Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-30 / 202. szám

Iskolakezdés előtt „Szeretett kedves Szülleim tisztel tetem czokol tattom mi­nyájukat Kívánom a Jó istentől, hogy ezen pár soraim a legjobb pgésségben találja kedves *ó szü­léimét Én Hála istenek egcssé- ges vagyak Továbbá tudatom, hogy. . . Ez az ősrégi levélfor- ma. . . — Nagy Lajos. Kiakun- halom, 1932. ElölJáróban elárulom, hogy a fenti mottóra igen ne­hezen akadtam rá, hiszen ilyes­mi aztán igazán nem volt har­minc éve. Az igazi kiskunhalmi változás a kultúra terén min­den ellenvéleménnyel szemben valójában nem a televíziós an­tennákban és motorkerékpárok­ban látható — egyébként mi köze is van a motornak neve­zett recsegő, büdös jószágnak a kultúrához? — hanem ... Hanem a következő kilenc ember sorsában, akik ebben az évben végezték el a nyolcadik általánost. Juhász Józsefné föld­míves ember felesége, Árboc Sándor ács Újvárosban, vele tanuló felesége tsz-tag. Laka­tos József brigádvezető a tsz- ben, Sándor János rendőr, Olasz Ferenc postás. Hideg Sán- domé háziasszony, Veresné ad­minisztrátor és Horváth József alkalmi munkás (betegsége miatt). Mi vitte rá ezt a kilenc kis- feunhalmi embert, hogy érett fő­vel iskolapadba üljön? Igen változatos okok, amik külön- külön is igen izgalmas gondola­tokat ébresztenek abban, aki a kicsiből is tud a sokra követ­keztetni. Juhászné: — Legalább annyit tudjak, mint a lányom tudott négy éve. Ugyanis az egyik lá­nyom most érettségizett, a má­sik harmadikos gimnazista, a fiam ipari tanuló. Hát ilyen kö­rülmények közt kénytelen a háromgyermekes mama tanulni, még akkor is, ha gyermekein, urán kívül nyolcvanéves any­jára is kell vigyázni. Árboc Sándor, aki sebédmun- kásként kezdte Újvárosban, most szakmunkás, és jövőre technikumba akar menni. Az igazi tanulás még előtte van. Felesége a szövetkezetben sze­retne baromfitenyésztő lenni, s ahhoz kell a nyolc osztály. Mindketten tanulnak, pedig két gyerek is szaladgált otthon. La­katos József gyermeke most végzi a nyolcadikat, s verseny­re hívta az apját. Sándor Já­nos tovább akar haladni, s a csillaghoz kell a bizonyítvány. Olasz Ferenc magasabb postás­tanfolyamra készül, Ridegné pedig a lányát taníttatja to­vább. s nem akar nagyon le­maradni. Veresnének hivatalból illett tanulni, Horváth József pedig — nos ezt nem tudom miért, de oka volt rá neki is bizonyára. A fenti sorban az nagyszerű, hogy nemcsak a továbbtanulás érdekében vizsgáztak a felnőt­tek — bár az is nagy szó, ha valaki tanulni akar —, hanem jó páran önérzetből, gyerme­kük miatt végeztek azzal, amit Báestíssliodáa Elfogytak már a sárga asztagok, csupasz helyüket zöld fü veri fel. vonat füttyöget messzire hangzón b rá egy kis kanász hahója felel. Néz a villanó nagy mozdony után a tanya végéből egy szöszke leány, &rra gondolhat őt Is ez viszi Iskolába egy röpke hét után. Múlik a nyár, mert jó törvénye ez, 6 közeleg az Ősz szép kesely lován, beérí a gyümölcs s tőkén a gerezd, tneieg évszakunk búcsúfénye száll. F. TÖTH FAL Iskolás felnőttek —*— az élet előzőleg megtagadott tőlük. Ridegéhnél év elején az egész család versenyben volt: a papa is járt, a mama is, és ugyancsak a nyolcadikat végez­te lányuk is. A versenyben a papa lemaradt, a mama jelesre, a lánya jóra végzett. S ha va­laki még mindig kételkedik ab­ban, hogy mindez nagyobb új­ság a motorkerékpár puffogá- sánál, akkor annyit kell el­árulni, hogy Árboc Sándor, ez a keménykötésű ács, aki egész életét szerszámok között töl­tötte, a ballagásra írt egy verset búcsúztatóul. Nem a vers esztétikai értékét akarom méltatni, de a puszta tényt, hogy Árboc Sándor, ilyesmire gondol — ez megható, szívme­legítő. Ez a kilenc ember olyan tiszta