfejlesztési célokra há­rom év alatt 10 millió forintot fordítottak. A beszámolót követő vitában tizenöten szólaltak fel. Templom József, a Kossuth Termelőszö­vetkezet tagja bejelentette, hogy a szövetkezeti gazdák a kong­resszus tiszteletére október 31-ig befejezik az őszi vetést és betakarítást. Beható vita után a községi pártértekezlet elhatározta, hogy a kommunisták a közeli hetek­ben íründenékelótt az őszi me­zőgazdasági munkák jó minősé­gű. határidőben történő elvégzé­sét szorgalmazzák. Elősegítik, hogy a szövetkezeti gazdák meg­értsék a tsz-közi létesítmények előnyét. Javasolják a termelő­szövetkezeti gazdáknak, hogy még ez év őszén 450—500 holdas szövetkezetközi szőlő- és gyü- mölcsteiepítést végezzenek. A napirend első pontjának megvitatása és a határozati ja­vaslat elfogadása után a pártér­tekezlet megválasztotta a közsé. gi pártbizottságot és annak pót­tagjait, s azonkívül a járási párt- értekezlet küldötteit. Horváth Antal, a megyei pártbizottság politika: munkatársa A termelés 50 százaléka exportáru A hozzáértő vezetés, a munka folyamatosságának biztosítása és a kongresszusi verseny eredmé­nyeként dicsérendőén fejlődik a Kiskunhalasi Háziipari Szövet­kezet exporttermelése. Az el­múlt évben ez a tevékenység alig haladta meg össztermelésük egyharmadát. Ma viszont a kül­földi rendelésre készülő hímzett gyermekruhák, valamint a kü­lönböző kézimunkák (toledós és azsúros térítők), valamint az íz­léses norvégkesztyűk értéke ké­pezi a gyártott áruk felét. Kü­lön is említést érdemel itt a harmadik negyedév. Várhatólag 200 ezer forint árut állítanak elő terven felül. Év végére pe­dig több mint 2 millió forint értékű háziipari terméket ad­nak a külkereskedelemnek. Keresett cikk a garai paprika Hatvanhét holdas kertészete van a garai Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek. Szezonban hetenként hat-nyolcezer forint volt a szövetkezet bevétele a bajai piacon értékesített papriká­ból, paradicsomból és a konyhakertészet más termékeiből. Képünkön Aladics Antal termelőszövetkezeti gazda a Vö­rös Csillag Tsz paprikaföldjén. (Lakatos József felvétele.) Ellenőrző kőrúton a kecskeméti piacon Pénteken reggel a Közegész­ség- és Járványügyi Állomás egyik orvosával elindultunk, hogy szétnézzünk a kecskeméti piacon, ellenőrizzük az egész­ségügyi szabályok betartását, mórt. mint ahogy egyik korábbi számunkban írtuk, akad kifo­gásolnivaló. A város lakossá­gának nagy része piacról él, s nem lehet közömbös, hogy azok, akik árusítanak, egészségesek-e, s amit eladni kívánnak, alkal­mas-e közfogyasztásra. Sok szép áru Mindenekelőtt le kell szögez­ni, hogy a piacon bármit meg­találhat az ember, szép és jó áruból választhat a vásárló, a felhozatal Igazán minden igényt képes kielégíteni. Az egészség- ügyi követelményeknek minden­ben megfelelő, tiszta és higiéni­kus elárusítóhelyek mellett azonban olyasmit is láttunk, amit nem hallgathatunk el, ép­pen azért mert közös érdek, hogy ezeket megszüntessék. A piac főbejáratánál, a kapu­tól balra van a tejtermékeket árusítók helye. A betonból ké­szült asztalokon szalvétákra és Ma reggel érkezett o • • is látszik, hogy nem sokat ad a tisztaságra. A kiakasztott nagy darab kecskehúsokon dög­legyek és darazsak lakmároz- nak. A mérleg előtt az asztalon egy kecskepacal van kiterítve3 ugyancsak nagy örömére a ro­varoknak. Mellette véres hús­cafatok, csontdarabok, faggyú és piszkos rongyok. Az elárusító Nagy Lajos keze egy gézzel van bekötve, amiről csak gyaníthat­ja az ember, hogy valaha fehésr volt. Ettől függetlenül moso­lyogva ajánlja a portékáját, mintha ez a középkori állapot a világ legtermészetesebb dolga volna. Csodálkozunk, hogy ed­dig senkinek nem tűnt fél, pe­dig megérdemelné, hogy kitilt­sák a piacról. A fentiekhez hasonló helyzet uralkodik a halárusoknál, ki­véve az első bódét. A másik két helyet alig lehet megközelíteni a bűztől. Az asztalon levágott véres halfejek, a földön pedig bél és pikkely véres keveréke. Persze a legyek állandóan le­pik, utána mennek a túróhoz,' vagy a kecskehúsra. Felelőtlen utasítás Egészen véletlenül néztünk fed a Kecskeméti Földművesszövet­kezet 3-as számú tej pavilonjába, amely a bejárati kaputól jobb­ra van. Sajnos, ezt a boltot be kellett záratni. Az történt ugyanis, hogy Bodor Péterné el­árusítónőt az orvos néhány nap­ra eltiltotta az árusítástól, mert gyermeke vérhasban magbetege* dett. Trepák Árpád, a földmű­vesszövetkezet kereskedelmi osz­tályának vezetője Bodomé he­lyett Cs. Nagy Józsefnét állí­totta be, aki ugyancsak a piac területén levő 23-as fmsz ipar­cikk bolt elárusítója. Cs. Nagy Józsefné nem rendelkezik a tej kezeléséhez szükséges orvosi en­gedéllyel, egészségügyi vizsgála­ton nem volt. Az asszony em­lítette is Trepák Árpádnak, hogy nem meri vállalni a tej kimérését, de az utasítást telje­síteni kellett. Nem lehet szó nélkül elmen­ni az fmsz 17-es számú pavilon­ja előtt sem, ahol a raktárban száraz kenyérhéjak, összedobált rsírszalonna található. Ott van kihasználatlanul az elektromos kolbászsütő az amúgyis zsúfolt raktárban. Ugyancsak ezt mond­hatjuk a 4-es számú baromfiél- árusító bódéra is, Hangsúlyozni kell persze azt is, hogy mindkét helyen az áru kifogástalan. Sorolhatnánk még a hibákat, de csak a kirívóbb esetekre sze­rettük volna felhívni az illeté­kesek. mindenekelőtt a városi' tanács egészségügyi és kereske­delmi csoportjának figyelmét Gál Sándor vonta kétezer forint fizetést kapott. Kedvelte a gyári munkát, az őt megbecsülő nagyüzemi mun­kásokat, de a hivatása gvakran az eszébe jutott. A mezőgaz­daságba kívánkozott, oda vá­gyott. S amikor hallotta, hogy a kisszállási Szabadság Tsz-be agronómust keresnek, habozás nélkül jelentkezett, s elvállalta e tisztséget. Elhatározta: vég­legesen letelepszik a faluban. Erre lehetőséget adott neki a szövetkezet is, amely a község­ben lakást biztosított számára... Még csak első napja van itt, éppen hogy csak körülnézett, de a fejében már ott motosz­kálnak a jobbnál jobb tervek, elképzelések. — Fejleszteni kell a jószágál­lományt, ez a jövő egyik leg­főbb feladata — hallottam tőle. — Sajnos, egyelőre kevés az ál­latférőhely, ezért ennek a bő­vítésére lenne elsősorban szük­ség. A következő év tavaszán, úgy értesültem, sor kerül er­re is. A SZÖVETKEZET egy 50 férőhelyes növendékmarha-is- tál ló építését vette tervbe álla­mi hitelből. S hogy a birkák férőhelye is növekedjék, ugyan­akkor saját erőből 300 állat befogadására alkalmas juhho- dályt is épít a gazdaság. A munkát a termelőszövetkezet építőbrigádja végzi majd. — Mivel a tsz-nek kitűnő le­hetőségei vannak a cirokter­mesztésre. a jövedelem gyara­pítása végett javasolni fogom, hogy ezentúl foglalkozzunk seprűkészítéssel is — folytatta az új agronómus. — Fél kiló cirokszár kell csupán egy sep­rűhöz, amelyért 9—10 forintot kaphat a szövetkezet a piacon. Szóval, érdemes lenne ezt is bevezetni. A gazdák sem jár­nának vele rosszul, hiszen ez­által sokuknak a téli foglal­koztatása is meg lenne oldva. Újvári Antal odaérkezésének első napján csak hallomásból tudott egyet s mást a szövet­kezet gazdáiról. De kiváncsi volt rá: kik azok, hogyan dol­goznak, akikkel majd ő is együtt dolgozik. Egy legutóbbi eset ragadta meg a legjobban a figyelmét. Még a