Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-02 / 205. szám
I. oldal 196°, szeptember 2, vasárnap mmMMmmMmmmmmB&mmmBmsmmmmmmM®. „A bántelki cselédház két szobából s egy konyhából áll, a ház falai vályogföldből épültek, a teteje nádból. Két bétescsaJád la- a házban, egyik az egyik mohában, másik a másikban, a kon5riia közös/* Szekfű Gyula ezen a délutánon hamarabb jött haza mint máskor. Ma szabad vagyok, asz- szony — szólt a feleségéhez — reggel meghoztuk a gépállomásról a traktorokat. Most mái a traktorokkal együtt a faluhoz tartozunk mi is. Jól is jön ez a kis pihenő. Hozd csalt ide s szöget, kalapácsot! Nekilát, szúnyoghálót, csinál az új ablakokra. Mert Szekff Gyula a régi bántelki cselédház öreg ablakait a múlt héten dobta ki. Az ajtókat már régebben kicserélte, s most mái csak a szúnyogvéidelem maradi — ugyanis a kiskunhalmi szúnyogok vérszopó természete már harminc év óta ismert a magyar irodalomban. — Papa, papa — döcög feléje másféléves kislányuk, s belebotlik a szúnyoghálóba. Orra esik, sír, majd hamarosan nevet. Szekfű Gyula vőnek jött a tanyára. Felesége, anyósa, Ke- resztesné az igazi őslakosok. — Ezt se hittem volna, hogy még ide visszatérünk — mondogatja Keresztesné, míg a csi- Bosodó házat nézi. Keresztesné férjével, három. gyermekével T 310-től 58-ig lakott itt anélkül, hogy bármit is változtattak volna a régi bántelki cselédház külsején-belsőién. Hatvanegyben visszajött — de már az ura nélkül. — Megbolondult a szerencsétlen, elcsavarta egy bitang szuka a fejit! — fakad ki még most is keservesen. Míg Szekfű a szúnyoghálót kopácsolja. felesége tesz-vesz a szobában. Pontosabban az egyik szobában. Az övékében. Most ér rá beágyazni a két faágyat, letörölgetni a sublótra rakott üvegeket, csecsebecséket. Ránéz az aranyozott keretbe rakott esküvői képre, s elméláz, nem is olyan régen volt. A petróleumlámpának megtisztogatja az üvegét, a varrógépet letakarja egy fekete kendővel. Üj bőrtáskáját beteszi a szekrénybe, s az asztalról férje karóráját fölcsatolja saját kezére. hszel készen is van. Kimegy a konyhába. A sparhelten apró krumpli fő a malacnak, a falakon lábosok, tányérok etetik láthatatlan maradékokkal a legyeket. Rzekfűné szereti elnézegetni a sparheltet. Ezt hatvanegyben megcsinálta az ura — szabad kémény volt ugyanis ősidők óta. —- Nézz már körül a mi szobánkban is — szól be az anyja. Ez ü „mi szobánk” a másik szoba. Itt lakik Keresztesné tizeim-olcé vés lányával. Ez a szoba egv fokkal egyszerűbb, mint, a fiataloké. Itt nem faágvak. hanem vaságyak vannak. Bár ezt se lehet egészen mondani, mert a falon század- eleji díszes falióra áll (azaz nem megy), s nagy. kicsit fakult tükör' mosolyog a falakra, amiken régi. porosodó családi képek sorakoznak. Szekfűné azonban nem megy be a „mi szobánkba”, mert kint megérkezik Kati. A húga. aki biciklivel jár-kel a határban, épp oda, ahova a brigádvezető küldi. Kati leugrik a bicikliről, s már indul is a tűzhelv felé. — Éhes vagyok, a kutyafá- tát, nem vittem semmit. SieXII. CSELEDHÁZ Otthonos iroda — lakószobának is beillenék. A tekintet megpihen a kellemes világos színű bútorokon, az íróasztalon, amelyen lepedőnyi kimutatások helyett karcsú vázában virágok illatoznak; Mögötte szívélyes, egyszerű asszony: — Gál József- né, a kiskunhalasi járási tanács művelődési osztályának vezetője. Várom, hogy — egyes művelődésügyi dolgozók *,jó szokása” szerint — számadatokat soroljon, bonyolult, avatatlan fülek számára érthetetlen szaknyelven ecsetelje a járás kulturális terveit, eredményeit. A meghitt kis szobában azonban a beszélgetés