Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-09 / 185. szám

* »Mal

1962. augusztus 9, csütörtök

Csak a TV mutatja be!

Sikerekben gazdag színházi évad volt

Ha felhangzik ez a varázs os erejű mondat — bárhol és a nap bármely időszakában

— a boldog televíziótulajdono- s^k több százezeres táborában pillanatok alatt kitör a pánik. Azok, akiket hajókötél-idegek- kel áldott meg a kifürkészhetetlen sors, csak összerázkódnak, mint a hideglelősek, de a gyengébb idegzetűeket azonban hatalmába keríti a vitus- tánc néven közismert rángatózás, amely leginkább a kezek különös, kapkodó mozgásában nyer kifejezést. Mintha valami láthatatlan gomb után nyújtanák idegesen remegő kezüket, abban a reményben, ha sikerül eiémiök és elcsavamiok még időben, megmenekültek a biztos katasztrófáitól, de ha nem... Brrr, még rágondolni is borzalom!

Hogy mi ez a már szállóigévé vált különleges kórság, amelynek megszületését hazánkban az elmúlt esztendőre teszi az orvostudomány? A Hivatalos Fórumtól nyert értesülés szerint a következő szakmeghatározás- sai illethető: film, amelyet kizárólag csak a televízió mutat be a nagyérdemű közönség épülésére. A legodaadóbb tv-néző szakemberek azonban már véleményt vallanak, miszerint: az unalom, a giccs és a zagyvaság eddig még nem tapasztalt olyan tömésny keveréke, amelynek előállítása a legutóbbi időkig csak különlegesen felszerelt laboratóriumokban — ott is csak igen kicsiny mennyiségben! — járt sikerreL (Hála a Televízió Illetékeseinek — az étmúlt hónapok tapasztalatai szerint _ — olyan hatalmas lépést tettünk előre ezen a téren, amelyhez foghatót csak a spanyolviasz felfedezése jelentett az emberiség számára.! u

Díá*ok — meg néni erősített

— véleménye szerint a fent említett kór tüneteihez tartozik még egy negyedik ist a tudomány oa kísérletezések eddig még törvényerőre nem emelt módja: hogyan lehet fokozni az idegbaj terjedését elsősorban vizuális módon? Az eredmények máris biztatóak: a szóbanforgó napok esti óráiban jelentősen nőtt a cigaretta, a fekete, a ka- ril, a valeriána és a bróm fogyasztása, valamint az összetört tv-készülékefc száma. (Sajnos, pontos adatok még nem állnak rendelkezésünkre, mert azokat az ügy rendkívüli fontosságára való tekintette! egyelőre még titkosan kezelik.)

Megint mások — már kevésbé szavahihető körök — véleménye szerint a különleges kórokozó, amellyel kénytelenek va- pvunk szembenézni: a takarékosságnak valami egészen furcsán értelmezett formája, miszerint a műsoridő kitöltése a

Hírek

a filmvilágból

Az amerikai filmgyártás dol- e ■-■•’•óinak szövetsége a követ- k?ző statisztikai adatokat hozta nyilvánosságra: 2200 regisztrált amerikai operatőr 30 százaléka munkanélküli; a rendezők. színészek és forgatókönyvírók körében a munkanélküliség elérte a 40 százalékot, a filmvágóknál 17 százalék A szövetség katasztrofálisnak tartja a helyzetet, kihangsúly ózva azt, hogy a szakmában eddig ilyen állapotok még nem fordultak elő.

*

Francoíse Sagan kijelentette, hogy elege van az irodalomból, teljesen elkötelezi magát a filmhez — kettős minőségben, mint Író és mint színésznő. Nemrég fejezte be az emlékezetes tömeggyilkos Landru életéről szóló film forgatókönyvét; ebben Colette-et alakítja majd, aki a gyilkos perének idején egy nagy párizsi napilap tudófontos, nem pedig az, ami éz idő alatt látható.

Akadnak végül olyan elvetemült maszek-kritikusok, akik nem átallják a szemétkosarat emlegetni, amikor felhangzik a megrázó erejű szállóige: Csak a TV mutatja be! Hát kérem, ez már az ellenség hangja! Mert lehet-e józan ésszel összefüggésbe hozni a televízió különleges csemegének szántt, s maradandó művészi élményt kínáló filmbemutatóit egy prózai, háncsból vagy vesszőből font szemétkosárral? Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy aki ezt állítja, annak fogalma sincs az igazi művészet nagy- szerűségéről vagy éppen rosszindulatú áskálódó, aki talán éppen a televízió filmszerkesztőjének székére, s íróasztalára pályázik.

