Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-31 / 203. szám

4. oldal

1962. augusztus 31, péntek

néfncTw-e^wposTJOBOMA

„Julis előszedett egy sárga fö- deles regényt — Boldogító szerelem, írta Kokass Dezső — kiült a ház elé a forró napra s. a legtisztább nyugalommal olvasott.” — Nagy Lajos, Kiskunha- loin, 1932.

x.

Felnőtt iskolások

X.--------X-------ne

m volt birtoka, de mégis ért hozzá.” (!!!) De tovább: „Nem hagynám azokat az embereket, akiket mások a gabonaosztásnál becsapnak. Mindenhol egyenlőséget, igazságot teremtenék!” S egy kényes válasz: „A tsz-irodában nem lenne oly sok imok' mert szerintem kevesebben is el tudnák végezni ezt a munkát. A brigádvezetők pedig nem fogadnának el olyan munkát, ami csak félig elvégzett. A kertészetben levő terményeket jobban megművelnék.” (Nagyon gazos valóban!) Ez is jellemző: „A gyümölcsöt a határban betakarítanám, mert bizony tavaly is kint maradt a fákon a gyümölcs. Azután, először is gépesítenék, majd pontosabban (!) osztanám fel a háztájit, megfelelő brigádvezetőket választanék.” Az etikus: „Kiszorítanám, amennyire csak lehet a kézzel való munkát, a faluban levő züllött egyéneket megneveltetném.” A tervező: „Öntözőcsatomákat

építtetnék, s így több lenne a jövedelem, s az embereket munkaszeretetre próbálnám hozni, mert itt nem nagyon szeretnek dolgozni (ó, ez talán túl erős!?), mert ha többet dolgoznának, több lenne a keresetük.” Az igazságszerető: „Ha én lennék a tsz-elnök, először is a háztáji földeket osztanám ki igazságosan a tagok között, hiszen ez ma még nagvon befolvásolja a tagok aktivitását. Megtörténnek olyan esetek is, hogy az egyiknek kevesebbet, a másiknak többet adott a vezetőség, és ezen aztán lett veszekedés, és nem dolgoztak a közösben és sok gazos föld van a határban.” Az erélyes, keménykezű: „Több vezetőt leváltanék és mást tennék a helvükre. Itt még azt se tartom helvesnek, hogv több fölösleges gépet vásároltak.” S végül a szociálpolitikus: „Mindenkinek dolgozni kellene. Az öregeknek könnvebb munkát adnék, a fiataloknak nehezebbet.”

Ma van türelme az olvasónak mindezt végigböngészni, akkor rájön arra, hogy először is nincs egyetlen gyermek, aki ne adott volna szakszerű választ. Másodszor, hogy együttvéve nincs a helvbeli szövetkezetnek olyan problémája, amit itt meg ne említettek volna. Harmadszor, hogy a válaszok nem elvontak, nem frázisok, nincs lakkozás (most. most figyeljenek az ISKOLÁS FELNŐTTEK szereplői), negyedszer hogy ezek a gyerekek mennyire belülről nézik már a szövetkezeti világot, s végül, hogy talán mégse jár olyan rossz útor ez a magyar ifjúság, mint ahogy azt némely borúlátók gondolják

Van azonban egy titok, amire választ nem kapok. És pedig az, hogyha ennyi baj var (mert utána néztem, sok minden úgy van, ahogy a gyerekek írták!) a kiskunhalmi szövetkezet körül, hogy lehet az, hogy ezek a gyerekek mégis jómódban élnek?

Mert abban élnek. A harmadik kérdés ugyanis az volt. hogy hány ruhád és cipőd van? A fiúk azt válaszolták, hogy hétnek van három öltönye s átlag négy pár cipője, ötnek Ö1 öltönye és négy pár cipője. A lányok közül egy sincs, akinek hat ruhánál és négy pár cipőnél kevesebb lenne, de nyolc bevallása szerint 10—12—14 öltözet ruhájuk és 5—6—8 pár cipőjük van — tizennégy éves korukban. Mit mond erre az egyszerű ember: ha a fele igaz — a dicsekvést névtelen írásoknál is ide lehet számítani a lányoknál —, tehát, ha a fele igaz, akkor is több, mint ami szükséges.

De honnan van ennyi ruhára, cipőre pénz, ha úgy van, ahogy a gyerekek mondják?

