Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-04 / 181. szám
1862. siiramns 4. szombat MiKZi S. oldal A kosok „birodalmában ffl Nicsovics György, a Szalk- szentmártoni Állami Kostelep szakavatott vezetője kalauzol bennünket a „kosok birodalmában’’. Minden kérdésünkre azonnal riposztozó válaszai nyomán kibontakoznak előttünk a telep lakóira vonatkozó számadatok. 2604 juh áll az ő „fennhatósága” alatt: 1800 úgynevezett konzum kos — melyből 70 cigája, a többi magyar fésűs merinó —, 117 — vegvesen szovjet és francia fajtájú — import kos, 320 anyajuh, 117 toklyó anya, végül 250 bárány. Orrlenyomat a passzuson Az elmúlt két esztendőben négyféle szovjet — aszkánai, 6ztravropoljai, kaukázusi és groznij —, valamint Francia- országból egy gyapjú- és egy hústípusú merino précoce fajtát kapott a telep: 30 anyát és 20 kost. — Mint érdekességet említem meg — sorolja Gyuri bácsi —, hogy a francia juhok származási lapjának szerves tartozéka egy daktiloszkópiai fénvkép. minden egyes állat — orrlenyomatával. Telepünkön a Földművelésügyi Minisztérium irányítása mellett utódkutatást folytatunk. Ennek célja egy úgynevezett kiskunsági juhtíous előállítása, amely a különféle fajták előnyös tulajdonságait egyesítené magában. A grosnii srvapfa kétszer annyit ér A keresztezés eddigi eredményeit június 14—15-én ismertettük. s mutattuk be a gyakorlatban a hazai szakembereknek. A gyapjúipar képviselőinek tetszését főleg a groznij- utódok nyerték meg. Különösképpen meg voltak elégedve a gyapjú finomságával. Amíg az átlagos gyapjú kilogrammonkénti országos átvételi ára a legjobb esetben 44—52 forint körül van, addig egy kilogramm groznij-gyapjúért 94 forintot fizet a kereskedelem. A kísérleteket tovább folytatjuk, s azok jó eredményekkel biztatnak. Végső célunk egy szép típusú, jó küllemű, nagy gyapjúhozamú és kiváló minőségű gyapjút termelő fajta létrehozása. A küllemet a francia fajtáktól, a magas hozamot a szovjet fajták nagyobb részétől, a minőséget pedig a groznijtól reméljük. Mintegy öt évet vesz igénybe, amíg egy minden követelménynek megfelelő, konstans fajtát produkálunk. A mesterséges megtermékenyítés módszerei évről évre tökéletesednek. jobb hatásfokot biztosítanak. Jelenleg körülbeS lül 60 százalékosak az ered- \ mények, s ez is aránylag jónak mondható. Műfűre és a többiek Azután felkerekedtünk Gyuri bácsival, hogy megszemléjlük j a telepet és annak lakóit. Mész- > sziről cséplőgépbúgást hallunk. > — Hétszáztizenhét hold szán- > tónk és 993 hold legelőnk van í — mondja. — Bár nagy hoza- > mú gabonafajtákat is termesz- > tünk, mégsem kombájnolunk. > A törekkel erősen kevert kom-! bájnszalma ugyanis nem Válik J be juhalomnak. mert tapaszta- ? latunk az, hogy erősen szeny- $ nyezi a gyapjút. 5 A tavasszal felépült szárnyék- ( hoz érünk, amelynek egyik ré-! szében import-kosok, a másik- > ban pedig a már keresztezett S utódok leltek otthont. j — A körülményekhez képest J az állatok számára ideálisnak > mondható a szárnyék: levegős,) szellős, egyúttal pedig védett> a naptól. < Szakértőén túr a kos-monst- j rumok gyapjúnak vastag rété-) gébé: a groznij oké hófehér, a 5 „franciák” színét pedig enyhe í rózsás árnyalat jellemzi. 1 — Volt a telepen egy orszá- > gos hírű kosunk, a Műfűre. Va- ’ lóságos „sztár” volt. Ha újság- $ írók vagy szakemberek jöttek fényképezni. engedelmesen szembefordult a géppel, s amint kattant a zár, máris tovább illegette magát a következő fotós felé. Megnézzük az új keresztezéseket is. Bár Gyuri bácsi szerint „ezek még kicsik”, mégse szeretnénk, ha úgy hirtelen nekünk szaladna valamelvik! Vaskos, gyapjúval tömött, idom- talan testükkel úgy mozognak, .mint a medvék. — Nemsokára „vendégszereplésre” mennek — büszkélkedik í a telepvezető. — Igaz, nem pár- ? náson utaznak, de mégiscsak > primadonna-szerepet játszanak > majd az országos mezőgazda- $ sági kiállításon! t A juhászat pavilonjában lát- > hatók lesznek tehát a szalk- > szentmártoni „barik”, s bizo- \ nyára sok elismerést szereznek ’ majd az állami kostelepnek. > Jóba Tibor > Négy yen új tanuló A Kiskunhalasi Vastömeg- cikkipari Vállalat kettes számú nagycsarnokában össze- sereglett fiatalok gyűrűjében áll Csordás Béla tanulóoktató. Megtudom tőle, hogy július 18-án — előzetes alkalmassági vizsga alapján — negyven, általános iskolát végzett ifjú oktatását kezdték meg ebben az új tanműhelyben. A vezetőség úgy döntött: a gyermekek rendezzék be a műhelyt, legyen az 5 gondjuk és feladatuk a gépek, 'satupadok és egyéb berendezések beállítása és elhelyezése. Ezért nagy a sürgés-forgás ebben az üzemrészben. A tanműhely berendezése után megindul a rendszeres oktatás. Egy hónap is elmúlik, mire megtanulják a gyerekek a szerszámok helyes használatát. Három hónap után elkezdődik a szakosítás. Van. aki szerszámlakatos lesz, mások az esztergapad mellé kerülnek, de sokan választják majd az általános lakatos szakmát — ki-ki képességének és rátermettségének megfelelően. A tanműhely felállítása és működtetése jelentős összegbe kerül a gyárnak. Amikor a vállalat vezetősége a szakmunkás-utánpótlásnak ezt az anyagilag nagyobb megterhelést jelentő módját választotta, arra gondolt, hogy ilyen módon többet nyújt az utánpótlásnak. Továbbá számolt azzal is, hogy a most hozott „áldozat” három év múlva bőven megtérül, amikor a jelenlegi negyven tanuló jól képzett munkásként foglalja el helyét a törzsgárda tagjai között, s kezük nyomán több, jobb és olcsóbb termék kerül ki az üzemből. Gacsályi István Jövedelmező vállalkozás Len-„szüret" 'Néhány csoportba tagozódva tarka ruhás, kendős asszonyok hajladoznak a hartai határban. A Lenin nevét viselő termelő- szövetkezet 26 holdas tábláján szedik kévékbe a learatott lent. Közben a vidám tere-fere, jóízű beszélgetés, nevetgélés és itt-ott felcsendülő, csilingelő nótaszó varázsolja szinte idillivé a határt. — Fárasztó munka? — kérdezzük Budai Jenönét, az egyik csapod vezetőjét — Á, észre sem vesszük. Megszoktuk már... Majd kipihenjük magunkat a közeli kiránduláson! — És hová szólítják ezt a szép lentermést? — A mosonmagyaróvári lengyárnak ... Kattan a fényképezőgépünk, megörökítve a derék hartai asszonyokat, akik közül hármat ezúton is bemutatunk. (Pemy—Pásztor) Kéthetes a képünkön látható hétezer kacsa a dusnoki Munkás-Paraszt Termelőszövetkezet víziszárnyas-telepán. A férőhelyeket