Igaz cáfolatként íme néhány példa. Ki az a dóré földi halandó, avagy elvetemült tv-néző, aki. mondjuk, a Háború és béke című filmet egy szintre merné emelni a Kár, hogy bestia — Csak a TV mutatja be! — című remekművel, vagy a Szállnak a darvakat például a Repülő szekrénnyel, avagy Az országúton című kétes értékű produkciót a legutóbb bemutatott, A séta című gogoli hangulatot lehelő lírai filmkölteménnyel. (A meghatározás a Rádió és Televízió Újság illetékes szerkesztőjétől-)

Gondolom, a televízió Illetékes filmszerkesztőit nem gátolja a jövőben a közönség tetszése vagy nemtetszése, s végzik tovább a maguk nagyszerű munkáját Ha netán mégis kétségek támadnának bennük a csendesszavú, szerény kritikák Indokoltságát illetően, kérem, üljenek be a házi vetítőbe és nézzék végig kétszer egymásután A fehér sejk című utolérhetetlen Fellini alkotást

Harmadik vetítés garantáltan kizárva!

PrtttW Pét

Vasárnap ntólszor hallott le a

függöny ebben az évadban. A Katona József Színház Baján befejezte az 1961—62-s idényt. Tizenegy hónapi kemény munka, 480 előadás után, a színház vezetői, művészei, műszaki dolgozói megkezdték szabadságukat, hogy szeptemberben pihenten, friss erővel és lelkesedéssel lássanak ismét munkához.

Hétfőn az elmúlt évad eredményeimről tájékoztatott bennünket Radó Vilmos, a Kecskeméti Katona József Színház igazgatója;

— Az 1961/62-s színi évad sok tekintetben eredményesebb az előzőeknél — mondotta. Munkánkat az elmúlt évadban olyan tervszerűség jellemezte, amelyre eddig még nem volt példa. Amíg ugyanis az elmúlt években a műsortervnek sokszor több mint egyharmada megváltozott, most egyetlen darabot csúsztattunk át a következő évadra szereposztási nehézségek miatt: Brecht Koldusoperáját. Helyette új magyar darabbal bővítettük repertoárunkat. A prózai darabok többsége ebben az évben olyan erkölcsi és anyagi sikert hozott, amely ugyancsak jelentős eredménynek számít. Itt elsősorban a Bánk bán, a Rómeó és Júlia, valamint a Szevillai borbély sikerére gondolok. Színházunk az évadot megváltozott külsőségek között is kezdhette, mert a megye és a város segítségével több mint hárommillió forintos költséggel újjávarázsoltuk a színház hatévtizedes épületét. Műsorpolitikánk pedig híven követte pártunk kulturális politikáját és semminemű engedményt nem kellett tennünk annak érdekében, hogy az országszerte tapasztalható dekonjunktúrát ellensúlyozzuk.

■= Hogyan valósult meg ez a műsorpolitikai

— Igyekeztünk olyan darabokat színre hozni, amelyek küzdenek a kispolgári szellem ellen, a népek békés egymás mellett élését hirdetik, vagy alkalmasak arra, hogy nézőink klasz- szikus műveltségét és ismereteit bővítsék. A zenés műfajban is a népszerű ún. bécsi operett

mellett mind több zenés vígjátékot mutattunk be. olyanokat, amelyek nemcsak zened élvezetet nyújtanak, hanem tartalmukban is megfelelnek a mi irányvonalunknak. A prózában a Bánk bán, a Rómeó és Júlia, a Negyedik, a Tizenegyedik parancsolat, a Szevillai borbély képviselte ezt az irányvonalat, és Márjás Magda: Nyiss ajtót, ha kopogtatnak című mai témájú darabjának ősbemutatója. Zenés műsorunkban a zenei igényességre való törekvést Planquette és Strauss muzsikája jelentette, a népszerű Csárdáskirálynő mellett új magyar operettet mutattunk be, a Si- monyi óbestert, s az Osztrigás Mici kellemesen egészítette ki színházunk műsorát. Az országos statisztikák kimutatása szerint 68 százalékos átlagbevételünkkel a vidéki színházak között az első helyet szereztük meg. A számadatok és a megjelent kritikák is azt bizonyítják, hogy műsorpolitikánk megalapozott és helyes vdlt. Színházunkat ma már országszerte ismerik és szeretik. Ezt bizonyítja, hogy a televízió előszeretettel közli előadásainkat, mert közönségvisszhangjuk mindig a legjobb volt

— MJ volt az évad legfontosabb

eredménye?