Törje rajta a fejét, aki ki tudja találni, én megelégszem azzal a régimódi felfogással, hogy vannak titkok, amiket egyelőre még nem fejtett meg a tudomány, mint pl. hogy laknak-e emberek vagy élőlények a Marson avagy a Venuson, s az ehhez hasonlókhoz sorolandó marad Kiskunhalmon ez is.

Itt lenne az ideje, hogy a következő kérdésekre fordítsam a szót, de már látom, hogy a mai oldalra nem fér rá. El kell térnem a tervemtől s még egy írást fordítani ezekre a fiatalokra.

S mielőtt befejezem, úgy hiszem, újításként nyugodtan benyújthatom hazánk járási, megyei és minisztériumi őrállóinál, hogy ha biztosan tudni akarják, mi a helyzet egy faluban, valamint azt. hogy mi motoszkál a nép fejében, sőt még azt is. hogy mit kellene tenni sürgősen, akkor ne csak a helyi hatalmasokhoz menjenek, mert ott nem mindig kapnak jó választ (akinek nem inge, ne vegye magára!), de ha az általános iskola nyolcadikos gyermekeit megkérdezik, akkor azonnal világosan látnak.

Hogyne látnának! Utóvégre felnőtt iskolások ezek a gyerekek!

(Folytatjuk.)

Töltsük meg új tartalommal az új formákat

Hétfőn indul az új tanév az iskolareform jegyében. Keveset mondanánk azzal, -hogy az iskolareform régóta beszédtéma a pedagógusok körében, vagy hogy kíváncsian várják, mit hoz ez a tanév. Sokkal közelebb járunk az igazsághoz akkor, ha megállapítjuk, hogy nevelőink izgatottan, nagy várakozással néznek a jövő elé, és nemcsak lelkesen várják, hogy milyen új lehetőséget ad számukra az iskolareform, hanem szíwel-lélekkel készülnek rá, nem egynek közülük kialakult tervei vannak, amelyekhez olvasással, kutatással, tanulással készült a nyári szabadsága alatt is. Mi mást bizonyítana, ha nem ezt, a jánoshalmi nevelők példája, akiknek többsége már a múlt hét elején jelentkezett az iskolában, napokkal azelőtt, hogy lejárt a szabadsága.

E hét első felében valameny- nyi járás és város művelődési osztálya megtartotta az iskola- igazgatók számára az értekezleteket, amelyeken megbeszélték a tanév előkészítését. Ezeken megmutatkozott, hogy az iskolareform az igazgatók és nevelők őszinte helyeslésével találkozik, úgy érzik, felszabadítja alkotóerejüket, és a szó valódi értelmében személyes ügyüknek tekintik.

Máskép és jobban

Hitelesen bizonvítja az elmondottakat a Kiskunhalason megtartott két értekezlet. Az egyiken a város, a másikon a' járás általános iskoláinak igazgatói, a szakszervezeti bizalmik és a kommunista aktívák * vettek részt.

A felszólalók egvike, Zsubori Károly, a felsővárosi általános iskola igazgatója, arról beszélt, hogy a bukási átlag minden eddiginél alacsonyabbra való csökkenése elsősorban a pedagógus-továbbképzésnek tulajdonítható, ugyanúgy mint a kitűnő és jeles tanulók ugrássze- rtien megnövekedett száma. A továbbkéozés eredménye a folyton javuló közösségi nevelés is. A. következő tanévben szabadabbak lesznek a tovóbbkénzés formái, ez azonban nem jelentheti azt, hogy csökken a jelentősége, hanem éppen ellenkezőleg, mindenki a kénzettségének és lehetőségeinek legmegfelelőbb formát választhatja — mondotta Zsubori elvtárs.

A továbbiakban elmondotta, hogy az iskolareform rendelkezései biztosítják a neveléshez olv fontos nyugodt légkört, s nekik, az igazatoknak is többet kell foglalkozni ezentúl a Pedagógusok személvi problémáival. Ahhoz nedig, hogy az igazgatók valóban iskolájuk Mazdáivá legvenek. meg kell szünte+ni az eddigi kettősséget a gazdasági vezetésben. A mű- "elődési osztály számadó ieazga- *■013 és az iskolák igazgatói min dent beszéljenek meg és egyetértésben in+ézkedienek. Megemlítette a koedukációt is. Az osztályokban a fiúk és lánvok egvütf tanulnak, mégis, egv iskolán belül külön fiú és külön

„'lőédílá- had fáidat

a

No persze, nem kell semmiféle háborúságra gondolni, csak orra a néhány szakmári, népviseletbe öltözött lány sikerére, akik táncukkal, széo ruháikkal meghódították a pécsiek és az ott időző turisták szívét.

Szakmar község tanácsának szervezésében a kultúrcsoport, a tsz-tagság és a tanács dolgozói autóbuszon Pécsre rándultak ki azzal a céllal, hogy megismerjék azokat a történelmi hé- ’yeket, nevezetességeket, ame- ’yeket eddig bizony csak hallomásból ismertek.

De hogy ki volt Idrisz baba

és annak miért Magyarországon van a „turbóié”, azt egyikük sem tudta. Szerencsére nagy szaktudású idegenvezető járta velük a várost, szavaiból megtanulták, hogy Idrisz valami tűrök szent, itt Pécsett halt meg és a türbe az ő díszes sfrhelye.

Megcsodáltak mindent, — a ’vönyörű új épületeket és a történelmi műemlékeket. A helyset akkor változott meg. amikör Pécs főterére, a Széchenyi térre Vkeztek. itt őket csodálták mp« azok a német turisták, akik addig a török mecsetet — a dzsámit fényképezték.

^Kérésükre a lányok nem kioltatták magukat — vidáman táncra perdültek. Megállt még a forgalom is és perceken belii1 kíváncsiak evűrűje vette kön"1 a rögtönzött táncbemutatót fényképezőgépek csattogtak, sőt néhány turista filmszalagra röa- ”ftette a nem mindennapi látványosságot.

Ilyen ..hódító hadiáraton” vettek részt a szakmári lányok akik a megye határán túl is el- ‘'mérést szereztek a színpom- oás magyar népviseletnek és a szép népi táncoknak,

leány úttörőcsapat működik.

Halász Géza, a Szűcs József Általános Iskola igazgatója elsőnek a szülői munkaközösségekről beszélt.

— Sajnálatos dolog — mondotta —. hogy a szülői munkaközösségekben alig vannak férfiak. Pedig szükség lenne az ő aktivitásukra is.

Tanulnak a felnőttek

Horváth István, a járási párt- vb titkára, a pedagógusok figyelmébe ajánlotta a felnőtt- oktatást. Kiskunhalason a 3700 tanköteles általános iskolás mellett az idén 900 felnőtt fog járni a dolgozók esti iskolájába. Két esztendő alatt több mint kétszeresére emelkedett a tanuló felnőttek száma a városban és a lemorzsolódás 35—40 százalékról 13 százalékra csökkent.

— Igen fontos számunkra a

felnőttoktatás — mondotta — és egyre nagyobb tömegek követelik is, hogy pótolhassák azokat a hiányokat, amelyeket a múlt rendszer iskolapolitikája, valamint az eddigi gazdasági berendezésből adódó elmaradottságuk okozott. Amit lehetett, most megtettünk annak érdekében, hogy megszüntessük a pedagógusok túlterheltségét. ezzel szemben azt kérjük, hogy lássák el maradéktalanul munkájukat

Hozzászólása végén bejelentette, hogy a halasi pedagógusok számára 5s — az igazgatók megyei kőrútjához hasonlóim — tanulmányutat szerveznek a legjobb állami gazdaságokba» gépállomásokra és termelőszövetkezetekbe.

A hozzászólások természetesen igen sok olyan kérdéssel is foglalkoztak, amelyek közelebbi-távolabbi vonatkozásban vannak a kővetkező tanév fő feladataival. Egv-egy igazgató a körzetesítésnek a saját iskolájában megvalósítható lehetőségeiről beszélt, mások a napközi otthon helyzetéről. A maga helvén azonban valamennyi ötlet és javaslat a közös célok előbbre vitelét szolgálta.

Becsület és felelősség

Újszerű formában tartották

a másik értekezletet a járás iskoláinak igazgatód számára. A járási művelődési osztály az elmúlt év eredményeiről szóló beszámolót és a pedagógiai tervezés irányelveit sokszorosítva előre kiadta a részvevőknek. Mindenki áttanulmányozhatta, s az értekezlet az anyag ismeretében már csak a hozzászólásokkal, vitával telt eL így több idő jutott arra, hogy az igazgatók megbeszélhessék és átadhassák egymásnak a legjobb tapasztalatokat. — Az MSZMP kongresszusi irányelveiről külön tájékoztatót hallottak a megjelentek. Az értekezlet második felében pedig három csoportban valamennyi iskola igazgatójával külön-kü- lön megbeszélték a művelődési osztály vezetői a személyes ügyeket, azokat az „apróságokat”, amelyek az iskola munkájában igen fontosak ugyan, de amelyeknek az egész kollektíva előtti megtárgyalása elvette volna az időt a fő feladatoktól.