saját erőből hozták létre, s az idén már 3000 kacsát értékesítettek. Képünkön Csernyés Istvánná gondozó látható, mint éppen „ebédhez hívja” a szárnyasokat. A másik két női gondozó, Horváth Viktória és Ivanacz Fe- rencné borsószárat darál a nyolchetes kacsáknak, amelyek bőséges mennyiségű táptakarmányt is kapnak. Ennek eredményeként már elérték a két kiló húsz dekás átlagsúlyt. A szárnyasok kilóját 19,50 forintért veszi át a Kiskunhalasi Baromfi- feldolgozó Vállalat, s a bevétel nagymértékben gyarapítja a közös gazdaság jövedelmét. j Tíz nap a Szov jetunióban Tapasztalatcsere a Roisevlcskája Ruhagyárban Mint már lapunkban előzetesen hírül adtuk, a ruhaipari vállalatok országos újítási versenyében elért eredményeikért harmincán vettek részt az igazgatóság által szervezett Moszkva—Leningrád tíznapos tapasztalatcsere utazáson. Megyénkből a Bajai Ruhagyár képviseletében jutalomképpen Bobák Imre főmérnök, Tomasovszki György műszerész és Gallai Andrásné újítási előadó járt a Szovjetunióban. Visszaérkezésük után megkértem őket, ismertessék tapasztalataikat. Előkerültek a vaskos jegyzetfüzetek. Bobák elvtárs bevezetőjében hangsúlyozta: a szovjet ruhagyárak technológiája a KGST együttműködésének eredményeképpen majdnem azonos a mi gyártási előírásainkkal. Gépesítésben azonban a szovjet gyárak már jóval előbbre vannak. Egész sor műveletnél új apparátok beállításával megszüntették a kézi munkákat. A meglátogatott gyárak vezetői — folytatta a főmérnök — nem tartották hét lakat alatt a „szakma titkait”, minden dokumentációt díjtalanul és soron kívül adtak oda tanulmányozásra. A beszélgetésbe bekapcsolódott Gallai Andrásné is. Megemlítette, hogy a szovjet ruhagyárak műszaki fejlettségét nagyban elősegítette az erőteljes újítómozgalom. Látogatásunk előtt pár nappal vezették be a Bolsevicskája Eérfi B.uhagvárhan Ä hab-almiból készült válltöméseket. Ez jóval olcsóbb a hagyományos vattatömésnél, azonkívül praktikusabb és higiénikusabb is, mert kiemelhető és tisztítható. Az újítást egy öttagú brigád dolgozta ki, akik több ezer rubelt vettek fel újítási díjként. Hozzáfűzte még, hogy a Bolsevicskája Ruhagyár kollektívája a kommunista gyár címért küzd. A küldöttség harmadik tagja, Tomasovszki György műszerész is elmondta észrevételeit, melyet a leningrádi Pervoje Maja Ruhagyárban jegyzett fel. Az ottani szakszervezeti bizottság titkárával, Moljákov Viktorovnával a szovjet munkások életéről beszélgetett. Megtudta, hogy a gyárban kommunista címért küzdő brigádok dolgoznak. Ezeknek jogköre igen széleskörű. Például az új dolgozók felvételéről az igazgató csak a brigád írásbeli véleménye után dönt. Az előadódó kisebb fegyelmi ügyeket „házon belül” intézi el a brigád. De hozzájuk tartozik minden termelési esemény, többek között az újítások elbírálása is. Tomasovszki elvtárs jegyzetében lapozgatva még a következőket mondta el: A legtöbb nagyobb szovjet vállalatnak saját üdülője van. A ruhaiparban napi hét óra a munkaidő. A brigádok közös kirándulásainak költségét a szakszervezet fedezi. A szovjet munkások betegségük idejére ingyenes gyógyszerellátásban részesülnek és a teljes fizetésüket kapják. &KL&l»d!0»