— Műsortervünk összeállításánál az a törekvés vezetett bennünket hogy előadásaink többségét a megye lakossága is láthassa és ezzel elértük, hogy nemcsak Kecskemétnek, hanem az egész megyének színháza lettünk. Ebben az évben először láttunk hozzá céltudatosan az úgynevezett fehér foltok eltüntetéséhez. Színházunk vállalta, hogy létszámemelés és költség- vetési kiegészítés nélkül a tervezetten felül 25 tájelőadást tart olyan helyeken, ahol szi- nielőadás vagy még egyáltalán nem, vagy csak igen rendszertelenül volt 1961-ben 27 községet és várost, 1962-ben 44-et látogattunk. Tavaly az év első felében 98 tájelőadást, az idén 113-at tartottunk. A tájelőadásokat a kecskemétivel azonos szereposztásban játszottuk, s bizonyos mértékben javultak a technikai körülményeink is, bár vidéken még ebben van a legtöbb tennivaló. Szeretnénk, ha ezután egyre több korszerű színpad fogadna bennünket a megye területén, mert a fehér foltok eltüntetése ezen is múlik.

— Mit várnak s következő évadtól?

— Bízunk benne, hogy a kialakuló jó kollektíva és az utóbbi évek tapasztalatai további fejlődést hoznak. Igen kedvezőnek tartjuk a bérletrendszer fejlődését A megye városaiban a színház népszerűségére alapozva máris megbízható bérletrendszert tudunk kiépíteni, 8 ez fontos lépés ahhoz, hogy rendszeresebbé tegyük a megye színházi ellátottságát. 1962-ben 40 százalékkal több bérletet adtunk el, mint a megelőző évadban. Ebben az évadban szerveztünk először tsz-bérletet is vasárnap délutáni előadásokra. A színház fejlődése természetesen egy esztendő alatt nehezen mutatkozik meg. Egy fejlődéssorozatnak vagyunk tanúi, amely mintegy három esztendővel ez- lelőtt indult, s ebben az évadban a létszámon, az anyagi sikereken kívül az előadások kiegyensúlyozottságában is megmutatkozott Sok gondot fordítottunk rá, hiszen tudjuk, hogy a közönség igényei növekednek, ma már nagy tömegek rendelkeznek fejlett ízléssel, a várakozásnak tehát a minőség további fokozásával kell megfelelnünk — fejezte be nyilatkozatát Radó Vilmo6 elvtárs.

M. L.

Háziipari cikkek exportra

300 féle terméket állítanak elő a kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet ügyeskezű asszonyai. Az év végéig exportra mintegy 5 millió forint értékű hímzett kislánykötényt, játékokat, térítőkét és egyéb hímzéseket küldenek Kalocsáról.

Fmrdttatlm i SMM Cym9m

Óvatosan maga felé kezdte húzni a kötelet. Vége nem messzire feküdt a vadtól, és Kámov kíváncsian várta, hogyan reagál majd a bestia. A közelében mozgó kőtél feltétlenül felkelti figyelmét A gyík elfordította a fejét, de aztán nyomban ismét az emberre szegezte tekintetét. A kötél ekkor már azonban Kámov kezében volt.

Óvatosan feltérdelt. Meglendítette a kötelet és elhajította. A hurok engedelmesen ráfonódott a kiszögellésre. Lábát^ a repedésbe helyezte és erősen meghúzta a kötelet. Kipróbálta, milyen tartós a hídja. A kötél váratlanul meglazult. A szilárdnak látszó kiszögellés megmozdult és lezuhant. Kis _ híján múlott, hogy Kámov a tíz méteres magasságból a fenevadak közé nem puttyant.

A meglazult gránítdarab a gyíktól öt méternyire esett a homokba. Az állat láthatóan igen megijedt, mert egyetlen ugrással átrepült a két szikla között, egyenesen alvó testvéreihez. A fenevadak megbolydultak és a sziklák közti átjárók felé törtettek. Kis idő múlva mindenütt ezüstszínű bundák csillogtak. Több mint öt- venet számolt belőlük. Gondolni sem lehetett arra, hogy bárhol is leereszkedjen. Menekülésének valamennyi útját elvágták. Míg el nem kotródnak, kéagtelenjjtfe tottotadoi a ágik*

— Ha volna egy másik terepjárónk — szólalt meg Pajcsadze —, elindulnék Szergej után.

— Ha volna is — felelte Belopolszkij —, akkor sem indulna el vele. Megtiltanám! A parancsnok távollétében én felelek magáért és az űrhajóért

Pajcsadze nem válaszolt — Megs zaporázta lépteit

— Jobb volna, ha lefeküdne! — szólt rá Belopolszkij.

Pajcsadze szót fogadott. Lefeküdt a nyolcig többé egy szót sem szólt

Gyötrő lassúsággal télt az Idő. Pillanatra sem távoztam él az ablaktól. Már fájt a szemem, oly feszülten figyeltem* nem tűnik-e fel a terepjáró... Elmúlt az az óra is, amelyet maga Kámov nevezett meg visszatérése idejéül. A terepjáró nem volt sehol. A rádió ellenőrzőlámpája most is égett s ez bizony mindennél gyötrőbb volt. Már féltem az órámra pillantani. Nagyon kevés időnk volt. ..Bármi történjék is, az űrhajónak pontosan a kijelölt percben fel kell szállnia!” — dobolt a fülemben kitartóan Kámov hangja. És Belopolszkij válasza: — „Erre szavamat adom.”

Vajon betartja-e szavát? «a Kénytelen lesz. Az ütemterv foglyai voltunk, mert az űrhajó sebessége nem volt elégséges. Egy perccel sem maradhattunk tovább a Marson. Pusztulásunkat jelentené H* Kámov idejében nem érkezik meg. nélkül# kell felszáll nunk. Bármennyire fájna is parancsnokunk halála, esrie’enség vei na puszlulánnak kHenni az expedíció Wfcbi tagjai* s ezzel «U lyos csapást mérni az űrutte zásra. *

ÍFolvtatiukJ ’

gulatban volt. — Jó mulatóst! — tréfálkozott, amikor beszállt. Aztán a terepjáró elment. Visz- szatértem az űrhajóra. Belo- poLszkij az ágyon fekvő Paj- csadze mellett ült A rádióállomás ott volt a kezeügyében. Bementem a laboratóriumba és előhívtam Bison filmjét Mindjárt láttam, hogy az „ugró gyík” támadta meg Hapgoodot Ezután visszamentem a két csillagászhoz,

Kámovtól még mindig semmá értesítés. Az ablakhoz álltam és a már oly jól ismert mars- beli sivatagot néztem. Az idő derült volt és teljesen szélcsendes. Tizennégy óra tíz perckor Kámov végre közölte, hogy visszafordul. Kérte, hogy egy óra múlva kapcsoljuk be a rádióirányzót mivel egy másik úton szándékszik hazatérni. Az egy óra letelt és Belopolszkij bekapcsolta a mikrofont Kámov meglepő újságot közölt: holmi sziklákat fedezett fel. Mondta, hogy ki akar szállni a terepjáróból, hogy megvizsgálja a köveket és mintát vegyen belőlük. Aztán nagysietve félbeszakította a beszélgetést. Lehet. hogy félt a lebeszéléstőL

Az obszervatóriumban nyomasztó csend. Pajcsadze, megfeledkezve Kámov utasításáról, mely szerint a start pillanatáig feküdnie kell, le-fel járkált Olykor megállt * tekintete hosszan pihent a rádión, mintha arra akarta volna kérni a készüléket, szólaljon meg. Belopolszkij pedig minduntalan az óráját nézte, ami elárulta titkolt izgalmát.

Egyik óra telt a másik után. Semmi hír. Belopolszkij többször is bekapcsolta a mikrofont, de választ nem kapott Az ellen őrzőlámpa egyenletesen világított: tehát a terepjáró záHióáa

Bn. Már pedig ások csak a sötétség beálltával állnak odébb. Négy óra van napnyugtáig. Erre az időre elegendő oxigén van a palackban. Hozzáférhetetlen helyén, teljes biztonságban, nyugodtan megvárhatná, amíg az állatok elindulnak éjszakai vadászatukra, ha... az űrhajónak nem kellene pont nyolckor elhagynia a Marsot Legkésőbb hétre feltétlenül meg kell szabadulnia innen, máskülönben semmi reménye arra. hogy idejében elérje az űrhajót Ez pedig a halálát jelenti. Hisz megíeértette Belopolszkij jal, hogy mindentől függetlenül pontosan nyolc órakor elindulnak a Föld felé. Belopolszkij pedig betartja szavát. Jól tudja, milyen következményekkel járhat a késés.

A fenevadak le-fel sétáltak az átjárókban. Kámovot, kétségbeejtő helyzete ellenére, furcsa nyugalom szállta meg. Biztosan tudta, hogy minden szerencsésen végződik. Szaladtak a percek. Élet-halál! Élethalál! ... Helyzete változatlan! Mennyire izgulhatnak érte a barátai! Hat óra... Már csak egy órája van... Karjára ereszti fejét.:

HAZAFELÉ

19 .: Január 2.

A Marson eltöltött összes napok közül az utolsó volt a legszörnyűbb. Dél felé kikísértem Kámovot a terepjáró-expedíció utolsó útjára. Nagyszerű haa-