A kiskunhalasi járás iskola- igazgatóinak mindkét értekezlete világosan bizonyította azt, hogy pedagógusaink nemcsak 'elkesen üdvözlik az iskolaévben végrehajtandó reformokat, hanem érettek is végrehajtásukra.

Johban drvigozni! — ez a szándék csendült ki valamennyi hozzászólásból, s ha még nem is világos mindenki előtt ez az új tartalom, amelyekkel az új formák telítődni hivatottak, a becsületes munka szándéka

a jövő iránt érzett felelősség hatia át valamennyi pedagógust. M , L,

Huszonnégy felsős iskolás

gyerek ül a padokban. Előttük papír, kezükben ceruza. A vendég. aki Kiskunhalom jelen életének titkaiba szeretne bepillantani, föl-alá járkál köztük, s különös, szokatlan dolgokat kérdez. A huszonnégy buksi fej fölnéz, gondolkozik, s lehajol, ír.

Mi szeretnél lenni? Már a kérdés is új, hiszen harminc éve ugyan ki mert volna feltételezni olyasmit, hogy Varga Mihály gyermeke az lehet, ami akar lenni? S a válaszok — 12 fiú és 12 lány — azért is érdekesek, mert Kiskunhalom egész társadalma képviselve van: tíz földműves, nyolc ipari munkás és hat egyéb, kereskedő, kisiparos, értelmiségi gyermeke.

A fiúk közül az egyik ipari tanuló akar lenni, „mert szeretek dolgozni”, a másik hajós, mert „azoknak nagyon szép az életük”, egy tanár, mert „szeretem a gyerekeket, s tanítani is szeretném őket”, három gépszerelő, mert „ez könnyű foglalkozás” és „mert szeretem a gépeket”, kettő technikumba megy, „mert érdekelnek a rádiók, a tv-k és a gépek”. Egy asztalos, „mert nagvon szeretek faragni” és egy detektív, mert „az izgalmas foglalkozás”.

A lányok közül bárom fodrásznak készül, mert „szeretek a hajjal bánni”, (ö, Éva!) Kettő óvónő, mert „szeretem a gyermekeket”. Varrónő csak egy akar lenni, műszerész kettő, mert „nagyon szeretem a fizikai kísérleteket”, patikusnő egy, mert „tiekem tetszik a tiszta, egészséges terem” és hatan akarnak tovább tanulni édesipari technikumban, gimnáziumban, s az egv fecske, aki nem csinál nyarat, a lányok közt akad, aki mezőgazdasági területet választ: „agronómvs szeretnék lenni valamelyik állami gazdaságban”. A gimnazista-jelöltek közt van egy, aki ha minden kötél szakad ki k átrendezőnek is elmegy, úgyhogy közben egy dressz-zenekarban is játszik.

Azonhívül, hogy otthon senki sem akar maradni, az is jellemző, hogy mindegyik pontosan tudja, merre szeretne jutni. S ha ezek után valaki azt hiszi, hogy ezek a kiskunhalmi fiatalok elszakadtak a mezőgazdaságtól. nagyon téved. — Ugyanis a „mit tennél, ha te lennél a tsz-elnök Kiskunhalmon?” kérdésre a következő szakszerű válaszok érkeztek. A fiúk: „Több takarmányt termesztenék, több állat, több hús, vaj. tej, nagyobb terméshozam.” A másik „idejében elvetettem , volna a kukoricát és kacsa, . liba, csirke, pulyka telepet is létesítenék”. (Ilyen nincs Kiskunhalmon!) Egy másik: „Beszüntetném. hogy egynémely asszony 8—9 óra közt álljon munkába!” — Bravó, kár, hogy technikumba megy, jó brigádvezető lenne! Majd íme, egy alapos bírálat és javaslat: „Az Idén sok parlagon maradt föld volt, ezeket a földeket elvetném, a Duna menti földekbe nagyobb kertészetet, locsolással vezetnék be. És a lopást megakadályoznám!”

A lányok szakértelme talán kisebb? „Ha tsz-elnök lennék, akkor olyan ember is lenne brigádvezető több, akinek régen