kukoricakapálás ide­jén történt. A háztáji gazda­ságok közül néhány elmaradt a gyomirtással, s hogy gazdáik az ebben a munkában elöljáró szomszédaikat utolérjék, a ka­pálásra még éjszaka sem saj­nálták az időt. Az egyik pél­dául éjjel két órakor fogott a munkához, s mire megvirradt, kukoricája között nem virított egyetlen gaz sem. — AZ ILYEN emberekkel, azt hiszem, nem lesz nehéz szót érteni — mondta meg­győződéssel Újvári Antal, aki­nek 1962-ben végre valóra vált oly gyakran meghiúsult terve, hogy képességeinek megfele­lően, a tudása szerint dolgoz­hasson. Kohl Antal esztendeig tanult. Miután be­fejezte tanulmányait, a képesí­tésének megfelelő állásba sze­retett volna jutni, de hiába küldte pályázatait, egyiket a másik után a különböző ura­dalmaknak, próbálkozása mind­annyiszor kudarcba fulladt. Ezekután lett a nagykőrösi ta­nítóképző intézetnek óraadó ta­nára, ahol a növénytermesztés­ről és az állattenyésztésről tar­tott előadást. AZTÁN jött 1945. A felsza­badulás éve. .. .47, 48, 49, 50 ... Újvári Antal reménykedett: most talán sikerülni fog. De csalódnia kellett. Felcsillanó re­ménye, hogy végre elhelyezked­het valahol mezőgazdászként, csakhamar semmivé foszlott. Hiába volt képesítése, hiába voltak ambíciói — származása miatt mindenünnen elutasítot­ták. Nem számított a képesí­tés. hiszen az apja ... Fájt neki a bizalmatlanság. A jeges közöny. Aztán már nem is próbálkozott. Hisz úgyis hiá­ba. Nem volt más választása, mint hogy elmenjen dolgozni az iparba. Az ötvenes évek elején került a fővárosi Vegy­ipari Gép- és Radiátorgyárba segédmunkásnak. Később, mi­után szorgalmával szakmai is­meretekre is szert tett,^ cso­portvezetővé léptették elő. Ha­DERÜS örömmel szemlélte a tsz-iroda melletti gyepről a kis­szállási Szabadság Termelőszö­vetkezet határát, olyannyira, hogy még mosolygott is hozzá... — Hol találhatnám meg a főagronómusit? — kérdeztem tőle. — Én vagyok az. Újvári An­tal — mutatkozott be. — Ma reggel jöttem Pestről a szövet­kezetbe, mezőgazdásznak. Az­előtt a fővárosi Vegyipari Gép­es Radiátorgyárban voltam cso­portvezető. De szívesen vállal­tam el ezt a munkakört, mivel nekem agronómusi képesítésem van. Hivatásomnak érzem ezt a szakmát... Az ötven év körüli, friss moz­gású, jókedélyű férfinek az éle­tében négyed évszázadnak kel­lett eltelnie („Jobb későn, mint soha” — mondta), hogy a gya­korlatban hasznosíthassa a me­zőgazdálkodásra vonatkozó tu­dását. — Véremben van a mezőgaz­daság — vallja önmagáról. Gyermekkorát szüleinek 80 hol­das birtokán töltötte, ahol az apjának volt segítségére. Dol­gozott hajnaltól estig: gondozta és őrizte a baromfiakat meg a disznókat: aratott, kapált — aszerint, hogv milyen évszak következett. 1932-ben beiratko­zott Magyaróváron a mezőgaz­dasági akadémiára. Itt négy tányérokra kitett túrót, vaja' sokan nem takarták le, bár tud­ják, hogy ez előírás. Szásán egy kanállal Szárdi Lászlóné kecskeméti lakos például túrót árul, ami szintén nincs befedve. Amikoi megkérdeztük tőle, minek a ka­nál, azt válaszolta: — Ezzel kóstolják meg a ve­vők a túrót. — Nem gondolja, hogy ez helytelen? — Hát kérem, ezzel a kanál­lal már több mint százan kós­tolták a túrót és mégsem lett semmi baja senkinek. Szárdi Lászlónénak ez a ki­jelentése nagyfokú felelőtlenség­re vall, mert ő nyilván nem tudhatja, hogy a száz ember kö­zül kinek volt esetleg fertőző betegsége, aminek következté­ben a többiek is megkapták azt. Iíi kellene tiltani... Nagy Lajos kecskeméti hentes és mészáros bódéjánál állunk meg. Az egész bódé bűzlik a piszoktól és magán a hentesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom