Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-03 / 180. szám

I oldat 1962. augusztus 3, nénié’ Uj falu a kiskunsági homokon Modern művelődési ház a kukoricatábla mellett Petőfiszállás — Félegyházátől mintegy tíz kilométerre — új falu a kiskunsági homokon. Még csak tíz éve, hogy önálló tanácsa van, de már ennyi idő alatt is nagy dolgokat szült a szorgos parasztemberek össze­retterjesztő előadást hallgat­nak. Valószínű, sokan lesznek olyanok — főleg az idősebbek között —■, akik talán még sose láttak igazi színészeket. Ezen­túl látni fognak majd, mert a szép nagy színpad a legigénye­fogása, ereje. 1952-ig az itteniek a maguk megszokott, petró­leumlámpás, kisparcellás vilá­gát élték. Vállukat a tanyai élettel járó sok gond és baj nyomta. Ma más itt az élet. Pezs­gőbb, színesebb, kulturáltabb. Tavaly a villany is kigyúlt Pe- tőfiszálláson. Fejlődésében nem állt meg a falu, éppen ezért gondok is akadnak még bőven, de már újfajták: a . boldogabb jövő megteremtésének célszerű prob­lémái. A község központját ma is csak négy épület — a tanács­háza, az új iskola, egy szol­gálati lakás és a nemrég fel­épült törpevízmű — jelzi. Az­az, hogy öt. mert ott van már a művelődési ház is. amely másfélmillió forintos költséggel épül és augusztus 20-ra lesz készen /.llunk az új létesítmény mellett, nézzük, vizsgálgatjuk. Az épület modern. Valóságos kis palota. Járjuk a termeket, kísérőnk magyaráz: — Ez a színházterem. Tágas, világos. Este kilenc gömbcsillár ontja a fényt. Itt ülnek majd sorban a petőfiszál- lásiak, ha esténként kultúrmű­sort vagy filmet néznek, isme­sebb előadások megtartására is alkalmas. — Itt a könyvtárszoba &• hallom tovább. Ebben helyezik majd el éven­te azt a 3—4000 forint értékű új könyvet, amelyet a helyi tanács vásárol, hogy a volt ta­nyai parasztemberek és gyer­mekeik is tetszés szerint bete­kinthessenek a világ titkaiba, vagy éppen korunk csodálatos valóságába, a tudományos mű­veken és az irodalmon keresz­tül. Az otthonban ezenkívül olva­sótermet. televíziós szobát, kü­lön dohányzót, büfét és igaz­gatói irodát is berendeznek. Az épület homlokzata most még kukoricatáblákra néz, a helyi KISZ-szervezet fiataljai azonban elhatározták, hogy az ősszel mintegy tízezer forint értékű társadalmi munkával barátságosabbá teszik, parkosít­ják. fásítják környékét. A mű­velődési házban egyébként a falu lakóinak több mint 80 000 forint értékű közös segítsége is benne van, amely csak nö­veli értékét. Ez az ötödik épület az új falu központjában, de ki tudja, hogy tíz-tizenöt év múlva há­nyadik petőfiszállási létesít­ményről írhatunk majd! Rapi Miklós Fordította t Sárkltxi Gyula 26. Befordultak a növények közt húzódó „folyosóba”, Kámov tel­jes sebességre kapcsolt Az egyhangú marsbeli síkság lakatlannak látszott. Egyetlen „nyúl” sem került útjukba. A gép gyorsan nyelte a kilomé­tereket. A két űrhajós hallga­tott. — Nézzen csak előre! — szó­lalt meg váratlanul Kámov. Melnyikov szeméhez illesz­tette távcsövét, de semmi fi­gyelemre méltót nem látott. A terepjáró megállt. A „mo­csár” semmiben sem különbö­zött a környéktől. Csak a ho­mok volt kissé sötétebb és a növények valamivel magasab­bak, mint a „száraz” helyeken. Mind a ketten felőltötték a gázálarcot is kiszálltak. — Gyakran nézzen körül -=* mondta Kámov. — Ha idejé­ben nem vesszük észre a „sár­kányokat”, amelyekről Bison mesélt, csúnyán végezhetjük. Nyüt térségen tartózkodtak. Jóllehet elég sok növény volt köröskörül, amelyek csökken­tették a látási viszonyokat, a Man tesaésaeft. szokott ragadozó észrevétlenül odalopózhat az emberekhez. Döbbenetes csend uralkodott A homok, a levegő, a növény­zet mozdulatlannak látszott, mintha megdermedt volna a hűvös napsugaraktól. Melnyikov erősebben meg­markolta pisztolyának agyát és feszülten figyelte a közeli bok­rokat. Ügy rémlett neki, hogy a hosszúkás levelek alatt vala­mi mozog. Ösztönödén közelebb lépett Kámovhoz. — Valami van ott! — mondta . A parancsnok oda nézett, ahová társa mutatott, aztán hirtelen előkapta pisztolyát és lőtt — Amint látja, semmi sincs ott — mondta. — Kicsit job­ban uralkodjék magán. Való­ban félelmetes a légkör. A lövés hangja kissé meg­nyugtatta Melnyikovot. Szé- gyellte kishitűségét. Visszadug­ta pisztolyát övébe. Elhatározták, hogv magukkal viszik a „mocsár” egyik növé­nyét, amely magasabbra nőtt, mint a többi űrhajókömyékbeli bozótok s más felépítésű lehe­tett. Meglepetésükre sokkal ne­Nyári délután a munkásklubban Forrón tüzieí a nyári nap. Égető sugarai elől jólesik be­menekülni a Bajai Gyapjúszö­vetgyár munkásklubjának a vá­ros közepén levő tágas, barát­ságos épületébe. A leeresztett redőnyű szobákban kellemes hű­vösség fogad. Az asztalok mel­lett sakkozók töprengenek, ulti­zok szidják a lapjárást és lá­nyok böngészik a folyóiratokat, újságokat. Nagyon fontos, hogy hol és mivel töltik el szabad idejüket a dolgozók. A munkásklubban a kulturált környezetben szívesen elidőznek, szórakoznak fiatalok és idősebbek. De vajon eleget nyújt-e igényességük fejleszté­se, érdeklődési körük szélesíté­se érdekében a klub programja? — A nyári szezon bizony elég csendes nálunk — mondja Ri- zsányi Károlyné gondnok — leginkább a „törzsgárda” tagjai ülnek össze egy-egy ulti- és sakkpartira, vagy kiránduláso­kat szervezünk. Tavaly a Du­nántúlon jártunk, az idén még nem döntöttünk: — a Balaton, vagy hegyvidék legyen utunk célja. Majd elválik rövidesen... — Télen azonban — veszi át a szót Varga Mózesné, a kultu­rális bizottság elnöke — nagyon sokan vesznek részt a munkás- akadémia előadásain, a „Szak­ma ifjú mestere” tanfolyamon, tanulnak a dolgozók iskolájá­ban vagy a textilipari techni­kumban. Megnőtt az érdeklő­dés a szakmai továbbképzés iránU de mindig akadt hallga­tója az irodalmi esteknek, is­meretterjesztő előadásoknak is. Sok mindenre alkalmas a klub. Tartunk itt vacsorákat, bált, fejtörő esteket, még kiállításo­kat is. Az egyik asztalnál űl Lévai János, a gyár könyvtárosa. Köz­beszól : — 1956-ban vettem át a könyvtárat, 8—10 olvasóval. Je­lenleg kétszáz körül tart a be­iratkozott olvasók száma és A tágas épületben helyet kapott a gyár napközi otthona is. Az egész napos játék, szaladgálás után jólesik a gyerekek­nek a finom uzsonna. .Cocadélet'* i klubszobában. A* olvasók éo ■ sakkozók nem zavarják egymást. hezebben ment, mint hitték. Két órai megfeszített munka után végre elérték céljukat A marsbeli növényt óvatosan ki­húzták a homokból és rákö­tözték a terepjáró lapos tete­jére. A gyökereket gondosan becsomagolták. Az értékes szál­lítmányt az űrhajón külön er­re a célra fenntartott hűtőszek­rénybe helyezik. A földi bota­nikai intézet laboratóriumában majd gondosan kielemzik. — Indulás! — pillantott órá­jára Kámov. — Sokat időztünk itt. Sietnünk kelL És a terepjáró teljes sebes­séggel robogott tegnapi nyom­dokán. ., Alig mentek pár kilométert, amikor ötven méternyire előt­tük hirtelen egy hatalmas vad­állat ugrott ki a bokrokból az útra. Mind a ketten jól látták, hogy az állat egész testét ezüst­színű bunda borítja, s hogy feje hosszúkás, mint a kroko­dilé. Az állat megpillantotta a gyorsan közeledő terepjárót, s egy pillanatra a „földhöz” la­pult. Aztán hatalmas ugrással eltűnt a bozótban. Kámov megnyomta a Jobb hernyótalp fékgombját és a te­repjáró éles fordulattal a bok­rok közé vágott, s a bozóto­kat tiporva üldözőbe vette a vadat. — Gázálarcot fel! — kiáltotta Kámov. — Gépét tartsa kéz­nél! Le kell filmeznie az álla­tot. — S törteién lefékezte a terepjárót — Ott van! A tó vizétől húsz méternyi­re lapult a „földön” az üldözött vad. A víz elzárta útját s meg­állásra kényszerítette. Melnyi­kov megindította a felvevőgé­pet A vad pár másodpercig mozdulatlanul állt Aztán ha­talmas állkapcsát szélesen és fenyegetően kitárta: láthatóvá vált néhány fogsora. Fogai há- romszögletűek és hegyesek vol­tak. Az állat hossza — fejétől a lompos farkáig — 3—3 és fél méter lehetett Törzse három pár lábra támaszkodott. Az elül­ső két kurta, egymáshoz közel­álló pár hegyes karmokban végződött Hosszú hátsó lábai térdben megtörtek, mint a szöcskelábak. Kerek, zöldes­szürke szemeit a terepjáróra szegezte. Pupillája elkeskenye­dett, mint a macskának. A kö­vetkező pillanatban kiegyenesí­tette hátsó lábait és 12 mé­ternyi távolságból ráugrott a terepjáróra. Melnyikov a váratlan táma­dás láttán hátradobta magát. Kámov nem vesztette el fejét. Az ugrás pillanatában bekap­csolta a sebességet: a terepjáró előrelendült, de ugyanakkor jobbra fordult, nehogy a tóba zuhanjon. A vad teste átsu­hant fölöttük, s mögöttük ért földet a homokban. De felbő­szíthette a balsiker, mert hely­ből villámgyorsan megfordult és másodszor ugrott. egyre többen jönnének, Sajnos, munkámat nagyon akadályozza a megfelelő helyiség hiánya. Minden héten kétszer használ­hatom kölcsönzésre a gyár egyik szűk kis irodáját — Miért nem telepítik a könyvtárat a klubba? — Erre mi is gondoltunk, de távol esik a gyártól. Aki pedig siet hazafelé, szívesebben cse­réli ki ott helyben a könyve­ket. Persze, itt is szeretnénk egy fiókkönyvtárat létesíteni... A beszélgetés más területre siklik át. Néhányan panaszkod­nak: volt színjátszó csoport* táncegyüttes, énekkar még tánc­zenekar is. Jelenleg nincs egyik sem, üresen áll a klub színpada. Nem ártana kialakítani — egyeznek meg a vélemények — valamivel szervezettebb, pezs­gőbb kultúréletet. Bevalljuk, nagyon örültünk, hogy olyan munkásklubot ta­láltunk Baján, ahova szívesen eljárnak sokan, még nyáron ia. Annak még jobban örülünk, hogy maguk a dolgozók rzeret- nének itt elven eb b, színvonala­sabb munkát látni Annak azonban nem, hogy azok, akik­re tartozik, nem veszik ezt ész­re, vagy közömbösek iránta. A gyárban 13 tagból álló fcul- tűrbizottság, négy KlSZ-szerve- zet működik. Egy kicsit többet törődhetnének a dolgozók igé­nyeinek kielégítésével, vagy ott, ahol Ilyen nincs, — az érdeklő­dés felkeltésével Valamivel kö­rültekintőbb, gondosabb munka eredményeként számtalan új vonással, színnel gazdagodhat­na, lehetne még vonzóbb a klub élete. Az anyagi feltételek, a megfelelő környezet a Bajai Gyapjúszövetgyár klubjában megvan hozzá. V. Zs. Könyvespo'c Herzfelde, Wieland: ÖRÖKZÖLD A könyv epizódok sorozata az író hányatott életéből. Ezekből megis­merjük a szerző nehéz gyermek­korát, kapcsolatát a baloldali moz­galommal, amerikai emigrációjának és 1949-es hazatérésnek körülmé­nyeit. Minden egyes epizód egy-egy novellának felel meg A könyv egy egész történelmi időszakot idéz feli Illés Béla: ÉG A TISZA A könyv első kiadása a Szovjet* unióban jelent meg, s ezt a kiadást rövidesen követnék a másnyelvü ki­adások, többek között a német, a francia, kínai, lengyel és török. Ma­gyarul 1957-ben jelent meg először. A regény történetaayagát a magyar kommunisták 1918. és 1921. közötti harcaiból vette a~ író. Forradalom-, emigráció, illegalitás « ez a törté« uet kili&9 keretű*

Next

/
Oldalképek
Tartalom