sem hivatalos, jellegű. — Mit csináljak azzal a szegény lánnyal? — töpreng és hangját átfűti egy idegen sors iránt érzett őszinte aggodalom. — Óvónő az egyik nagyközségben. Jót akartunk neki, kineveztük egy másik községbe vezetőnek, több fizetéssel. Hogy örült — eleinte. Most meg hallani sem akar róla. Kijelentette, hogy inkább lemond az állásá- rób a hivatásáról, de marad. Mindezt egy érdemtelen fiatalember miatt, akinek még csak nem is menyasszonya. Gyerekes meggondolatlanság, a következményei azonban súlyosak lehetnek. Nem szabad, — nem engedhetem, hogy elkallódjék ... Ott segít, ahol tud. Ügyes, asszony! kézzel irányítja, segíti a fiatal óvónőket, tanítónőket. Nemcsak azzal törődik, hogyan dolgoznak, hanem ismeri jól minden bajukat, sérelmüket, még kisebb-nagyobb örömeiket is. Sokszor azt sem tudja, hol a feje, annyian keresik —tanácsot kémek, vagy lakást — megjegyezni is nehéz a számát azoknak, akik igénylik, várják a támogatását. Telefon cseng — valahol tanítót kémek őszre. Sajnos, ez megoldhatatlan, hiszen hatvannal kevesebb pedagógus tanít a járásban, mint amennyire szükség lenne. Még be sem fejezte a beszélgetést, máris újabb látogató kopogtat az ajtaján. Vékony, barna fiatalember, a pir- tói iskola tanára. Oktatási ügyben jött. a kérdés váratlanul éri: — Mi újság Pirtón, halad-e szépen a dolgozók általános iskolájának szervezése? A fiatalember zavartan elhallgat, majd elfoglaltságára hivatkozik, terheket említ, amelyek mind a pirtói pedagógusok vállára nehezednek. Gálné hangjában nyoma sincs szigorú megrovásnak, követelőzésnek. Éppoly szelíden cseng mint eddig, mégis megfontolandó minden szava: — Ügy gondolja, mások köny- nyebb helyzetben vannak? Heves fejcsóválás. — Na, látja. Ráadásul Pirtó lenne az egyetlen község, ahol nem indul ősszel dolgozók iskolája. Jó ez így?... Nem, egyáltalán nem. És az Tanévnyitás a dolgozók iskolája esti és levelező tagozatain ígéret határozott, megnyugtató: — Pirtón is lesz felnőttoktatás! ... Gálné egy éve dolgozik a tanácsnál. Mielőtt ide került, tanyán tanított. Nem is hagyja szó nélkül azokat az új oktatási módszereket, melyeknek megszilárdítására oly nagy gondot fordítanak a kiskunhalasa járásban; — Sikerült lerakni minden iskolánkban a közösségi nevelés alapjait. Ez csak a kezdet, de néhány helyen — például a jánoshalmi 1. számú leányiskolában — már kimagaslóan jó osztályközösség működik. A közösségi életre nevelt gyerek viszonya más lesz a társadalomhoz akkor is, ha kikerül az iskola padjaiból. Nagyobb felelősséggel lát munkához, nem választja szét egyéni érdekeit a közösség érdekétől. Ma még bizony sokszor ösz- szeütközik a „boldogulás” vágya és a felelősségtudat. Egyesek unják a vidéki életet, mások nem tartják „kifizetődő”» nek. Pedig mekkora szükség van szívvel, lélekkel dolgozó, jól képzett pedagógusokra. Aztán sok helyen milyen nehéz volt megszervezni ideológiai és szakmai továbbképzésüket — Aki szereti a hivatásét, az nem tekintheti túlterhelésnek a tanulást akkor, amikor a fejlődés szédítő méretű korszakát éljük. Milyen izgalmas feladat: — szürke anyagátadás helyett megismerni a gyerek egyéniségét! felmérni, kiaknázni a bennük, szunnyadó értékeket, lehetőségeket De hogyan vállalkozzék erre az a pedagógus, aki nem foglalkozott soha marxista alapokon nyugvó pszichológiával Szerencsére már megtört a jég és egyre többen kaptak kedvet az új módszerekhez, sőt önálló kutatásokhoz is. így történt Tompán, a jánoshalmi leányiskola nevelői pedig még a nyáron sem pihenték. Kunfehértón kísérleteztek a világnézeti nevelés korszerű, új formáival. Tervük: — „tapasztalatcsere” jellegű iskolatípus kialakítása^ ahol meggyőzően mutatnák be mások számára is az új oktamódját, előnyeit Az íróasztalon ismét cseng a telefon. Hiába, sok a munka, kezdődik az új tanév, különféle tanfolyamok, akadémiák indulnak és meg kell nézni, hogyan halad az ismeretterjesztő előadások szervezése is. Sok bajjal, vesződséggd jár ez a foglalkozás. De a kiskunhalasi járásban jó kezekben van a művelődésügy irányításának sorsa. Gálné szíwel-lélékkel fáradozik a kulturális élet fellendítésén, még jobb eredmények elérésén. Vadas Zsuzsa Szeptember 6-án, délután 6 órakor a Kecskeméti Városi Művelődési Otthonban (Piarista Gimnázium) tartják a dolgozók általános iskolája esti és levelező tanfolyamának ünnepélyes tanévnyitóját. A közgazdasági technikum SZÖVOSZ és BELKER tagozatán tanévnyitás szeptember 6-án délután 2 órakor az I—II. osztály részére, 7-én délután 2 órakor a III—IV. osztály részére, a közgazdasági technikumban 'Faicsv Zsilinszky u. 1.) A közgazdasági technikum ipari-mezőgazdasági és pénzügyi tagozata szeptember 3-án, délután fél háromkor a közgazda- sági technikumban főkollégium), az általános gimnázium esti és levelező tagozata, valamint a gépipari technikum levelező tagozata szeptember 10-én délután 2 órakor tartja tanévnyitóját a Kecskeméti Katona József G imnáziumban. A kertészeti technikum kertészeti levelező tagozat III. osztálya részére szeptember 3-án, II. osztályának szeptember 4-én, I. osztályának szeptember 5-én délután 2 órakor a kertészeti technikumban kezdődik a tanévnyitó ünnepélye. A kihelyezett osztályok számára Izsákon szeptember 4-én, délután 3-kor Kecelen és Kiskőrösön szeptember 16-án délután 3-kor, Lajosmizsén és Bugacon szeptember 14-én délután 3 órakor tartanak tanévnyitót. Városi Felnőttoktatási Bizottság Zalka Miklós: AKNAMEZŐ (Második kötet) Hazánk történelmének egyik leg tragikusabb korszaka, az 1956-os é* eseményei még frissen éltek emlé kezetünkben, amikor napvilágot Iá tott Zalka Miklós: Aknamező cími regényének első kötete. A konya osztatlan sikert aratott. A második kötetben a korábbal megismert szereplőkkel, a néphad sereg és a rendőrség magas beosz tású vezetőivel találkozunk, s meg tudjuk, hogyan állnak helyt, a dráma sorsforduló döntő óráiban? Ekkoi már nincs „magas vezetés”, amely szájbarágja a tennivalót. „Magadra maradtál, most mutasd meg igazán ki vagy” — korszaka jött el. A könyv hőseinek elszántsággá Párosuló próbálkozása, hogy fegyveres csoportokat szervezzenek as ellenforradalom letörésére, egy évtized drága vívmányainak megvédésére — ez akkor még teljesen reménytelennek tűnő vállalkozás. Csak a szovjet csapatok testvéri segítsége az az erő, amely a fasiszta áradat megfékezésére képes. Az 1956-0*- e,1e*'í'n**radalom történetének ezt a 1**- h-*m-.*ibb időszakát ŐK-Ü fel a regény második kötete, D. J„ tek, mert bemegyek az esti mozira a faluba, s előbb még fodrászhoz is kell menni. Kati mosdik. Fiatal, ízmoc testére csíkos ruhát húz elő a szekrényből, a többi négy mellől, s három pár cipőjéből kiválasztja a tűsarkút. — Inkább itthon maradnál segítenél kukoricát darálni ahelyett, hogy csavarogsz — szól rá az anyja — hiába. Kati segédmunkás, s ma volt a napja, hogy délelőtl Dönti Pétert, a brigádvezetői megkérdezte: — Péter bácsi, elmehetnék én is iskolára? Tudja, amiről beszéltek, hogy indul Szemesen, Igen, az a kertészeti, az. — Hát ha már ilyen bolondok, hogy nyárra teszik az iskolát, ahelyett, hogy télen csinálnák az ilyesmit, akkor nem tehetünk mást... Kati ennek az örömére megy ma moziba. De arról mélyen hallgat, hogy iskolára készül. Szekfű Gyula közben az utolsó szöget is beveri a szúnyoghálóba. Mielőtt föltenné, jobb- ról-balról, elől-hátul úgy megnyomogatja, mintha legalább is ökör-nagyságú szúnyogok repülnének errefelé. A háló állja a próbát. Keresztesné, az anyósa, kimegy a tehénért a rétre, s odazárja a rozzant istálló két növendék borja mellé. Majd kukoricát szór a hadseregnyi tyúknak, megtörni a kacsákat, s már sietni is kell, mert visít a három malac, s mellettük a három hízó. A dűlőúton motor puffog: Keresztesné szemes! lakosú fiát hozza ki a faluból a testvére: a fiúk gyári munkások, s haza csak látogatóba járnak. No, nem szentimentális okokból, nem az ..otthon melegéért” vagy ilyesmiért, hanem itt jutányos áron jutnak tojáshoz, néha egy-egy csirkéhez, s a mama még örül is. hosy látja őket. — Szervusz. Gyuszi! — kiáltanak rá, s mindjárt mellé állnak, segítenek tartani a hálót, míg Gyuszi szögeli. — Ni csak, gyarapodtok! Ez a nyári konyha se volt itt még a múlt hónapban. S a tető? Nem bontotta meg a júniusi vihar? Az volt ám a nagy muri, amikor raktuk. — Az csak nektek volt muri. nekem nem! Egész idő alatt azon drukkoltam, hogy rárak- jam-e a cserepet ezekre a korhadt gerendákba. Még most se tudom, nem dűl-e a fejemre egy napon. — Dűl a fenét! Ha eddig nem dűlt. nem fog ezután sem! Padlózni mikor fogtok? — Hát azzal még várunk őszig. De nem szeretném a telet földes szobában tölteni a gyerekkel. Dohos ez a lakás. — Hát az biztos, hogy új nem lesz soha. De hát ha belekezd- tél, csináld végig! Bár én a helyedben — s itt elharapja a szót, mert nem akarja megbántani a sógorát. Arra gondolt ugyanis, hogy Gyula helyében ő nem bajlódott volna a rozzant épület modernizálásával hiszen távol van ez a falutól, se villany, se vízvezeték (mert ez utóbbi is lesz hamarosan Kiskunhalmon), csak a széles határ mindenütt. De nem akarja mondani, nehogy kedvét szegje. Gyula azonban érzi, hogy sógora olyasmit hallgat el, amire már ő is gondolt, ezért: — Mondd csak ki, hogy te nem építkeztél volna! Nem lettél volna olyan bolond, mint én. De tévedsz: én se akarok itt megöregedni. A cserép jó lesz később is, a szúnyogháló is, az ablak is, meg az ajtó is. Ahogy összegyűjtünk annyit, hogy bent építkezzünk, megyünk innen, még a falakat is leromboljuk... Közbeszól Keresztesné: — Hogyne! Az elnök mondta már, hogy ha elmegyünk innen, megveszi tőlünk az egészet istállónak. Illetve nem istállónak, hanem tyúkfarmnak. Csak hát addig rakni kell a forintot élire! Nem mozizni — fordul oda az induló Kati felé oktatólag. — Bezzeg az én időmben, amikor még a bérlő volt itt, nekünk ilyesmi eszünkbe se jutott. — Nem ám, mert még mozi sem volt akkor Kiskunjaimon — felesel vissza Kati. —- Tűnj el — mordul rá Gyula, s a férfiakhoz fordul: — Évente tizenötezret félre tudunk tenni. Két év múlva nekiláthatunk építeni — ha minden jól megy. Akkor aztán nem kell szégyenkezni.., ■— Most se kell, sőt.. — Dehogvnem! Mikor a Nagy Lajos íróról beszéltek a televízióban, ezt a tanyát is bemutatták. Ez volt a szülőháza, itt gyerekeskedett. Másnap aztán a fél falu azt beszélte. Én meg szégyelltem, pedig már a tető is fönt volt akkor... Keresztesné ráZZa a fejét. s valamivel biztatni akarja a vejét: — Bolond vagy te! Ha Nagy Lajos élne, aztán látná, hogy boldogultok, örülne neki, s biztos valami szépet írna rólatok... (Folytatása következik) NE FUSS! A menekülő szíved űzöm, s a csillagokból kibetűzöm a neved minden este. Az élet gyorsan illan, lopva: ne fuss, inkább a csillagokba gyere velem... Szeress, te! Jóba Tibor Asszony az íróasztalnál