keresztmetszetet mutat Kiskunhalom mai életéről, hogy szinte másról se kellene írni, csak róluk. Pedig nemcsak az érdekes, amit róluk írhat a kró­nikás, hanem az is, amit ők írtak magukról. A vizsgadolgo­zat címe ugyanis ez volt: Fa­lunk élete gyermekkoromban és ma. Idézek belőlük: — Magam előtt látom gyermekkorom föld­művelő népét. Látom, hogy a kocsi elé tehén volt befogva. A kocsiban apró gyermekek ültek. A szülők vitték magukkal a tűző napra, mert nem volt hol hagyni őket. Látom az iskolás gyerekeket, amint iskola he­lyett tavasszal segítettek a szü­lőknek a munkában, mert ne­héz volt az élet. Hát ma? El­tűnt a tehénfogat. Helyébe szép, új vontatók kerültek. Egy má­sik: — Régen a .nagy uradal­mak dolgoztatták a szegény embert. Ma már a munkások is elmehetnek üdülni, szórakoz­ni. Nem kell hajnaltól késő es­tig dolgozni, mint régenfi). Egy harmadik: — Az iskolák mind rendben vanak (így!), világosak és boldogan (?) járnak a gyer­mekek tanulni. Minden dolgozó meg van elégedve, munkája után megkapja megérdemelt fi­zetését. Égy jellemző, de nem éppen örvendetes: — Régen kora hajnaltól késő estig . kint fáradoztak a földön. Az élet most jóval könnyebb. Később kezdenek munkához és öt óra­kor (!) már haza térnek a mun­kából. Egy édesanya: — Ma már a mi gyermekeink is le­hetnek orvosok (ez a mamák álma ma!) mérnökök, igazgatók (csak harmadik helyen!), vagy jó szakemberek (utoljára), ha tudásuk, tehetségük van hoz­zá. Végül egy kettes dolgozat­ból is pár sort, ami nekem leg­jobban tetszett, mert őszinte: — Régen bizony az urak országa volt Magyarország, Kiskunhal­mon is érezhető volt a nagy nyomorúság. Ennek a piszkos társadalomnak 1945 vetett vé­get. A falunk élete megválto­zott. És így tovább .. , Ha Kiskun­halom egykori krónikása ol­vasná ezeket a sorokat, bizo­nyára együtt örülne az olvasó­val. Ö tudná igazán, hogy ezek a sorok miről szólnak és kik is írják. De talán — bölcsen, szelíden, kedélyesen — ő is tanácsolna egyet a kiskunhalmi felnőtt iskolásoknak: Ne le­gyetek olyan Iskolások. Ti már felnőttek vagytok, s még ha dolgozatot írtok, akkor se kell szépíteni. Se régen, se ma, nem jár a gyerek boldogan az is­kolába, mert a gyerek az min­dig annak örül, ha nem kell járni. Meg aztán az se igaz, hogy mindenki meg van elé­gedve, jaj is lenne ennek az országnak, ha csupa elégedett ember élne benne. Az írót bi­zonyára az is érdekelné, hogy mi maradt meg a régi hibák­ból, s milyen új hibákat sze­reztünk hozzá? Lám, lám, er­ről se kellett volna hallgatni. A diák az diák. Még ha negy­ven éves, akkor is. Azt írja, amit várnak tőle. S hogy a „lakkozás” ily jól, túl jól sike­rült, abban az is hibás, aki nem magyarázta meg ezeknek a felnőtt diákoknak, hogy a jó, az a sok jó, szép és új, ami itt lett, csak akkor hihető, ha a rossz, a csúnya, az a köz­tudomású hiba is előbukkan mellette. Miért érdeme* erről eny- nyit írni? Azért, mert itt fel­nőtt iskolásokról van szó, akik az iskola után adminisztráto­rok, brigádvezetők, technikusok lesznek. S míg a dolgozatban senkinek se árt a lakkozás, addig, ha az adminisztrátor szedi ki a jelentésből a hi­bát, már baj, ha a brigádve- zető nézi el a rosszat, még nagyobb baj és így tovább. Egyszerű dolog ez. Mást se kellene tenni, mint figyelmesen olvasni az újságot. Abból is ki­derülne hamar, hogy .Kiskunha­lom népétől a járás, a megye, s az ország vezetői nem azt várják, hogy „minden rendben, mindenki megelégedve, a gye­rekek ujjongva szaladnak az iskolába” stb., hanem azt. ami az igazság, azt, ami valóban van, mert az orvos is csak úgy tud gyógyítani, ha a beteg megmondja, hogy hol fáj. s az a bizonyos néma gyerek is azért járt rosszul, mert az anyja nem hallotta a szavát. S egy örvendetes, végül, ami­nek a stiliszta örül: a fenti idézetek helyesírása a dolgozat­ban Is ugyanolyan, mint a nyomtatott szövegben. Egy vesszőt se ..lakkozott” az író, amikor kimásolta a füzetekből. S ez se kis öröm lenne annak, aki 1932-ben az általános levél­formát olyannak ismerte, mint azt a mottó mutatja. Felnőttek iskola ia ez az írás is: hogy a helyesírás mellett igaz legyen az írás és a tett, hogy még nagyobb le­gyen a változás és még „helye­sebb” az új világ. Szeptember 3-tól, 9-ig csilla­gászati hetet rendez megyéink­ben a Tudományos Ismeretter- iesztő Társulat A csillagászat iránt egyre fo­kozódó érdeklődés tapasztalha­tó, s különösen a szovjet űrha­józás világraszóló sikerei óta ez az érdeklődés a lakosság legszé- 'esebb rétegei körében megnyil­vánul. A csillagászat és az űr­hajózás ma kedvenc téma, s az emberek nemcsak szívesen ol­vasnak róla. hanem magánbe-' •zélgetésben is gyakran szóba- kerül. Éppen ezért határozta él a TIT, hogy a növekvő tudás­vágy kielégítésére megrendezi a csillagászati hetet, amelynek keretében változatos, s a legnép­szerűbb témákat felölelő éLőadá­Ilyenkor augusztus végén lá­zas készülődésben telnek a na­pok. Befejeződik a vakáció, az iskolákban most végzik az utol­só simításokat, a tanári kar megbeszélésekre ül össze és az üzletekben megjelennek a tan­könyveket, írószereket vásárló diákok vidám csoportjai. Az új tanév az iskolareform jegyében indul. Hogyan készül­nek rá, mit várnak tőle taná­rok, diákok — erre kerestünk feleletet Kecskemét egyik kö­zépiskolájában, a Katona Jó­zsef Gimnáziumban. Közelebb az élethez A gimnázium mind a huszon­két osztályában bevezették már az öt plusz egyes gyakorlati ok­tatást. Tavaly hozzáláttak az új oktatási forma — a Moszka- lenko-módszer — bevezetéséhez. Erről beszélt Elekes Mihály, az iskola igazgatója. — Az idei tanévben folytat­ni szeretnénk a régi hagyo­mányos óratípusok megváltozta­tását — mondja. — Erre leg­inkább alkalmas Moszkalenkó módszere. Lényege, hogy az új, megváltozott tartalmú tananyag­hoz alkalmazkodjék, érdekesebb legyen az oktatás formája is. Elsősorban az órarend elavult, mechanikus jellegén változtat­tunk. Ebben az évben első ízben tett szakmai minősítő vizsgát az iskola 44 tanulója, még hoz­zá sikeresen. A vizsgák ered­ményei azt bizonyítják, hogy jó úton halad a gyakorlati ok­tatás, de még több gondot kell fordítani az egyes munkafogá- sök begyakorlására, igényesebb­nek kell lenni. — Nálunk a jelszó — köze­lebb az élethez! Tantestületünk ennek szellemében foglalkozik a gondjainkra bízott fiatalok­kal. segíti a gyengébb osztály­zatú tanulókat, de nem feled­kezünk meg az átlagon felüli képességekkel rendelkező diá­kokról sem. Egyéni irányítás formájában minden lehetőséget megadunk képességeik kibon­takoztatására, tudásuk fokozá­sára. Az iskola szépen rendbehoz­va, tisztán várja a diákokat. A tanárok között pedig két. nem­rég végzett fiatal készülődik az első, önálló tanítási évre. „Legjobb tudósom szerint!" Biztos felléoésű, öntudatos fiatal Antal Teréz, a testne­velés leendő tanára. Bátran néz a jövő elé, mégis izgalom vibrál a hangjában, ahogy a „kezdő lépésekről” beszél. — Furcsa érzés — komo­lyodik el az arca — diákból ta­nárrá változni. Pedig voltam már gyakorlaton tanítani Ka­posváron és Vasváron, de ez mégis egészen más. Szeretném megállni a helyem ebben az is­kolában, remélem, segíteni fog­nak a nagyobb tapasztalattal rendelkező kollégáim is. Antal Teréz Budapestről jött Kecskemétre, most barátkozik a várossal, az iskolával és az emberekkel. Hasonló a helyzet Tóth Imrénél is, aki Szegeden sokat hallhatnak és filmeket láthatnak az érdeklődők. Sajnos. Kecskeméten és Baján kívül másutt nincs lehetőség az előadássorozatok megrendezésé­re. Alakult ugyan szakkör Kis­kunfélegyházán és Kalocsán is. megfelelő szakemberek híján azonban, ezek a körök nem mű­ködnek. Ennek ellenére a TIT igyek­szik a kisebb községek számára is előadásokat biztosítani a me- §ye három művelődési autójá­nak révén. Elsősorban a kecs­keméti, kiskunfélegyházi és kis­kunhalasi járásban van lehető­ség ilyen előadások megtartá­sára. Gazdag program várja a kö­zönséget Baján is a csillagászat' hét ''folyamán, ahol a csillafivizs­végzett és matematika-fizika szakos tanárként érkezett _ a gimnáziumba. Egyébként hód­mezővásárhelyi, de az eddig tapasztaltak alapján megnyer­te tetszését Kecskemét. _ Csak az utak rosszak — pa naszkodik —, mint szenvedé­lyes motoros, ez volt az első, ami feltűnt nekem. És a lak­bérek ... Közös panasz! Nehezen kap­nak lakást a fiatal pedagógu­sok és az albérleti szobákért csillagászati összegeket kér a tulajdonos. Pedig Tóth Imre olyan örömmel jött ide és vég­leg szeretne ittmaradni. — Elvállalnám — beszélt ter­verői — a speciális híradás- technika tanítását is... És leg­jobb tudásom szerint akarok dolgozni. Persze, más volt ta­nulni, mint tanítani, de remé­lem, sikerül minden nehézség­gel megbirkóznom. Mit mondanak a diákok? Az iskola és a nevelők ké­szen várják a tanév kezdetét. De hogy vélekednek erről az érdekeltek, a diákok? — Nagyon izgatott vagyok — csuklik el a hangja a hosszú- copfos Szabó Irénkének. — Érthető, hiszen az idén érett­ségizem és ennek sikerétől függ: — felvesznek-e régi óha­jom beteljesüléseként az orvos- tudományi egyetemre, vagy sem!... Aggodalomra semmi oka írón­kénak. Kitűnő tanuló é6 a nyá­ri szünetben sem volt rest —* megszerezte az érettségi tétele­ket, jókor hozzálátott tanulmá­nyozásukhoz. Emellett Egerben volt tornász edzőtáborban, dol­gozott a bácsalmási építőtábor­ban, de sokat segített otthon anyukának is, aki dolgozik. Jó volt a nyaralás, kijutott a munkából, a pihenésből, még a szórakozásból is. i Várkonyj László most megy harmadik osztályba és nem bánná, ha még egy rövid ideig tartana a szünidő. Hosszúra- nyúlt fiatalember, jeles tanuló. — „Szoktatom” magam az is­kolába járáshoz — meséli —, mindennap korábban kelek fel. Remek volt ez a nyár. Két hé­tig üzemi gyakorlaton dolgoz­tam, majd kerékpártúrán vet­tem részt a Balaton körül. És rendszeresen kijártam úszni a Tiszára barátaimmal. Csudajó volt... Kiderül azonban, hogy Laci — fiú létére otthon még a mamának is segített. Rendbe­szedte a szobát, bevásárolt az üzletekben. Közben szorgalma­san tanult angolul, oroszul. Na, és persze, rengeteget olvasott. — Szeretném a jeles rendű- séget ebben az évben is tartani — mondja búcsúzóul —, hiszen minden vágyam, hogy érettségi után a soproni Faipari Főisko­lára felvegyenek. Remélem, si­kerülni fog... Reméljük mi is. És azt is, hogy az új tanév — az iskola- reform megvalósításának éve — eredményekben, sikerekben gaz­dagon zárul jövőre ... Vadas Zsuzsa gáló munkatársai ismertetik a közönséggel a csillagászat és az űrhajózás jelenlegi helyzetét, sa_ 'át kutató programjukat és a tudományos világ legközelebbi eladatait, lehetőségeit. Kecskeméten szeptember 3-án, í-én és 7-én este rendeznek elő­adásokat a TIT klubjában. Az első alkalommal Mit ad a csil- 'agászat az emberiségnek cím­mel a kecskeméti szakosztály előadói és orvosok tartanak elő­adást. A második alkalommal a világegyetem anyagi összetéte­lről beszél Róka Gedeon, a TIT Központi Csillagászati Szakosz­tályának titkára, az utolsó elő­adásban pedig az űrhajózás fi- ’ikai-biológiai vonatkozásairól nail a közönség előadásokat a kecskeméti szakosztály tagjaitól CSILLAGÁSZATI HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom